Néhányan nagyon kedvesen érdeklődtek, hogy jól vagyok-e, mert sem a Szabadság téren, sem máshol nem bukkanok.
Sajnos nem vagyok jól. A legnagyobb baj az, hogy olyasmik fordulnak elő, hogy leülök a géphez, aztán öt percig nem tudok rájönni, hogyan kell mozgatni az egeret, vagy nem vagyok képes betenni a kulcslyukba a kulcsot, minden második szó tele van melléütésekkel... Az utcán járás közben a lábaim egyszercsak elkezdenek totyogni, aztán teljesen önálló életet élni. Kétszer el is estem. De legalább nem az utcán, hanem itthon. Nem tűnik úgy, hogy ez valami gyógyulási folyamat. Annál is inkább mert egyre rosszabb minden.
Ma megpróbálok este hatra eljutni a Szent István parkba, Fejtő Ferenc szobrához. Végülis én voltam írásainak utolsó szerkesztője. (Igazából Várkonyi Tibor.) Remélem ő is odacsoszog valahogy. Aztán esetleg majd kardozunk egyet a park sarkában a kampósbotjainkkal, és azt képzeljük, hogy a nyilasokat csépeljük. Bár mostanában a baloldalinak mondott seggfejeket püfölném szívesebben. Az hiszem, Fejtő Ferenc is beszállna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése