kedd, november 27, 2012

Nyuszi ül


Hétfőn megint megtudtuk: a magyar parlamentben a legbüdösebb bunkó módon lehet zsidózni. És még csak nem is kell hozzá Zagyva György Gyula az ő közismert keretlegényes színvonalával és hajlamaival. A világot látott, több nyelvet beszélő Gyöngyösi Márton a dublini Trinity College-ban szerzett közgazdaság- és politikatudományi diplomát, sőt egy évet a nürnbergi Friedrich Alexander Universität-en is tanult. Nem mellesleg az országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke. (Teljes talány, hogy ez miképpen lehetséges.)
"... pont itt lenne az ideje (...) annak, hogy felmérjük azt, hogy az itt élő, és különösen a magyar Országgyűlésben és a magyar kormányban hány olyan zsidó származású ember van, aki bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot jelent Magyarország számára" - harsogta önfeledten. 
A levezető elnökként sunyiskodó, szintén náci párttag Balczó Zoltán - akit már aznap este fegyelmivel el kellett volna bocsátani országgyűlési alelnöki posztjából - természetesen nem állította le ezt a beszédet és nem vitette ki a házból Gyöngyösit.
A máskor oly határozott és kemény beszédű viszontválaszolgató csúcsdiplomata Németh Zsoltról kiderült: ha csakugyan váratlan, éles helyzetbe kerül, akkor csak hebegésre és habogásra képes.
Az egész országgyűlésről - az ellenzéki képviselőket pláne beleértve - meg azt tudtuk meg, hogy ha farkasüvöltést hallanak, akkor a nyuszi ül a fűben nevű ovisjáték színvonalán lapulnak. Egy se akadt, aki fölállt volna, hogy személyesen zavarja ki a teremből Gyöngyösit.
Keddre persze a szinte össznépi fölháborodás hatására - Gyöngyösi szerint hivatásos rettegőkről van szó - már sokan tudják, hogy ilyenkor sárga csillagot kell viselni, be kell tiltani a Jobbikot, rettentő nagyon kell tiltakozni, pláne a magyar kormánynak, ésatöbbi.
Ja, és persze Gyöngyösi már közölte is, "félreérthetően" fogalmazott ám, és a Jobbik a nemzetbiztonsági kockázat felmérését kizárólag a kettős állampolgárok esetén tartja fontosnak.
Nem fogalmazott félreérthetően. A Jobbik egyetlen jó tulajdonsága, hogy nem fogalmaz félreérthetően. Éppen ezért lehetne már évek óta betiltani. Törvényesen. Mert a puszta büdösbunkó léte is a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázat.
  

 .

Gyöngyösi Máté képviselő úrtól kérdeztetem alázattal


Ide varrassam a jól bevált, praktikus jelet?
Vagy mégis inkább a homlokomra rögzítsem, valami bőrbarát örökragasztóval?


(Ezt a csillagot negyven éve őrzöm a Bibliámban, mert tudtam, hogy egyszer majd szükség lesz rá. Egy Pozsonyi úti öregasszony hagyatékából való.) 

.

vasárnap, november 25, 2012

Erkölcsileg tiszták

Stiller Ákos képe - HVG
"Miért nem csökkent eddig a Fidesz népszerűsége drasztikus módon?" - teszi föl a kemény kérdést a Magyar Hírlap Pokorni Zoltánnak. A válasz: "Mert erkölcsileg tiszták maradtunk."
Pokorni úr ezek szerint egy csöpp erkölcsi problémát sem lát mondjuk az alkotmányozásban, a visszamenőleges hatályú törvénykezésben, a kisegyházak kirekesztésében, a médiapolitikában, különös tekintettel a Klubrádióval kapcsolatos bírósági ítéletekre adott válaszokra, a Lomnici-ügyben, a filozófus-ügyben, a Schmitt-ügyben, a Nyirő-temetés ügyében, az Alkotmánybíróság jogköreinek csorbításában, a fék-és ellensúly hivatalok teljes kormánypárti megszállásában, a vezetők kilenc évre való bebetonozásában, az állami földbérletek Fidesz-közeli osztogatásában, a sport-támogatás rendszerében, a stadionépítésekben, a pályázati pénzek elosztásában, a magánnyugdíj-pénzek rekvirálásában, a szegény- és rokkantellenes szociális ellátórendszerben, a hajléktalanok ellen hozott intézkedésekben, az azeri baltás ügyben... és akkor most helyhiány miatt itt be is fejezem a fölsorolást.
Illő tisztelettel kérem Pokorni urat, hogy ha bármiféle kifogása lenne a Hoffmann Rózsa-féle erkölcstan oktatással kapcsolatban, szíveskedjék távol tartani magát a vitától. Remélhetően átmeneti emberi alkalmatlanság miatt.

 .

szombat, november 24, 2012

Stratégia


Ismerősöm egy csöndes beszélgetésben azt kérdezi, láttam-e a parlamenti cigány-vitát. Vagy romát. Most akkor hogyan kell mondani politikailag korrektül.
Mindegy, mondom. A múltkor cigányok között voltam, megpróbáltam politikailag korrektkedni, romáztam, mire rám szóltak, hogy ne affektáljak. Nem láttam a parlamenti vitát, de olvastam a jegyzőkönyvet.
Akkor mondjam meg, miért van az, hogy húsz év alatt egyetlen-egy lépést nem tudtunk tenni, miért van az, hogy csak folyik-folyik az üres beszéd, de sehol egy igazi, nagy terv? És mondjam meg a baloldali ismerőseimnek, hogy semmiképpen nem fog rájuk szavazni, ha nem lesz egy átlátható, világos, végrehajtható, határidős roma stratégia a programjukban. Mert fél, hogy bármikor robbanhat ez az ország. És úgy élünk, mintha ezt senki nem venné észre. Mondja ezt úgy, hogy ő bizony be meri vallani, hogy nem szereti a cigányokat.
Én meg erre mit mondhatok? Ez legalább tiszta beszéd, legalább elindult egy irányba. Csak annyit tegyen meg értelmiségi becsületből, hogy mielőtt terjeszteni kezdi az előítéleteit, tájékozódik, elolvassa a cigányokról szóló legfontosabb írásokat, mert akkor hátha olvad valamicske az előítéleteiből. Ajánlom például Ladányi János Leselejtezettek című könyvét a szembenézéshez. Nem fogja megbánni. Úgy érzi majd, hogy tisztességesebb  ember lett.

 .

péntek, november 23, 2012

Orbánból hányadszor?


Nézem az utcai óriásplakátot, amelyiken két magyar ember összehajol, mintha csak Orbán biztatására hallgatnának. Gyurcsány és Bajnai, a két utálatos. Oda van írva, a gyengébbek kedvéért, jó nagy, olvasható betűkkel: ebből egyszer már elég volt. Mármint belőlük.
A nép nyilván hülye, legalábbis a plakátolók ezt gondolhatják. Jó, azt még el lehet hitetni, hogy az Együtt 2014 semmi más, mint Gyurcsány és Bajnai, noha nyilvánvaló hazugság. A nép vagy észreveszi, vagy nem.
De mi van akkor, ha el kezd dolgozni a nép agyában ez az “ebből egyszer már elég volt”? És a nép hajnali háromkor kipattan az ágyból, és azt kiáltja a setét éjszakában, hogy “Na és Orbánból nem volt már egyszer elegünk? Hányadszor van belőle elegünk?
És a nép hajnalig virraszt, mert azon gondolkozik, hogy csakugyan: 2002-ben annyira elegünk volt Orbánból, hogy jól elzavartuk. De utána senki nem mondta neki, hogy nem indulhat 2006-ban. 2006-ban is elegünk lett belőle, és pláne a színhazug rosszabbul élünkös kampányából. El is zavartuk. De senki nem mondta, hogy nem indulhat 2010-ben. És lőn: nyolc év után győzött is! 
Most tehát legalább harmadszor van elegünk Orbánból.
Mi van akkor, ha a hülyének nézett nép egyszercsak megint azt szeretné, ha 2014 után egy kicsit Bajnaiból lehetne elege?



csütörtök, november 22, 2012

Dániel Péter


Elutazik Dániel Péter, méghozzá Izraelbe, talán örökre. Egyebek mellett azért, mert durva, antiszemita támadások indultak ellene és egyetlen demokratikus szervezet sem állt ki mellette. Én ugyan nem vagyok demokratikus szervezet, de mindig kiálltam mellette. Akkor is, ha egyáltalán nem értettem egyet azzal, amit tett, pláne azzal, ahogyan tette. 
Azért, mert soha nem fogom elfelejteni, hogy amikor a Jobbik pogromosdit játszott a Károlyi-szobornál - gyalázták és kipát tettek a fejére - ő oda mert menni egy szál virággal a hisztérikusan őrjöngő náci parlamenti képviselők közé. Ezzel beírta a nevét a legbátrabb magyarok könyvébe.
Azóta a Jobbik győzött, hiszen Károlyi szobrát elcipelték. Ezért is megfontolandó, amit mond: azért is távozik, mert a demokratikus ellenzék képtelen az összefogásra, így 2014-ben is Orbánék maradnak hatalmon, sőt egy Fidesz-Jobbik koalíció is létrejöhet a hatalom megtartása érdekében.
Nagyon úgy néz ki, hogy igaza lehet, csakugyan ennek a vérnásznak ágyazunk. 
Sokan örülnek persze, hogy Dániel Péter elutazik. Nem könnyű ember. Ám sajnos vannak időszakok, amikor nehezen kezelhető, de tisztességes elveket következetesen, néha szokatlan eszközökkel képviselő emberekre nagy a szükség. Ha elutaznak, félő, hogy nemigen lép a helyükre senki. Marad egy lyuknyi félelem.

szerda, november 21, 2012

Jegyzőkönyvbe


Kár legyinteni arra, hogy Mesterházy Attila Áder Jánossal szeretné megbeszélni, hogy mi is legyen az új választási törvénnyel. Azért okos húzás, mert amit el akar neki mondani - a Fidesz a demokratikus választási rendszer teljes felszámolására tör, miközben a törvény nemcsak a magyarok érdekeivel és az alkotmánnyal, hanem az Európai Unió alapértékeivel is ellentétes - annyira nyilvánvaló, hogy a köztársaság elnökének nem is lehet ellenvetése.
Mert lehet harsogni a marhaságokat a parlamentben, bárhol, de az ennyire nyilvánvalóan gonosz, ostoba, szégyenletes törvényről legföljebb hümmögve pironkodhat a legfőbb méltóság. (Bár az ő méltóságát is erősen koptatja, hogy ilyesmi előfordulhat az országában.)
Talán Mesterházy se gondolja komolyan, hogy meg tudja győzni erről Ádert. De nagyon jó, ha a parlament körüli élőlánc után ez is a jegyzőkönyvbe kerül. Kell majd az EU megnyugtató állásfoglalásához is, hivatkozás gyanánt.
Én azt is jelezném az elnöknek, barátilag, hogy ha Orbán a hitvány választási törvényével sem érzi magát biztos győztesnek, 2014 elején lehet még egy nagy alkotmánymódosítás az elnöki rendszer bevezetéséről. Meg egy gyors elnökváltás. És ne ugorjon be Áder, ha Orbán egy afféle putyinos váltórendszert ajánl neki.
(Fejlemény, hogy Áder János igen elegáns levélben válaszolt Mesterházy Attilának, amelyben biztosította arról, hogy komolyan veszi alkotmányőrző szerepét, és arra bíztatta, hogy kifogásait juttassa el hozzá alkalmas időben. Meglátjuk.)

 .

kedd, november 20, 2012

Próbára


Zaklatás vétsége miatt bűnösnek mondta ki a váci városi bíróság Zagyva György Gyulát, a Jobbik országgyűlési képviselőjét, ezért nem jogerősen próbára bocsátotta.
Sajtótörténeti esemény volt, amikor két éve gyanútlan újságírók - a Hetek című lap munkatársai - a Magyar Szigetre látogattak azzal a tervvel, hogy tudósítanak onnan, ahogy az Európában szokás, és egyszercsak rabságban találták magukat. Azzal kellett szembesülniük, hogy ha nem engedelmeskednek, rajtuk csattan majd a derék Zagyva karikás ostora. Sőt fölvetődött, hogy esetleg merőben mélypedagógiai okokból jobbikos szokás szerint  férfi nemiszervekkel illetik az alfelüket.
Ez lenne a magyar jogban a zaklatás tényállása. Nyilván nem föl se merült, hogy esetleg az újságírók személyi szabadsága sem volt maradéktalan. És az se hogy netán elhangzottak ott meglehetősen erőteljes sértegetések is.
Ez az a Magyar Sziget , ahol teljes nyugalommal lehet nyíltan uszítani, sőt félkatonai szervezet vezetőjeként olyasmiről beszélni, hogy miképpen készítik föl az embereket a fegyveres harcra, ami egy faji háborúban lesz elengedhetetlen, és másnap hajnalig nem tartóztatják le a szervezet összes vezetőjét. Nyilván ez mind-mind rendben van.
Zaklatás. Ennyi. Próbára bocsátás.
Nem akarom bántani Zagyva György Gyulát. Egyszer személyesen belenéztem a szemébe, és láttam azt a mélységet, amely megborzongatja az embert, félelmet kelt, mert nyilvánvaló, hogy ez az az űr ahova teljesen fölösleges bármit belekiabálni. Vannak lények, amelyekből az elemiség, az őserő vagy az őssemmi árad. Megtestesül bennük a világegyetemből hiányzó sötét anyag. Néha ez mind összeáll. Mint Zagyva György Gyulában. Jó volt, mert láttam a Jobbik szellemét. És nagyon jó, hogy ott van a magyar parlamentben ez az ember. Mert mindig minden csoportot úgy kell minősítenünk, mint azt az embert, akit még be tud fogadni. Mindaddig, amíg Zagyva ott van, nincs mentsége a Jobbiknak.
Legföljebb a bíróságnak. Zaklatás. Próbára bocsátva.
Kíváncsi vagyok, hogy a bíró neve és telefonszáma ott lesz-e hamarosan a kurucinfón, és kap-e szexuális fenyegetéseket azért, mert nem mentette föl ezt a derék magyar embert.

 .

szombat, november 17, 2012

Vagy pénz vagy orvos


Már megint jött a hír, hogy csúcsot dönthet az egészségügyből kivándorlók száma. Most éppen ott tartunk, hogy idén 1660 orvosunk és szinte ugyanolyan fontos szakápolónk kért hatósági igazolást a külföldi munkavállaláshoz. Dacára annak, hogy némi béremelés is volt az ágazatban.
A kérdés az, hogy meddig bírja ezt az ország? Mert azt nem gondolhatja senki, hogy ennek nem az az egyenes következménye, hogy emberek halnak meg, vagy élnek marandandó károsodással. Bármennyire is hősök az itthon maradt és az ide bevándorló orvosok, akik a saját egészségük veszélyeztetésének határain túl is dolgoznak, nem mindegy, hogy egy okos, agyonhajszolt rezidens, vagy egy okos és tizenötéves tapasztalattal rendelkező szakorvos látja először például a balesetetes gyereket. Az élete múlhat ezen.
Nincs is mit magyarázni, valamilyen megoldást találni kell. Nem majd, hanem azonnal.
Az egyetlen lehetőség nyilván az, hogy itthon tartjuk az orvosainkat. Vagyis: megfizetjük. Rendesen. 
Lehetne persze úgy is, hogy a kormány beismeri: ez ma Magyarország talán legfontosabb gondja, és csakugyan nem stadionépítésre és egyéni rendszámokra kellene költeni a közpénzt, hanem arra majd akkor jusson, ha korunk gazdasági Micsurinja, Matolcsy György tündérkertjének gyümölcsei beértek, és el is adtuk azokat.
Tudom, hogy nehéz lemondani a hatalommal járó luxusról, a dicsőséges forradalmi lobogás lázálmairól, ezért megfontolásra ajánlom, hogy esetleg be lehetne vezetni a vizitdíjat. Az ember fizetne, mondjuk 300 forintot, ha megnézi az orvos, amit a bérekre lehetne költeni. Természetesen nem csak az orvosokéra, hanem azokéra is, akik nélkül az orvosok aligha tudnának gyógyítani.
Dehogy tiltakozna a lakosság, hiszen már lassan minden családnak szembesülnie kellett azzal, hogy előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor életekkel fizetünk azért, mert képtelenek vagyunk megoldani egy egészen egyszerű képletet: vagy pénz vagy orvos. A többi duma.
Hogy a Fidesznek, vagyis Orbán Viktornak picikét  magyarázkodni  kellene, az legyen a magánügy. Bár nyilván kitalálná, hogy ezt most akkor receptdíjnak mondjuk és ez semmiképpen sem az, amire csak az elmúlt nyóc év haszonlesői gondolnak.

 .

szombat, november 10, 2012

Rémület


Előre kell bocsátanom: ha valakit rajtakapnék azon, hogy egy erdőben egy gyereket késsel szurkál, vagdos és ásóval ver, akkor vélhetően azonnal megölném, ha tehetném. Ha a saját gyerekemet érné méltatlan és embertelen támadás, akkor könnyen lehet, hogy élénken fantáziálnék arról, hogyan állhatnék bosszút. Ebben talán még az is fölbukkanna, hogy miképpen tépem apró darabokra a bűnöst. 
Szóval megértem, ha valakiben nagyon erős indulatokat kelt, ha egy kisfiút bestiális kegyetlenséggel megölnek.
Megértem azt is, hogy ilyen esetekben halált kiáltanak az emberek, hiszen tudvalévő, hogy csakugyan azt képzelik, hogy a halál az igazi orvosság az élet legsúlyosabb bajaira.
Azt már kevésbé értem, hogy egy parlamenti párt miért ugrik elő minden nagy fölháborodást keltő gyilkosság után azzal, hogy nahát akkor most jött el az ideje a halálbüntetésnek. Miközben pontosan tudja, hogy ebben az országban már soha nem lesz halálbüntetés. Azért nem, mert abban a kultúrkörben, amelyikben élünk, az államoknak dönteniük kell: ha az állam teljes fölépítménye azon az alapon áll, hogy az emberi élet sérthetetlen, akkor az állam nem ölhet. Ha az állam ráadásul még keresztény gyökerekre is hivatkozik, akkor pláne nem ölhet. Kivéve persze azt az esetet, ha polgárai életét valaki közvetlenül veszélyezteti.
El kell tehát dönteni: élet vagy halál? Ha élet, akkor nincs kivétel, bármennyire dühösek vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy azonban az országokban, ahol végrehajtanak halálos ítéleteket, az esetek három százalékáról kiderül, hogy ártatlant végeztek ki. Erre nincs, nem lehet mentség. Mindenki gondoljon arra hatalmas indulatuskodásában is, hogy bárki, bármikor kerülhet bíróság elé ártatlanul.
Ráadásul ilyenkor előjön az is, hogy erősíteni kell a rendőrséget. Mintha valaki csakugyan azt képzelhetné, hogy a rendőri jelenlét bármiféleképpen befolyásolhatná például a családon belüli erőszak halálos áldozatainak számát. És úgy tesznek, mintha nem vennék észre, hogy olyan országban élünk, amelyikben a rendőrség elképesztően jó eredményeket ér el a gyilkossági ügyek nyomozásában, nagyon gyorsan letartóztatják az elkövetőket, és talán ennek következtében is egyre kevesebb a gyilkosság Magyarországon.
Az, hogy a Jobbik a zsigeri érzelmeinket használja ki ilyenkor, nem meglepő. Kicsit hitelesebbek lennének, ha akkor is előálltak volna ezzel, amikor amikor a kis Csorba Robikát lőtték le úgy, mint egy kis állatot a cigányvadászok. Vagy akkor, amikor közvetlen közelről ugyanazek sörétes puskával az ágyában lőttek arcon egy tizenhárom éves cigánylányt. És az is jó lenne, ha ilyenkor, amikor nem cigányok ölnek, ugyanolyan harsányan ordibálnának magyarbűnözésről, mint máskor a cigánybűnözésről.
Ja, most hajléktalan-bűnözés van helyette. Milyen ország az, ahol két olyan ember, aki nem is kalasszikus értelemben vett hajléktalan, hanem az egyik családi távoltartás miatt, a másik a börtönből való szabadulás után bement egy hajléktalan szállóra, szóval két ilyen ember miatt egy fél ország elkezdi fenyegetni az enélkül is éppen eléggé szerencsétlen hajléktalanokat. Mintha bármi közük lenne a felsőmocsoládi kisfiú meggyilkolásához. Soha ne felejtse el senki, hogy bárki két lépésből hajléktalan lehet, és most sok százezren vagyunk azon a határon, ahonnan már csak egy lépést kell elbotlani.
És miféle ország az, ahol előfordulhat, hogy egy gyerekgyilkos asszony rokonait kiüldözik egy városból? Ahol életveszélyesen fenyegethetik őket utcán, telefonon. Milyen alapon ítélkezik bárki, aki ilyesmire képes? Még jó, hogy nem a középkorban élünk, mert biztosan akadnának olyanok, akik máglyára vetnék a rokonokat.
Egy hete másról se beszélnek az emberek, mint arról, hogy miféle kínzásokat képzelnek el az elkövetőknek. Az internet tele van a betegesebbnél-betegesebb szadista képzelgésekkel. Az embernek néha az az érzése, hogy túl sokan vannak köztünk, akik csak azért nem ölnek, mert még nem borult el teljesen az elméjük, de ez bármikor bekövetkezhet.
Ma temetik a kisfiút. Jó alkalom arra, hogy gyertyát gyújtsunk a lelkéért, és a lángba nézve, imádkozva, vagy csak úgy, megvizsgáljuk a saját lelkünket is.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 6 perc, 50 másodperc után)

 .

vasárnap, november 04, 2012

PC


Csermely Péter a Magyar Nemzet és a Hír TV ügyeletes Bayer Zsoltja, hétvégi írásában engem a leghülyébbnek és leggonoszabbnak minősít, mert Jeszenszky Géza cigányozós tanításáról ezt írtam:  „...ekkora gonosz hülyeséget itt, Európában már nem lehet... Sőt: nem illik…”
De én még jól járok: szerinte a külügyminisztérium gyáva és gerinctelen társaság és pláne a Corvinus Egyetem is, mert nem állnak ki Jeszenszky mellett. A legfőbb bűnünk az, hogy ragaszkodunk a politikailag korrekt beszédhez. Régi nagy szomorúsága ez a szélsőjobbnak. Mert ugye, ha tapintatos módon beszélünk és írunk, akkor elhallgatunk, letagadunk valamit.  Pedig csak az van, hogy a világ tisztességesebbik fele fölismerte: nem közölhetünk úgy általánosságokat például egy embercsoportról, hogy azzal minden tagját vérig sértjük. Csermely idéz egy tanulmányt, amelyben benne van, hogy  valaki 24 cigány család életét tanulmányozva 15 esetben derített fel rokonházasságot, és majdnem mindegyikben lelt fogyatékos gyereket. Erre akkor lehet politikailag korrekt módon hivatkozni, ha mellette áll egy másik tanulmány, amelyik hasonló módon vizsgálja a nem cigány családokat. Ennyi. Ennyit kérnénk.
De hiába mondanám ezt Csermelynek. Ha elfogadná, akkor mi éltetné?

 .

péntek, november 02, 2012

Megváltás?


Halottak Napja idején állandóan fölbukkanó téma, hogy megváltoztak a szokásaink, egyre többen hamvasztatják a hozzátartozókat, sőt egyre többen viszik haza a hamvakat, mert nem tudják fizetni hely “megváltás”, vagyis bérlet díját. És, hogy ezt szabályozni kellene, mert a dolog most már jogi kérdéseket vet föl, ésatöbbi. Ja, és hogy nem tiszteljük a halottakat, vagy mi.
Csakugyan át kell gondolni, hogy hogyan jutottunk a mai viszonyok közé. Nekem minden temetésen eszembe jut, amikor a pap éppen arról beszél, hogy egyrészt örök nyugalom vár a szegény halottra, másrészt jön a föltámadás, hogy mi lenne, ha őszintén beszélnénk. Például azt mondaná: jön az örök nyugalom, föltéve, hogy az idők végezetéig befizetitek a lyukbérleti díjat, mert különben kidobják a szeretett felebarátotok csontjait is innen. Aztán egy kupacba kerül másokéval, így a föltámadás kicsit macerás lesz.
Valaha, ha egy falusi temetőbe eltemettünk valakit, csakugyan azt érezhettük, hogy örökké pihen ott - habár az is csak az emlékezet végéig tartott. Így, ahogy most élünk, a vállalkozói csont- és porőrzés korszakában nehéz komolyan venni a saját hitünket is. Csak legalább a “megváltás” szót ne kevernék bele ebbe a lelketlen üzleti játszmába.

 .

csütörtök, november 01, 2012

Családilag


A Kossuth család - mondja Kossuth László médiajogász - kifogásolja, hogy Kossuth-címeres kitűzőket osztogattak egy MSZP-ünnepségen, sőt Mesterházy odáig merészkedett, hogy azt mondta: az a demokraták összetartozásának jelképe és viseljék az új köztársaság megszületésének napjáig. 
Ebből az jött ki Kossuth úrnak, hogy a szocialisták megpróbálják Kossuth nevét kisajátítani. (Gondolom, attól tart, hogy végén ő kénytelen lesz Emeszpé László néven tengődni.) Szerinte azt már bemocskolták e politikai vonalnak az elődei, amikor a bolsevista Tanácsköztársaság ideje alatt elővették, és ennek égisze alatt irtottak ki számtalan embert. Azt csak egyszer használták szellemiségének megfelelően: 1956-ban.
Mi a fene köze van Mesterházy Attilának a Tanácsköztársasághoz? Nevetséges! És ha már 56: a Kossuth-címert az a Nagy Imre állíttatta vissza, aki kicsit százszor kommunistább volt, mint Mesterházy. De nem ezért tiszteljük.
Ha már Kossuth úr médiajogász, mondhatna inkább valamit családilag az orbánista médiarendszerről. Engem érdekelne, hogy szerinte is Ázsiáig zavarná-e Orbánt Kossuth Lajos, ha élne.
Meg az is, hogy beperel-e azért a pici, suta, tréfás fölhívásomért, amit az interneten terjesztek, miszerint: “Kossuth Lajos azt üzeni: el kell menni regisztrálni!”

 .

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések