Ma tudtam írni. Vagyis tegnap, mert elmúlt éjfél. Reggel bementem és eszembe jutott valami, azonnal leírtam. Aztán még valami, azt is. Délre el is készültem, aztán mentem tanítani.
Cs. meséli – azt nem tudom, hogy miért pont nekem, de talán azért, mert kikívánkozott belőle, a lelkiismerete miatt, és tudja, hogy én nem árulom el senkinek, csak megírom – hogy tegnap kupiban volt. A felesége egy hónapja otthagyta, elhatározta, hogy soha az életben nem vesz többé komolyan nőt, nem szeret bele senkibe, de még lazán se – ismerem ezt az állapotot -, viszont egy hete elkezdett benne motoszkálni a szükség. Az egyik újságban látott telefonszámokat, hírtelen ötletből tárcsázta az egyiket. (Most látom, hogy ez a „tárcsázta” kifejezés már nem is létezik, mert odavesztek a tárcsás telefonok. Vagyis: benyomkodta a számokat.) Kedves hangú nő vette föl, mindjárt elhadarta az árakat, aztán megmondta, hogy milyen címre menjen, és mi van a kapucsengőre írva. Elment. Csöngetett. Olyan izgalomban volt, mintha gyerek lenne, és erősen tartott attól, hogy a rossz idegállapota miatt a saját pénzéért szégyent fog vallani. Három nő várta egy lakásban. Választania kellet. Választott. A másik kettőtől elnézést kért. Kicsit kiröhögték. Bementek egy szobába, a nő levetkőztette, aztán elküldte zuhanyozni. Persze arra gyanakodott, hogy közben átkutatja a ruháit, és elveszi a pénzét.
Na mindegy, nem mondom el az egész történetet, mert innen már kissé pornográf is, meg nyilván nem is mesélt el mindent részletesen, csak a lényeget: addig nem is volt semmi baj, ameddig a nő hanyatt fektette, majd csöpp igazítás után ráült, hanem egyszercsak irgalmatlan bűzt érzett, és a nő szájából jött. De nem hagymától keletkezett, hanem a természetes mosdatlanságból és ápolatlanságból. Annyira erős volt, hogy Cs. nem tudott levegőt venni. Megpróbált hamar végezni, de kideríthetetlen okból férfiúi mivolta kitűnően működött, és a bűz miatt képtelen volt erősen a befejezésre koncentrálni. Azon gondolkozott, hogy ilyenkor vajon joga van-e a pénzéért megkérni ezt a kedves lányt arra, hogy mosson fogat. Már arra is gondolt, hogy valami perverzió gyanánt állítja be: megkéri, hogy hozzon egy poharat meg fogkefét, és közben mosogassa a fogait. Vagy negyed órán át kínlódott, mire sikerült. Hamar fölöltözött, udvariasan megköszönte a jó bánásmódot, és azt, hogy ez az amúgy gyönyörű nő megvilágosította. És csakugyan azt gondolja, hogy ezt a bűzt Isten küldte rá: soha többé ne legyen kedve ilyesmihez.
Mondta, hogy ez rá tökéletesen jellemző történet.
Mondtam, hogy mindenkire.
Valaki kérdezte, hogy mi van ilyenkor, amikor elvág a víz a falumtól, hol töltöm az éjszakát. Elárultam, de csak neki, hogy menekült-státuszban vagyok, és ez nagyon jó. Jelentkeztem a fővárosi önkormányzatnál, hiszen nekik kell a hajlékomról gondoskodni ilyenkor. Kaptam azonnali segélyt, hogy tudjak ruhát venni, plusz étkezési- és fürdőjegyeket, és hamarosan telefonálnak: melyik szállodában tudnak nekem szobát biztosítani. Mostantól az az érdekem, hogy minél tovább tartson az ár, mert ingyen ellátnak. Úgy negyed órán át meséltem, hogy négy éve milyen jó volt az egyik háromcsillagos hotelben, ahol reggelit és vacsorát is kaptam. Mondtam, hogy meg is írhatná az újságban, milyen baromi rendes város ez: így bánik azokkal, akik rászorulnak. Aztán valamiért hírtelen bevallottam, hogy hazudok, és valójában Katánál alszom. Majdnem megvert.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése