A csomag

Az öregember kilépett a liftből, és látta, hogy a postás éppen befordult a függőfolyosón, ami csak ahhoz a lakáshoz vezet, amelyikben ő is lakik. Utána szaladt. Egy meglehetősen nagy, lapos dobozfélét hozott. Mint kiderült, az unokájának. Aláírt mindent, aztán már vitte is a dobozt. A lánya ajtót nyitott, így máris átadhatta, és megkérdezhette, hogy kitől jött. Orbán Viktortól, mondta a lánya. Az én kisunokám a miniszterelnöktől? Személyesen?! Én bezzeg sose kaptam semmit Fock Jenőtől!

Egy ideig tanakodtak, hogy illik-e az ilyesmit kibontani. Aztán úgy döntöttek, hogy illik, nem illik, márpedig kinyitják, mert kíváncsiak.

Egy nagyon szép könyv volt benne Szent István királyunkról, kitűnő szerzőtől. Meg egy fura kis levél, merített papíron. Pont akkora, hogy könyvjelzőnek is használható. Hangosan fölolvasták maguknak: Orbán Viktor gratulál fiatal honfitársának, hogy jól érettségizett. Aztán mindjárt rátér a lényegre: kifejti, hogy a kormány 2010-ben hozzákezdett a felsőoktatás rendszerének újjászervezéséhez. Olyannyira, hogy most már nemzetközi mércével is versenyképes diplomát szerezhet, és kibontakoztathatja képességeit önmaga és a hazája javára. További tanulmányaihoz sok szerencsét, kitartást és erőt kíván.

Az öregember majdnem megkérdezte a lányától, hogy azok, akik eddig külföldre mentek, hogyan helyezkedhettek el a versenyképtelen diplomájukkal, de aztán csak legyintett.

A lánya azt vetette föl, hogy ilyenkor illik-e írni egy rövid levelet a miniszterelnöknek és abban udvariasan tájékoztatni arról, hogy kedves küldeménye kicsit későn érkezett, mert a nevezett gyerek hetekkel ezelőtt Angliába távozott, ahol néhány hónapig a vendéglátóiparban dolgozik, majd beiratkozik egy egyetemre. Illik-e Orbán Viktort azzal keseríteni, hogy eláruljuk neki: a gyerek minden nyilatkozata arra utal, hogy soha többé nem akar Magyarországon élni, legföljebb látogatóba jön majd haza. És ha írunk ilyen levelet a miniszterelnöknek, illik-e legalább a végén kegyesen azt hazudnunk neki, hogy mi, szülők, nagyszülők, minden erővel azon leszünk, hogy a gyereket lebeszéljük erről a butuska élettervről?

Lánykérés, csakazértis, végelgyengülés

Na, ma odáig jutottam, hogy írtam egy rövid jegyzetet a Népszavába, ami talán holnap meg is jelenik. Hogy ez most nekem mekkora dolog, ahhoz tudni kell, hogy egy ilyen 2100 karakteres jegyzetet általában legföljebb fél óra alatt írok meg. Ehhez most 12 óra kellett, mert a szó szoros értelmében minden egyes mondat után le kellett feküdnöm pihenni egy kicsit. Ez eléggé rémisztő volt, de csakazértis megcsináltam. (És akkor még szó sem volt a minőségről. Remélem, Dési János nem teszi be a lapba, ha nagyon gyönge.) (130825 15:58 Facebook Andrassew Iván Bemutatja.)

Sajnos nem nagyon tudok írni - nincs is miről - mert napok óra gyakorlatilag állandóan alszom. Ez vélhetően a besugárzás következménye. Majd azért igyekszem kicsit összeszedni magam. (130824 9:42 FB AI bemutatja)

Na, ma megkaptam a megrendítőt. Reggel egy lány elém állt az utcán, és mondta, hogy olvasta a legújabb Hócipőben, amit a betegségemről írtam. És hogy ő két hónapja öngyilkos lett, mert otthagyta valami pasi, meg volt valami kis betegsége is. És hogy megígéri nekem, hogy többé soha nem lesz öngyilkos. És hogy írjam tovább, mert akkor hátha mások se. (130812 12:38 FB AI bemutatja))

Eléggé megdöbbentő, hogy amióta kopasz lettem, minden tükröződő felületről Ákos öcsém néz vissza rám.

 (130807 0:31 FB. AI bemutatja)

Hőguta és leánykérés

Sokan kérdezték, hogy miért nem írok mostanában. Az utóbbi pár napot gyakorlatilag kómában töltöttem. Részben az iszonyatos hőség miatt, részben azért, mert már nem szedek szteroidot, ami eddig akadályozott az alvásban - ja, és vízhajtót sem, ami óránkét szaladgáltatott, éjszaka is. Ráadásul pénteken kaptam egy kis gutaütést a melegtől. Sajnos a lakásban elviselhetetlen hőség volt, ráadásul a vizet is lezárták valami csőtörés miatt, és nem tudtunk hova menekülni. (Onnan vettem észre, hogy baj van, hogy szombaton reggel hidegrázósan ébredtem, ami a szervezetem összeomlásának biztos jele.) Már pénteken is éreztem, hogy nincs minden rendben. Este, amikor a Moszkva téren egy nagy kijelzőn Dávid fiam megkérte Viru kezét - csodás volt, meg is hatódtam rendesen -, már éreztem, hogy valami hűvösbe kellene elbújni. Kicsit még maradtam egy teraszon, ahol Viru mamájával is megismerkedtem. Végül aztán azért menekültem - negyven évnyi láncdohányzás után -, mert nem bírtam a dohányfüstöt. (Ha tudtam volna, hogy ez ennyire undorító, biztosan előbb hagyom abba a dohányzást.)

Vélhető, hogy kómás fáradtságomhoz az is hozzájárul, hogy túl vagyok a tizenötödik besugárzáson, és az talán mégiscsak lehetetlen, hogy ennek semmiféle hatása ne legyen a szervezetre. A látásom se tökéletes. Nem baj, már csak két sugárzást kell kibírni. (Egyelőre, persze.) (130812 11:32 FB AI bemutatja)

Hatalmas nyaralás volt itt két napig. Akárhogy is az utóbbi hónapok két legjobb napja. Brigi sógornőmmel és Ákos öcsémmel először Balatonföldvárra mentünk, ahol gyerekkorunk nagy részét töltöttük, hogy fürödjünk egy fél órát a szabad strandon. Ez lett volna az ezévi nyaralás vízparti része. Nagyon jót merítkeztünk, aztán máris indultunk Mernyére, ahol Zsuzsa Nénémnél, András öcsémnél és a családjánál - vagyis a mi családunknál - tettünk látogatást. Nagyon jó éreztem magam, kiválókat ettünk, aztán újonnan előkerült családi képeket nézegettünk. Derűs, boldog szombat délután volt.

Eredetileg úgy volt, hogy este hazajövünk, ám úgy alakult, hogy mégis inkább Almádiba mentünk, ahol megaludtunk, majd vasárnap folytattunk az ádáz nyaralást. A képen Ákos öcsém legújabb találmánya látható, egészen kiváló sporteszköz. (Nem olyan régen egyszer óvatosan megközelítették a vízi rendőrök, és hallotta, hogy az egyik megkérdezi a másikat, hogy "milyen kategóriájú vízíjárművet észlelünk?")

Rossz hír, hogy ma bekövetkezett, amit vártam: csomókban kezdett el hullani a hajam, így aztán holnap elkerülhetetlen a kopasztás. (Mielőtt bárki megjegyzi, hogy ez nem baj: de baj. Nem azért mert az ember hiú, hiszen tényleg nem, hanem azért, mert szembe kell nézni azzal, hogy a test egy része megint föladta, Kicsi rész, lényegtelen rész, de föladta,)  (130804 23:06 FB AI bemutatja)

Nyaralás, munka, csúfság

130802 1207 FB AI bemutatja: Úgy alakult, hogy az éjszaka munkába álltam. Mint rendesen, nem tudtam aludni, addig nézegettem-olvasgattam a Hócipő Yes, comment... és SMS alaphíreit, amíg egyszercsak azon kaptam magam, hogy dolgozom. Nem olyan rossz ez három héttel egy agydaganat-műtét után. Remélem, a jövő héten már a Népszavában is lesz saját írásom. Ha bírom a kemót, akkor talán már egy Hetes Stúdiót is összehozhatunk szeptemberre a Klubrádióban. Végülis az agy csak úgy gyógyul meg, ha dolgoztatjuk. Ha meg nem működik, akkor miféle gyógyulásról beszélünk? Meglátjuk. Vagyis meglátjátok a Hócipőben, a jövő hetiben. (Szerintem még senki nem mert ennyire őszintén írni a gyógyszerektől keletkező impotenciáról.)

Nehogymá megtörténjen az a csúfság, hogy az idei Goldenbolog PopArt kategóriáját nem Pápai Gábor nyeri meg! (Apápai). (Nem csak azért, mert a legközelebbi munkatársam és a barátom, hanem azért is, mert megérdemli.) Osszátok, esetleg, ha egyetértetek!
http://goldenblog.hu/szavazas.aspx?bId=4875#_=_

130801 FB Andrassew Iván bemutatja: A szombati Népszavában lesz beszélgetés velem, Várkonyi Tiborral, aki az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek, erről a dologról, ami itten mostanában történik velem. (Tök jó volt találkozni Tiborral, akivel szinte naponta beszélünk, és úgy harminc évvel idősebb nálam. Meg az is jó volt, hogy Kertész Gábor jött fotózni, akit nagyon szeretek.)A jövő heti Hócipőben pedig egy összeállítás a bejegyzéseimből. De az is lehet, hogy még ma este írók egy-két terápiás Yescommentet, vagy SMS-t. Úgy néz ki, hogy szombaton hatalmas nyaralás lesz, mert a Ákos öcsém levisz fél órára a balatonföldvári szabad strandra, aztán megyünk Mernyére, ahol a nénikémmel találkozom végre, meg András öcsémékkel.

130731 este: Facebook AI bemutatja: Szerintem nincs semmi csoda abban, ha nagyon rövid idő alatt találunk olyan embert, aki ad egy számítógépet egy ismeretlen, beteg embernek. Az emberek jók. Csak kicsi részük gonosz, de ők annyira romboló hatásúak, hogy azt képzeljük: a többség gonosz. Azért jobb, ha idejében megértitek ezt, mert az semmiképpen nem jó, ha úgy jártok, mint én: életetek vége felé kezdtek el bízni az emberekben, akik egy válságos pillanatban sokkolnak a jóságukkal és a szeretetükkel.

Fontos, jó lenne osztani
https://www.facebook.com/events/527468713974889/

Legyen világosság! (Isten.)
És lett teljes világosság? (Kérdezem én.)
Ha nem lett teljes világosság, akkor van-e nekünk dolgunk a teremtéssel kapcsolatban? (Kérdezem én.)

130731 12:13 FB AI bemutatja: Néhány héttel ezelőtt, amikor a kórházban kifosztottak, többen fölajánlottatok nekem használt, de használható gépeket. Szerencsére akkor egy általam nem ismert, de annál kedvesebb cég adott nekem egy iPad-et, amivel megmentett. Most az egyik ismerősöm azzal küzd, hogy agyvérzéses kollégájának szerezzen egy használható masinát. Ha még nem ajándékoztátok el azt, amit nekem szántatok, esetleg láttok másikat, legyetek kedvesek jelezzétek. Azt hiszem csak így tudom meghálálni azt, amit értem tettetek.

(A gép rövid időn belül meg is lett.)