Vasárnapig úgy volt, hogy a Fidesz maradt az egyetlen rendszerváltó párt, ám az MDF parlamentbe jutása után a magára maradt Orbán-csapat hírtelen bámulatos módon megvilágosodott: van még egy erő, amelyiknek nagy szerepe volt a szocializmus legyőzésében, akivel már csak ezen az alapon is szövetséget kell kötni, hiszen tartoznak ezzel a hazának, ésatöbbi.
Most azt leszámítva, hogy így a Fidesz akár a szabad demokratákkal is szövetségre törekedhetne, hiszen az aligha volt kevésbé rendszerváltó nála, én azért azt is megemlíteném, hogy a magyarországi rendszerváltás mind a mai napig – a reménytelenség miatt – ritkán fölbukkanó álom lenne, ha nincs egy bizonyos Gorbacsov nevű ember. Ő a világtörténelemben egyedülálló módon, úgy tette le a fegyvert, hogy erre nem volt közvetlenül kényszerítve, csak a saját meggyőződésétől vezérelve, és úgy rogyasztott össze egy beteg birodalmat, hogy az szinte alig temetett maga alá emberi életeket. A gyepűvidék is beomlott, és ebben a szituációban a kommunistának nevezett pártok – noha például fegyveres erejükre támaszkodva pár hétig vagy akár évekig fönntarthatták volna egyeduralmukat – többnyire úgy döntöttek, hogy békés úton megteremtik a többpártrendszert. Persze ezután egy hosszú alkudozás következett, aminek folyománya lett egyebek mellett az is, hogy közben megtestesülhettek és összeérhettek azok az erők, amelyek ma is a politikai élet legfontosabb szereplői. Nem mintha erre nagy szüksége lenne például az MSZP-nek, mégiscsak ki kell mondani egyszer, hogy annak minden ellentmondásossága dacára mégiscsak volt valami szerepe a békés rendszerváltásban. Persze a gorbacsovi folyamat nélkül az MSZMP népi, szocialista és például reformkommunista politikusainak esélyük se lett volna semmire: ma is itt állomásoznának – ideiglenesen – a szovjet katonák, a mai jobboldal prominenseink nagy része a pártban és a szakszervezetekben, valamint a népfrontban tevékenykedne – nem kétlem, hogy jó szándékkal, a lehetőségekhez mérten a legnagyobb tisztességgel a haza üdvéért.
Ha én ma a jobboldal vezetőjeként az összmagyar kormányzás lehetőségéért kuncsorognék a néphez, biztosan nem venném elő a rendszerváltó kártyát, pláne akkor, ha nagyívű beszédem közben a nép a Hazafias Népfront volt alelnökét és azt a volt külügyminisztert látja mögöttem, aki a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. Vagyis a rendszerváltásért dolgoztak, ha úgy tetszik „kommunistanént”, mert ebbe a kifejezésbe bizony sok minden belefér. A kísértetek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése