Szerencsétlenek

Azt nem mondanám, hogy az APEH a legszerencsésebb pillanatban indít vizsgálatot Orbán és Kubatov polgártársak ellen, bár kétlem, hogy ezekkel az emberekkel kapcsolatban létezhet szerencsés, hisztériamentes időzítés. Azt se mondhatnám, hogy a Fidesz-szóvivő jókor förmedt rá az APEH-re meg a kormányfőre. Bár ő mindig, mindenre förmed, egyrészt föltehetően már korábban tudott a vizsgálatról, tehát az időzítés manipulatív, másrészt sohase szerencsés, ha ilyesmit egy politikus kifogásol. Nem illik. Nem úri, ha Szíjjártó polgártárs érti, mire gondolok. Beteges, ha egy egyenlőségre épülő társadalomban a képviselők állandóan egyenlőbbek, mint bárki más. Azt még lehetett magyarázgatni, hogy miért kaptak a milliós költségtérítéseket elszámolatlanul, de az már mégiscsak túlzás, ha adóügyben sem számoltathatók el. Különösen akkor, amikor ötpárti megegyezés látszik abban, hogy igenis legyen teljes vagyonosodási vizsgálat a ciklusok elején és végén.
Ha az APEH abból indult ki, hogy legelőbb is azokat kell megnézni, akiknek a kezén a mai pártfinanszírozási rendszerben fekete pénzek futhatnak át, az bizony helyes út. Meg kell bizonyosodjunk: ezek az emberek a jelenlegi becstelen rendszerben legalább betyárbecsületesen viselkednek: saját zsebre nem gyűjtenek. Én bizony az APEH helyében minden pártban egyszerre vizsgálnám az azonos rangúakat, az szja-t, a vagyonosodást, mindent. Úgy lenne szerencsésebb. Politikailag.
Amíg ki nem alakul a szerencsésebb polgári elszámoltatási rend, hogy oldjam a feszültséget, Groucho Marx – remélem, hamarosan érvényesíthetetlen – mondását ajánlanám figyelembe: „A siker titka a becsületesség és a tisztességes magatartás. Ha ezeket tudod színlelni, nyert ügyed van.”

Kérelem Wittner Máriához

Na, megint a szégyentáblára kerültünk az utcai tahóink miatt: Az Európai Unióban nem megengedett, hogy a tüntetők „mocskos zsidónak” nevezzék Gyurcsány Ferencet, bárki bárhogyan is vélekedik a magyar miniszterelnökről – mondta Martin Schultz, a szocialista EP-frakció vezetője. „Lehet Gyurcsányt szeretni vagy nem szeretni, ez akkor is fasiszta megnyilvánulás…” – így a német szociáldemokrata politikus.

A baj akkor kezdődött, amikor az árpádsávosokat a „polgári” jobboldal – számításból – maga mellé engedte. Amikor Orbán Viktor nem zavartatta ki őket a Kossuth térről a saját beszédei alatt. Most persze, amikor már őt is zsidóbérencezi a nyilas csürhe, lassan megérti, hogy talán mégsem olyan jó az erőszak az utcán. Üdvözölni kell fejlődőképességét, de azt is jó meglátni, miből tanult.Nem csak az kínos, amit a mi derék csőcselékünk az utcán harsog, hanem az is, hogy a jobboldali ünnepi beszédekben rendre fölbukkannak a zsidók. Ez kicsit kényszeresnek tűnik, pláne Semjén beszéde után. Ettől is fölerősödik az állati háttérzaj és a jobboldalon még mindig erősen lobogó árpádsávok látványa. Miközben föl sem merül, hogy mondjuk Tarlós István vagy Wittner Mária antiszemita lenne – mint ahogy Orbán se –, talán érezhetnék, hogy mi nem illik az alkalomhoz. Lehet például a dézsából ömlő víz alatt álló, amúgy jó arcú, szerencsétlen fideszeseknek viccet mesélni, de valahogy nézni is kínos, ahogy értetlenül hallgatják. Lehet arról megemlékezni, hogy Kádár zsidó forradalmárokat is kivégeztetett, de akkor meg nem kellene annak örülni, hogy a magyar gárdisták védik a rendezvényt.

Mindegy, ez egy ilyen kínos ország. Hogy közösen oldjuk a kínt, lenne egy tiszteletteljes kérésem Wittner Máriához. Azért hozzá, mert talán ő az, aki a szélső-, a középső- és a mérsékelt jobboldal teljes megbecsülését élvezi, és vagyunk még páran, akik baloldalról is tisztelettel nézünk rá, annak ellenére, amiket mostanában mondott. Hasson oda, hogy a legközelebbi nemzeti ünnepünk, de legkésőbb a jövő októberének huszonharmadik napja zsidózásmentes legyen. Szó se essen róluk.

Csak egy napot kérek. Talán kevésbé éreznénk piszkosnak magunkat. Együtt, mindannyian.

Egy morvaista elnök

Sólyom László az ünnep előtt mondott egyet, amit talán másképp kellett volna. Nevezetesen azt, hogy "a tüntető nem szegheti meg a törvényt, de a jogállamot a rendőrség törvénysértő erőszakos fellépése különösen sérti..."Nem mondom, hogy egy ilyen mondat szoros összefüggésbe hozható azzal, ami az ünnep előestéjén az utcán, a belvárosban történt. De mégis félve bár, de megjegyzem: egy köztársasági elnök, akkor, amikor zavargások várhatók, akkor, amikor emberéletek lehetnek veszedelemben, akkor, amikor egy város fölgyújtására is hajlamos csőcselék készül revánsot venni a rendőrségen, jól gondolja meg miket beszél.Persze az is lehet, hogy jól meggondolta. Mondhatta volna azt is, kezdhette volna úgy is a mondatot, hogy "a tüntető nem szegheti meg a törvényt, nem támadhat rendőrökre, nem dobálhat, és nem gyújtogathat, ésatöbbi. Aztán jöhetett volna a rendőrökre vonatkozó intelem.
Minden épelméjű ember tudja, hogy egy esztendeje a rendőrök követtek el bűnöket, azonban azt is, hogy nem ők kezdték a cirkuszt. Tették a dolgukat, akkor is, ha néha rossz, megengedhetetlen módszerekkel.
Felmenteni, valami cserfes kis kamaszoknak beállítani a randalírozókat, akiket aztán a vérnősző hatalom gyakorlatilag megerőszakolt - ez semmi másra nem jó, mint arra, hogy egyhangon legyen a jobboldal ünnepelt sztárjogászával, Morvai Krisztinával. És annak bizonyítására, hogy a hasakba lyukat beszélés technikájával el lehet hitetni, hogy teljesen ártatlanok álltak szemben állami bűnözőkkel. Én viszont nem hiszem el, hogy Sólyom László hasán lyuk tátong.
Ráadásul az elnök még rátesz egy jókora lapáttal: azt véli, a tüntetők és a tüntetéseken részt sem vevők súlyos bántalmazását "nem lehet lezárni úgy, hogy az elkövető rendőrök túlnyomó többsége ismeretlen tettes marad".
Én meg azt figyeltem meg, hogy a másik oldalon is sokan maradtak ismeretlen tettesek - legalábbis ahhoz képest, hogy hány száz rendőr sebesült meg a múlt esztendő őszén. Eddig úgy gondoltam, hogy a vádemelők és az ítélkezők óvatossága is benne van abban, hogy egyik oldalon sem akarnak túl sok mártírt. Bölcs meggondolás, ha ez meggondolás volt.
Milyen hihetetlen erejű megtorlás, szabadságtiprás van egy olyan országban, ahol Toroczkai és Tomcat még mindig forradalmárkodnak azok után, amiket egy éve cselekedtek? Nevetséges.
Sólyom László úgy tesz, mintha egy éve nem ő lett volna az, aki nem mert elmenni egy emlékműavatásra. Már nem tudja, vagy elfelejtette, hogy akkor nem a rendőröktől félt, hanem attól a csőcseléktől, amellyel kapcsolatban esztendeje, azon a nyomorult őszön még ő is tudta, hogy viselkedésük méltatlan ötvenhat szelleméhez, és maga, szokatlanul személyes hangon tiltakozott a "pesti srácokkal" hozott bármiféle párhuzam ellen. Akkor ott, azon a motorzúgásos estén a Hősök terén volt, aki a helyére lépjen: néhány percre a hajlott kora ellenére, kifütyültetése dacára méltósággal viselkedő Kosári Domonkos lett az ország szellemi köztársasági elnöke.
Miközben Sólyom László ugyanolyan fegyvereseknek a védelmében bujkált a palotájában, mint akik mostanra főbűnösök lettek.
Ha valaki a morvaizmust választja, és elfelejti, hogy nem csak a tüntetők - köztük a valóban ártatlanul bántalmazottak -, hanem a rendőrök köztársasági elnöke is, annak számolnia kell azzal, hogy előre felmentést ad azoknak, akik ott folytatták, például a Nagymező utcában, ahol márciusban abbahagyták. A nemzet tahóit bátorította.
Szerencsétlen, kínos és életveszélyes dolog ez, különösen annak fényében, amit például éppen Morvai Krisztina hordott össze a Corvin közben a magyargárdisták által "biztosított" rendezvényen. Ahova még Bayer Zsolt, a jobboldal legünnepeltebb szónoka sem ment el, talán mert még Morvainál is finnyásabb.
Morvai, szokásos túlfűtöttségében odaközölte a népnek, hogy Gaudi-Nagy Tamás ügyvéddel együtt keddre virradóan "a jog, a bátorság és az igazság fegyverével kiszabadították" azokat az embereket, akiket a hétfő esti budapesti rendzavarások során köztörvényes bűncselekmények elkövetésének és rendzavarás vádjával állítottak elő.
Morvai szerint az előállított emberek nem dobáltak gyújtópalackokat és nem borogattak fel autókat.
Csak az a baj, hogy egy ország láthatta, ahogy a köztörvényes bűnözők gyújtópalackokat dobálnak a Sólyom Lászlótól is jól megbélyegzett rendőrökre, meg azt is, hogy a rendőrök meg szinte az égvilágon semmit nem tettek, csak erőt mutattak. Mint ahogy egy éve is láthatta mindenki, hogy mit műveltek a köztörvényesek - igaz azt is, hogy mit kaptak cserébe a rendőröktől. Annyi a különbség, hogy az akkori kétségbeesett, rosszul fölfegyverzett és rosszul vezetett rendőrség helyett most - és már márciusban is - egy magabiztos, fegyelmezett, profi fegyveres erőt láttunk. Arról nem is beszélve, hogy vezetői nem voltak restek mindent túlbiztosítani, hogy esélyük se legyen a forradalmárkodóknak.
Az a hablaty már említést sem érdemel - ha nem csengene egybe Sólyom László értékelésével -, amivel Morvai a Corvin közben előállt, és amelyet "Gyurcsány Ferencnek és tettestársainak" címzett. Azzal vádolta a kormányfőt, hogy megpróbálja szembeállítani a magyarokat: tavaly a rendőröket és a tüntetőket akarta egymással szembe fordítani.
Azok Gyurcsány nélkül is szemben álltak.
Morvai Krisztina Néró császárhoz hasonlította a miniszterelnököt és fölszólította, hogy vegye le véres kezét a magyarokról. Tudom, hogy nincs határa a demagógiának, de nem is várható el Morvai Krisztinától, hogy pont ő legyen kissé visszafogottabb. Hacsak nem igazodik lassan a Fideszhez.
A legérdekesebb az, hogy mindezt akkor mondja, amikor már a Fidesz vezetői - sőt maga Orbán Viktor is - észrevették, hogy el kell határolódni az erőszaktól. Azt ugyan nem mondták ki, hogy visszamenőleg is, ám az is valami, hogy mostantól fogva, mert mégis inkább a népszavazással kell győzelmet aratni, és Gyurcsányt elzavarni. Van ugyan még egy kis zűrzavar, mert Kósa Lajos például egyik nap így beszél, a másik nap meg úgy, de legyünk hajlamosak úgy értékelni, hogy az utolsó szava érvényes.
Orbán mégis inkább úgy gondolta, hogy most egy kicsit Putyint fenyegeti - gondolom, ezt nyomatékosította amúgy teljesen indokolatlan, visítozó hanghordozásával -, sőt szeretetet mutatott, amikor a középosztály nevében megint magához ölelte a szegényeket, majd miután erősen morvaizálva jól megfenyegette a jelenleg hatalmon levőket a múlt évi sajnálatos események miatt - csakugyan pozitív módon - elhatárolta magát az erőszaktól.
Vagyis: a jobboldalon össze kellene ülni, hogy akkor most mi van.Szomorú, hogy a köztársaság elnöke nem tud közméltóságához méltó módon fölülemelkedni, és folyamatosan, kényszeresen jobbra igazodik, ám akkor legalább annyit tegyen meg, hogy megbeszéli ezt Orbán Viktorral. Mert ki tudja mi lesz még ezen az őszön, vagy jövő tavasszal, és így, elszabadult hajóágyúként, ha nem is ön-, de mindenképpen közveszélyes.

Például

Álljunk meg egy pillanatra akkor, amikor az országban már szinte minden arról szól, hogy milyen rettenetesek a viszonyok, ki mit lop el, hogyan lehet hülyét csinálni egymásból, és mégis történik valami jó is. Mert talán nem csak ezekről szól ez az ország. Van olyan is, hogy valaki áldoz, a sajátjából, önként, abban való hitben, hogy egyszer majd kimászunk ebből a kotyvalékból, vagy éppen azért, hogy egyszer majd csakugyan kimásszunk.
Ötmilliárd forint beruházás részeként épül a Közép-európai Egyetem Üzleti Tudományos Iskolájának új épülete, amelynek alapkövét a beruházás két finanszírozója, Demján Sándor és Soros György rakta le.
Tudjuk róluk, hogy rettenetesen gazdagok, ám eléggé régóta bizonyítják, hogy nagytőkésnek lenni nem csak azt jelentheti, hogy a kizsákmányoló üldögél egy délszaki tenger partján, a koktél mellett, ádázul szivarozva, jó külsejű némberek igyekvő gyűrűjében. Ezek az emberek eddig is igen sokat áldoztak a közjóra, nyilván abból a meggondolásból, hogy egy amúgy is szegény plusz még szét is lopott országban a szellem sem támad föl tőkeinjekciók nélkül. Hogy mit kaphatnak érte cserébe, azt tudjuk. Soros György, aki a legtöbbet tette magánemberként a magyar demokrácia cseperedéséért, többnyire jó nagy köpéseket. Mégis itt van, és Demjánnal összeáll, és meg is mondják, mit akarnak: világszínvonalú oktatást, világszínvonalú szakembereket, olyan fölső iskolát, amelyik emblematikusan képviseli Magyarországot.
Hogy mennyi sok milliárd, azt mi, szegénykés milliók föl se tudjuk fogni. De azt tudjuk, hogy ha nem is ennyi, pár-pár millió akadhat még szinte minden városban. Meg falun is. Föltéve, hogy a kisebb-nagyobb Demjánok és Sorosok egyszer majd megértik, hogy nem csak a mérhetetlen, a mérhető gazdagságból is illik valamit visszaadni a köznek, a jövőnek. Iskolára, például.

A Varga-trükk

Ebben a betegesen hitvány, a saját csapdáiba szorult politikai életben már csak a humor gyógyító erejében bízhatunk.
A jó tréfa nem csak szellemes, hanem váratlan is: kicsit ijedtünkben nevetünk, noha nincs valódi fenyegetés. Kivéve akkor, amikor halálraröhögjük magunkat.
Történt, hogy Varga Mihály, a Fidesz alelnöke, odanyilatkozott Döge polgármesterének ügyében. Na most, Varga Mihálytól minden elvárható, csak a tréfálkozás nem. Nem tehet róla, Áder János méltó utóda, olyan, mint egy nagyon sértődött, az életbe beleszigorodott keszeg, az ember már azon is csodálkozik, ha hang jön ki a száján. Ha jön, az rendszerint elképesztően savanyú demagógia, de erről se tehet, hiszen aki a Fideszben lakik, az ilyenné lesz.
De mindig éreztem, a szemén látszott, hogy benne mélyen mégiscsak lehet valami hajlam a tréfálkozásra. És most előjött belőle, amit akkor is értékelni kell, ha kínjában küzdötte ki magából a gyöngyöt.
Azt mondta ugyanis, hogy a fideszes támogatással polgármesterré lett dögei ember korrupciós ügye szocialista pénzlenyúlás, mert ilyesmit, mint amit V. F. tett, csak baloldaliak követnek el.
Ezzel egy csapásra elintézett mindent. Ha a jövőben fideszes ember korrupcióba, pénzlenyúlásba keveredik, vagy kiderül, hogy ilyesmi netán például az Orbán-Torgyán kormány idején is előfordult, még csak gondolkodnunk sem kell: máris kész a válasz: lássad, mint Döge!
Egyébként már megint Gyurcsány hibázott: amikor a Zuschlag-ügy kipattant, azonnal azt kellett volna kiáltani, hogy Zuschlag beszivárgott Fidesz-ügynök, amire az is bizonyíték, hogy a Fidesz-kormány idején is csikart ki pénzeket. A röhögéstől elfelejtettük volna megkérdezni, hogy ez netán a konszenzusos közös pénzlenyúlás rendjében történhetett? Ez a Fidesznek is jól jött volna. Bár szegényebbek lennénk egy Varga-trükkel.

A gyurcsányi veszedelem

Milyen érdekes: mekkora energiák szabadulnak föl egypártban, sőt egy parlamentben, ha valaki odáigmerészkedik, hogy a képviselők jogait próbáljamegpiszkálni. Plusz még a pártpénz-rendszert is, ugye. Aztaz anyagi és státuszbéli katyvalékot, amelyik egyébkéntközröhej tárgya Magyarországon. Ami nem csak a választókszemében nevetséges és méltánytalan, hanem néha tán még azérintettek is röstellik. Az előjogok és a lehetőségektekintetében olyan viszonyok alakultak ki, amelyekmindennek ellentmondanak, ami egy modern állambanelvárható - pláne, ha annak létérdeke az árnyékpénzeknapvilágra hozása, és ennek érdekében törvénykezni ismerészel. Olyan pártoknak, amelyek nyilvánvalóantörvénytelenül jutnak pénzekhez, és olyan képviselőknek,amelyek nyilvánvalóan az állampolgári egyenlőséget cinikusmódon megcsúfoló eszközökkel jutnak jövedelmekhez,tulajdonképpen semmi keresnivalójuk a törvényalkotásban.Ezt lassan meg kellene érteni.

Meg azt is, hogy Gyurcsány Ferenc nem is tehet mást, minthogy legalább kísérletet tesz az öntisztálkodásra, mielőtta pártjára és a kormányára - és a parlamentjére! - dől egyminden erkölcsi eresztékében recsegő rendszer.

Kicsit nevetséges, hogy pont ilyenkor támad hatalmasribillió, ami odáig megy, hogy hirtelen tulajdonképpennélküle is meglenne a pártja. Sőt, tán még az ötpárti,nemzeti egységfront is létrejön a gyurcsányi veszedelemellen.

Akkor kellett volna ribilliózni, amikor már nyilvánvalóvávált - évekkel ezelőtt -, hogy a politikai osztály hogyanműködteti a pénzek lenyúlásának rendszerét. Vagy akkor,amikor Gyurcsány Őszödön beszélt, és nem mondta, ordítva,hogy ez a legnagyobb bunkó böszmeség, amivel szembe kellnéznie pártjának - meg a többieknek is. Mert, havalamiről, erről hazudtak éjjel nappal, összenemzetiegységben a rajtuk röhögő összenemzetnek.

Persze az is megoldás, ha a képviselők kétharamadosanelzavarják Gyurcsányt, és mindjárt dekrétumban vezetik bea köztársasági nemesség intézményét. Lényege - nyilván -,hogy akit megválasztanak, az köteles nem adózni, és tilosőt vizsgálni, vagyonilag legalább - és ez terjedjen ki ajogi személyekre is - praktikusan a pártokra. Aki meg eztkifogásolja, az deresre húzattatik.

Elég ebből! Most.