Most, hogy emlékeimben kutattam, hogy legalább magamnak megmagyarázzam, hogyan merészelik a volt emdéefesek, most fideszesek Antall József nevét fölemlegetni, sőt fölhánytorgatni Dávid Ibolyának, rájöttem, hogy bizony van összefüggés Antall József és Orbán Viktor sorsa között. Jobb lenne, ha nem jönnének olyanokkal, hogy Antall József forogna a sírjában, ha látná, mit tesz az MDF mostani elnöke, mert erről eszembe jut, hogy a nagy tiszteletre méltó emlékű miniszterelnök halálának idején jöhetett rá Orbán, hogy betömni való lyuk támad a politikai szövetben. A jobboldalon, és nem véletlen, hogy amikor elkezdte építgetni az új imágóját, hirtelen a legendárium része lett: a haldokló őt külön fogadta, és mintegy politikai örököseként áldotta meg. Pechére ez odáig fajult, hogy egy jobboldali költő operához való librettót akart írni belőle – a nevét nem írom le, elég legyen annyi, hogy egy undorító beszéde miatt léptem ki sokakkal együtt az Írószövetségből. (Állítólag a zenét meg olyan ember írta volna, aki annak idején már Sztálinhoz is kantátált.) A vége az lett, hogy szégyenszemre az iparkodó Orbán helyett az Antall-család árulta el, hogy nem is volt haláloságyas-megáldásos találkozó.
Ez persze a feledésbe merült, így itt van az alkalom, megint elő lehet kapni cinkelt pakliból az Antall-kártyát. Bizonyos értelemben ez erősen emlékeztet a Bibó- és Márai-lapok lobogtatására: csak azokat lehet átverni ilyesmivel, akik analfabéták vagy nem szeretnek olvasni.
Nézem, hallgatom az előretolt Jeszenszky Géza kínos nyökögését: arra hivatkozik, hogy Antall kihasználná a történelmi lehetőséget egy kormányváltásra. Csodálkozom: Jeszenszky jobban ismerte Antallt, mint jómagam, így aztán tudhatja, hogy Antall még csak nem is válaszolt volna Orbán üzeneteire, ha azt tette volna vele, mint Orbán Dávid Ibolyával. Antall legrosszabb tulajdonsága ugyanis éppen a sértődékenysége volt, és az erre való hajlamukat akkor se lehetne összehasonlítani, ha lenne valami sértődés-mértékegység és műszer is hozzá. Arról nem is beszélve, hogy Antall úriember volt. Már csak családi hagyományai miatt sem fogott volna kezet olyan emberrel, aki magának számolja a nyilaskások szavazatait. Amikor azok belülről próbáltak az MDF-ben élre törni, inkább hagyta, hogy szakadjon a párt. Kicsi legyen, de tiszta. Mert a mocsokra nem lehet jövőt építeni. Ez az antalli örökség, nem a bármi áron való hatalomkaparás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése