A Népszabadság tudósítója szerint Veres András katolikus püspök egy hétvégi rendezvényen úgy beszélt, hogy sejtette: végső eszközként esetenként megengedhetőnek tartja a gyerekek testi fenyítését, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a testi fegyelmezés nem lehet büntetés, és csak szeretetből fakadhat.
Veres püspök nem bírja ki, hogy legalább a választási kampány hajrájában ne szólaljon meg, pedig nagyon jót tenne a katolikus egyháznak, ha ilyenkor minden papjával lelkigyakorlatra vonulna. Nem mindegy ugyanis, hogy miket beszél egy elhülyülésig fokozott választási feleselésben. Nem akarok azzal a demagóg fordulattal élni, hogy a választások a gyerekeink jövőjéről szólnak, de ha belegondolunk, mégiscsak ez az igazság. Ma már egyre számosabban vagyunk az országban olyanok, akik nem bíznánk a sorsukat olyan emberekre, akik - valamiféle rendteremtő alapon - vágyakozással gondolnak a kifejezetten ocsmány és szadista körmösözésre. De oda se járatnám szívesen hittanra, de még erkölcstanra sem a gyerekemet, ahol bármiféle - pláne szeretetnek mondott - alapon igazolható a gyerekek testi fenyítése. Azt a gyakorlatot, amelyik ebben az országban évszázadok óta pusztít, épelméjű ember nem fogadhatja el. Egy püspök nem szentesítheti - még csak sejtetéssel sem - a bántalmazást. Ha ezt megengedjük, akkor holnap a rendőr is verheti a rosszcsont fölnőtteket - merő szeretetből. És ezzel nem azt akarom mondani, hogy például a liberális emberek nem adnak néha egy-egy pofont a gyerekeiknek. Dehogynem. Csak abban különböznek a házi diktátoroktól, hogy utána mélységesen szégyellik magukat. Vagyis jól tenné, ha legalább utólag közölné a hívekkel: ha megütöd a gyerekedet - bármekkora szeretettel - utána röstelld, és kérj bocsánatot az Úristentől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése