Olvasom, hogy nagy az aggódás Magyarországon, sőt az egész Nyugaton, hogy annyira elöregedik a nép, hogy a kevés fiatal nem tudja majd eltartani a nyugdíjasokat. És akkor be kell telepíteni, például Magyarországra egymillió ázsiait. Most azt leszámítva, hogy ez már csak azért is marhaság, mert a – mondjuk tíz év múlva - ide települők jelentős része nyilván fölnőtt, olyan harmincas ember, tehát gyorsan megöregszik, és egyáltalán nem biztos, hogy itt sok olyan gyereket csinál, akik egyébként csak a második generációban, immár jól beszélve magyarul, kitanultan tudnák segíteni az elöregedett ősmagyarok eltartását. Viszont a honosítás - lakás, nyelvoktatás, szakmai fejlesztés - iszonyatosan sokat vinne el. Kár is lenne idősebbekbe befektetni. Ha már termelő élőerőre költünk, akkor most kellene egymillió csecsemőkorú ázsiai és afrikai árvát örökbe fogadni, hogy húsz év múlva, immár magyarként csakugyan el tudják tartani az elöregedő népességet. Igaz, kicsit olcsóbb lenne, ha az erre szánható erőforrásokat a cigány gyerekekre költenénk, akik itt is vannak, magyarok is, munka és egyáltalán emberi sors nélkül mégis inkább eltartásra szorulnak majd fölnőtt korukban, mert hülyék vagyunk. Igaz, ha így maradnak, azon nem nagyon kell gondolkozni, hogy miből jut nekik nyugdíjra, mert úgyis tizenhét évvel előbb halnak meg, mint a "magyarok". Ha meg életben maradnak, akkor nem nyug- hanem legföljebb kegydíj jár majd nekik.
Az ország közhülyesége nem abban nyilvánul meg leginkább, hogy bal meg a jobb addig feszül egymásnak, míg minden energiánk odalesz, hanem abban, hogy amióta emlékszem, az állam, és az úgynevezett „politika” nem tud mit kezdeni a cigányokkal. Ez egyébként abszurd, elképesztő. Vajon mivégre valók, ha egy ország legfontosabb bajának megoldásáról még csak víziójuk sincs? Ha egy kicsit túl leszünk a reformokon, neki kellene állni valami tervnek, mert fontos ugyan az egészségügy, a felsőoktatás, a közlekedés meg minden más is, de az igazán rettenetes és szégyellni való az az, ahogy a cigányokkal (el)bánunk. Valóságos öngyilkosság.
És ha már elöregedés: senkinek nem jut eszébe, hogy esetleg olyan életminőséget kellene teremteni, hogy az emberek akár életük végéig dolgozhassanak? Úgy, hogy jól is járjanak, de el is tartsák magukat. Persze csak, ha kedvük van, és annyit és olyat, amire erejük maradt. A legtöbben abba betegszenek, aztán halnak bele, hogy kiesnek a munkából, a közösségből. Akkor is, ha utálták a munkát is meg a közösséget is. Ilyen az ember. Nem lehetne egy olyan világot kitalálni, hogy aki ért valamihez, annak a tudása, tapasztalata és tennivágya ne vesszen oda csak azért, mert hülye a rendszer, és megbélyegzi, halálra ítéli azokat az öregeket?
A hírszerzési értesüléseket felsorakoztató, szakértők egész sorát megszólaltató volt FBI-tanácsadó azt állítja, hogy az al-Kaida már a 2001-es merényletek előtt, az 1990-es években hozzáfogott a nukleáris támadások tervezéséhez. Michael Scheuer, a CIA vezető beosztású tisztviselője - aki néhány éve a már megszüntetett, bin Ladent üldöző csoportot vezette - a könyvben megerősítette: az al-Kaida minden más hasonló szervezetnél kifinomultabb úton igyekezett atomfegyver birtokába jutni. Oszama bin Laden tíz éven át pénzt és időt nem kímélve derítette fel a lehetőségeket. Williams "első számú titkos FBI-forrására" hivatkozva azt írta: az al-Kaida bizonyíthatóan vásárolt nagy fokon dúsított uránt Szudánban, továbbá nukleáris robbanószerkezeteket a csecsenektől és az orosz maffiától.
Az uránt pakisztáni laboratóriumokban finomították, hogy 10 kilotonnás bombákat lehessen készíteni az "amerikai Hirosimához". A szakértő azt állítja, hogy bin Laden és követői számára a nukleáris kataklizma lesz "az iszlám napja", amelyről a radikális muzulmánok álmodnak, amikor térdre kényszeríthetik a "nagy sátánt", az Egyesült Államokat.
A szerző szaúdi hírszerzési források alapján azt írta, hogy bin Ladennek több tucat taktikai atomfegyver van a birtokában.
Ez csak azért érintett engem talán a szokásosnál erősebben, mert pont egy hete mondtam valakinek, hogy ez így lesz, ugyanazzal a szorongással ébredtem egyszer, mint Robert Mueller szokott. Fura. Annyi volt a különbség, hogy amikor én magam elé képzeltem a célpontokat Miami és Houston helyett San Franciscót és Hollywoodot gondoltam. Bár Hollywood Los Angeles városrésze tulajdonképpen, arra gondoltam, hogy azt vélhetően annyira utálják a terroristák, hogy oda szánnak valami pici különbombát, legalább jelképeset.
Borzasztó látni, hogy az emberek milliói védtelenül élnek, és csak idő kérdése, hogy egyetlen perc alatt kiirtsák őket.
A sápadt arcú ember megtalálta Amerikát, üveggyönggyel édesgette az indiánokat. Később kiderült, hogy édesdeden is útban vannak, hát kiirtotta őket. Fura módon az immár sápadtarcú USA legeladhatóbb terméke a fegyveren kívül az üveggyöngy. Minket is jól ellát vele – Hollywood, kényszerdemokrácia, álszabadság – de mintha lennének mérges és undorodó népségek, amelyek nem vevők. Az utolsó alkalom, amikor még tárgyalni lehetett volna velük egy értelmes, mindenki számára előnyösebb világrendről, az az ikertornyok lerombolása utáni hét volt. Ha akkor az amerikai elnök nem a háborúsdiba kezd, akkor ma már lenne remény.
És még valami: nem látok elegendő okot arra, hogy ne legyenek tervek európai atomrobbantásokra.
