A bukkanás hiánya, Fejtő

Néhányan nagyon kedvesen érdeklődtek, hogy jól vagyok-e, mert sem a Szabadság téren, sem máshol nem bukkanok. 

Sajnos nem vagyok jól. A legnagyobb baj az, hogy olyasmik fordulnak elő, hogy leülök a géphez, aztán öt percig nem tudok rájönni, hogyan kell mozgatni az egeret, vagy nem vagyok képes betenni a kulcslyukba a kulcsot, minden második szó tele van melléütésekkel... Az utcán járás közben a lábaim egyszercsak elkezdenek totyogni, aztán teljesen önálló életet élni. Kétszer el is estem. De legalább nem az utcán, hanem itthon. Nem tűnik úgy, hogy ez valami gyógyulási folyamat. Annál is inkább mert egyre rosszabb minden. 

Ma megpróbálok este hatra eljutni a Szent István parkba, Fejtő Ferenc szobrához. Végülis én voltam írásainak utolsó szerkesztője. (Igazából Várkonyi Tibor.) Remélem ő is odacsoszog valahogy. Aztán esetleg majd kardozunk egyet a park sarkában a kampósbotjainkkal, és azt képzeljük, hogy a nyilasokat csépeljük. Bár mostanában a baloldalinak mondott seggfejeket püfölném szívesebben. Az hiszem, Fejtő Ferenc is beszállna. 

A háttérhatalom

Kövér László egy interjúban megmondta: amennyiben a következő tíz-húsz évben az ország nem tudja kezelni a népességfogyást, akkor az ezeréves magyar állam megszűnése fenyeget. 

A magyar már túlélt ennél nehezebb éveket is. De abban biztosan nincs igaza a házelnöknek, hogy tíz-húsz év van a megoldásra Már a mostani időszakot sem fogjuk komoly népességvesztés nélkül túlélni, mert az elmenekülők helyett itt senki nem fog szülni.

Kövér mindenről beszél, kivéve saját, és kollégiumi szobatársainak felelősségéről. De az igazi tragédia az, hogy fölveti: “ma az a fő kérdés, hogy kik hozzák meg az emberek mindennapjaira alapvetően ható döntéseket, az államok vezetői, akik valamiféle felhatalmazást kapnak a saját választóiktól, vagy azok az arctalan, névtelen, homályba burkolózó, de hús-vér emberek által irányított gazdasági vagy tudatformáló háttérhatalmak, amelyek viszont nem viselnek felelősséget.”

Ebben a szövegben nem az a legérdekesebb, hogy Kövér László Szaniszló Ferenc és a Jobbik színvonalán “háttérhatalmaz” - ami nettó zsidózás - hanem az, hogy másokra kenegeti a felelősséget, miközben eszébe se jut, hogy talán mégiscsak lehet valami szerepe a népességvesztésben a Fidesz illiberális politikájának is. 

Lehet ám olyan összefüggés, hogy a diktatúrákban csökken a szaporodási kedv. Nálunk például a Rákosi-rendszerben be kellett vezetni az abortusz-tilalmat. Megtiltották az utazást is, így egészen jó eredményeket értek el a nésségmegtartásban. Aztán 1956-ban elmenekült negyedmilló ember.

Most meg hirtelen legalább félmillióan, noha nem jött kádárista megtorlás. Csak elegük van az embereknek Orbán duma-alapú társadalmából, és szépen elköltöznek, mert most nincs vasfüggöny. A háttérhatalamat - ami a hülyeség rémuralma - talán a Fideszben is keresgélhetné Kövér úr. Meg is lelné, biztosan, ha nem fogná vissza magát a kutakodásban.

Pápai Gábor képe

Meglepetés!

Megdöbbentő dolog történt. A Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) nem valami karaktergyilkossággal próbálkozik a választásokra, nem is valami szexuális morcoskodással, kirekesztéssel, liberálisgyalázással. hanem egyenesen odáig jut, hogy megnevezi a magyarok közös ellenségét. Nyilván azért, hogy végre elkezdődjön a nemzeti összefogás, ami talán egyszer odáig vezet, hogy Magyarországot valamilyen összefogásban, minimálisra csökkenthető fajlagos politikai veszteségekkel lehet vezetni.

A néppárt szerint a parlagfű elleni védekezés olyan terület lehet, amiben minden párt egyetért.

Közleményük szerint az önkormányzati választás közeledtével minden párt azt emeli ki, amelyben különbözik versenytársaitól, a parlagfű elleni védekezés viszont lehet "olyan terület, ahol mindenki kifejezheti egyetértését". Hangsúlyozzák: nincs más dolog, mint irtani, irtani, irtani. Hogy legyen végre egészség.

Igazán nem akarok ünneprontó megjegyzést tenni például a felcsúti polgármesterre, de állítólag sok száz hektárt tart arra hogy azon Isten kedvenc növényét termessze. Az Úr sokasodással és szaporodással szeret jutalmazni, így nem meglepő, hogy az egész ország fertőzött, a Döbrögik nagyon nagy földjei nagyon fertőzöttek. (A múlt nyáron bicikliztem hatalmas parlagok mellet. Meg lehet állapítani, hogy Isten mások kedvence a marihuána.)

De ne személyeskedjünk, hanem mindenki tüstént szaladjon a szomszédjához - mindegy, kire szavaz -, beszélje meg, mi lenne a legfontosabb dolog, amiben meg kellene egyeznünk, hogy mondjuk 2018-ra már szinte nagykoalícióban működjön Magyarország. 

És ha végeztünk a parlagfűvel, összeállhatunk az új célra.

Ha Semjén Zsolt imádságos szeretettel meggyőzi Mészáros Lőrincet, esélyt kapunk arra, hogy nem illiberális marhaságokkal, hanem az együttműködő, sőt működő állammal lepjük meg a világot.

Tisztelet

Gyerekkoromban mindig akadt a környezetemben olyan öreg, aki állandóan tiszteletet követelt. Persze ennek volt nevelési alapja: generációk nőttek úgy föl, hogy alkalmazkodni kellett ahhoz, miszerint “állj vigyázzban, ha veled beszélek és tiszteld a tőled idősebbeket!”. Föl se merült, hogy a tiszteletet ki kellene ám érdemelni. 

Persze, hogy ez arról jutott eszembe, hogy Szíjjártó Péter keményen az arcába mondta Michael Roth európai ügyekért felelős német külügyi államminiszternek: ha valaki úgy fogalmaz meg kritikát mással szemben, hogy azt semmilyen konkrétummal sem támasztja alá, akkor legkevésbé sem az európai értékek mentén cselekszik.

Úgy látszik, Szíjjártó azért felesel, mert a szigorúbb bánásmódot hiányolja. Pedig Orbánnál több szószátyár szigort senki nem kap ma a világon. Unjuk is, szégyelljük is. Hogyan lehetne nem homályosan? Valahogy így: “Európában mostanában nem illik nyílt csalásokkal illiberális diktatúrát építeni és folyamatosan visszaélni a hatalommal…”?

Ha Magyarországon hiába várjuk a tiszteletet, akkor biztos, hogy ilyen kijelentésekkel nem érjük el:„A demokráciát és az európai értékeket egészen biztosan nem tőlünk, közép-európai szabadságszerető népektől kell félteni…” 

Ki beszél itt népekről? Orbán Viktorról van szó. 

Ez a mellébeszélés se jöhet be: “... mi nagyon sokat harcoltunk és küzdöttünk azért, hogy demokráciában, az európai értékek szerint élhessük az életünket. Ezért pedig tisztelet illeti a közép-európai nemzeteket, köztük a magyart.”

Ez így szánalmas.

Kiválasztott?

Nagyon úgy néz ki, hogy Magyarországon dolgozik egy stand up-csapat, amelyiknek az a dolga, hogy minél döbbenetesebb mondatokat találjon és mondjon ki. Nyilván azért, mert azokkal le lehet kötni a magam fajta gyanútlan, naiv népség figyelmét. A mutatványosok közé olyanok vannak tagnak szerződtetve, mint Kósa Lajos, Martolcsy György, Schmidt Mária, Kerényi Imre, Semjén Zsolt, Széles Gábor - állítólag most tervezik Schmitt Pál újra szerepeltetését, nyilván doktori rangban - a bohócdoktorok már nyugtalanok is.

De persze az ünnepelt főszereplő a föltűnően eszes és ravasz Orbán Viktor.

Majdnem kihagytam Balog Zoltánt, aki pár napja még azzal lepte meg az emberiséget, hogy azt mondta - de nem úgy gondola ám! -, miszerint a cigányokat nem Magyarországról vitték haláltáborokba. Pár napig gondolkozott, aztán még jobbat talált ki: Az Isten azt akarja, hogy a magyarok kiválasztottak legyenek, és benne legyenek az élet közepében. Döbbenetesen jó, kikerülhetetlen mondat. Balog miniszter nyilván nem vette észre, hogy valaminek nagyon a közepén vagyunk az utóbbi időben. Nyakig. (Orbán megvilágosodásaitól elsötétül a jövőnk.) Csak az a kérdés, hogy akarjuk-e ezt az új kiválasztottságot. Föltéve, hogy a zsidók szívesen pihennének egyet, abban sem vagyok biztos, hogy ha Balog miniszter népszavazást rendez arról, hogy szeretnénk-e, ha ezen túl Isten kiválasztott népe lennénk, igennel szavazna a többség. Van egy történelemnyi ismert példa arra, hogy ez egy eléggé macerás elhivatottság.

Néha egyenesen sorsfosztással jár.

Koszlott vidék

Pár napja azt követeltem a pártoktól, és a leendő jelöltektől, hogy legyenek programok, és ezen túl ne is szavazzunk olyanra, akinek nincs ilyen. Valaki erre azt kérdezte, hogy mit tanácsolnék Tarlós Istvánnak, és mit Falus Ferencnek: mi legyen a programjukban? Tarlós úrnak semmit sem tanácsolnék, mert egy csöppet sem szeretném, ha főpolgármester maradna. Erre személyes okom Kertész Ákos barátom megalázása és elüldözése, amelyben oly boldogan vett részt Tarlós úr.

Falus doktornak azt mondanám: ne röstellje programjának egy részét a hivatására építeni. Mert Budapesten szinte higiéniai forradalomra lenne szükség, annyira gyalázatosak az állapotok.

Például szinte nincs olyan nap, amikor a tömegközlekedésben meg tudnám úszni a szinte félelmet keltően büdös emberekkel való találkozást. Annyira elviselhetetlenek szegények, hogy  a jármű másik végébe kell menekülni előlük. Nyilvánvaló, hogy a kezük, a ruhájuk is fertőző lehet. Létre kellene hívni egy szervezetet - vagy bővíteni a mostanit -, amelyik felelős lesz ezekért az emberekért.

Ezek kívül szívesen elkísérem Falus urat néhány kórházba, amelyekben szinte leírhatatlan állapotokat találtam (Néha már azt terveztem: veszek egy gőzborotvát és fölajánlom ingyenes szolgálataimat a húgyszag kiirtásában.)

De nem jobb a helyzet például egynémely uszodák mellékhelyiségeiben, sőt az utcai húgyszag dolgában sem.

Tiszta, bűztelen Budapestet! Ezt ajánlanám alap-program gyanánt Falus doktornak. Arra az időre, amikor már eltakarította Tarlós úr politikai koszlottságának illatát.

Világ, hálóban

Most akkor rémisztő, vagy nevetséges az, hogy kiderült: a német szövetségi hírszerző szolgálat lehallgatta Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter telefonját - sőt John Kerryét is? Megdöbbentő! Az, hogy ennyire bénák a kémek. Lebuknak! Néhány hete még az volt a megdöbbentő, hogy az amerikaiak hallgatták le Merkel kancellárasszony telefonját, meg még ki mindenkiét, azt már sorolni se érdemes. (A németek főleg a törököket fülelik.) Most derült ki az is: valami szoftver van magyar állami használatban, amivel úgy lehet lehallgatni a mobilokat például, hogy még korunk hőse, a képzett rendszergazda se veszi észre. És persze ez azért veszélyes, mert jogállamnak híre sincs már errefelé. Vagyis az - és akkor - hallgat le minket, aki akar. És ahonnan akar. Akár Kínából is, mert például tibeti hangtálakon jászom, ami gyanús. Vagy az oroszok, mert sokat aggódom a jobbratolódásuk miatt: nehogy a végén mégis Hitler győzzön! Vagy valamelyik magyar titkos csapat, mert az illiberális szomorúállam megdöntésén dolgozom. Közben meg muszáj röhögnöm, mert nagyon úgy néz ki, hogy túlspilázták magukat a titkosszolgálatok. Már talán önmagukat is kifigyelő készülékek és szoftverek készülnek, egy olyan rendszerben, ahol mindenki legalább kettős ügynök, és az egész rendszert az élteti, hogy lehallhassa, leleplezze és följelentse önmagát. Csak nehogy jöjjön egy okos kis hacker és kitalálja, hogyan semmisíti meg önmagát egyszerre a világ összes önjáró fülelő és kukucskáló programja. Mert akkor hogyan védjük meg magunkat magunktól?

Megtisztelni a népet

Úgy néz ki, hogy talán, esetleg, ha a baloldalnak különös szerencséje lesz, és valami gerincféle is növekszik benne, véget érhet a kasztingháború - bár az abban részvevők következetessége és megbízhatósága dolgában mostanában néha ok bukkan föl a gyanakvásra.

Ki kell mondani, hogy az, amit az úgynevezett baloldal - vagyis annak párjai  ebben a választási évben műveltek, annyira szánalmas volt, hogy a legközelebbi időben össze kell ülni - akár hivatásos vitavezetők segítségével - és belső egyezményeket kell hozni, hogy ez soha többé ne forduljon elő. Nem azért, mert a pártokat, pláne azok vezetőit féltjük, hanem magunknak nem engedhetjük meg, hogy a jobboldal harsogó röhögése áradjon ránk az ország minden szegletéből. Szégyenünket nem enyhíti az, hogy a jobboldal meg minden képzeletet fölülmúlóan undorító módon viselkedik, él vissza a “kétharmadával”, meg azzal, hogy komolyan vehető, mozgósításra alkalmas baloldal híján azt csinál az ország behülyült népével, amit akar.

Olyan kötelező érvényű szabályokat kellene hozni, miszerint például az összefogásos jelölés határideje a választás előtt fél év, és aki addigra nem tudja eldönteni, hogy kiket indít, azt ne induljon, és arra ne is szavazzon senki. Mert aki nem képes azzal megtisztelni a népet, hogy időben megismerhetővé teszi a jelöltjeit - mert csakugyan keres és talál jelölteket, és munkát fektet az egyeztetésbe -, az nem alkalmas arra, hogy képviselőket, pláne főpolgármestert állítson. Ugyanez vonatkozik a programalkotásra is: akinek nincs megismerhető programja, az ne induljon választáson, mert ez a választás, a demokrácia megcsúfolása. Akkor is, ha Fidesz szavazói ezt eltűrik, vagy netán a programtalanságot valami vicces-trükkös tréfának fogadják el. (Talán már látják, hogy ez hova vezet.)

Valamit tenni kell annak érdekében, hogy az önkormányzati választásokig  hátralevő hetekben legalább abban bízzanak a választó népek, hogy a baloldal a kisebbik rossz, elhülyülése pedig átmeneti jellegű.

Ehhez talán a lelkünk mélyén meg kell lelnünk a demokráciára való hajlamot, mert ez lehetne az első lépés ahhoz, hogy visszanyerjük a méltóságunkat.

Erzsi

A héten az volt a legszomorúbb, hogy szomszéd Pista telefonált:meghalt Erzsi, a felesége. Éppen harminc éve költöztem a szomszédba, és hamar nagyon jó barátaim lettek. Erzsitől többet tanultam, mint az ismerőseim többségétől. Mert vele, éppen úgy mint Pistával és általában a földdel és állatokkal foglalkozó emberekkel, csak fontos dolgokról lehetett beszélni. De abból is, ahogy Erzsi az utóbbi években ismét anya lett, mert nevelni kellett az unokáját.

Ha az ember barátja életben van, ritkán jut eszébe végig gondolni, mi mindent köszönhet neki. Például azt, hogy van valaki, akiben mindig megbízhatok, akire bármit rábízhatok. Nem csak a házamat, hanem a magánéletemet is. Az utóbb harminc évben arról szinte biztosan Erzsi tudott a legtöbbet.

Minden ember rendes ember szeretne lenni. Erzsi másoktól abban különbözött, hogy ez neki sikerült is.

Hogy az Isten miért pont most jött el érte, az talány. Hagyhatta volna meghalni akkor, amikor országúton sántították meg egy cserbenhagyásos balesetben, és volt sok más alkalom is. Talán most volt szükség a szakértelmre a Mennyek Országában palátanevelés vagy paradicsombefőzés dolgában. Más magyarázat nincs arra, hogy miért pont a jó embereket viszi el, mint az, hogy máshol is szükség van rájuk.

Hogyan merészelt?

Michael Palin a Dalai Lámával

Erősen meggyötör az, ha olyasmit jut tudomásomra, mint mostanában egyre gyakrabban, hogy például eddig olvasható volt “Orbán Viktor neve a Famous Oxo­niansen, azaz a híres oxfordi diákok listáján olyanokkal együtt, mint például Naruhito japán koronaherceg, vagy Michael Palin, a Monty Python tagja.” Most már nincs ott. Az illetékesek szerint csak néhány nevet töröltek, elsősorban olyanokét, akik már régen elhunytak.

Komolyan szenvedek az ilyen hírtől. Nem csak azért, mert számomra egy olyan táblán virítani, amelyiket Michael Palin neve is ott van, a megtiszteltetés legcsúcsa lenne. Rendes fizikai fájdalom van bennem, ami arra enged következtetni, hogy hogy még mindig erős - gyanakszom: növekvő - hazaszeretet, sőt orbánféltés van bennem, hiszen még röstelkedni tudok azon, ha kitiltják valahonnan az országom választott vezetőjét.

Megszokhattam volna már. Ugyanígy voltam pár napja, amikor ezt olvastam: lemondták Orbán Viktor washingtoni útját, mert a Fehér Házban nem fogadták volna, és a külügyminisztériumban is csak helyettes államtitkári szinten. A Georgetown Egyetemre tervezett előadása kapcsán az egyetem feltételül szabta, hogy utána nyilvános vitát tartsanak, ez azonban "nem felelt meg a magyar félnek". Így aztán októberben csak New Yorkba és Los Angelesbe utazik.

Én a helyében nem mennék, mert kár kitenni magát az ádáz ujjal mutogatásnak.

Nem lehetne, hogy a mi miniszterelnökünk inkább kivegyen pár napot, hogy valami csöndes helyen szakember segítségével végig gondolja, hogyan jutott idáig, és hogyan merészelt minket idáig juttatni?

Igény az van

Kapuváry György képe

Az, hogy a magyar állam nem adott pályázott pénzt a roma holokausztra, a pharrajimosra való méltó megemlékezésre, és nem is képviseltette magát azon, már a munkaalapú illiberális állam gesztusa, vagy egyszerű köztahóság??

A Nehru parton az igen színvonalas ünnepségen azon gondolkoztam: talán az sem véletlen, hogy Szabadság téri orbáni rémszoborra éppen cigány nyelvű felirat nem jutott. És az sem, hogy a cigányügyben példátlanul tunyának mutatkozó társadalom, amely az elmúlt húsz évben semmiféle megegyezéses koncepcióval nem tudott előállni, egyre jobban kedveli a cigányozást, ami már nem csak a szélsőjobbon szalonképes hívótéma. Ott még nem tartunk, hogy a társadalom legjobb erői összeálljanak, és legalább az irányt és a mindenképpen elkerülhetetlen kis lépéseket közösen kijelöljék. Talán egy jó kis éhséglázadás vagy pogrom után, amikor kijelöljük az újabb áldozatok emlékművének helyét, majd megvilágosodunk, hogy “munka és oktatás, bármi áron” például...

Közben egyre nagyobb az igény a békés cigányozgatásra. Nem tudok olyan társaságba csöppenni, ahol előbb-utóbb ne kellene a “cigánybűnözésről” témázgatni. Alighanem annyira nő a feszültség, hogy beszélni kell. Mert közben hátha elhangzik valami, ami előre fölment minket, ha esetleg valami szörnyűség történne. Ugyanez volt a két világháború között, amikor a zsidó volt az állandó téma. Aztán a szocializmus idején is, a keresztény családokban, mert akkor meg személyesen kellett elszámolni a holokausztért. Azt el lehetett fedni, közösen nem kibeszélni, de megúszni nem.

Most a cigánykonfliktus előkészítése folyik a lelkekben. Ha van cigánybűnözés, ha a nemlétező statisztikák nem hazudnak, akkor ha esetleg történne valami, jogos lesz az önvédelem. Ahogy a zsidók is “maguk tehettek”...

Ha ehhez hozzávesszük, hogy a baloldal éppen most adta föl Miskolcon az utolsó európai és baloldali közmegegyezést, miszerint a kisujjunkat sem mutathatjuk a náciságnak, akkor látni kell, hogy ezután már mindenképpen másképp lesz.

Egy illiberális államban eszmék, erkölcsök  és gondolatok nélküli politikai “antifasiszták” között a cigányoknak minden okuk megvan a félelemre. De azoknak is, akik megfélemlítik őket.