Képest

Január 11. (szerda) Reggel, miután elvittem Katát dolgozni, gondoltam egyet, és beugrottam a közterületesekhez, hogy végre elintézzem a kátyú-ügyet. Barátságosan fogadtak, nem volt sok panaszos. Fél óra alatt sorra kerültem - talán ha a hatodik lehettem. Ki kellett tölteni egy űrlapot, ami tele volt hülyeségekkel. Egyrészt többnyire olyan adatok után érdeklődnek, amihez semmi közük - például a Casco kötvényemről -, másrészt teljesen olyanok a kérdések, mintha én lennék a hibás, ha ők gödröt hagynak az úton és az tönkreteszi a kocsimat. Egy kedves, bár igen hetyke menyecske intézte az ügyemet, aki mindjárt elmagyarázta, hogy nem magyarázza el a részleteket, mert unja a sok magyarázatot. Például azt, hogy miért kapom meg körülbelül két hónap múlva a pénzemet. Kihúztam belőle, hogy azért, mert nagyon ellenőrzik a bejelentéseket, hiszen sok a visszaélés. Nem akartam neki elmagyarázni, hogy már az is visszaélés a türelmemmel, hogy nem ők jönnek ki hozzám, és nem otthon kárpótolnak, készpénzzel, sok bocsánatkéréssel, és még legalább egy doboz bonbonnal. Ugyanis ők élnek vissz az én bizalmammal: azt képzelem, hogy egy normális ország biztonságos útján megyek haza, aztán beleesek egy akkora gödörbe, hogy sírnak is megfelelő lenne… Aztán két órát állok az esőben, bőrig ázok, elképesztő módon megbetegszem, aztán még gumishoz kell mennem, meg oda hozzájuk, vesztem az időmet, ami nem drága, csak nekem. És nem egyedül jártam így az ő gondatlanságuk miatt, mert aznap legalább ötvenen jártunk így a Budai Alsó Rakparton - remélem, így kell írni. Mindegy, tulajdonképpen tetszett a hölgy stílusa. Végülis kedélyesen elbeszélgettünk. Bár szegény még nem tudja, hogy ha hamarosan a főnöke leszek, akkor köteles lesz tánc- és illemtan órákat venni.
Már csak a biztosítóhoz kell elmennem. Majd pitiáner alkudozás lesz, én szégyellem magam ott is.
Időben beértem a szerkesztőségbe. Szörnyű állapotban, de igyekvően dolgoztam, aztán jöttem Tahiba. Beültem a kádba, ami nagyon jót tett, pláne hogy a forró vizet teleöntöttem illóolajokkal. Aztán egy szerelmes költeményen munkálkodtam, ami jó kedvre derített. A körülményekhez képest jól vagyok.