kedd, december 16, 2008

Kár


Nemzetünk nyilván hatalmas egyetértésével eljutottunk odáig, hogy a „munkakerülő” cigányokat – is, de elsősorban őket – immár szociális törvényileg is megrendszabályozhatjuk.

Az egyetértés és a vágyakozás néplélekből kiszabaduló közsóhaja május óta hallható országszerte. Akkoriban Monok derék polgármestere – aki olyannyira vérdemagóg, hogy nyilván hamarosan Fidesz- vagy inkább Jobbik-színekben országgyűlési képviselő is lesz – bejelentette, hogy csak az a munkaképes ember kaphat segélyt, aki elfogadja a közmunkát. Törvénytelen volt – sebaj, most törvényesítjük.

A szocialista kormányzat a könnyebbik utat választotta: fölmerült ugyan - ám a körülményekre való tekintettel alá is merült -, hogy talán inkább a munkát kellene vonzóvá tenni, mielőtt a „munkakerülést” büntetjük. Hogy megérje dolgozni, a munka önköltsége mellett több maradjon, mint amennyi a segély lenne.

Egy olyan országban, ahol szociális dumát sokat hallunk, ám közmegegyezésre számot tartó terv még csak nem is körvonalazódik arra vonatkozóan, hogy mit csináljunk a rettenetes körülmények között élő emberek millióival, pláne a cigányok százezreivel.

Magyarország szégyene, hogy hat évnyi baloldali kormányzás alatt még vízió se született arról, hogy mi lesz, mondjuk öt év múlva a mélyszegényekkel. Helyette magánvízióink lehetnek: merre vezet az az erőszakhullám, amivel szemmel láthatóan senki semmit nem tud kezdeni – kivéve a szélsőjobboldalt, amely kitűnő, de annál undorítóbb érzékkel telepedett rá a cigánykérdésre.

Nyilván adni kellett valamit a habzó szájúaknak. Hátha elég lesz ennyi. Kétlem. A habzó száj mindig éhes.

Kár volt engedni. Ha ez valaminek a kezdete, akkor a történelmi felelősség a szocialistáké.



hétfő, december 08, 2008

Trükkös tinták


Megfigyeltem, hogy minden héten van egy hír, amitől ideges leszek, valósággal kiborít, mert egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy olyasmi, amit abban olvasok, létezhet, előfordulhat. Pedig tudhatnám, hogy az ember még a világegyetemnél is végtelenebb, különösen aljasság dolgában. Néha a hír egészen pici, szinte jelentéktelennek látszik.
Ezen a héten nem a válság, nem a gyilkosságok, nem az egyre pengébb feszültség borított ki, hanem ez a hír:
„Csalnak, trükköznek az alkalmi munkavállalói könyvekkel vállalkozók az M6-os autópálya építésénél - ezt mondták munkások a TV2 hírműsorának. Állítólag olyan tintával töltik ki a könyveket, ami hő hatására eltűnik, így minden nap újraírják a dátumot. Az egyik férfi 90 napot dolgozott, de a munkavállalói könyvébe csak 3 napot regisztráltak, vagyis csak ennyi nap után fizették be utána a járulékokat”
Miért gondolom, hogy ez tökéletesen leképezi az ország mélységes pitiánerségét? Bármit megteszünk, és bármit eltűrünk egy kis haszon reményében.
Ja, mert a lényeg: mindezt azért, mert a munkásokon így körülbelül 70-80 ezer forintot spórolhatott idén nyáron a vállalkozó. Gondolom ezek azok a munkások, akik a dolgozni utáló munkanélküliek közül jönnek, és valahogy minden útépítésen ők mászkálnak négykézláb a mesés illatú aszfalt fölött. A legszegényebbek, a legkiszolgáltatottabbak. Kicsit barnábbak, mint az átlag, mostanában lövöldöznek rájuk, bár amúgy is tizenhét évvel élnek kevesebbet, mint például én. Ha a pakurától rákot kapnak, minek nekik nyugdíj, tisztességes ellátás? Kár beléjük, nyilván.
Mert ez a dolog erről szól.
Jól föllendíthetjük a gazdaságot, ha tanulunk a derék vállalkozótól: csak ne felejtsünk huszonkét fokon illanó tintát tölteni az aranyhegyű töltőtollunkba, ha szerződést írunk alá. Milyen jó lett volna egy ilyen Trianonban! Nem mintha a szerződéseknek ebben az országban bármilyen értékük lenne. Hasznunkra is fordíthatnánk, ha zsebmelegen illanó festékkel nyomnánk papírpénzt, aztán azzal korrumpálnánk.
Lenne még ezer ötletem, de jobb, ha nem írom le egyiket sem, mert csakugyan előfordulhat, hogy alkalmazzák. Óvakodnunk kell a fantáziánk szárnyalásától egy ilyen lopós országban.
Persze mit várjunk magunktól, ha igaz a Progresszív Intézet szintén múlt heti jelentése: a magyarok több mint fele (53 százalék) használ kiskapukat adózás során. Ehhez képest arra a kérdésre, hogy "Ön került-e már meg adójogszabályt?", a megkérdezettek nagyon nagy többsége (84 százaléka) nemmel válaszolt, míg mindössze 8 százalék válaszolt igennel. (Fontos, tanulságos, de miért lenne meglepő válasz: ha valaki módosabb nálunk, akkor csak nehezen tudjuk elképzelni róla, hogy vagyonát tiszta eszközökkel szerezte.)
Ahhoz képest egyébként, hogy az emberek mennyire becsületesnek tartják magukat adózás szempontjából, az adócsalások súlyosabb vagy enyhébb formáit illetően meglehetősen megengedőek. Például a társadalom többsége szerint normális, hogy a fizetés egy része borítékban érkezik, azaz jövedelem egy része után nem adózunk. A megkérdezettek több mint a fele ezt megbocsátható kis simlisségnek tartja.
Márpedig a borítékban kapott pénz semmivel sem gusztustalanabb és kizsákmányolóbb technika, mint a hőre eltűnő tintás módszer. Ilyen egy velőig korrupt, kiszolgáltatott társadalom.
Na de azért a legborzalmasabb, ám az előző kettővel egyhullámhosszú hír mégis az volt, hogy Szabó Máté jogbiztos szerint a munkatársai félnek, és nem tudja megvédeni őket. Beszámolt arról, hogy egyes munkatársai bizonyos hatóságokat nem akarnak vizsgálni, illetve nem óhajtották, hogy a vizsgálat eredménye nyilvánosságra kerüljön. Amikor rákérdezett ennek okára, kiderült, hogy félnek. Egyes hatóságok ugyanis az ombudsmani hivatal vizsgálata után a hivatal egyes munkatársainál "többé-kevésbé szabályosnak tűnő", ám a "retorzió gyanúját" felvető eljárásokat kezdeményeztek. Sajnos éppen az APEH-ről mondott példát.
Nagyon remélem, hogy Szabó Máté ezúttal rémeket látott, és csak a véletlenek kínos összjátékáról van szó. Mert ha nem, akkor a kígyószerű ország körbe ért, elkapta a saját farkát, hamarosan lenyeli. És fessük a homlokunkra, hogy barom balekok vagyunk. Lehetőleg ne bőrpírtól illanó festékkel.
Hogy egy tréfás családi emlékkel oldjam a kínt, elmondom hova juthatunk, ha hagyjuk magunkat hülyére venni:
Úgy húsz éve, a sokat utazó rokonom, aki minden agyafúrt marhaságot megvett, egyszer hozott egy olyan tintát, amelyik fél óra alatt elillant a papírról. Megmutatta ezt az öccsének, aki akkor még gimnazista volt. Ő meg természetesen igen meglelkesedett, mondta, hogy neki is hozzon olyat, mert milyen baromi jó lesz, beviszi az iskolába, jól lefröcsköli az osztálytársait meg a tanárt, és lesz nagy balhé, de aztán eltűnik a tinta…
Na több se kellett, hozott még egyet, de kicserélte benne a trükkös tintát igazira. Az öccse meg bement az iskolába, és jól kieszelt terve szerint cselekedett. Kapott a tintából az egész osztály, meg annak főnöke is. Ő meg nyugodtan várta, hogy az ideges népek lássák a csodát: eltűnik a tinta.
De nem tűnt.
Az apjuk hetekig járt az igazgatóhoz, kegyelemért, hogy megmentse a kisfiát. Az igazgatót nem IMF-nek hívták, az szinte biztos.

csütörtök, december 04, 2008

Érdekek, sérelmek


Vádat emelt az ügyészség a kuruc.info nevű, az amerikai interneten bujkáló, ám itthonról szerkesztett hungárnáci portál főszerkesztője „M. Balázs” ellen "személyes adattal visszaélés vétsége és nagy nyilvánosság előtt, jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett rágalmazás vétsége miatt", mert megjelentetett egy írást, még 2006 októberében, „A forradalmárokat börtönbe juttató bírák, ügyészek neve, képe, telefonszáma” címmel.
Még szinte gyerekkorából ismerem M. Balázst, volt alkalmam személyesen is beszélni vele. Tehetséges, derék, ügybuzgó, szorgalmas, személyiséges kihívásokkal küszködő, szorongó virtigli kisnácinak tűnt, amikor még valamelyik Fidesz-lap munkatársaként azért vont felelősségre, mert „cenzúrázni” merészeltem olyan internetes fórumokat, mint például a „kasztráljuk-e a cigányokat” címűt.
Azt az utált, megvetett, „kommunista” álláspontot vallottam, hogy a főszerkesztő éppen úgy felel az internetes lapok fórumainak tartalmáért, mint egy papírújság levelezési rovatáért. Ebben egyedül maradtam. Ma nem is találunk olyan fórumot, ahol két perc alatt ne szembesülnénk uszító, gyalázkodó, förtelmes vérjobbos véleménnyel - gyakorlatilag bármiről.
A kuruc.info mindennek a sűrítménye. Mondanivalójának lényege a fehér faj védelme – amibe nem tartoznak bele például a zsidók, a cigányok és a buzik. Velük ennek megfelelően szabad bánni – legelőször is a szó erejével kellene kiirtani őket. Az erre kent jobbikos, gárdás, hazafiaskodó mákonymáz csak díszítés.
Amit nem értek, csak az, hogy M. Balázs miért most kerül bíróság elé, hiszen évek óta tudjuk, hogy ő a főszerkesztő. Azt sem értem, hogy a kormány mit pepecsel azzal, hogy az amerikai kormányszervektől kér segítséget a letiltáshoz, amikor elektronikai eszközökkel percek alatt meg lehet oldani, hogy a kuruc.info eltűnjön a magyar internetről. A demokráciának vannak határai. Ha nincsenek, akkor az nem demokrácia.
Úgy látszik M. Balázs vesztét az okozza, hogy vérszemet kapott: az ügyészek és a bírók azonnal – ez nálunk két év – tudnak lépni, ha őket gyalázzák, érdeksérelmesen. Mást lehet, büntetlenül, önfeledten. Ez is egy jogrend, csak kilógós lólábas.


kedd, december 02, 2008

Két egyházi hír



Az egyik az, hogy egy bíróság – megint – úgy döntött, hogy az egyházak vezetői – meglehetősen cinikus önértékelésük dacára – közszereplők. Így aztán kutatható esetleges ügynöki múltjuk. Nyilván lesz még föllebbezés, de azért a bíróság jóvoltából mégiscsak tettünk egy lépést a hülyének nézés általános gyakorlata ellen. Talán még megéljük, hogy együtt fohászkodhatunk a hívőkkel, hogy semmi ördögi ne derüljön ki a múltjukról.
A másik hír: felmentette ifjabb Hegedűs Loránt református lelkészt a Vértesaljai Református Egyházmegye bírósági tanácsa.
Az egyház javára szól, hogy annyi méltatlan, förtelmes beszéd és cselekedet után ezt az embert legalább bíróság elé állította. Az egyház zsinata lelkészi és világi elnökének beadványában azzal érvelt, hogy a budapesti lelkész az egyház jó hírnevét, tekintélyét sértő, hitvallásellenes megnyilatkozásokat tett. A cél ifjabb Hegedűs elbocsátása, palástveszejtése volt. Az utolsó cseppes indokok: a lelkész a holokauszttagadó David Irving könyvbemutatójához az egyházközség egyik termében biztosított helyet, valamint tavaly október 23-án a Szabadság téri református templom előtt antiszemita kijelentéseket tett. A bírósági tanács azért mentette fel mégis ifjabb Hegedüst, „mert megalapozatlanok voltak azok a vádak, amelyekkel őt korábban illették”, azok „szóbeszédre” és újságnyilatkozatokra alapozódtak.
A bíróság nyilván egyetlen Hegedűs-beszédet nem hallgatott, egyetlen Hegedűs-írást nem olvasott, így ez a Jobbiknak, a csőcseléknek isteneskedő, gyalázkodva prédikáló emberkáromló maradhat abban az egyházban, amelyiknek törvénye szerint egyetlen embert sem lehet kirekeszteni.
Csak azt nem értem, miért én szégyellem magam.
És miért gondolom azt - minden sajnálatom ellenére, mert arra méltatlanokat is megbántok -, hogy az a helyes, ha fölszólítom a normális embereket: mindaddig, amíg - immár vezetői akarata ellenére - ifjabb Hegedűs az egyház lelkésze maradhat, minden tisztességes ember tartózkodjon a Református Egyházzal való érintkezéstől. Jómagam kerülöm ezentúl a templomokat, a koncerteket, de még a jótékonysági eseményeket is. Senki ne adja adója egy százalékát egy fertőzött egyháznak!
Tartozunk ennyivel magunknak, a tisztességes reformátusoknak és főpapjaiknak. Talán így teszünk még egy lépést az isteneskedő hülyének nézés ördögi gyakorlata ellen.

http://www.youtube.com/watch?v=d3K4jwkSULM
http://www.youtube.com/watch?v=CKrlDn7xslY&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=Vxu_IYqfpqU&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=ePDjFAEXGSc&feature=related

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések