Terv?

Alighanem itt az alkalom, hogy Szíjjártó úr, Balog úr és Pintér tábornok úr lassan gondolja át, hogy egyáltalán alkalmasak-e arra, hogy a politikában szerepet vállaljanak. A hét végén nem átallották azt harsogni, hogy a gyöngyöspatai asszonyok és gyerekek csak egy húsvéti kirándulásra mentek. Nem ám azért evakuálták őket, mert valami véderőnek nevezett csürhe ott akart gyakorlatozni a cigánytelep fölött. Pechükre Richard Field amerikai üzletember, aki az evakuálást finanszírozta,  egy  közleményben részletesen indokolta, hogy ez bizony nem az volt, amit a miniszterelnök szóvivője és a máskor az emberi jogokban oly lényeglátó  felzárkoztatási vagy mifene államtitkár el akar hitetni a világgal. Mert nyilván nem nekünk hazudoztak pofátlanul, mert azért ennyire hülyének nem nézhetik a népüket. Viszont egyre kínosabb, hogy már az amerikai diplomácia is megfigyeli a gyöngyöspatai állapotokat.

A kormány és Pintér tábornok addig taktikázott, amíg sikerült megint megszégyeníteni az országot. Sikerült elcsattantani az első pofont is, amikor egy cigányaszony megütött egy sápadtarcút. Csoda, hogy csak most, és csoda, hogy nem lett nagyobb baj.

Értem én, hogy a rendőrség kínban van, mert megpróbál jogszerű lenni, és a bíróság is szemmel láthatóan ellene dolgozik, amikor sorban engedi el a letartóztatott maskarásokat. De talán nem kellett volna addig várni, amíg egy pofonból akár polgárháború lehet. A rendet ígérő hatalomnak arra van terve és eszköze, hogy a lopkodó hülyekamaszokat börtönbe vigye, de arra képtelen, hogy katonásdit, nyilasosat meg csendőröset játszó hibbant fölnőttek nyilvánvalóan jogidegen szervezeteit rendeletileg szüntesse meg és tagjait addig üldözze, amíg az szükséges.

Pedig képes ám rendeletezni: mostantól minden járőrözőset játszót százezer forintra lehet büntetni. Már csak az a kérdés hogy azok a források, amelyek eddig kiapadhatatlanul finanszírozták a cigányok rémisztgetését, mikor dugulnak el.

A hatalom, azon kívül, hogy tartozna az egyre kártékonyabb Szíjjártó és Balog urak azonnali leváltásával, és elfogadhatná Pintér tábornok lemondását, lassan összeállíthatna egy jelentést arról, hogy mi történik Gyöngyöspatán és más településeken, a nácinak látszó alakulatok milyen kapcsolatban állnak a Jobbikkal és a Fidesszel, és egyáltalán mi a terv. 

Nem arra, hogy miket hazudhat még a világnak, természetesen.

 .

A Washingtoni Holocaust Emlékmúzeum felhívása

The USHMM based in Washington, USA, is conducting a research project on the period of WW2, documenting the fate of the Jewish communities in Hungary in a series of interviews with people who were eye witnesses to their destruction.
People who have witnessed relevant episodes and are willing to share with us their memories are invited to contact Ambrus Gonczi. E-mail:  gonczister@gmail.com, cell phone:  06209136717, P.O. Box 12  1461

A Washingtoni Holocaust Emlékmúzeum dokumentálni kívánja a zsidó közösségek sorsának alakulását Magyarországon a II. világháború idején. Olyan nem zsidó származású személyekkel szeretnének interjúkat készíteni, akik tanúi voltak a közösségek elleni atrocitásoknak. Várják mindazok jelentkezését, akik hajlandóak megosztani emlékeiket. Jelentkezni Gönczi Ambrus történész-muzeológusnál lehet az alábbi telefonszámon: 06209136717, e-mail címen: gonczister@gmail.com, illetve postai címen: Pf 12  1461

Ezt a felhívást azért tettem itt közzé, mert egy barátom ma reggel ezt látta egy magyar utcán:

.

1000

Már ezernél is többen vagyunk a Köztársasági vagyok, nem orbánista Facebook-csoportban. Azért hoztam létre, mert azt gondolom, hogy ez az a közös nevező, amiben most minden demokratikus ellenzéki áramlat egyetérthet:
"Nem mi akartuk, hogy a köztársaság hívei kénytelenek kinyilvánítani: a köztársaságot akarják, nem Orbán Viktor új államát."

Köztársasági vagyok, nem orbánista

 .

Az igazi fenyegetés

A hét végén sikerült eljutnom a Milla, a Charta és a rendvédelmisek tüntetésére. Mindháromról megállapítható, hogy a tömeg meggyőző volt.

A milláson természetesen nem voltunk annyian, mint március tizenötödikén, de azt jó volt érzékelni, hogy a negyedik tüntetésre a szervezők profik lettek. Ez már nem egy egy vidám értelmiségi piknik, hanem kőkemény, profi politikai demonstráció. Kopogtak a szavak, mint a pontlövések. Biztosan meghallotta a hatalom.

A Charta tüntetésen azt éreztem, hogy azok az erők, amelyek nem tűrik a diktatúrát, egy irányba fordultak. Biztosan érzékeli a hatalom, hogy baj van, mert az ilyen mozgalmak előbb vagy utóbb egyesülnek. Ha máshol nem, egy ellenzéki kerekasztal körül. Azon a közös nevezőn, hogy köztársaságiak, és nem tűrik el Orbán neohorthysta diktatúráját. Ehhez persze még idő kell. A hatalom nyugodt lehet, legalábbis néhány hónapig.

Vagy mégsem. Orbán hatalmát nem a sajtószabadság korlátozása és nem is a nyomorúságos alkotmány miatti fölháborodás törheti meg. Ezek csak arra voltak jók, hogy halottaiból föltámasszák Gyurcsányt, sőt Kis Jánost is, és ellenzékbe sodorjon olyanokat, akikről sose gondoltuk volna, hogy valaha baloldaliakkal együtt mutatkozzanak. Ez a szövetség arra jó, hogy szellemi hátteret adjon a valódi erőnek.

Orbán hatalma addig tart, amíg a jogfosztottak és leraboltak tűrik. Azok, akikkel kifizetteti a gazdagok továbbgazdagodását.

Orbán és állampártja a hét végén szembesülhetett azzal, amit komolyan kell venni: az igazi fenyegetés a rendvédelmisek képében rendkívül erőteljesen jelent meg az utcán. Ostoba politikájával elérte, hogy a tűzoltók, a rendőrök és a többiek azt érzik, hogy nem csak semmibe veszik és megsarcolják őket, hanem nincs hova hátrálniuk.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy pitiáner fenyegetésekkel, tiltásokkal és vizsgálatokkal tovább provokálják őket - ami csak az egységet erősíti - nagyon úgy néz ki, hogy a náci masírozók elleni sunyiskodásban lassan porig szégyenülő Orbán és Pintér tábornok kevély kétpofonos és kéthetes fenyegetései a visszájára fordulhatnak. Az ütésre szánt rendcsináló eszköz a gazda arca fölé emelkedett.

 .

Váradi Juli volt olyan kedves, hogy fölolvasta a beszédemet a Charta-tüntetésen

Szíjjártó Úr szíves figyelmébe

Az Élet Menete napján ezt a levelet kaptam Tóth György Károlytól. Fölhívom Szíjjártó Péter miniszterelnöki szóvivő figyelmét a következő mondatra: "Sokkal szívesebben lövöldözök kommunistákra, ti valamennyien káros dúvadak vagytok, nem tudom eléggé elítélni Semjént, hogy a szalonkák vadászatát forszíroza, mikor tele van az ország gyurcsánnyal. Meg andrasewwel." 

És arra, hogy a derék levélíró katonatiszt.

Remélem, hogy Szíjjártó úr ebben az ügyben is sajtótájékoztatót tart, mint a múlt héten, amikor egy, Dániel Péter facebookos oldalán megjelent nyilvánvaló provokáció miatt ezt nem volt rest megtenni. (Amennyiben T. Gy. K. címére és telefonszámára is kíváncsi, szívesen átadom neki, hogy nyomozást indítathasson, mert én beteg embereket elvből nem jelentek föl. Neki viszont ez nemzetvédelmi okokból alighanem kötelessége.)

 Drága Iván!

Tegnapi írásoddal kapcsolatban csalódottságomnak kell, hogy hangot adjak. Először is: a tárgya miatt. Azt hittem, feri haverodról, meg a drága tolvaj karta nagyszabású rendezvényéről fogsz prédikálni, hogy, hú, de megmutattuk nekik, akár a júdeai nemzeti front elit öngyilkos alakulata. Nyílván magad is látod, hogy ez a tegnapi bizony, már megint szánalmasra sikeredett. Vágó haverod virtuálisan leszopta ugyan feri haverod faszát, ahogy a kimosakodott cigánykurvát is odavittétek nyekeregni, hogy nyekeregje azt: "Magyarország", azaz ugyanazt a szót, amely az alkotmányban már annyira alkotmányellenes - szerintetek - hogy halál. Mindegy, összeszedtetek vagy egy-kétezer fogatlan vén partizánt, öröm volt látni a sok görbebotos műfogsoros demokratát, azaz azt, hogy nincs utánpótlásotok. Gondolom, rongyosra sírtad a kispárnádat, és roppant nehéz lesz erőt felmutatni erő nélkül.

Iván, én bízom benned, hidd el sikerülni fog. Szedd össze magad, és nyomjad. Írjál egy kurvajó cikket a modern baloldalról, mint hibbant feri, szeretném látni.

E helyett arról értekezel, hogy Semjén Zsolti szeret vadászni. Én speciel nem szeretek. Nem szívesen lövöldözök védtelen kicsi állatokra, legalábbis, ha nem vagyok éhes, úgy vagyok a vadászattal, mint a Templomos Lovagrend: egy szál karddal lehet menni, oroszlán vagy medve ellen. Az minimum kétesélyes. A többi nem vadászat , hanem mészárlás. Sokkal szívesebben lövöldözök kommunistákra, ti valamennyien káros dúvadak vagytok, nem tudom eléggé elítélni Semjént, hogy a szalonkák vadászatát forszíroza, mikor tele van az ország gyurcsánnyal. Meg andrasewwel.

Andrassew: tudnod kell, hogy utálok zsidózni. Ugyanis a zsidózás a te szinted, a magadfajták színvonala, csak ti fasisztáztok, de ugyanaz. Nem lehet embereket pusztán faji alapon elítélni és rágalmazni, ez pusztán annyit jelent, hogy észérv nincs, ezért, hogy ne kelljen szóba állni a másikkal, kirekesztjük, és kész. Az, hogy te egy ordenáré tetves zsidó vagy, körülbelül ugyanolyan frappáns és értelmes érv, ahogy te szoktál véres szájjal üvöltözni, és csépelni a klaviatúrát. Téged se azért utállak, mert zsidó vagy (csak szeretnéd) hanem azért, mert egy mocskos hazaáruló kommunista vagy. Előbbiről nem tehetsz, sőt, legyél rá büszke, én is az lennék, ha zsidó lennék, utóbbiért meg úgyse fogod szégyelni magad, mert ha ezt tennéd, már nem is kellene. E kis kitérő azért kellett, hogy értsd jó: az, hogy most lezsidózlak, nem értékítélet, hanem ténymegállapítás, és óhatatlanul szükséges a mondanivalóhoz azaz annak kifejtéséhez, hogy mint olyan személy, aki nem része keresztény közösségnek, nem jogosult annak hitéletébe, más keresztény lelkiismereti életébe beleszólni:

Tehát: hogy jössz ahhoz, te primitív szarfaszú féreg, hogy akár Semjén Zsoltot, akár engem, akár a Pápát, akár akárkit, keresztény hitre kioktass, - zsidó létedre? Mit kívülálló? Mi a fasz közöd van hozzá? Mi a faszt pofázol bele te köcsög? Mit tudsz te Szent Ferencről? Amint a pártiskolában tanítottak róla, hogy reakciós volt? Én kioktatlak arra, hogyan nyálazd össze a maceszt, hogyan tépkedjed a kaftánodat, vagdald a gombjaidat, feszegesd az imaszíjjadat? Heee? Hogy merészeled a bátorságot venni ahhoz, hogy belepofázzál másnak a hitéleti és lelkiismereti kérdéseibe, pláne olyan téren, aminek semmi köze nincs a hitélethez, hanem egy teljesen köznapi és világi kérdés?  Louis de Funesnek van egy k.va jó filmje, a Jákob Rabbi kalandjai. Ebben mondja a zsidó sofőr, Salamon: "az úr pénteken nem ehet húst, én szombaton nem gyújthatom fel a villanyt. Ez van. Semmivel se ostobább". Te nevezed magadat liberálisnak, demokratának, mikor kívülállóként fogod magad, és kioktatsz egy másik embert az ő hitére? Kívülállóként? Mi jogon követelsz te magadnak toleranciát, jogokat, vallásszabadságot? Ja, tudom: a nektek mindent szabad jogán. Hát, baszdmeg, ilyen jog márpedig - nincs!

Természetesen fenti írásoddal újfent törvényt sértettél. Amit produkáltál andrassew, az a legtisztább, legszebb, szublimált, echte gyűlöltbeszéd volt. Tiszta, szép, egészséges kereszténygyalázás. Tudod mit, holnap estig végiggondolom, feljelentelek-e a btk. 269§ közösség elleni izgatás bűntette miatt.

Te egy ocsmány bűnöző vagy andrassew.

.

Oltalom

Kép: mindennapi.hu

Már egy hete motoszkál bennem, hogy ki kellene deríteni: Magyarország miniszterelnök-helyettese, a politikai kereszténység legmagasabb rangú hazai letéteményese, Semjén Zsolt, hogyan számol majd el a túlvilágon azzal, hogy mint az Országos Magyar Vadászati Védegylet elnöke engedélyeztetné bizonyos törvényi oltalom alatt élő földi és röpülő teremtmények vadászatát. 

Védett állatokról van szó. Úgy gondolja, hogy már untig eleget védtük őket, itt az ideje lekaszálni a hasznot, és ezért törvényt kellene módosítani. Azzal indokol ugyanis, hogy nagyon sok pénzt lehetne keresni azzal, ha a külföldiek nálunk ilyen állatokra vadászhatnának.

Meg persze ő is, és nyilván a vadásztársai, akiknek szűkebb köre föltehetően szintén keresztény szellemiségű. Az alkotmányozás mellett ez a legfontosabb kérdés ma Magyarországon?

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy valami demagóg humanista alapon a vadászat esküdt ellensége vagyok, jelzem, hogy a családom tele van vadászokkal. Amikor gyerekkoromban először fölvetődött bennem, hogy talán mégse kellene öldösni az állatokat, a nagyapám hosszasan és részletesen magyarázta el nekem, mi lenne a következménye, ha nem vadásznánk. Néhány év alatt gyakorlatilag nem lenne mit enni, hiszen a vadak mindent fölfalnának. Tehát a vadászat ugyanolyan gazdasági tevékenység, mint a vetés és az aratás. Így aztán megbarátkoztam azzal, hogy a szarvasokat, az őzeket, a vaddisznókat, a nyulakat akkor is vadászni kellene, ha senkinek nem lenne kedve hozzá. Sőt akkor is, ha mindannyian vegetáriánusok lennénk.

Na de a fürjeket? Semjén Zsolt ugyanis valamiért még ezeket a csodás madarakat is bevette a listába, noha néhány perces kutakodással maga is rájöhetett volna, hogy a fürjek száma éppenséggel csökken Magyarországon. Még a fokozottnál is fokozottabb védelemre szorulnak.

Na jó, mindegy. Semjén Zsolt majd elszámol Szent Ferencnek, aki megtanítja a mennyei madarakkal való csücsörgő beszédre, akik odafönt elmesélik majd neki, hogy mitől haltak meg.

Hanem azon gondolkoztam, hogy Semjén Zsoltot nem csak azzal bíztuk meg, hogy kitalálja: a legféltettebb természeti kincseink hulláit hogyan adja el külföldi vadászoknak. Hanem inkább azzal, hogy vigyázzon a népére. Mit tesz azokért a szegényekért, akikért nyilván közös példaképünk, az a bizonyos Szent Ferenc többet várna el tőle?

Hogyan tűrheti el egy keresztény, legalábbis szó nélkül, hogy a gazdagok levadásszák az eddig állami oltalom alatt éldegélő betegeket, a munkanélkülieket, a segélyre szorulókat? Hogyan tűrheti el, hogy csak azért, hogy a már amúgy is gazdagabbak egy elhibázott adórendszerben többet kaphassanak, azt a fülkeforradalmi kormány azokon hajtja be, akik már amúgy is a teljes elnyomorodástól, az kilakoltatástól és az éhezéstől féltek. Vagy már nem is félnek, hanem megélik félelmeiket.

Persze egy percig sem föltételezem, hogy Semjén Zsolt és hívei, miközben szorgalmasan alkotmányoznak és azon mesterkednek, hogy még kit lehetne kiszorítani a hatalom közeléből, nem törődnek azokkal, akiket rájuk bízott az Úristenük.

Gondolom néha-néha imádkoznak értük. 

Az is szép dolog, de Semjén helyében nem lepődnék meg, ha a mennyek országában a végső elszámoltatáskor Szent Ferenc azzal viccelné meg a mi politikai keresztényeinket, hogy nem csak a fürjek nyelvén tanítaná meg őket beszélni, hanem az emberekén is. És akkor az idők végezetéig hallgathatnák az égbekiáltó panaszokat.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Pápai Gábor rajza

 .

A vádlottak padján

Tegnap nagyon hajnalban keltem, hogy le ne maradjak a gój motorosokkal és Pörzse Sándorral való épületes bírósági tárgyalásról. Lényegében azért pereltek be, mert nácinak mondtam őket. Természetesen nem vontam vissza, sőt, bevallottam a bíróságnak, hogy amióta bepereltek, azóta tovább erősödött a meggyőződésem, hogy a véleményem egyrészt helyénvaló volt, másrészt hibát követtem el, amikor nem ordítottam sokkal nagyobb erővel. Természetesen elmondtam, hogy mit miért írtam. Nem tudom, pontosan mennyit, de legalább egy órán át vallottam, válaszoltam a kérdésekre.

Na, aztán jött Mészáros Imre, a gój motorosok elnöke. Parádés előadást tartott. Ha nem én ülök a vádlottak padján, jót röhögtem volna. Elég az hozzá, hogy vagy tízszer utasította rendre a bírónő, ki is küldte, hogy nyugodjon meg. Volt ott kiabálás, ocsmány beszéd, bíróval feleselés, visszakérdezés, minden, ami elképzelhető. Ez is vagy egy órán át tartott.

Aztán jött Pörzse Sándor, persze csodásan belőtt séróval. Kikérte, hogy ő náci lenne. Azt se tudta, milyen írásomban sértettem meg. Bayer Zsoltot emlegette. Hogy róla írtam, és abban volt benne ő is. Pedig nem. A náciság értelmezéséről tartott egy kisebb előadást. Minket, Németh Péterrel, csak “ezek”-nek mondott. Ebben az a legjobb, hogy Péterrel azelőtt együtt fociztak.  Amikor az ügyvédem megkérdezte, hogy mit szól ahhoz, hogy már a Fidesz frakcióvezetője is nemzeti szocialistának, vagyis nácinak mondja a pártját, azt válaszolta, hogy őket is beperlik. Ez legalább egy hír.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy mindketten azt érzik, hogy hatalmon vannak, és mi meg egyáltalán mit keresünk ebben az országban. Pedig nem, nincsenek hatalmon. 

Mészáros Imre annyira ideges volt, hogy komolyan aggódtam az egészségéért. Alighanem az lehet, hogy három éve harcolunk egy erősen bohózat-jellegű történetben, azóta figyelem az átlátszó ravaszkodásait, a sértegetéseit, és kicsit megszerettem. Pedig szerethetetlen.

Az lett a vége, hogy a tárgyalás elhúzódott, lesz még egy nap, de akkor már csak a perbeszédekkel és az ítélettel, június hetedikén, fél háromkor.

Persze megint kaptunk megjegyzést arra, hogy Péterrel miért nem engedjük kamerázni magunkat, hiszen amúgy mindenhol kint van a képünk. Mert, hogy pont mi beszélünk sajtószabadságról. Azért nem, mert nem akarunk a gój motorosok “A gumid kopjon, ne a hazád” című műsorát ingyen megtölteni. Ennyi. Mondjuk így is, szinte mindegyikben szerepelek. A legutóbbiban valamelyik CBA-s Lázár fivér vett a szájára. Nem is tudom, mi lesz velük, ha egyszer más témát kell keresni.

Ez az egész annyira lefárasztott, hogy tántorogtam, amikor kijöttünk a teremből. Ráadásul Péter megkért, hogy vigyem vissza a szerkesztőségbe a kocsiját, mert ő megy a mamájához. Amúgy sem egyszerű egy teljesen ismeretlen, az enyémnél sokkal jobb kocsit elsőre vezetni, végig attól féltem, hogy összetöröm. Szerencsésen beértem, de akkor meg majdnem megfulladtam, mert annyira taplós lett a torkom. Nyilván megviselt ez az egész.

Aztán délután, amikor Péter visszavitt a kocsimhoz, a Városligetbe, mondta, hogy már sok tárgyaláson volt, vádlottként is - a főszerkesztői munkakör velejárója -, de még sose érzett ilyet. Teljesen elvette minden erejét ez a tárgyalás. Akkor még azt magyaráztam neki, hogy ez azért lehet, mert mert egyszerűen azt érezzük, hogyan történhet az meg velünk, hogy ilyen emberek társaságában kell mutatkoznunk, ilyen borzalmas szövegeket kell hallgatnunk, és nem mehetünk ki. A megszégyenítés nem az, hogy a vádlottak padján ülünk, hanem a hangnem, a nyomasztás, a sok hülyeség, amit el kell viselni.

Aztán már a saját autómban, hazafelé, rájöttem, hogy Mészáros Imre UFO. Folyamatosan, kényszeresen, tévében, írásban AI-nak, mesterséges intelligenciának csúfol. Mivel ez egyáltalán nem szellemes, és azért erre évek alatt már maga is rájöhetett volna, nem értettem, hogy miért ez a kényszeresség. Hát így üzent. Nyilván vonzódik hozzám, nem véletlenül hívogat a műsorába dumcsizni. Érzem én, hogy becsül, pontosan tudja, hogy ha megfeszül, akkor is nácinak fogom mondani, én vagyok az egyetlen, akiben biztos lehet, hogy nem fél tőle, és ez szemmel láthatóan rettenetesen zavarja. Ezért üzenget ezzel az AI-zással. Ezért bizalmaskodik meghitten, amikor egy Ratyi Iván feliratú gumibaba fütyijére rajzolgat, meg amikor a fiamnak üzen, hogy kellemes magömlést kíván nekem. 

Mert ezek nyilván abszurd dolgok, kivéve azt az esetet, ha valaki kényszeresen kapcsolatot keres, és abban reménykedik, hogy minél inkább bizarr, amit művel, annál nagyobb a valószínűsége, hogy megszólítom, és akkor dumcsizhatunk, és a végén még barátok is lehetünk. Pedig nem.

Ha erre a tárgyalóteremben rájöttem volna, elővehetem az UFO-keresőmet, amit mindig magamnál tartok, és azonnal lelepleződik. Bár az különös, hogy mindeddig arról ismertem meg az emberi testbe öltözött idegeneket, hogy elemi félelmet éreztem a közelükben. Mészáros Imre lenne az első, aki szeretetteljes vihogást vált ki belőlem. Bár az igaz, hogy ilyen étvágyú energiakullanccsal még sohasem találkoztam.

Itthon levezetésképpen kevertem egy chilis körözöttet főtt dióval. Legalább tudok vinni belőle Dávidnak, aki példás fiúként végigülte velem a tárgyalást.

 .

Charta-beszéd

Nyolc éven át kormánypárti újságíró voltam. Ez volt életem egyik legkínosabb korszaka. Néha azt érzetem, hogy be kellene mennem a szocialistákhoz vagy a szabad demokratákhoz, ordítanom kellene. Szégyenkeztem miattuk. Szinte hetente gondoltam azt, hogy na, most hagyom abba.

De ma már büszke vagyok arra, hogy kitartottam mellettük. Mert tudtam, hogy ha Orbán Viktor jut hatalomra, akkor ez lesz: a demokrácia vége. A sajtószabadság vége.

Igazából hálás vagyok Orbán Viktornak és vazallusainak, mert nincs nagyobb megtiszteltetés, mint egy diktatúrában ellenzéki újságíróként dolgozni. És ezt nem csak azért mondom, mert jól hangzik. Bár nyilván senki nem kívánta, hogy húsz év után oda jussunk, ahonnan elindultunk, azt kell mondanom, hogy minden polgárember számára a legnagyobb lehetőség egy diktatúra. Mert ilyenkor derül ki, hogy kik vagyunk. 

Amikor Orbán Viktor hatalomra jutott és elkezdte bomlott szövegét a fülkeforradalomról, nekiállt itt nenyizni, elkezdte a hajtóvadászatot, azt gondoltam, hogy kár érte, hiszen jó király is lehetett volna. Minden lehetőséget megkapott arra, hogy békét teremtsen, összerántsa a népét, az egészet.

De ő megátalkodott ember, nem bírta abbahagyni a bozótharcot. Azt gondoltam, hogy így is jó, le kell játszanunk ezt a játszmát. Ahhoz, hogy végképp és örökre mindenki előtt lelepleződjön a Fidesz és Orbán Viktor igazi természete, a demokráciára való zsigeri alkalmatlansága, az kell, hogy önmagát járassa le. De porig. Úgy, ahogy most teszi.

Hálás vagyok Orbán Viktornak, mert lehetőséget ad nekünk, hogy egyenként és közösen végig gondoljuk a szerepünket, viszonyunkat egymáshoz és a világhoz.

Hálás vagyok Orbán Viktornak azért, mert megszülethetett az ocsmány sajtótörvény, amely arra volt jó, hogy a népe és a világ előtt megmutassa a színtiszta orbánizmus lényegét: egy gyáva akarnok, aki bármikor kész lerombolni az évszázadok alatt megszenvedett szabadságjogokat, csak azért, mert fél, retteg a saját népétől.

Ennyi van ebben a törvényben. December végén személyesen könyörögtem neki egy írásomban, hogy parancsolja meg Schmitt Pálnak: ne írja alá ezt a törvényt, mert nagy baj lesz belőle. De ez az ember megátalkodott volt, és ránk hozta a bajt. Mert én abban Orbán Viktorral értek egyet, hogy Európában és a világban mi szégyenültünk meg. Ő kapta a pofonokat, de a mi arcunk égett. És megátalkodott: nem hajlandó visszavonni a törvényét.

Most már ne is vonja vissza! Égjen rá! Örökre!

A sajtóháborúban győzelemre áll. A trükk, amit alkamaz, még a sajtótörvényénél is pitiánerebb. A hatalomra jutása utáni pillanattól kezdve egy csapásra megszűntek a reklámok például a Népszavában, a Klubrádióban. Nem csak az állami vállalatok nem hirdetnek nálunk, hanem a magánvállalatok sem. Nincs mit csodálkozni ezen. Ahol bérkommandóval, pályázati csapok elzárásával lehet fenyegetni a vállalkozókat, ott érthető, ha nem mernek hirdetni. Mentségük, hogy emberek százaiért, ezreiért felelnek.

Éppen két hete voltunk kénytelenek megcsonkítani a Szép Szó mellékletet. Kiváló munkatársaktól volt kénytelen megválni a lap, a kiadó csökkenteni volt kénytelen a béreket, honoráriumot már alig-alig tudunk fizetni. És ez csak egy lap, nagyjából ugyanez a helyzet mindenhol ahol baloldaliság és liberalizmus mutatkozik. Ahol nem vagyunk hajlandók a Kárpát-medence Messijének nevezni Orbán Viktort.

Ezt nem panaszképpen mondom, hanem azért, hogy tudják: már nem a sajtószabadságért harcolunk, hanem a sajtószabadság maradékáért. Mire július elsején beélesítik a sajtótörvényt, már nem lesz rá szükség. Csak mutatóba marad baloldali és liberális médium, és az is csak azért, hogy szijjártópétereknek legyen miről papagájkodni, ha a sajtószabadság bizonyítékát kell fölmutatni.

Hálás vagyok Orbán Viktornak, hogy kénytelenek leszünk önvizsgálatot tartani, és bukása után a sajtóviszonyokat újra rendezhetjük. Mint ahogy hálás vagyok neki az új Ideiglenes Orbáni Alaptörvényért, és semmiképpen sem szeretném, ha nem hirdetnék ki húsvétkor.

Mert attól a pillanattól kezdve személyesen és együtt kötelesek vagyunk eldönteni: köztársaságiak vagyunk-e, avagy orbánisták. Ezért indítottam a Facebookon egy “Köztársasági vagyok, nem orbánista” csoportot. Már majdnem nyolcszázan vállaljuk ezt az arcunkkal.

Az új alkotmány megszavazásától kezdve egyetlen cél vezérelhet minket, köztársaságiakat: ezt az alaptörvényt, az orbánista hatalommal együtt eltöröljük. Meg fogjuk rá találni a demokratikus lehetőséget!

Ez a hatalom csak az erőből ért. Ezért kell elmennünk minden tüntetésre. Akkor is, ha nem mindenben értünk egyet a szervezőkkel.

Arra kérek mindenkit, hogy maradjunk meg békességes erőnek, mert az ocsmány pusztítás visszaszállna a fejünkre, a nevünkre. Soha ne felejtsék el, hogy még a demokrácia, a szabadság sem ér meg egyetlen egy emberéletet sem. Arra kérem önöket, hogy se most, se semmikor, még csak egy kukát se borítsanak föl ebben a városban, ebben az országban. Az elegancia a gyönge erőt is megsokszorozza.

