Még valami fontos: Brigi sógornőm fölhívott, hogy meghalt Feriz bácsi, akit nagyon szerettem, és fontos igazodási pont volt egész életemben, főleg gyerekkoromban. Tudni kell róla, hogy ő volt - legalábbis az utolsó rangja szerint „D. Dr. Berki Feriz protopresbyter, a Nagyboldogasszony székesegyház elöljáró papja, a magyar ortodox egyházközségek esperese” - abban az időben pedig, amikor még néha találkoztunk, ő vezette a magyarországi orodoxokat.
Valahogy úgy adódott, hogy gyerekkoromban néha rá és a feleségére, Máró nénire bíztak, ha a szüleim elutaztak valahova. Azt leszámítva, hogy a fiúkkal, Ádámmal nagyon szerettem játszani, hatalmas élmény volt nekem, hogy szertartások alatt a templomban lehettem. Nekem akkor csoda volt az a titokzatos világ, és különösen az, amit az istentiszteletek alatt hallottam. Feriz bácsinak később el is mondtam, hogy nem tudom mással magyarázni például az ortodox liturgia iránti megkülönböztetett vonzalmamat, mint azokkal a napokkal, amiket vele tölthettem. Tudós ember volt, igen sok nyelven beszélt, ugyanakkor, ha civilben volt, idegennek talán minden eszébe jutott volna róla, csak az nem, hogy magas rangú pap. Szellemes volt, és igazán kellemes, kedves ember. Néha például vallási tárgyú konferenciákon találkoztunk. Egyszer például jó hangosan, messziről köszöntött: Ivánkám, már megint mekkora marhaságokat olvastam tőled az újságban!
Nagyon jó ember volt. Remélem nem szenvedett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése