csütörtök, november 27, 2014

Megérte

Az a kép, amit tegnap tett ide a kisfiam (a Facebookra), közvetlenül a gammázás előtt készült. Ez meg utána. Azt hiszem mindkettőn valami szenvedésféle látható. De hiszen V. doktor, aki először operált, azzal engedett el szinte másfél éve, hogy “magára sok-sok szenvedés vár”. 
Pontosabban a mai képen az látható, milyen állapotba jutottam abban a négy órában amíg ketrecbe zárt fejjel kellett várakozni étlen és szinte szomjan - a különféle, friss felvételek alapján ilyenkor határozzák meg a sugarak célpontjait. Meg ami azután volt, az is az arcomon van.
Maga a beavatkozás megfoghatatlan és leírhatatlan. Valami csőben feküdtem, három részletben csaknem egy órán át, lekötözve, lecsavarozott fejjel, és bár estem már át ilyenen, mindvégig attól rettegtem, hogy mikor tör rám a pánikroham. Tulajdonképpen permanens pánikrohamom volt a pánikrohamtól való félelemtől. 
Meditációval sikerült elkerülni a meghibbanást. Csakugyan ez volt eddig a legkeményebb bátorságpróbám.
De megérte. Tegnap két nővér támogatott, ha megtettem húsz lépést. Ma hajnalban fölkeltem, és úgy jártak a lábaim, mint amikor híre sem volt a felemben otthonra lelő és boldogan tenyésző agydaganatoknak. Ebédkor családom jelenlévő tagjainak bemutattam közismert és újraéledő tánctudásomat is.
A szemem nem javul, a gépelés még nem tökéletes, a beszédem még néha akadozgat, de remélem úgy járnak majd. mint a lábaim.

csütörtök, november 13, 2014

Lepkék

Amikor Putaj, a Kis Buddha kamaszodott, és persze még soványka volt, sokat kérdezett a szerelemről. Hogy meséljek.
Hát meséltem, mert miért is ne:
Egyszer a barátaim születésnapomra hoztak nekem sok száz gyönyörű, tenyérnyi lepkét. Nem Afrikából vagy Dél-Amerikából csempészték, hanem itt tenyésztették őket, inkubátorokban, valami alföldi tanyán. A barátaim mondták, a használati utasításban az volt, hogy csak egyre kell vigyázni: nem szeretik, sőt néha ki se bírják, ha rosszra gondolunk.
Csodálatos nap volt. Körbe-körbe röpködtek a pillangók, soha nem ütköztek egymásnak. Csak néha szálltak le az ételünkre, a születésnapi tortámra leginkább - pörge nyelvükkel nyalták a cukros kakaót. A virágokat is megtisztelték, amiket nőktől kaptam, mert így próbálták jelezni a szeretetüket. Akkor is, ha tudták, hogy nem szerethetem őket, mert egy asszony tölti be a lelkemet, akit csak ritkán láthatok, de akkor se érinthetek.
Ha hallgattunk - pláne csukott szemmel -, fergeteges volt a suhogás. Néha szellőnek tűnt, aztán viharnak, és voltak percek, amikor orkán őrjöngött a szobában.
Aztán szinte vége lett: szellőt susogtak a lepkeszárnyak. És egyszercsak félni kezdtem, mert baljós csönd bújt a szellő mélyén. El is aludtam, mint rendesen, ha félek.
Azt álmodtam, hogy a ravasz halál, akit annyiszor legyőztem, szürke ködfelhő képében tüntet el a világból, és a szerelmem sohasem tudja meg, hogy nem vagyok többé. Nem is gondol rám, így aztán a lelkem nem melegedhet az aurájában, a bőre fölött lebegve, ha fázom a semmiben.
Sokáig aludtam. Mire megébredtem, a barátaim már elmentek. A húgom a szoba közepén állt, pusztult lepkék gyönyörű szőnyegén. Zokogott szegény.
Később azt mondta, nem engem siratott, hanem kétségbe volt esve, mert nem tudta eldönteni, hogy illik-e lepkéket porszívóval eltakarítani, vagy egyenként kell hajolni értük.
Végül az lett, hogy egy zsákban lehordta őket a patakra. Később mesélte, hogy a vízen is lepkeszőnyeggé terültek, ami csigalassan kúszott lefelé. Nyilván a tengerig.
ÉS 141107



kedd, november 11, 2014

Választások

Elmentem F. doktorhoz. L. doktor üzenetét vittem, aki írásban is kifejtette: a tüdőm annyira jól van, hogy operálható és sugarazható az agyam. K. doktor fölhívta V. doktort - aki először operált, lassan másfél éve -, megtanácskozták, hogy akkor máris küld az altatóorvoshoz. Szólt is az asszisztensnőnek, hogy intézkedjen, de közben mégis úgy döntött, hogy talán a két kis daganatot kellene kisugarazni, aztán kivágni a nagyot. Szólt V. doktornak, hogy mégis inkább így legyen. Addig is figyelik a V. doktorra váró nagyobb daganatot, amit mindenképpen ki kell kanyarítani a fejemből.
Aztán figyelmeztetett, hogy ezek a beavatkozások kockázatosak. Megjegyzem, gondoltam, de azért rákérdetem. A válasz az volt, hogy megbénulhatok, de meg is halhatok. És persze ugyanez várható, ha nem csinálunk semmit. De azért ravaszan azt kérdeztem, hogy van-e választásom. "Nincs". (Később a zöldséges a boltban megkérdezte, hogy milyen szőlőt szeretnék. Én meg azt, hogy van-e vörös. Mondta, hogy nincs, hanem csak a nagyszemű. Vagyis azt választhatom. Mondtam, hogy de azért köszönöm, figyelmes kérdését.)
Az, hogy nincs választás, a lehető legjobb válasz, mert nem kell spekulálnom, mérlegelnem.  Az pedig kifejezetten komfortos érzést kelt bennem, hogy ismét V. doktor kutakodik és kaszabol majd a fejemben. Van úgy, hogy az ember megszeret egy agysebészt.
Másfél hetem van fölkészülni az újabb bátorságpróba-sorozatra. Isten próbára teszi azokat akiket szeret, de nem egy demokrata, így aztán eszébe se jut választási lehetőséget adni.
Amint hazaértem, bosszúból csináltam egy brutális chilis babot. (Na jó, hazudok, mert már reggel beáztattam.) Levittem az öcsémékhez, akik az alattam lévő lakásban laknak. (A sógornőm etet minden nap.) Átjött Mirkó is. Megettük a babot. És jó vala. Nagyon jó. Nekik is ízlett,
Ez van most. Az élet vidám, csak keserű.
141111

hétfő, november 10, 2014

Dezsa


Hatalmas dezsavűzás volt reggel. Jó régen volt, amikor ugyanebben a házban laktam és a reggelt azzal kezdtem, hogy lementem a Kosztolányi Dezső térre, újságárt. És azok voltak a legjobb napok, amikor mindjárt bele is lapoztam valamelyikbe, hogy benne van-e valamelyik írásom. Most visszajött az a sok évtizedet átkísérő érzés: megvettem az Élet és Irodalmat, és benne vagyok, Vagyis a Lepkék című rövid, de annál szomorúbb novellám, amit két hete se írtam. És nagyon jól van ez így, Mindig azt hiszem, hogy ezek a dolgok már nem is érdekelnek, hogy elvesztettem a hiúságomat. Aztán dehogy.
141107 FB

vasárnap, november 09, 2014

Boldogítók

Fura az ember: ha hatalomra jut, gyakran azt képzeli, hogy joga, sőt elhivatott kötelessége az emberi viszonyok megváltoztatása. Hiába mondjuk, üzenjük például egy pártoknak, hogy nem szeretnénk valamit, csakazértis úra és újra előveszik népboldogító ötleteiket.
Bár sohasem mondjuk ki, arra választunk embereket, hogy a jó, bevált dolgokat megtartsák, esetleg kicsit javítgassák, és csak akkor cseréljék le azokat, ha egyértelmű társadalmi igény mutatkozik a változtatásra.
Persze a hatalmon lévők még véletlelenül se kérdeznek rá arra, hogy a nép mit szeretne. Így jöhet elő hirtelen a teljesen zavaros netadó ötlete, amiből aztán sunnyogva kell kimászni. És Orbán Viktor örülhet, hogy a tömeg nem zavarta el. Talán majd akkor, ha kiderül, hogy hazudozásával kiket és milyen főbenjáró bűnöket fedezett heteken át a NAV-ügyben.
Addig is a KDNP előveszi javaslatát a boldog vasárnap megteremtésére. Úgy látszik, a szeretet követei nem nagyon értik meg: egyrészt nem szeretnénk újabb csomóezer munknélkülit, másrészt meg a kapitalizmusban az a jó, hogy alkalmazkodunk egymás igényeihez: ha a kereskedő, a dolgozó és a vásárló úgy dönt, hogy megéri vasárnap is nyitva tartani, akkor az az ő dolguk. (A  KDNP nagyon sok szavazatot szerezhetne azzal, ha a vasárnap dolgozók érdekeit védő szakszervezeteket támogatná a dolgozóellenes ocsmány törvények hatásainak kivédésében.)
Nyilván semmi nem lesz a vasárnapi boldogságból, ám sokkal nagyobb baj, hogy a valódi hatalommal bíró Fidesz tönkre teheti a gimnáziumokat és a gyerekeket azzal, hogy felére csökkenti a diákok számát. Az egykor magát polgárinak hazudó párt ma már nem érti, hogy nem véletlenül hoztuk létre a polgári iskolarendszert. A tudásalapú társadalom alapja a műveltség. Tudom, nehéz megérteni, de a munkaalapú társadalomé is. Ráadásul az emberi jóléthez és boldogsághoz szükséges a harmóniák fölimerése és élvezete. Az meg például irodalom, rajz és énekórákon sajátítható el.
Megjegyzem: a kommunisták se tudtak visszafordíthatatlan károkat okozni, és hozzájuk képest Orbánnak aligha lesz ideje gyerekek százezreinek életét elhivatottan tönkretenni.

Van úgy, hogy a nép másképp akar boldog lenni.

vasárnap, november 02, 2014

Pörgés

Az utóbbi hetekben pörögtek a dolgok. Előbb megtudtam, hogy új daganatok vannak agyamban, amiket csak akkor lehet operálni, ha a tüdőmben jók a viszonyok. Aztán kiderült, hogy jók: ott meg zsugorodott a daganat, sőt a kórosan kövér, mondhatni dagadék nyirokcsomó is. Ez azért meglepő, mert hónapok óta nem kaptak pusztító kezelést. Az agyba azért kell belepiszkálni, mert az egyik daganat olyan, amivel ugyan állítólag el lehet éldegélni akár két-három évig is, de közben a jobb oldalam lebénul. Valahogy egyre soványkább kedvem van ehhez az egészhez.
Viszont tudtam írni, novellát is. Grecsó írta, hogy beteszi a következő ÉS-be. 
Ha mégis megbénulok és kerekesszékbe kényszerülök, akkor egy ilyen kutyát szeretnék.


szombat, november 01, 2014

Ravaszkák

Rendkívül ravaszak az amerikaiak. Majdnem annyira, mint Orbán Viktor.

Tudomásra hozták, hogy hat magyar főnemest kitiltottak az Egyesült Államokból főbenjáró bűn, korrupció miatt, ám egy létező törvényhelyre hivatkozva nem árulják el a neveket. A kormányzók és sleppjeik nagyot sóhajtottak, hogy akkor most nem buktak le valamelyik megvesztegetésen, és el is kezdődött a szokásos hadoválás, hogy az az ország elleni támadás, meg a kommunisták és pláne a liberálisok intézték az egészet, ami nettóbruttó irgum és burgum hazaárulás  Addig se kell arról beszélni, hogy a kormányszintű korrupció a legsúlyosabb hazaárulás - a szó szoros értelmében is.
De mindegy is már. A lényeg az, hogy az amerikaiak belevitték Obánt - miután elemezték a jellemét, a “profilját” -, hogy ne mondjon névsort, mert az azonnal elsöpörné őt is - noha lehetetlen, hogy nem ismeri a neveket. Ebből az lett, hogy napok óta mindenki mindenkire gyanakszik, a kormányhoz közel állók adatokat gyűjtenek egymásról, a főnökeikről, mert pontosan tudják, hogy előbb-utóbb jön a felelősségre vonás, és aki csak tudott a mocskos ügyekről, és nem jelentett, az is börtönbe jut, ha megint lesz igazságfenyegetés és -szolgáltatás. Ahogy ez kinéz, nem is olyan sokára.
Addig is gyalázgatják az amerikai ügyvivőt. Már ott tartunk, hogy ő a magyar ellenzék vezetője. Bár figyelemre méltó gyengülés jele, hogy Orbán saját munkásőrségét, a Békemenetet nem meri bevetni,- még egy amerikai nagykövetség előtti morcoskodásra sem.
Mindez persze oda vezet, hogy egyre-másra szivárognak a nevek, sokan bemocskolódnak a Fideszben és a környékén. Pusmognak, ahelyett, hogy arról tanácskoznának, hogy ki legyen Orbán utódja - hiszen bármelyik pillanatban lemondhat, mert nevetségessé vált - és nyilván a Fidesz adhatja az új miniszterelnököt. Föltéve, hogy nem a netadó miatti népfölkelés sodorja el az uralmukat, és új választás lesz. Mindenesetre a keddi, egyre jobban orbánellenessé forduló százezres vonuláson szokatlanul sok fideszes volt. Nem valószínű, hogy a CIA vesztegette meg őket.
Az se valószínű, hogy a ravasz amerikaiak javasolták az internet megadóztatását. Bár ha Orbán gyors lejáratására törekednek, akkor nincs jobb és agyafúrtabb tanács.
(Népszava 141031)

Mindig várok

Pár hete beszélgettünk a kisfiammal, kicsit komolyabban, mint máskor. Atyai intésben részesítettem: ha nem számol be idejében, vagyis azonnal az anyukájának arról, hogy mi került az ellenőrzőjébe osztályzat vagy tanári, esetleg igazgatói bejegyzés gyanánt, akkor később sokkal rosszabbul jár. Lesz kiabálás az biztos, de az is lehet, hogy nem nézhet tévét, nem számítógépezhet, ésatöbbi. Úgyis minden kiderül, tehát fölös dolog a sumákolás. Plusz még nevetséges is. Arról nem is beszélve, hogy a méltán szomorú Mama bizalma is odavész, amit aztán rettenetesen nehéz visszaszerezni.
Azt vártam, hogy a múlt hétre a szegénység elleni harc világnapja alkalmából a kormány, vagyis Orbán Viktor mégis megengedi, hogy napvilágra kerüljenek a hazai szegénységi adatok, a Statisztikai Hivatal jelentése. De nem! Pedig már túl vagyunk minden választáson, és szivárognak is a szégyenletes adatok. Amelyek alapján a kormánynak kötelessége lenne lemondani. Egy polgári, nem a munka, hanem becsület alapú államban. 
Ehelyett peckes hencegést és szánalmas hazudozást hallottunk világra szóló eredményeinkről.
Most azt várom, hogy ezen a héten kiket tartóztatnak le világra szóló korrupciós eredmények miatt, És hogyan jelenti be Orbán a lemondását. Szégyenében.

vasárnap, október 19, 2014

Isten kedvence

A Kecskeméti Főiskolán természetes szert találtak a parlagfű kiirtására. Ez bizony valóságos szenzáció, hiszen legalább kétmillió magyart szabadíthat meg a szenvedéstől. Ráadásul arról is fölvilágosították a népet, hogy a parlagfű kaszálása valóságos bűn, hiszen a levágás után tíz újabb növény kél. Vagyis csak gyökerestül érdemes kihúzni. Volt érdemes eddig, mert most itt a szer.
Jó ez a figyelmeztetés, mert ezek szerint meg kell várni a szer forgalmazását, hiszen aligha lehet kihuzigálni sok százmillió növényt. Hacsak nem a gárdistákkal. Egyszerűen fölmérhetetlen a fertőzöttség. Saját megfigyelésem - ezt láttam biciklizés közben a földutakról -, hogy a parlagfű - a marihuána mellett - Isten kedvenc növénye, mert Ő sokasítással szeret jutalmazni.
Ígéretei dacára gyakorlatilag semmit nem tesz, tett a kormány az irtásért, sőt az arra szánt pénzt elsikkasztotta. “Több mint egymilliárd forintot ajánlottak fel az adófizetők 2009-ben az adójuk 1 százalékából parlagfűmentesítésre, ehelyett azonban végkielégítésekre, terepjáróra és számítógépekre költötte a pénzt a kormány 2011 első felében. - írja  Mandiner.)

Most itt az alkalom, hogy úgy tegye jóvá a fosztogatást a kormány, hogy kutatásra ad egymilliárdot a Kecskeméti Főiskolának. Azonnal.

szombat, október 18, 2014

Nem igaz

Próbálok tájékozódni, de nehéz: most jön az ebola vagy nem? Ide, Magyarországra. Senki nem tudhatja.
Tegnap azt hallottam, hogy hamarosan heti tízezer új megbetegedéssel számolhat a világ, Az talán elég ahhoz, hogy ide is beszivárogjon. Pár hete ezt még lehetetlennek gondoltuk, de már fölkészül az egészségügy. Nagyon helyesen.
Mivel az utóbbi esztendőben kénytelen voltam megismerkedni néhány kórházzal, jelzem: néhol elképesztőek a higiéniai állapotok. Különösen a vécékben. Nincs papír például, a melléhugyozás következményét ritkán takarítják. Ez se csoda: találkoztam olyan takarítónőkkel, akik 1600 forintot kapnak egy napi munkáért, ami nagyjából a vidékről való bejárásra elegendő. Mivel a kórházakat államosították, ezekért az állapotokért az állam felelős.
De az ebolaveszély jó alkalom, hogy össznépi higiéniai program induljon - nem majd, hanem a jövő héten. Például: tessék naponta többször kezet mosni, méghozzá szappannal. Tessék kerülni egymás érintését. Igen, bármennyire szép szokás a kézfogás,érintős  járványveszély idején nem praktikus. Az általános puszilkodás meg pláne nem. (Vannak itt, akik egymás szemét nyalják meg puszi gyanánt! Ez még járványmentes időben sem javallott. Erről föl kellene világosítani a hülye kamaszokat.)
Vagyis: nem igaz, hogy tétlenül kell várni a sorsa.

Csak nehogy


Mennyire jó úgy ébredni, hogy nagyonis meghitt érzés Dzsudzsák nevének helyes leírásával molyolni. Amikor ezt írom, még sötét van. Direkt korán keltem, hogy megnézzem, másképp kel-e a Nap. 

Figyelni akarom, milyen az, amikor egy nép végre nem a bánattól fuldokol, hanem a boldogságtól. Csak vigyázzunk, mert ilyenkor lehet bármit megcsinálni velünk. Most nem ünneprontok, hanem a kötelességemet teljesítem: figyelmeztetek.
Már a Románia elleni “győzemmel felérő” döntetlen után azonnal, népfölkekés kockáztatása nélkül be lehetett dobni, hogy a főváros közgyűlésében nem is kellenek a pártfrakciók, mert ott kerületi polgármesterek vannak, akik amúgy se a pártjaikat, hanem a kerületüket képviselik. Ahhoz meg nem kell frakció.
A Feröer-szigetek elleni világra szóló győzelem talán még nem elég ahhoz, hogy a Fidesz valamelyik boldogságfelelőse bevesse, hogy a parlamentben is meg kellene szüntetni a frakciókat, mert minek azok… hogy aztán mi a magyarázat, azt majd maga a parlament kitalálja. Az a fontos, hogy a választásokra eltűnjenek. Mert akkor nem kell bevezetni a nyílt diktatúrát, hanem magától, alaptörvényesen bevezetődik az, ami van. Azt még Obama se csúfolhatná. Csak nehogy az legyen a magyarázat, hogy nem maradtak az országban emberek, akiket a pártok képviselhetnének.


csütörtök, október 16, 2014

Kicsit pihenni!

Megtiszteltetés ért: fölhívott egy volt, vesztes polgármester, hogy most nagyon sok ideje lesz, szerintem mit csináljon. Mondtam, hogy nem is értem. Jó, baloldali, némi liberális vetemüléssel, állást most így hirtelen nemigen kap, de eléggé művelt, beszél két idegen nyelvet, mérnökember, méretes könyvtára van… De értem: hirtelen magányos lett, lóg a hideg levegőben, nincs napirendje, kevés barátja lesz, ésatöbbi.
Azt mondtam, amit az összes, magát porig vesztesnek érzőnek tanácsolnék, ha kérdeznének. Azoknak, akik akik nem voltak se képviselők, se polgármesterek, csak nagyon szerették volna, ha elindul valami: egy pötty helyen el lehet kezdeni a botrányos Orbán-rendszer lebontását.
Most kicsit pihenni kellene. Egy kis önkritikus vereségelemzés után egy olyan három hónapra szinte be kellene szüntetni az ellenzéki politizálást.
Lehetne pihenni. Sétálni, olvasgatni, mozizni, zenét hallgatni, megnézni, mi van az erdőben, netán csöndeset beszélgetni gyerekekkel, unokákkal, végre értelmes dolgokról. Egyszerűen ki kell pihenni azt az elképesztő nyomást, ami három választással jár, pláne a veszteseknek. Aztán lehet megint összeesküdni. Mert ne legyen kétség: mostantól minden ellenzékiség összeesküvésnek számít  a Nagy Illiberátor szemében.
Népszava 141014

szerda, október 15, 2014

Döbrögi harmadszor


Le kell szögeznünk: az ellenzék, és benne a baloldal totális vereséget szenvedett. Lehet mutogatni, hogy az unortodox, vagy illibsi diktatúra így meg úgy, de kár… Megjegyzem: évekkel ezelőtt megjósoltam, hogy aki tönkre teszi, sőt tudatosan legyilkolja a saját, vagy legalábbis inkább hozzá vonzódó sajtót, médiát, az így jár. Ez persze a szocialistákra vonatkozik. A többiekre csak annyira, amennyire az új pártokat volt szocialista párttagok vezetik. Ehhez a gonosz és ostoba viselkedéshez már csak az orbáni hatalom gonoszsága és agyafúrtsága kellett, és koldusbotra jutottunk.
Persze nincs nagy szükség baloldali sajtóra ott, ahol nincs baloldali üzenet, gondolat. Jobboldali bezzeg van: segíteni a baloldalnak abban, hogy ügyesen pusztítsa le magát.
De mindegy: az egész ellenzék bukott. Ez azért baj, mert hosszú időre vélhetően ez volt az utolsó még éppen csak szabadnak látszó választás. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy Orbán Viktor a totális diktatúra felé lopakodó észbomlott nyomulásában mindent elpusztít majd, ami szabad választásra emlékeztet. Most már röstellnie se kell, hiszen rendszerének és jellemének alapos ismeretében kapott népétől teljes felhatalmazást: nép Döbrögivel harmadszor is megverette magát.

hétfő, október 13, 2014

A dolgos Fidesz

Vajon a Fidesz központi bizottságában pár hónapja országos érvényű döntés született, miszerint “ezentúl - de a választásig föltétlenül - mindent, amit lehet, legalább kétszer adunk át”? Mert ugye a nép annyira hülye, hogy azt hiszi, hogy két dolog lesz itten átadva… És a sok átadás bizonyíték arra, hogy milyen dolgos a Fidesz. Vagy nem tudni, mi lehet a gondolat.  
Tény:  a Várkert bazár többlépcsős átadása után a VII. kerületben a zsinagóga mellett fölállított, a gettóra emlékeztető falat fölavatták, aztán hamar letakarták, merthogy még nincs kész. Vagyis lesz még egy avatás.
Ami igazi talány: hogyan merték erre meghívni a zsidókat és az amerikai ügyvivőt? Az még csak érthető, hogy Vattamány Zsolt Fideszes polgármester kampányeseményén Tarlós István főpolgármester megjelenik. De hogyan került oda Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete és André Goodfriend, az USA budapesti külképviseletének ideiglenes ügyvivője?
Vajon megmondták nekik, hogy félkész dologról, választási képmutatásról van szó? És kérték, hogy szíveskedjenek segíteni ebben az ártatlan kis választási csalafintaságban?
Azt biztosan nem tették hozzá, hogy azon a környéken sok zsidó lakik - nagyon öregek, egykori gettórabok is, akik nem veszik észre az átverést, és immár boldogan szavaznak a derék Vattamány Zsolt polgármesterre.
Legalább a feltűnően ravasz Tarlós Istvánnak eszébe juthatott volna, hogy a zsidók esetleg újabb provokációnak tekintik ezt az avatást - az utóbbi hónapokban bebizonyosdott, hogy eléggé rosszul esik nekik, ha az emlékezet kiemelt évében köztéri műtárgyakkal provokálják őket. De  hogy erre a színjátékra miért kell mindjárt az izraeli nagykövetet ráhívni, az teljes talány. Megmutatjuk nekik? Az sem valószínű, hogy az amerikai ügyvivő jelentése után közelebb jutunk ahhoz az áhított pillanathoz, amikor meghívó érkezik Orbán Viktor címére magától Obamától.
Bár talán mégis csak arról van szó, hogy a munkaalapú illiberális társadalom még nem igazán működik - legalábbis a dolog munka része ott tart, mint a szintén illiberális szocializmus idején. A jó munkához idő kell, és az nem mindig alkalmazkodik a választásokhoz.

(Népzava 1410206)

A körvadászat vége

Az utóbbi néhány napban elég fura dolog történik: a jobboldal hangadói ádáz sajnálkozásba kezdtek, mert hogy teljesen összeomlik a baloldalnak mondott izé, az ellenzék, és nem csak az összefogás, hanem a pártok mind, és pláne a szocialisták, és hogy ez most már nekik se jó.
Mivel ezek a hangadók - újságíró kollégák, tévécelebek, nagyon jól apanázsolt kutatóintézetek díszemberei, szakértők, nyilatkozatra kijelölt politikusok - soha nem szoktak önálló gondolatokkal előjönni, nyilvánvaló, hogy központi utasítást kaptak: aggódni kell az ellenségért. Akinek a legyilkolásáért amúgy a legpiszkosabb illibsi “demokráciában” is nagyon illetlen eszközöket vetett be - igen sikeresen - a kétharmad. Visszaélve a médiafölénnyel, fölhasználva az ügyészséget, a rendőrséget, a parlamenti törvényalkotás trükkjeit a Fidesz-KDNP olyan sortüzeket szórt a baloldalra, hogy inkább valóságos karakter-tömeggyilkosságról beszélhetünk. Azt meg se említve, hogy maguk a választások is csak “törvényesek, de nem tisztességesek”.
Vélhető, hogy a Semjén-féle figurák a markukba röhögnek - a karaktergyilkossági tervező és végregajtó csoport tagjai arról ismerszenek meg, hogy mindig föltűnően vidámak. Sikeres volt a körvdászat, és 23 millióba se került.
Pedig csakugyan baj lesz a választás után. Nem nehéz megjósolni, hogy a következő négy évben vagy a Jobbik nő váltópárttá, vagy - ami valószínűbb - az egyre elégedetlenebb emberek állnak össze egy, először csak a 2018-as választásokra készülő párttá. Ez bármikor, pillanatok alatt megtörténhet, és ha erős tömegmozgásokkal jár, előre is hozhatja a választást.
De a legrosszabb az, ha a keletkezett űr betöltésére a Fideszből kiszakadó, pártként tovább működő - mégiscsak a liberális államhoz és Európához   ragaszkodó - csoport bukkan föl. Persze a Fidesz szempontjából borzalmas ez. Az országéból kevésbé. Sokan és okkal jósolják, hogy a Fideszt, vagyis Orbánt csak a fideszesek tudják kibuktatni a hatalomból. Az utóbbi hetekben mindenesetre láthatunk bizonyítékokat arra, hogy a Fideszen belül mégiscsak lehetnek repedések.


(Népszava 141010 Sajnálkoznak címmel)

szerda, szeptember 24, 2014

Nehogy!

Bill Clinton, az USA egykori elnöke nagyon durván beszélt rólunk. Hogy Magyarország vonzódik az orosz-kínai modellhez. Orbán Viktor is szóba került. Igaz, mindvégig országunk miniszterelnökeként emlegette. Hogy szereti a hatalmat, esze ágában sincs lemondani róla, és sok pénzt akar csinálni.
Szíjjártó Péter immár avatott külügyminiszter erre azt tudta válaszolni, hogy "alaposan átverték" Clintont. Aki inkább a Magyarországon jelenlévő vállalkozókat kérdezgette volna. Egy leendő világkereskedelmi minisztertől ez jó válasznak tűnik, de én nem feleselnék Clintonnal, mert ő nyugger elnökként is nagyobb világbefolyással bír, mint Orbán bármelyik magyar megyében. Például rá tudta venni Barack Obamát, hogy ő is említse Magyarországot, és tegye a csúfosak közé a magyar miniszterelnököt.
Most szólok, hogy rossz válasz ezekre szigorú megnyilvánulásokra, ha Orbán visszaszól, miszerint bezzeg ő nem nevezte szexkapzsinak Clintont, amikor az egész világ csúfolta. Még nagyobb hiba lenne, ha Obama szavaira hadüzenettel válaszolna. Ez történelmileg egy félidióta neohorthysta államtól szinte elvárható… De nehogy! 
Rendkívül rosszak a világháborús emlékek a válaszról. Na jó, ez rossz vicc, elnézést - bár egyszer már megtörtént. Az se új, hogy Orbán kuporgatós. És hatalommániás. Ki nem az, aki miniszterelnökségig furakodik, aztán szinte bármit megtesz, hogy az is maradjon? Vagyis semmi új nincs a clintoni vádakban. Viszont az emberben fölmerül egy kérdés: tényleg, hova lett a pénz?
Van itt egy látástól vakulásig dolgozó nép, amelyik már annyira szegény, hogy a gyerekeknek se mindnek jut ennivalóra. Ami elképzelhetetlen volt: Európa közepén emberek éheznek. Már a középosztály jelentős része is a létminimum alatt keresgél. Tízezrek menekülnek.
És megint akkora megszorítások jöttek, mint az egykor agyonköpködött Bokros Lajos idejében.
Hova lett a pénz? 
Itt valakik nagyon loptak. És Orbán hagyta. És Szijjártóval, valamint Matolcsyval egy húron pendülve hazudozott a példátlan sikerekről.
Csak nehogy ezért is a szájára vegye Obama. Vagy pláne Merkel legyen a következő. Jelzem: két választás között is le lehet mondani, ha nem megy a kormányzás.

