Ezeknek?

Bitó László, Magyarország egyik legértelmesebb embere mondja az ÉS-ben "Konstruktív ellenzék kerestetik" című írásában, hogy a szocialistáknak különleges szerepre kellene készülniük, és ehhez megfelelő listavezetőt találniuk. A konstruktív ellenzékiségre, amely gyökeres változást hozna az eddigi ellenzéki viselkedéshez képest. Bitó László szerint ehhez kellene miniszterelnök-jelölt helyett megfelelő listavezetőt találni. Olyan embert, akivel egyharmadnál több képviselőt lehet a parlamentbe vinni. Ott pedig úgy viselkedni, hogy ez az ember legalább a kétharmados parlamenti döntésekre képes legyen hatni mértékadó és bölcs magatartással és beszéddel.

Bitó László szocialista politikusban gondolkodik - bár nem mondja ki, csak utal rá, meglepődnék, ha nem Bajnai Gordonra gondolna.

Miközben persze egyetértek vele, hiszen valóban nagy szükségünk lenne arra, hogy a következő parlamentben egy rendkívül értelmes ember képviselje a rendkívül elkötelezett, erkölcsileg feddhetetlen magyar baloldalt, azért van néhány kétségem is. Illetve: csak kétségeim vannak.

Bajnai Gordon ugyanúgy jár majd a szocialistákkal, mint Bokros Lajos - említhetném Gyurcsány Ferencet vagy Németh Miklóst is, de Bokros a legjobb példa - örülhet majd, ha nem köpik hátba, miután a szocialisták helyett elvégezte a piszkos munkát és a következő hatalomnak megteremti a konszolidáció és a növekedés feltételeit.

Bajnai alighanem elsősorban azért nem vállal szerepet a szocialista jövőben, mert volt alkalma megismerni a pártot. Mint vállalatokhoz is értő szakember minden bizonnyal észrevette, hogy ez nem párt, hanem egy nagyvállalat, amelyik egy másik, Fidesz márkanevű pártvállalattal uralja Magyarországot. Nem váltógazdaságban, hanem közösen, fergetegesen színjátékos kettős hatalomban. Ezek ketten a sokat utált multiknál is jóval jelentősebb pénzmozgásokat ellenőriznek - legfőképpen felelnek az évi 1000-2000 milliárdos korrupciós fekete pénzmozgásért, amivel az elmúlt években jóval nagyobb kárt okoztak az országnak, mint mondjuk a világgazdasági válság.

Meggyőződésem, hogy az őszödi beszéd is egy sápvita miatt került a nyilvánosság elé. Amikor Gyurcsány Ferenc és Kóka János bejelentette a Fidesznek, hogy nincs több autópályapénz, föltűnő módon szinte a felére csökkent az autópályaépítés kilométerára. Ez szigorúan érintette a Fidesz költségvetését, és egyes szocialista párpénztárnoki körök hatalmát is. Ettől kezdve közös érdek volt Gyurcsány buktatása. Megkezdődött a Kossuth-téri komédia.

Természetesen nem akkoriban kezdődött a nyilvánvaló összejátszás a két nagyvállalat pénztárnokai között, ami a felszínen mostanában, a frekvenciázásban bukkant ki. Most szólok: ha nem lesz parlamenti vizsgáló bizottság ebben az ügyben, akkor is kiderül az igazság. Az elpofátlanodott hatalmak túl messzire mentek.

(Úgy négy év múlva a Fidesz is hasonló állapotba jut majd, mint most az MSZP, ugyanazért, de ez sem Bitó Lászlónak sem nekem nem lehet most szempont.)

Ma ott tartunk, hogy a magyar pártkorrupció vezető nemzetközi politikai- és sajtótéma, a világpolitikában negatív példa Magyarország, és még azt az elképesztően erős szégyent is el kell viselnünk, hogy nagykövetek tiltakoznak a magyarországi közállapotok ellen. Ha semmiben sincs konszenzus kormányzók és ellenzék között, akkor is elkönyvelhetik történelmileg, hogy ezt közösen hozták a nyakunkra.

A szocialista pártot nem a kormányzási kudarcok, hanem belső érdekviszonyok bénítják meg, a párt már régen nem a hatalomért, hanem megélhetési morzsákért küzd. Tagjai, vezetői mutyialamizsnáért adják el mindazt, amit néhányan még baloldaliságnak gondolunk. Ahelyett, hogy még tavasszal leváltották volna magukat a vezetők, és egy új, fiatal csapatot küldtek volna harcba, elsősorban azzal voltak elfoglalva, hogy a vének közül ki jut majd a választói kényszerpályák miatt befutónak számító helyekre. Vagyis: kinek marad jó kis parlamenti kenyér még négy évre? (Bár arról sem vagyok meggyőződve, hogy a fiatalok mindannyian fertőzésmentesek - mint ahogy természetesen arról sem, hogy minden szocialista képviselő fertőzött. Ám ebben az esetben talán annak tekinthető, ha az omerta, a hallgatás törvénye túlságosan a torkukra tekeredett.)

A posztharcban gyakorlatilag mindenre képesek voltak egymás ellen. Hogy mennyire a pénzosztó szereplők határozzák meg, mi történhet a pártban, arra teljesen világosan utal az, hogy mi (nem) történt meg a párton belül például a BKV- vagy a frekvenciabotrány után.

Az MSZP már gyakorlatilag nem politizál. Már nem várja rettegve a választásokat, mert szemmel láthatóan megegyeztek a Fidesszel - ha máshol nem, pártpénztárnoki szinten biztosan. Más szint pedig nincs.

Na most ennek a pártnak szeretne a drága, jó szándékú Bitó László egy olyan parlamenti vezéregyéniséget, aki majd okos érvekkel, kulturált párbeszéddel, mindenféle európai viselkedésmintákat követve egyrészt megakadályozza azt, hogy a Fidesz hosszú időre egy féldiktatúrára rendezkedjen be, másrészt négy-nyolc év alatt megágyaz egy föltámadó baloldal új kormányzásának?

Nem számol azzal, hogy a párt jelenlegi erkölcsi- és érdekviszonyai inkább azt vetítik előre, hogy kitűnően fog együttműködni a Fidesszel. Nem csak beszivárogni sikerült: a Fidesz hatékony pénztárnoki munkával térdre is kényszerítette az MSZP-t. Abban biztosak lehetünk, hogy igen konstruktív ellenzék lesz. Elsősorban a korrupcióban, másodsorban abban, hogy Orbán minél ügyesebben tudja legyűrni a Jobbikot. Erre még ideológia-félét is lelnek: a fasizmus nagyobb ellenség, mint a mégiscsak "polgári" Fidesz. És a Fidesz ugyanezt az üzenetet kacsintgatja majd ki jó kádárosan a háttéralkuk mögül. "Hagyjuk a kis szocialistákat, hiszen rajtuk már nincs mit legyőzni!" (Bár természetesen kell majd néhány számonkérős kirakat-cirkusz, mert a Fidesz ezt ígérte a népnek.)

Orbán legnagyobb gondja eléggé hosszú ideig - igaz, Rákosi óta a szalámizásos megoldások legkiválóbb szakembere a világon - a Jobbik ledarabolása, majd megsemmisítése lesz. Ezen kívül fegyelmeznie kell a saját, régóta éhes rablóbandáit.

Vissza kell fognia őket legalább az önkormányzati választásokig. Ám a jól ellenőrzött, pártpénztárnoki lefölözéses fosztogatásra később csak akkor adódik igazi jóféle lehetősége - föltéve, hogy négy év után is hatalmon maradna -, ha visszafogja a szocialistákat. Ehhez két feltétel kell: a képviselőket elhallgattatja és eltünteti a baloldali médiumokat. Az utóbbira már elkezdődtek az előkészületek: a szocialista párt önként, és látszólag szabad akaratából számol le velük. (A baloldali médiumok le- majd elpusztítása azért célszerű, mert amennyiben a pénzforrások - védelmi pénz gyanánt, mint most a jobboldaliakhoz - oda kezdenek áramlani, fegyelmezhetetlenné válhatnak, sok kényelmetlenséget okozhatnak a háttérhatalomnak. De ez majd egy másik írásom tárgya lesz, amelyben a Népszava példáján mutatom meg, hogyan mi történik Magyarországon, a magyar baloldalon.)

Folytathatnám, de minek. Miért gondolja, milyen jelből gondolja Bitó László, hogy a szocialista párt és képviselői egyenként és pláne közösen a magyar baloldalt szeretnék képviselni majd ellenzékben? Minek ehhez egy nagyszerű, európai vezérembert bedobni és tönkretenni?

Lesz baloldal. A Fidesztől jól megijedt, a Jobbiktól egyenesen becsinált baloldaliak és szabadelvűek lassan észbe kapnak. Jót tesz majd a fideszes-jobbikos nyomás, és az is, hogy megtanulták: mindenre számíthatnak, csak a szocialistákra nem.

Meg fogják szervezni magukat. Úgy tűnik, elsősorban az interneten, mert más már nem marad nekik. Ez eléggé félelmetes erővé nőheti ki magát úgy négy év múlva. Lesznek csoportok, pártkezdemények, nagy akciók, ezeket különféle tehetségű és hajlamú műveleti felelősök irányítják majd.

Két dolog biztos: antifasiszták lesznek és legalább úgy lihegnek majd a Fidesz tarkóján, mint most a jobboldal a baloldalén. De ehhez már nincs szükség pártra, pláne az erkölcsileg teljesen letrottyosodott, szégyentelen MSZP-re.

(Élet és Irodalom)

Kenyegető

Van egy nagyon rossz szokásom: bizonyos körülmények között minden betűt elolvasok, ami elém kerül. Még bizonyosabb körülmények között olyan papírokra is rávetemedem, amelyekhez máskor hozzá se nyúlnék. Ilyen például a Magyar Hírlap. Jár nekem a munkahelyemre, de soha nem veszem a kezembe, nehogy megfertőzzön. Visszaélve főnöki hatalmammal, a munkatársaimnak kötelezővé tettem, hogy a legfinomabb mondatokat fölolvassák nekem. Például azokat, amelyeket rólam írtak. Kicsit néha túlértékelnek, mert bizony előfordul, hogy egy napon két írásban szidnak egyszerre. (Már már celebnek érzem magam, főzőműsorba vágyom, mérlegelem, ki gyűlöl tehetségesebben. Többnyire S.S. Péter győz a minőségi versenyben.)
Történt, hogy valahol várnom kellett, és az asztalon ott volt egy Magyar Hírlap. Tépelődtem, fészkelődtem, aztán egyszercsak győzött bennem a szenvedély. De mintha a sors keze lett volna az enyém: A "Bűnszövetség, közpénzcsapolás a Terézvárosban" című írással kezdtem. Egy bizonyos Bán Károly arról értekezik igen zavarosan, de sokat sejtetően, hogy egy hét alatt két súlyos bűncselekmény is kitudódott egy önkormányzati cégnél. Valami vesztegetés miatt nyomoznak. Hamar leszögezi, hogy ennek az ügynek nincs köze egy másik ügyhöz, amiről viszont nem írja meg, hogy miféle ügy. Aztán arról értekezik, hogy amelyikről szó van - melyikről? - az az SZDSZ-é. És, hogy kutyapiszok takarítására, meg effélékre alakult. Aztán arról ír, nem tudni, pontosan miért, hogy a szocialisták ezt a céget majdnem összevonták a vagyonkezelővel, de nem sikerült, viszont ez szinte koalíciós szakításhoz vezetett. Sokatmondó, hogy a köztisztasági cég volt ügyvezetőjének felesége külföldön keresett menedéket. A hölgy - így kiírja -, Huszár Klára annak a PreCont Audit Kft.-nek az ügyvezetője, amelyet ezer szál fűzött az önkormányzati cégekhez.
Na, itt megálltam, de a szívem is, mert Huszár Klárát jól ismerem, meg a férjét is. Mert Klára nekem is könyvel, a férje meg a jó ismerősöm. El szoktunk beszélgetni a világ dolgairól könyvelési szünidőben. És elég fura, hogy Klárával gyakran vagyok kapcsolatban, mert folyamatosan magához rendel valami hülye papírok aláírása miatt. Én persze engedelmeskedem, mert igen szigorú asszony: ha akarnék, akkor se engedne hibázni, pláne csalni. Viszont elég különös, hogy miképpen is találkozhattunk nem is olyan régen az irodájában, amikor ő külföldön van. Nyilván menekülőben.
Aztán Bán Károlytól kiderül, hogy Huszár Klára pénzt kap a munkájáért. Különféle cégek könyveit, számláit vizsgálja, mert hogy az a dolga. És ezért nem átall pénzt elfogadni. Az egyiktől nyolcvanezret, a másiktól százhetvenötöt, a harmadiktól százkilencvenötöt "zsebelt be" - írja a derék kolléga. Azt nem írja, hogy mi a törvénytelen abban, ha valaki normális piaci áron ellenőrzi a cégek papírjait, de úgy tesz, mintha ezek valami rettenetes összegek lennének, mintha valami új BKV-botrányra lelt volna. (Egyébként Huszár Klára kapzsiságára jellemző, hogy amikor kényszervállalkozóból valami ekhós, vagy miafene alkalmazott lettem, bejelentés nélkül csökkentette a saját javadalmazását, később arra hivatkozva, hogy nagyon keveset keresek vállalkozásból, így kevés dolga van velem, nem jár neki annyi, mint addig. Ezt én csak a számlából vettem észre.)
Bán Károly persze nem vádolja semmivel, nem jelzi, hogy jogtalanul ellenőrizgetne, hogy bármiféle szabálytalanságot, netán bűnt követett volna el, hanem csak odaírogatja a nevét. Meg hogy kimenekült az országból. Ami ugye, úgy hülyeség, ahogy van.
Hanem még csak ezután jön az igazi meglepetés: Bán kolléga leleplezi Huszár Klára férjét, aki 2008 májusáig vezette a céget, és akivel önkormányzat olyan szerződést kötött, hogy prémiuma az éves átlagbérének kilencven százalékára rúgott. "Huszár Attila minden bizonnyal szemérmes ember lehet, mert az évi tizenhárom-tizennégy milliót elérő javadalmazását nem vette fel teljes egészében, „egy kicsit maga is sokallotta” – mondta for¬rásunk." - így a derék Bán Károly.
Vagyis annyira becsületes ember, hogy csak annyit vett föl, amennyiről úgy gondolta, hogy megdolgozott érte, és ezért még Bán kolléga ki is gúnyolja, ezt valami becstelen, de legalábbis gyanús dolognak állítja be.
Na akkor már fölhívtam Huszár Klárát, hogy mi ez a vajkenés. Mert ezt hívjuk így. Nincs saját vajuk, amit rájuk lehetne olvasztani, de nem baj, azért kenyegessünk valamit. De Huszár Klára nem vette föl - nyilván valahol külföldön bujkált, és másnap is csak azért szaladt haza, hogy nehogy előttem is lebukjon. Mert másnap beszéltünk.
Kiderült, hogy ő ugyan nem ment külföldre - és ezt a következő leleplező írásában maga Bán kolléga is megírta. De nem ám úgy, hogy elnézést kért volna a nyilvánvaló utalásokért, gyanúsítgatásokért, hanem csak úgy odavetette, hogy nem ő, hanem a férje utazott el.
Hogy egy nyugdíjas, aki másfél éve nem dolgozik, miért ne utazhatna oda, ahova akar, azt nem értem, de vajkenyegetésre ez is jó. Azt viszont Bán kolléga elfelejtette megemlíteni, hogy éppen azért van vizsgálat, mert Huszár Attila jelentett be szabálytalanságokat, amelyeket elődje munkájában vélt fölfedezni. Vagyis nem csak hogy kevesebbet vett föl, mint amennyi járt neki, még segített is abban, hogy fény derüljön gazdálkodási szabálytalanságokra. És azt is elfelejti közölni, hogy ahhoz a bizonyos vállalathoz, amit Huszár Attila vezetett, a feleségének természetesen soha semmi köze nem volt. Abban viszont semmilyen törvénytelenség nincs, ha más kerületi cégek pénzügyi ellenőrzését végzi, hiszen azokat a munkákat a lehető legnyilvánosabb módon nyerte el.
Tanulhatunk Bán kollégától és a lapjától: primitív sejtetésekkel, nettó hazudozással, a jót, a tisztességet is gyanúsnak beállítva bárkit bemocskolhatunk. Jó nekem, mert ezután se olvasok Magyar Hírlapot.

Lekapartuk a gyalázatot és gyertyát gyújtottunk

FÉNYT, MOST!

 

FÉNYT, MOST!

Csütörtökön háromkor mossuk a gyalázatot és gyertyát gyújtunk a Roma Holokauszt Emlékműnél http://www.fenytmost.blogspot.com

Talán az

Figyeltem az embereket a boltokban. Válogatnak, nézegetnek, betesznek valamit a kosárba, aztán visszamennek és visszateszik. Előtte körülnéznek, mintha lopnának. Tétovák. Cédulákat nézegetnek. Még jó a ruhájuk, még ápoltak, egy normális országból érkező idegen még semmit nem venne észre rajtuk. Azt se mondhatnám, hogy rettenetesen gondterheltek. Nevetgélnek is. De van ebben is valami hamiskás.

Valamelyik nap várnom kellett az utcán. Pont egy olyan helyen, ahol koldus járkál az autók között. Vidám ember, ha valaki ad neki valamit, akkor elmond egy viccet, és jó utat, sok boldogságot, Isten áldását kéri. Az emberek évezredek óta tudják, hogy a koldusnak adni kell, mert azt százszorosan adja vissza Isten, nem is beszélve arról, hogy azért is kell adni a nincsteleneknek, mert egyszer mindannyian nincstelenek leszünk, és csak akkor számíthatunk irgalomra, ha példát mutatunk jóakaratból és szeretet-adakozásból. Ha példánkkal eléggé sok embert teszünk egy kicsikével jobb emberré, akkor lesz esélyünk akkor is, ha majd rászorulunk mások jóságára. Egy város méltóságát azon lehet lemérni, hogyan bánik a koldusaival, a hajléktalanokkal.
Évek óta figyelem, számolom, hogy hány autós nyújt ki valami csörgőpénzt nekik. Soha nem voltam elégedett, büszke arra hogy csak minden ötödik-hetedik volt hajlandó ilyesmire, de tulajdonképpen ez nem is olyan rossz szám. Volt. Az sem kompenzálta a szemmel rugók sokaságát, akik legszívesebben kiszállnának és agyonrugdalnák a szeretetleneket, de csak az arcukkal, a tekintetükkel próbálnak sebet ejteni, elzavarni őket az útról.
Most azt látom, hogy kevesebben vannak a szemmel rugók, taposók, és kevesebben az adakozók is. Megsokasodtak a maguk elé tekintők, akik rá se mernek nézni a koldusra - így hárítanak.
Kereskedő ismerősöm panaszkodik, hogy csőd lesz a karácsony. Azért imádkozik, hogy a totális influenza-járvány ne törjön ki december huszonnegyedike, délután négy előtt. Komolyan. Nem viccel.
Nem lettek ám rosszabbak vagy smucigabbak az emberek: nincs pénzük. Vagy van, de nem merik elkölteni. Az egyik ismerősöm azt kérte tőlem, hogy segítsek neki előre földolgozni azt a traumát, hogy legkésőbb egy héttel a karácsony előtt be kell jelentenie a családnak, hogy senki semmit nem kap. A gyerekek is csak egy-egy könyvet, mert nem meri elkölteni azt, amit a bankban tartalék gyanánt félretett. Nem meri, ha megszakad a szíve, akkor se, mert ha baj lesz, kell, hogy legyen egy hónapra való tartalék.
Mondtam neki, hogy legyen nyugodt: én szinte ugyanilyen trauma előtt állok. De ne szégyenkezzen, mert ez nem az ő szégyene. Sőt: van valami méltóság abban, hogy a családja védelmében a nyomorúságosabbnak tűnő utat választja.
Elmondtam neki, hogy mit tett az én fiam egy éve karácsonykor. A következő közleménnyel állt a család elé: tekintettel arra, hogy nincs sok pénze, vagyis éppen csak fölösleges apróságokat tudna adni, a kicsi gyerekeken kívül senkinek nem vett semmit. Ehelyett a pénzét odaadta egy szegényeket, hajléktalanokat támogató alapítványnak.
Nekem könnybe lábadt ettől a szemem, és azt gondoltam, hogy a fiam most lett fölnőtt, mert megértette, és megértette velünk, hogy milyen a valódi szeretet és tisztesség. Tulajdonképpen nagyobb ajándékot adott ezzel, mintha kaptunk volna még egy praktikus de fölösleges kütyüt,  lakásdíszt, vagy mit tudom én milyen hülye kis ajándékot. Nem merek senkit arra biztatni, hogy ugyanígy tegyen, de azt gondolom, hogy emberségben akkor lépünk előre, ha legalább egy kicsivel többet adunk a legelesettebbeknek, mint a fölöslegessé vált tárgyakat.
És még valamit: látszólag nem tartozik ide, de talán mégis: a bécsi egyetemisták több hete sztrájkolnak mindenféle jogokért. Most bevették a követeléseik közé, hogy a hajléktalanokat a város, az állam lássa el tisztességesen. Talán azt érdemes tőlük ellesni, hogy ha nem csak magunkért küzdünk, akkor a saját harcunkat is egy szokatlan, jóféle fény árasztja el. Talán éppen az, amelyiket karácsony táján annyira szeretünk.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Gyertyát gyújtottunk Tatárszentgyörgyön

Csütörtök: 
Tatárszentgyörgy, 
FÉNYT, MOST! 
http://www.fenytmost.blogspot.com

Ígéretszédelgők

"A szervezett és intézményesített hazugságpolitika főpróbája volt az öt évvel ezelőtti népszavazás a kettős állampolgárságról" - mondta Németh Zsolt.
Csak arra vagyok kíváncsi, hogy miután Mikola doktor volt szíves elárulni, hogy az egész csak arra kellett a Fidesznek, hogy a külhoni állampolgárok szavazataival húsz évre bebetonozzák magukat a hatalomba, hogyan merészel Németh Zsolt kiállni ezzel az ócska dumával. Emlékeztetném: az erdélyieket amúgy azóta is harsogva románozó fideszesek nem szavazták meg a kettős állampolgárságot, pedig sokan is voltak és elegen is a népszavazáson. A borzalmas tagságnak csak jól jöttek az amúgy szintén eléggé alpári szocialista aggályok.

Kezd egy kicsit elborulni a Fidesz. Orbán Viktor már vicsorgó pitbullként járja az országot, és gyakorlatilag minden ellenfelét áristommal fenyegeti. Szólhatna neki valaki, hogy jobb lenne, ha kicsit lazítana, mert már megint annyira túlígérte magát, hogy katasztrofális lesz a kijózanodás. Örüljön ha ő nem kerül börtönbe rajtakapott ígéretszédelgőként. Inkább próbáljon meg lelkileg fölkészülni arra, hogy a választások után fél-egy évvel ugyanúgy utálja majd a nép, mint Medgyessyt vagy Gyurcsányt. Azzal a különbséggel, hogy számíthat a nácik soha nem látott erejű rombolására. (Csak azt folytatják majd, amit tőle tanultak.)
És ne felejtse el, hogy egyszer majd el kell számolnia azzal, hogy mit művelt itt válság idején. Az együttműködés megtagadásával, a folyamatos uszítással, a külföldi magyarellenes akciókkal vélhetően legalább akkora kárt okozott nekünk, mint a válság. Ebből az következik, hogy normális ember már nem is kíváncsi az egyébként sem létező gazdaságpolitikai és külügyi terveire. (A Putyin-látogatással kapcsolatos sületlenkedése után alighanem végképp lemondhat a magukra adó országok figyelméről is.)
Ami pedig neki és pártvezéreinek a H1N1 vírus elleni oltással kapcsolatos viselt dolgait illeti, azok önmagában elegendők ahhoz, hogy fölmerüljön a még épelméjű emberekben, hogy nem illene-e belátott alkalmatlanság miatt örökre visszavonulni a politizálástól. Ha ugyan az az ostoba, nyegle, vérbunkó viselkedés, amit megfigyelhetünk, egyáltalán politizálásnak nevezhető.

Sunyi gyilkosok

A baloldal abban bízik, hogy a Fidesz is elkövet majd nagy hibát. Már régen elkövette a lehető legnagyobbat: politikai tőkét bányászott egy egészségügyi katasztófa-helyzetből. Mint annyiszor, az emberi ostobaságra építve egy sokak számára nyilván életmentő oltás iránti hisztérikus bizalmatlanság-keltéssel próbált kormányellenes hangulatot korbácsolni. Miközben már naponta veszítünk el embereket, a Demokrata, a párt hivatalos hetilapja temetői karikatúrát (!) közöl, amelyben azt sugallja, hogy az oltás ugyanolyan veszélyes, mint a H1N1 vírus. A Fidesz meg hirtelen ingyenes oltást követel mindenkinek. Így sincs már mentség a Fidesz sokhetes sunyiskodására: a saját híveinek haláláért felel majd.

Arra pláne nincs, amit még két napja is műveltek, hogy miután bebizonyosodott, hogy rendkívül veszélyes betegségről van szó, ahelyett, hogy beismerve tévedésüket az embereket védekezésre biztatták volna, azon mesterkedtek, hogy az oltóanyagot gyártó cég tulajdonosi hátterének "leleplezésével" keltsenek bizalmatlanságot, ezzel terelve el a figyelmet gyalázatos felelőtlenségükről. (Lelkesen offshore-oznak egy EU-tagállamban bejegyzett, de itthon adózó céget a néha valódi offshore-hátterű médiumokban, ami legalábbis elképesztő pofátlanság.)
Nem menti a Fideszt, hogy mindehhez "szakmai" segítséget is kapott olyan orvosoktól, akik szülőket beszéltek le arról, hogy a gyerekeiket beoltsák, terhes anyákat "világosítanak föl" amúgy nem létező veszedelmekről. Talán nem csak remélhetjük, hogy az orvostársadalom végre egyszer kilép abból a szerepből, amelyik nem engedi, hogy orvos orvost leplezzen le. Remélem, legalább megnevezik azokat, akik felelősek lesznek emberek, magzatok értelmetlen haláláért.
A jog emberei azt mondják, büntetőjogi felelősségről nemigen lehet szó, mert igen nehéz lenne bizonyítani, hogy a halál és az orvosi - pláne a politikai - magatartás között egyenes összefüggés lehet.
De abban talán bízhatunk, hogy a gyilkos propagandistákat életük végéig kíséri a lelkiismeret. Ha ugyan van nekik olyan.

 

 

Keresztjeink

Az MDF mély megdöbbenéssel értesült azokról a hírekről, amelyek szerint a Jobbik országszerte kereszteket állít és keresztszenteléseket tart, és ezeken a rendezvényeken a történelmi egyházak néhány tagja szerepet vállal - mondta sajtótájékoztatóján Csapody Miklós.
És azt is, hogy pártja Böjte Csaba ferences szerzetes tanítását vallja, amely szerint "aki faji alapon ítélkezik, az nem keresztény, hanem megkeresztelt pogány".

Szerinte a Jobbik kirekesztő, gyűlölködő, szélsőséges politikája és akciói összeegyeztethetetlenek a Biblia lelkületével és az egyházak tanításaival. Pártja arra kéri a katolikus püspökkari konferenciát, hogy adjon egyértelmű iránymutatást a szélsőséges megnyilvánulások megítélését tekintve.
Én pedig arra kérek mindenkit, hogy senki, semmiképpen ne döntse le, ne firkálja össze, és semmilyen más módon ne gyalázza meg a Jobbik keresztjeit. Rendkívül visszataszító üzenete van annak, ha valaki tárgyakon éli ki mégoly jogos indulatait is.
Bár hiába vártam, hogy a nagy keresztény egyházak súlyukhoz és felelősségükhöz illő módon föllépjenek például a cigánygyűlölet, a zsidógyalázás vagy a homofóbia ellen, és megrendültem, amikor azt láttam, hallottam, hogy a homoszexuálisok megalázásában éppenséggel élen járnak, tudom, hogy keresztények százezrei komolyan gondolják: vallásuk nem lehet kirekesztő. Bár kicsit fura ezt úgy értelmezni, hogy az egyházak nem rekesztik ki a kirekesztőket, pláne a gyűlölködő papokat - de legyen ez az egyházak és a hívek keresztje.
A híveket is érintő szellemi és erkölcsi zűrzavarban tétován, egyházaiktól magukra hagyatva néha csak a keresztre vannak utalva. A szeretet, az önfeláldozás, a bűntől való szabadulás milliószor megcsúfolt kétezer éves jelképére. Függetlenül vallásunktól, világnézetünktől tiszteletben kell tartanunk ezt a jelet akkor is, ha förtelmes emberek szemforgató módon politikai célokra használják. Azt is el kell hinnünk, hogy a keresztállítók között vannak olyanok, akik nem gonoszságból teszik ezt, és hinnünk kell, hogy egyszer majd fölismerik: jó szándékkal bár, de szentségtörésben vettek részt. Addigra talán az egyházak is fölnőnek felelősségükhöz, és legalább ezeket az embereket a fényre vezetik bűnbánattal és közös imádsággal.