Sohase feledjék el, hogy ők félnek tőlünk!

(Ezt a beszédet szombaton délután háromkor a Batthyány örökmécsesnél mondtam volna el,  az új alaptörvény ellen tiltakozó Charta-tüntetésen, de úgy alakult, hogy rádiós munkám miatt csak késve érek a helyszínre.)

 .

Mesterlövések

Keveset beszélünk arról, milyen következményei lettek annak, hogy a kormány egyetlen hírcentrumból hinti a hírt és az ítéletet. Előre lehetett látni, hogy a bozótharcosok forradalmi egypártjának uralma alá hajtott közmédiumok fegyverré válnak a karaktergyilkolászási mániában.

Ha valaki nem hitt nekünk, a héten kétszer is láthatta, mi történik, ha a Fidesz a vadőreinek kilövési kötelezettséget ír elő.

Bolgár György legyilkolása annyira fontos, hogy nem voltak restek Stockholmba stábot küldeni utána, miután „megtudták”, hogy ott a magyar viszonyokról beszél Bolgár, és lesz majd ott valami kis jobbikos színvonalú hazaárulózós botrány. Szakmailag már ott is hamisítottak, ám az igazi szakmai botrány akkor tört ki, amikor kiderült, hogy a köztévé videótárába felkerült tudósítás képi anyaga azt sugallja, hogy Daniel Cohn-Bendit, az Európai Zöldek frakciójának társelnöke nem válaszolt a kérdésre, miszerint demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését. A kérdést követően szerintük a politikus kiment a teremből. A sajtótájékoztatóról készült teljes videóból azonban kiderül, hogy a kérdés elhangzásától számítva fél óra múlva állt fel, mivel indult a repülőtérre. 

Nyilvánvaló, hogy parancs volt: Bolgár Györgyöt és Cohn-Benditet le kell gyilkolni. A kérdés szakmai része inkább az, hogy amikor a karakter-mesterlövészek összeülnek, miért gondolják, hogy megéri Stockholmba röpíteni egy stábot ezért, megéri-e nyilvánvalóan hazudozni és műbalhézni, amikor az úgyis kiderül. Érdemes-e megint egyszer bevetni a pedofil-kártyát, ami – tekintettel arra, hogy nyilvánvaló hazugság – szakmai szempontból a pedofiliához mérhető gusztustalanság. Ha engem kérdeztek volna, megmondom: az olyan jobboldaliak számára, akik még nézik a híradóikat, Bolgár és Cohn-Bendit már régen halott. A baloldaliak átlátnak az ilyen cirkuszi trükkökön, róluk az ilyen mesterlövések rendszerint visszacsapódnak.

Hírlik, hogy a szolgasorba taszított közújságírók sztrájkra készülnek. Nem lepődnék meg, ha az okok közt említenék: tiltakoznak azért, mert a hatalom karakteröngyilkosságra kényszeríti őket.

 .

Élőerő

Fotó: stop.hu
Szokolay László

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha azon gondolkozom, hogyan lehetne a rendőröknek abban segíteni, hogy legyenek jogaik, maradjon méltóságuk. Hírlik, hogy a belügyi tárca mindent elkövet: a rendvédelmisek ne tudjanak tüntetni 16-án. Helyőrség elhagyási tilalmat vezetnek be, például. A rendvédelmi szakszervezetek elnöke, Kónya Péter megerősítette a Klubrádióban, hogy kaptak olyan jelzéseket, miszerint a rendőröket berendelik 16-ára, hogy közterületi ellenőrzéseket végezzenek és megtiltják a laktanya elhagyását.

Nem hiszem el, hogy egy olyan tárca, amelyik mindigis adott arra, hogy az emberekben tiszteletet keltsen, ilyen nevetséges, gyerekes eszközzel próbálná megakadályozni, hogy a fegyveresek tüntessenek. Vagyis: élhessenek azokkal az erősen visszafogott jogokkal, amelyek megmaradtak nekik.

Olyan lenne ez, mint amikor a szocialista néphadsereg írnoka állandóan azzal gyilkolta az idegeinket, hogy a vidéki helyőrségben a Pestre induló vonat indulása előtt tíz perccel osztotta ki az igazolványokat, amelyek nélkül nem hagyhattuk el a laktanyát. Az állomás négy kilométerre volt, tehát nem érhettük el a vonatot. Az írnok így mutatta meg, mekkora hatalma van neki. Később, amikor leváltották, mert valami lopáson kapták, megismerkedett azzal, milyen hatalom nélkül túlélni. Néha már meg is sajnáltam szegényt.

Elképzelhetetlen, hogy a belügyek minisztériumának döntéshozói a múlt század hetvenes éveinek laktanyai színvonalán éldegéljenek a hatalmukkal.

Ha mégis igaz a hír, akkor talán úgy tudunk segíteni a rendvédelmiseknek, ha egy napra önkéntes rendőrnek, önkéntes tűzoltónak, katonának állunk. (Az önkétes fegyőr vagy a közterületes kicsit furán hangzana, vámos is, de az is lehet, hogy csak az én fülemnek.)

Ha bezárják, korlátozzák, laktanyafogságban tartják nőket, akkor el kell menni helyettük tüntetni. Vagy legalább odaállni. Élőerőnek - ahogy fegyveres körökben beszélnek az emberekről. 

Van olyan, hogy szolidaritás. Akkor is, ha régen elszoktunk az ilyesmitől. Akkor is, ha azelőtt eszünbe se jutott volna, hogy a fegyveresekkel is közös a sorsunk.

 .

Kósa odazsazsázott

Olvasom: Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és Molnár Csaba egykori kancelláriaminiszter is megjelent a romák sérelmére elkövetett, hat halálos áldozattal járó támadássorozat büntetőtárgyalásán, a Pest Megyei Bírságon. Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke úgy fogalmazott: Gyurcsány Ferenc átlépte a Rubicont, de nem érthető, miért. „A nyilvánosságot hajszolja? Elveszítette már a mértéket? Áttért a Gábor Zsazsa-elvre, hogy mindegy mit, csak írjanak rólunk?” – kérdezte a politikus, és képtelenségnek nevezte a volt kormányfő azon nyilatkozatát, amely szerint azért jelent meg a büntetőperen, mert részvétét és együttérzését szerette volna kifejezni.

Érthető, hogy a Fidesz egyre idegesebb Gyurcsány Ferenc miatt, és félóránként persona non gratának kell nevezni, meg Rubicont kell emlegetni, mert az külföldiül van és jól hangzik, de azért az eléggé megdöbbentő, hogy Kósa Lajos gondolja meghatározni, hogy ki hova mehet, ki milyen nyilvános bírósági tárgyaláson jelenhet meg. 

Jellemző, hogy eszébe nem jut: Gyurcsány Ferenc esetleg személyes felelősséget érez, hiszen az ő miniszterelnöksége idején történtek a gyilkosságok. Minden normális állampolgárban fölmerülhet a saját felelőssége, hát még egy miniszterelnökben, aki az egész országért felelős. Mindannyian felelősek vagyunk azért, mert olyan viszonyok alakulhattak ki Magyarországon, amelyek közepette egyáltalán bárkinek eszébe juthatott, hogy embervadászatra indulhat, cigányokra lövöldözhet. 

Tudom, hogy ez egy Kósa Lajosban, aki soha semmiért nem vállal felelősséget, azért se, ha ostoba fecsegéssel milliárdos károkat okoz az embereknek, ez föl sem merül.

Igen, Magyarország emberemlékezet óta legborzalmasabb, legszégyellnivalóbb gyilkosságsorozata Gyurcsány Ferenc idejében égett rá az országra. Ha Gyurcsány Ferenc látni akarja a gyilkosokat, ha esetleg a szemükbe akar nézni, az a nyilvánosság hajszolása? Hátha neki, személyesen, a lelke békéje miatt volt szüksége erre. Többnyire ezért megyünk el tárgyalásokra, amelyeken olyan ügyeket tárgyalnak, amelyekben valamiképpen érintettek vagyunk. 

Ami azt illeti, Kósa Lajos, mint Debrecen polgármestere kicsit összébb húzhatná magát. Természetesen sem ő, sem Debrecen népe nem felelős azért, mert egy gyilkos kommandó éppen egy debreceni kocsmában jött össze és tervezgette eszement akcióit. De attól, hogy nem felelős, még érezhetne valami kicsi - legalább emberi, vezetői, netán politikai vagy csak érzelmi - felelősséget ezért. Senki nem nevezné a Hortobágyok Gábor Zsazsájának, ha szembe akarna nézni azokkal az alattvalóival, akik ekkora szégyent hoztak a városára.

 .

Csak én érzem úgy, hogy a Fidesz vezérkara orvosi értelemben is kezd elborulni?

Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő botránynak tartja, hogy jelen pillanatban nem egyenlő a választójog, és így a gyermekek, a magyar lakosság húsz százaléka "jogfosztott". A politikus ezt a gyermekek után járó szavazati jog témájában szervezett budapesti konferencián mondta, ahol egy társadalmi tanács létrehozását szorgalmazta a kérdés megvitatására.

Szájer: botrány, hogy nem jár voks a gyerek után >>>>> nol.hu 


 ,

Most van az, hogy Mesterházy Attila minden szavával egyetértek

Nem csökkenti a tiltakozás erejét, hogy külön demonstrálnak?
Mesterházy Attila, az MSZP elnöke: Biztos vagyok abban, hogy látványos lesz a tiltakozás. Magam mindenütt arra bíztatom a szocialistákat és a párt szimpatizánsait, hogy ha lehet, menjenek el minden tüntetésre. Mutassák meg, hogy az országra rákényszerített új alaptörvény egyetlen célja, hogy hosszú távra biztosítsa egy szűk politikai elit hatalmát.

Tüntetéssorozat az új alkotmány ellen >>>>> nepszava.hu

 .

Szervusz, Vörös Dani! - Bayer Zsolt álláspontja

Na, itt lehet rajtakapni Bayer Zsoltit, amikor az írása olyan, mintha egy közepes tréfamester Bayer-utánzatot írt volna. 
(Néha ezen kapom magamat is, ha túlspizázok valamit.) >>>>> ECHOTV


 .