Látomás


Olvastam, hogy nagy a veszedelem. Kerényi Imre hirtelen megvilágosodott: a Parlament épülete mégsem képtár. Mert eddig úgy volt, hogy januártól ott lesznek kiállítva azok a tizenhat szent festmények, amelyeket az alaptörvény szellemi erősítésére rendelt másfél milliókért tehetséges és főleg föltűnően gerinces festőktől. Ki nem tágítja a művészet határait könnyű másfél millióért? (Hallottam olyanról, aki nem.)
Ki tudja, miért pont most tört rá az érzés Kerényi Imrére, és volt-e hozzá látomása is. És ha igen, akkor az ravasz látomás volt-e, vagy csak olyan átsuhanó, révedéses.
Például afféle, hogy belelibben Matolcsy György képe és az azzal járó borzongás: ő is Orbán kegyeltje, és mennyivel többre viszi, mint bárki más: valóságos iskolarendszert építhet nemzeti bankból lehullajtott közpénzből - vagyis lophat -, hogy abban a saját unortodox sületenségeit tanítgathassák szintén tehetséges és föltűnően gerinces tanárok. Nyilván azért kell ez, hogy a marxizmust meg pláne a neoliberalizmust kitakarítsák a jómagyar fejekből, de még a Kárpát medencéből is..
Mi van akkor, ha Kerényi Imre rájön, hogy neki meg egy vadonatúj múzeum jár? A szolgálataiért. Igenis, nem csak Orbánt szolgálta roppant szorgalommal, hanem a népet is. Ne feledkezzünk meg azokról a pillanatokról, amelyekben - aki mert - az közösen vihogott a Kerényi-mondatokon.
És bizony az a baj, hogy méltatlan lenne, ha abban az újonnan épülő Kerényi Centrumpalotában csak a tizenhat képet mutatnák be, hanem kellene terem az alaptörvény sok-sok ragyogó asztalának, például, egy a kiadott könyveknek,  és sok-sok tucat szoba a számtalan csodamondatának… Ja és persze kellene néhány terem a Kerényi-rendezéseknek és valahol folyamatosan vetíteni illene csodálatos tréfás tévé-műsorait.
Nem tudom elképzelni, hogy Orbán ezt a csekélységet ne adja meg a diszcselédjének. (Esetleg mindez beleférne egy párszáz milliárdos palotácskába is.)

Néhány hónapig nem kell épület, mert úton vannak a képek, nyilván valami vonaton, vándorkiállítás állomásaira utazgatnak, de semmiképpen nem írom ide, hogy merre járnak. Nehogy valami buzilobbisták rájuk támadjanak.


vasárnap, augusztus 31, 2014

A bukkanás hiánya, Fejtő

Néhányan nagyon kedvesen érdeklődtek, hogy jól vagyok-e, mert sem a Szabadság téren, sem máshol nem bukkanok. 
Sajnos nem vagyok jól. A legnagyobb baj az, hogy olyasmik fordulnak elő, hogy leülök a géphez, aztán öt percig nem tudok rájönni, hogyan kell mozgatni az egeret, vagy nem vagyok képes betenni a kulcslyukba a kulcsot, minden második szó tele van melléütésekkel... Az utcán járás közben a lábaim egyszercsak elkezdenek totyogni, aztán teljesen önálló életet élni. Kétszer el is estem. De legalább nem az utcán, hanem itthon. Nem tűnik úgy, hogy ez valami gyógyulási folyamat. Annál is inkább mert egyre rosszabb minden. 

Ma megpróbálok este hatra eljutni a Szent István parkba, Fejtő Ferenc szobrához. Végülis én voltam írásainak utolsó szerkesztője. (Igazából Várkonyi Tibor.) Remélem ő is odacsoszog valahogy. Aztán esetleg majd kardozunk egyet a park sarkában a kampósbotjainkkal, és azt képzeljük, hogy a nyilasokat csépeljük. Bár mostanában a baloldalinak mondott seggfejeket püfölném szívesebben. Az hiszem, Fejtő Ferenc is beszállna. 


hétfő, augusztus 25, 2014

A háttérhatalom

Kövér László egy interjúban megmondta: amennyiben a következő tíz-húsz évben az ország nem tudja kezelni a népességfogyást, akkor az ezeréves magyar állam megszűnése fenyeget. 
A magyar már túlélt ennél nehezebb éveket is. De abban biztosan nincs igaza a házelnöknek, hogy tíz-húsz év van a megoldásra Már a mostani időszakot sem fogjuk komoly népességvesztés nélkül túlélni, mert az elmenekülők helyett itt senki nem fog szülni.
Kövér mindenről beszél, kivéve saját, és kollégiumi szobatársainak felelősségéről. De az igazi tragédia az, hogy fölveti: “ma az a fő kérdés, hogy kik hozzák meg az emberek mindennapjaira alapvetően ható döntéseket, az államok vezetői, akik valamiféle felhatalmazást kapnak a saját választóiktól, vagy azok az arctalan, névtelen, homályba burkolózó, de hús-vér emberek által irányított gazdasági vagy tudatformáló háttérhatalmak, amelyek viszont nem viselnek felelősséget.”
Ebben a szövegben nem az a legérdekesebb, hogy Kövér László Szaniszló Ferenc és a Jobbik színvonalán “háttérhatalmaz” - ami nettó zsidózás - hanem az, hogy másokra kenegeti a felelősséget, miközben eszébe se jut, hogy talán mégiscsak lehet valami szerepe a népességvesztésben a Fidesz illiberális politikájának is. 
Lehet ám olyan összefüggés, hogy a diktatúrákban csökken a szaporodási kedv. Nálunk például a Rákosi-rendszerben be kellett vezetni az abortusz-tilalmat. Megtiltották az utazást is, így egészen jó eredményeket értek el a nésségmegtartásban. Aztán 1956-ban elmenekült negyedmilló ember.
Most meg hirtelen legalább félmillióan, noha nem jött kádárista megtorlás. Csak elegük van az embereknek Orbán duma-alapú társadalmából, és szépen elköltöznek, mert most nincs vasfüggöny. A háttérhatalamat - ami a hülyeség rémuralma - talán a Fideszben is keresgélhetné Kövér úr. Meg is lelné, biztosan, ha nem fogná vissza magát a kutakodásban.
Pápai Gábor képe


vasárnap, augusztus 24, 2014

Meglepetés!

Megdöbbentő dolog történt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) nem valami karaktergyilkossággal próbálkozik a választásokra, nem is valami szexuális morcoskodással, kirekesztéssel, liberálisgyalázással. hanem egyenesen odáig jut, hogy megnevezi a magyarok közös ellenségét. Nyilván azért, hogy végre elkezdődjön a nemzeti összefogás, ami talán egyszer odáig vezet, hogy Magyarországot valamilyen összefogásban, minimálisra csökkenthető fajlagos politikai veszteségekkel lehet vezetni.
A néppárt szerint a parlagfű elleni védekezés olyan terület lehet, amiben minden párt egyetért.
Közleményük szerint az önkormányzati választás közeledtével minden párt azt emeli ki, amelyben különbözik versenytársaitól, a parlagfű elleni védekezés viszont lehet "olyan terület, ahol mindenki kifejezheti egyetértését". Hangsúlyozzák: nincs más dolog, mint irtani, irtani, irtani. Hogy legyen végre egészség.
Igazán nem akarok ünneprontó megjegyzést tenni például a felcsúti polgármesterre, de állítólag sok száz hektárt tart arra hogy azon Isten kedvenc növényét termessze. Az Úr sokasodással és szaporodással szeret jutalmazni, így nem meglepő, hogy az egész ország fertőzött, a Döbrögik nagyon nagy földjei nagyon fertőzöttek. (A múlt nyáron bicikliztem hatalmas parlagok mellet. Meg lehet állapítani, hogy Isten mások kedvence a marihuána.)
De ne személyeskedjünk, hanem mindenki tüstént szaladjon a szomszédjához - mindegy, kire szavaz -, beszélje meg, mi lenne a legfontosabb dolog, amiben meg kellene egyeznünk, hogy mondjuk 2018-ra már szinte nagykoalícióban működjön Magyarország. 
És ha végeztünk a parlagfűvel, összeállhatunk az új célra.
Ha Semjén Zsolt imádságos szeretettel meggyőzi Mészáros Lőrincet, esélyt kapunk arra, hogy nem illiberális marhaságokkal, hanem az együttműködő, sőt működő állammal lepjük meg a világot.

szombat, augusztus 23, 2014

Tisztelet

Gyerekkoromban mindig akadt a környezetemben olyan öreg, aki állandóan tiszteletet követelt. Persze ennek volt nevelési alapja: generációk nőttek úgy föl, hogy alkalmazkodni kellett ahhoz, miszerint “állj vigyázzban, ha veled beszélek és tiszteld a tőled idősebbeket!”. Föl se merült, hogy a tiszteletet ki kellene ám érdemelni. 
Persze, hogy ez arról jutott eszembe, hogy Szíjjártó Péter keményen az arcába mondta Michael Roth európai ügyekért felelős német külügyi államminiszternek: ha valaki úgy fogalmaz meg kritikát mással szemben, hogy azt semmilyen konkrétummal sem támasztja alá, akkor legkevésbé sem az európai értékek mentén cselekszik.
Úgy látszik, Szíjjártó azért felesel, mert a szigorúbb bánásmódot hiányolja. Pedig Orbánnál több szószátyár szigort senki nem kap ma a világon. Unjuk is, szégyelljük is. Hogyan lehetne nem homályosan? Valahogy így: “Európában mostanában nem illik nyílt csalásokkal illiberális diktatúrát építeni és folyamatosan visszaélni a hatalommal…”?
Ha Magyarországon hiába várjuk a tiszteletet, akkor biztos, hogy ilyen kijelentésekkel nem érjük el:„A demokráciát és az európai értékeket egészen biztosan nem tőlünk, közép-európai szabadságszerető népektől kell félteni…” 
Ki beszél itt népekről? Orbán Viktorról van szó. 
Ez a mellébeszélés se jöhet be: “... mi nagyon sokat harcoltunk és küzdöttünk azért, hogy demokráciában, az európai értékek szerint élhessük az életünket. Ezért pedig tisztelet illeti a közép-európai nemzeteket, köztük a magyart.”
Ez így szánalmas.

péntek, augusztus 22, 2014

Kiválasztott?


Nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországon dolgozik egy stand up-csapat, amelyiknek az a dolga, hogy minél döbbenetesebb mondatokat találjon és mondjon ki. Nyilván azért, mert azokkal le lehet kötni a magam fajta gyanútlan, naiv népség figyelmét. A mutatványosok közé olyanok vannak tagnak szerződtetve, mint Kósa Lajos, Martolcsy György, Schmidt Mária, Kerényi Imre, Semjén Zsolt, Széles Gábor - állítólag most tervezik Schmitt Pál újra szerepeltetését, nyilván doktori rangban - a bohócdoktorok már nyugtalanok is.
De persze az ünnepelt főszereplő a föltűnően eszes és ravasz Orbán Viktor.
Majdnem kihagytam Balog Zoltánt, aki pár napja még azzal lepte meg az emberiséget, hogy azt mondta - de nem úgy gondola ám! -, miszerint a cigányokat nem Magyarországról vitték haláltáborokba. Pár napig gondolkozott, aztán még jobbat talált ki: Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek, és benne legyenek az élet közepében. Döbbenetesen jó, kikerülhetetlen mondat. Balog miniszter nyilván nem vette észre, hogy valaminek nagyon a közepén vagyunk az utóbbi időben. Nyakig. (Orbán megvilágosodásaitól elsötétül a jövőnk.) Csak az a kérdés, hogy akarjuk-e ezt az új kiválasztottságot. Föltéve, hogy a zsidók szívesen pihennének egyet, abban sem vagyok biztos, hogy ha Balog miniszter népszavazást rendez arról, hogy szeretnénk-e, ha ezen túl Isten kiválasztott népe lennénk, igennel szavazna a többség. Van egy történelemnyi ismert példa arra, hogy ez egy eléggé macerás elhivatottság.
Néha egyenesen sorsfosztással jár.




szerda, augusztus 20, 2014

Koszlott vidék

Pár napja azt követeltem a pártoktól, és a leendő jelöltektől, hogy legyenek programok, és ezen túl ne is szavazzunk olyanra, akinek nincs ilyen. Valaki erre azt kérdezte, hogy mit tanácsolnék Tarlós Istvánnak, és mit Falus Ferencnek: mi legyen a programjukban? Tarlós úrnak semmit sem tanácsolnék, mert egy csöppet sem szeretném, ha főpolgármester maradna. Erre személyes okom Kertész Ákos barátom megalázása és elüldözése, amelyben oly boldogan vett részt Tarlós úr.
Falus doktornak azt mondanám: ne röstellje programjának egy részét a hivatására építeni. Mert Budapesten szinte higiéniai forradalomra lenne szükség, annyira gyalázatosak az állapotok.
Például szinte nincs olyan nap, amikor a tömegközlekedésben meg tudnám úszni a szinte félelmet keltően büdös emberekkel való találkozást. Annyira elviselhetetlenek szegények, hogy  a jármű másik végébe kell menekülni előlük. Nyilvánvaló, hogy a kezük, a ruhájuk is fertőző lehet. Létre kellene hívni egy szervezetet - vagy bővíteni a mostanit -, amelyik felelős lesz ezekért az emberekért.
Ezek kívül szívesen elkísérem Falus urat néhány kórházba, amelyekben szinte leírhatatlan állapotokat találtam (Néha már azt terveztem: veszek egy gőzborotvát és fölajánlom ingyenes szolgálataimat a húgyszag kiirtásában.)
De nem jobb a helyzet például egynémely uszodák mellékhelyiségeiben, sőt az utcai húgyszag dolgában sem.

Tiszta, bűztelen Budapestet! Ezt ajánlanám alap-program gyanánt Falus doktornak. Arra az időre, amikor már eltakarította Tarlós úr politikai koszlottságának illatát.

hétfő, augusztus 18, 2014

Világ, hálóban

Most akkor rémisztő, vagy nevetséges az, hogy kiderült: a német szövetségi hírszerző szolgálat lehallgatta Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter telefonját - sőt John Kerryét is? Megdöbbentő! Az, hogy ennyire bénák a kémek. Lebuknak! Néhány hete még az volt a megdöbbentő, hogy az amerikaiak hallgatták le Merkel kancellárasszony telefonját, meg még ki mindenkiét, azt már sorolni se érdemes. (A németek főleg a törököket fülelik.) Most derült ki az is: valami szoftver van magyar állami használatban, amivel úgy lehet lehallgatni a mobilokat például, hogy még korunk hőse, a képzett rendszergazda se veszi észre. És persze ez azért veszélyes, mert jogállamnak híre sincs már errefelé. Vagyis az - és akkor - hallgat le minket, aki akar. És ahonnan akar. Akár Kínából is, mert például tibeti hangtálakon jászom, ami gyanús. Vagy az oroszok, mert sokat aggódom a jobbratolódásuk miatt: nehogy a végén mégis Hitler győzzön! Vagy valamelyik magyar titkos csapat, mert az illiberális szomorúállam megdöntésén dolgozom. Közben meg muszáj röhögnöm, mert nagyon úgy néz ki, hogy túlspilázták magukat a titkosszolgálatok. Már talán önmagukat is kifigyelő készülékek és szoftverek készülnek, egy olyan rendszerben, ahol mindenki legalább kettős ügynök, és az egész rendszert az élteti, hogy lehallhassa, leleplezze és följelentse önmagát. Csak nehogy jöjjön egy okos kis hacker és kitalálja, hogyan semmisíti meg önmagát egyszerre a világ összes önjáró fülelő és kukucskáló programja. Mert akkor hogyan védjük meg magunkat magunktól?

kedd, augusztus 12, 2014

Megtisztelni a népet


Úgy néz ki, hogy talán, esetleg, ha a baloldalnak különös szerencséje lesz, és valami gerincféle is növekszik benne, véget érhet a kasztingháború - bár az abban részvevők következetessége és megbízhatósága dolgában mostanában néha ok bukkan föl a gyanakvásra.
Ki kell mondani, hogy az, amit az úgynevezett baloldal - vagyis annak párjai  ebben a választási évben műveltek, annyira szánalmas volt, hogy a legközelebbi időben össze kell ülni - akár hivatásos vitavezetők segítségével - és belső egyezményeket kell hozni, hogy ez soha többé ne forduljon elő. Nem azért, mert a pártokat, pláne azok vezetőit féltjük, hanem magunknak nem engedhetjük meg, hogy a jobboldal harsogó röhögése áradjon ránk az ország minden szegletéből. Szégyenünket nem enyhíti az, hogy a jobboldal meg minden képzeletet fölülmúlóan undorító módon viselkedik, él vissza a “kétharmadával”, meg azzal, hogy komolyan vehető, mozgósításra alkalmas baloldal híján azt csinál az ország behülyült népével, amit akar.
Olyan kötelező érvényű szabályokat kellene hozni, miszerint például az összefogásos jelölés határideje a választás előtt fél év, és aki addigra nem tudja eldönteni, hogy kiket indít, azt ne induljon, és arra ne is szavazzon senki. Mert aki nem képes azzal megtisztelni a népet, hogy időben megismerhetővé teszi a jelöltjeit - mert csakugyan keres és talál jelölteket, és munkát fektet az egyeztetésbe -, az nem alkalmas arra, hogy képviselőket, pláne főpolgármestert állítson. Ugyanez vonatkozik a programalkotásra is: akinek nincs megismerhető programja, az ne induljon választáson, mert ez a választás, a demokrácia megcsúfolása. Akkor is, ha Fidesz szavazói ezt eltűrik, vagy netán a programtalanságot valami vicces-trükkös tréfának fogadják el. (Talán már látják, hogy ez hova vezet.)
Valamit tenni kell annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokig  hátralevő hetekben legalább abban bízzanak a választó népek, hogy a baloldal a kisebbik rossz, elhülyülése pedig átmeneti jellegű.
Ehhez talán a lelkünk mélyén meg kell lelnünk a demokráciára való hajlamot, mert ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy visszanyerjük a méltóságunkat.

vasárnap, augusztus 10, 2014

Erzsi


A héten az volt a legszomorúbb, hogy szomszéd Pista telefonált:meghalt Erzsi, a felesége. Éppen harminc éve költöztem a szomszédba, és hamar nagyon jó barátaim lettek. Erzsitől többet tanultam, mint az ismerőseim többségétől. Mert vele, éppen úgy mint Pistával és általában a földdel és állatokkal foglalkozó emberekkel, csak fontos dolgokról lehetett beszélni. De abból is, ahogy Erzsi az utóbbi években ismét anya lett, mert nevelni kellett az unokáját.
Ha az ember barátja életben van, ritkán jut eszébe végig gondolni, mi mindent köszönhet neki. Például azt, hogy van valaki, akiben mindig megbízhatok, akire bármit rábízhatok. Nem csak a házamat, hanem a magánéletemet is. Az utóbb harminc évben arról szinte biztosan Erzsi tudott a legtöbbet.
Minden ember rendes ember szeretne lenni. Erzsi másoktól abban különbözött, hogy ez neki sikerült is.
Hogy az Isten miért pont most jött el érte, az talány. Hagyhatta volna meghalni akkor, amikor országúton sántították meg egy cserbenhagyásos balesetben, és volt sok más alkalom is. Talán most volt szükség a szakértelmre a Mennyek Országában palátanevelés vagy paradicsombefőzés dolgában. Más magyarázat nincs arra, hogy miért pont a jó embereket viszi el, mint az, hogy máshol is szükség van rájuk.

kedd, augusztus 05, 2014

Hogyan merészelt?


Michael Palin a Dalai Lámával
Erősen meggyötör az, ha olyasmit jut tudomásomra, mint mostanában egyre gyakrabban, hogy például eddig olvasható volt “Orbán Viktor neve a Famous Oxo­niansen, azaz a híres oxfordi diákok listáján olyanokkal együtt, mint például Naruhito japán koronaherceg, vagy Michael Palin, a Monty Python tagja.” Most már nincs ott. Az illetékesek szerint csak néhány nevet töröltek, elsősorban olyanokét, akik már régen elhunytak.
Komolyan szenvedek az ilyen hírtől. Nem csak azért, mert számomra egy olyan táblán virítani, amelyiket Michael Palin neve is ott van, a megtiszteltetés legcsúcsa lenne. Rendes fizikai fájdalom van bennem, ami arra enged következtetni, hogy hogy még mindig erős - gyanakszom: növekvő - hazaszeretet, sőt orbánféltés van bennem, hiszen még röstelkedni tudok azon, ha kitiltják valahonnan az országom választott vezetőjét.
Megszokhattam volna már. Ugyanígy voltam pár napja, amikor ezt olvastam: lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, mert a Fehér Házban nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten. A Georgetown Egyetemre tervezett előadása kapcsán az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban "nem felelt meg a magyar félnek". Így aztán októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik.
Én a helyében nem mennék, mert kár kitenni magát az ádáz ujjal mutogatásnak.
Nem lehetne, hogy a mi miniszterelnökünk inkább kivegyen pár napot, hogy valami csöndes helyen szakember segítségével végig gondolja, hogyan jutott idáig, és hogyan merészelt minket idáig juttatni?

hétfő, augusztus 04, 2014

Igény az van



Kapuváry György képe
Az, hogy a magyar állam nem adott pályázott pénzt a roma holokausztra, a pharrajimosra való méltó megemlékezésre, és nem is képviseltette magát azon, már a munkaalapú illiberális állam gesztusa, vagy egyszerű köztahóság??
A Nehru parton az igen színvonalas ünnepségen azon gondolkoztam: talán az sem véletlen, hogy Szabadság téri orbáni rémszoborra éppen cigány nyelvű felirat nem jutott. És az sem, hogy a cigányügyben példátlanul tunyának mutatkozó társadalom, amely az elmúlt húsz évben semmiféle megegyezéses koncepcióval nem tudott előállni, egyre jobban kedveli a cigányozást, ami már nem csak a szélsőjobbon szalonképes hívótéma. Ott még nem tartunk, hogy a társadalom legjobb erői összeálljanak, és legalább az irányt és a mindenképpen elkerülhetetlen kis lépéseket közösen kijelöljék. Talán egy jó kis éhséglázadás vagy pogrom után, amikor kijelöljük az újabb áldozatok emlékművének helyét, majd megvilágosodunk, hogy “munka és oktatás, bármi áron” például...
Közben egyre nagyobb az igény a békés cigányozgatásra. Nem tudok olyan társaságba csöppenni, ahol előbb-utóbb ne kellene a “cigánybűnözésről” témázgatni. Alighanem annyira nő a feszültség, hogy beszélni kell. Mert közben hátha elhangzik valami, ami előre fölment minket, ha esetleg valami szörnyűség történne. Ugyanez volt a két világháború között, amikor a zsidó volt az állandó téma. Aztán a szocializmus idején is, a keresztény családokban, mert akkor meg személyesen kellett elszámolni a holokausztért. Azt el lehetett fedni, közösen nem kibeszélni, de megúszni nem.
Most a cigánykonfliktus előkészítése folyik a lelkekben. Ha van cigánybűnözés, ha a nemlétező statisztikák nem hazudnak, akkor ha esetleg történne valami, jogos lesz az önvédelem. Ahogy a zsidók is “maguk tehettek”...
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baloldal éppen most adta föl Miskolcon az utolsó európai és baloldali közmegegyezést, miszerint a kisujjunkat sem mutathatjuk a náciságnak, akkor látni kell, hogy ezután már mindenképpen másképp lesz.
Egy illiberális államban eszmék, erkölcsök  és gondolatok nélküli politikai “antifasiszták” között a cigányoknak minden okuk megvan a félelemre. De azoknak is, akik megfélemlítik őket.

szerda, július 30, 2014

Kis csapat


2025-ben egy szép nyári napon a Kárpátok Géniusza II. kinézegetett az várbéli palotája ablakán, megcsodálta, hogy milyen szépen épül a Szent Orbán Székesegyház, aztán kinézett Csepel felé, ahol a világ legmagasabb felhőkarcolója, az Olimpia Hungaricum épül a nyomi amerikaiak bosszantására.
Aztán fölvette az edzőfölszerelését, és totyogósan bár, de azért peckesen lement a palota kertjébe, hogy rúgjon párat. Előtte persze megállapította, hogy már megint nem állhat bosszút senkin, mert parancsát teljesítették: az összes, múlt héten személyesen kirúgott ólombetétes ablakot kicserélték az udvari szállítók. Amikor az erről szóló jelentést meghallgatta, a jelentéstevő szárnysegéd arra merészelt odakérdezni, miszerint “Főméltóságod észlelte, hogy a színházteremben is kicseréltük az ablakokat?” Orbán bólintott, mosolyogva, mert arra gondolt, hogy “még hogy sose járok színházba!…”
Amikor visszaért kedvenc palotateraszára, elégedetten nézett körül birodalma fölött. Egyzercsak döbbenten látta, hogy kisebb tömeg tódul a palota felé. Nem tudta azonosítani őket, de észlelte, hogy sötét ruhás csapat. Fölborzongott benne régi rossz álma a liberális sötétruhások érkezéséről, akik “fölszabadítják” Magyarországot.
Kiáltott is nagyot a TEK-parancsnoknak, hogy riadó van, de nagyon.
A fegyveresek már harcálláspontot vettek föl a palota kapujánál, amikor integetve megjelent Lázár miniszter és visítva közölte, hogy “dehiszen Főnök, ez kis csapat a te ezer helyettes államtitkárod, és te hívtad őket délutáni díszsorakozóra!”




hétfő, július 28, 2014

A kormányfő nem szégyelli


Egy csöppet sem mesterkélt orcapóz
Orbán megint nagyot jelszavazott Tusványoson, szokatlanul őszinte beszédében. Lényegében bejelentette azt, amit amúgy tudtunk: valami ázsiai típusú diktatúrát szeretne.
Vagyis nem ő, hanem mi. Ő csak hallja a mi kis hangunkat. Bár egy újságíró számára nagy kaland diktatúra ellen harcolni, nem emlékszem, hogy valaha is arra ébredtem volna, hogy Kim Dzsongun , Putyin, vagy Lukasenka uralma alatt szeretnék élni.
Orbáni alaptrükk: álmodik valamit, aztán többes szám első személyen meséli el.Pedig téved: mielőtt élvezhetné pitiáner diktatúráját, elsöpri a történelem.
Amúgy majdnem jó irányba kutakodik, mert talán fölismerni látszik, hogy nem a nemzetinek nevezett intézmények szaporodása teszi erős nemzetté Magyarország népét, hanem az, ha olyan államunk lesz, amire büszkék vagyunk, amit óvunk,építünk, és ellenőrzünk. Nem a hazaszeretetről kell hadoválni, hanem tudomásul enni, hogy ez a szeretet munka. Közös. Értelmes.
Orbán tudja ezt, mégis a jóval ócskább, ám hangzatosabb “munka alapú társadalom” vágyát hozza föl minden beszédében. Egy olyan országban, ahol jóval kevesebb munka van, mint kellene, ahonnan emberek sokasága külföldre menekül a munkanélküliség miatt, ahol gyerekek éheznek, mert a szüleik nem jutnak munkához, ez a kristályos cinizmus..
Orbán persze nem szégyelli csúfolni a szerencsétlen népét, de nem is magyarázza, hogy a mostani társadalmunk mire épül, ha nem a munkára. Úgy tesz, mintha itt csakugyan számottevő tömegek lennének, amelyek nem akarnak dolgozni. Egyébként meg aligha hiszem, hogy föl tud hozni olyan államot, amelyik rendes működése idején ne munkaalapú lenne. Néha előforfulnak rövid ideig fönnmaradó katonai rablóállamok - bár talán más népek igában tartása is munkaféle -, spekuláns államok, valamilyen természeti kincsen élősködő államok, de ezek többsége előbb-utóbb kifullad, mert nincs tartások. Ha a mostani magyar államot kellene jellemezni, talán a polgári önrabló állam lenne a helyes kifejezés.

Orbánról Tusványoson is az derült ki, hogy még a halandzsája is szétesik, nincs jövőképe. Állama máris kifulladt, mert a nemzeteskedő közlopkodás nem adhat tartást, amire államot is lehetne építeni.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések