Egy példa a statuálásra

Csaknem egy hónapja jött a hír: kirúgták az RTL Klub híradójától azt a riportert, aki rasszista támadásról készített beszámolót, de abban nem az egyébként valóban megtörtént eset áldozata szerepelt és a támadás időpontját is tévesen közölték. Mivel az a bizonyos riporter Novák András volt, akit régóta ismerek, és a munkáit is évek óta érdeklődéssel figyelem, írtam neki, érdeklődtem, hogy mi történt. Dolgoztam a közelében, tudom, milyen újságíró, nem hittem el, hogy ezért a csakugyan fura, megmagyarázhatatlan riportért csak ő a felelős. Azt mondta, hogy korántsem úgy történt, nem is az, ami eljutott az emberekhez, de hagyjuk. Aztán addig piszkáltam - és rajtam kívül mások is -, amíg kötélnek állt.

- Ezt a riportot akkor tűzték műsorra, amikor Schweitzer főrabbit megtámadták. Arról szólt, hogy nem csak őt. Mi történt valójában? Miért csak akkor vetítették? Miért nem akkor, amikor valójában fölvettétek?

- Amikor történt az eset, akkor azt titokban tartották. Az idős úr, akit megvertek, nagyon félt és nem mert beszélni. Többször hívtam telefonon, és a történetét is csak alig akarta elmondani. Az eset: ment haza este az utcán, többen neki estek, szidni kezdték, majd a földre lökték és ezután ököllel az arcát ütötték. Nagyon félt hetekig, ezért nem került nyilvánosságra az ügy.  

-  Vagyis tulajdonképpen azért engedte meg, hogy szó legyen az esetéről, mert meghallotta, hogy verbális bántalmazás érte Schweitzer főrabbi urat?

- Nem erről szólt az ő esete. Egyszerűen időnek kellett eltelnie az inzultus után. Alig merte így is a részleteket elmondani. Kérte végig, hogy az adatait ne említsem, sem a nevét, sem pedig a monogramját és még az életkorát sem. Ezért lett más életkor a riportban. Ötvennyolc helyett hetven éves lett. Ez hiba, tudom. De így gondoltam, most már látom, elég lett volna “idős úr”-ként emlegetni.

- Én egyáltalán nem gondolom hibának, bűnnek meg semmiképpen. Teljesen mindegy ugyanis, a történet lényegét tekintve, hogy ötvennyolc vagy hetven éves volt.

- Én is így véltem, de ez volt az egyik ok, ami miatt távoznom kellett.

- A másik az, hogy nem az eredetileg megtámadott idős ember szerepelt a riportban, hanem egy szintén idősnek látszó ember? Az arcát nem láttuk.

- Képeket vettünk fel a környéken, és ott sétált a bácsi. Természetesen, engedélyt kértem tőle a vágóképekhez. Nem volt riportban felismerhető, végig úgy szerepelt, ezért értelmetlen lenne azt állítani róla, hogy őt verték meg. Abban valóban hibáztam, hogy a riportban nem jó helyen jelent meg a kép. Ezért vállalom is felelősséget. Valóban úgy tűnhetett, hogy akit a képen látunk azzal történt az incidens. A csatornánál tilos az illusztráció a hírekben. Ez egy vita volt bent, mert szerintem nem illusztráltam, nekem akkor tűnt volna annak, ha a képeken öt ember ver valakit az utcán. De nem erről van szó.

- Mi az, hogy “nem jó helyen”?

- Amikor az hangzik el a riportban, hogy “nem vállalta az arcát”, akkor oda üres utcaképeket kellett volna tenni, nem pedig az idős úr képeit, ez hiba volt.

- Jó, ezek szerkesztési hibák, elfogadom. De nem olyanok, amelyek a történet lényegének meghamisítását jelentik. Egyszerűen arról van szó, hogy véded a riportalanyt. Ráadásul a saját kérésére, és manapság nem is indokolatlanul. Ez valóban akkora bűn, hogy a riportert ki kell rúgni? Elég lett volna megmagyarázni, figyelmeztetni, netán elnézést kérni a nézőktől. Ezt te is megtehetted volna.

- Ez pontosan így van. A másfél perces riport lényege szerintem az, hogy egy, már nem fiatal embert ártatlanul megvertek az utcán. Azt tudtam, hogy eredetileg figyelmeztetni akartak, aztán egyszer csak ott volt előttem a közös megegyezéses papír. Nem nagyon volt más választásom, mint aláírni. Nem gondolnám, hogy ez olyan mértékű hiba lenne, amiért távoznom kellett volna! Szerintem túlreagálták.

- Nem magyarázták el, hogy miért? Volt valami előzmény? Olyasmire gondolok, hogy más “hibát” is elkövettél régebben. Nem tudom, mióta vagy a képernyőn riportokkal, tudósításokkal, de én legalább tíz éve figyelem a munkádat. Nem emlékszem, hogy botrányba keveredtél volna, vagy súlyos hibát követtél el.

- Nem volt más “hibám” az RTL-nél sem, ha már így kérdezed. Tizenöt éve vagyok riporter, tudósító. Soha egy perem nem volt az általam végzett munka miatt. Biztos hibáztam, tudom ennél az esetnél mulasztottam. Azon a bizonyos szerdán, annyit mondtak ebben az ügyben, hogy nem tudnak velem tovább együtt dolgozni.  

- Semmiképpen nem szeretném, ha neveket mondanál, de az emberben mégiscsak fölmerül, hogy a szerkesztőségekben van egy rend. Én például teljes fölhatalmazással dolgozom, vagyis ami a rovatomban megjelenik, azért én felelek. De ha hibázom, azonnal fölmerül, hogy a napos szerkesztők hogyan nem vették észre, mielőtt az oldal nyomdába ment. A szerkesztőségi értekezleteket minden nap azzal kezdjük, hogy elemezzük a hibákat - mert hibátlan médiamunka nincs - és megnevezzük a felelősöket. Az esetek kilencven százalékában nem csak az újságíró hibás, természetesen. Az esetedben föl se merült, hogy egy szervezetben dolgozol, vannak fölötteseid, akik felelnek a munkádért? Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen kényes témájú riportra nem figyelt senki.

- Szerintem nem csak az én felelősségem volt, de most már hagyjuk ezt, mert úgy tűnik, hogy a balhét nekem kellett elvinnem és különben sem szeretnék másra mutogatni.

- Ha jól emlékszem, indexes kollégák “lepleztek le”. Kérdeztek téged a körülményekről, mielőtt ezt megtették?

- Nem kérdeztek meg, és ez egy érdekes hozzáállás a “kollégáktól”: hogyan kérdőjelezik meg a munkámat, hogyha rólam írnak és nem mondhatom el az álláspontomat? 

Érdekes az is, hogy pár napja az Origo is megkeresett, mondjam el a véleményem erről az ügyről. Elkészült az interjú, majd azt a választ kaptam, hogy beszéltek az RTL hírigazgatójával, és ezután inkább jobbnak látják nem megjelentetni a cikket - ez no comment. 

- Így megy ez. Jó, én is csak viccből kérdeztem hogy az indexesek megkérdeztek-e, mert pontosan tudtam, hogy a kollégáknak eszükbe se jutott megkérdezni téged. Az egy másik iskola, ahol az ilyesmi kötelező, de legalábbis illik. Az RTL-nél nincs olyan, hogy ha valaki hibázik, akkor, mondjuk három hónapig nem forgathat külföldön, vagy itthon értelmes dolgokról, hanem, mondjuk “vaddisznó esett a gödörbe, de a tűzoltók kimentették” típusú rendkívül izgalmas riportokat készíthet? Mert én túlzottnak találom az azonnali kivégzést. Pláne egy olyan világban, ahol a kirúgás csakugyan egy pálya végét jelentheti.

- Szerintem túlreagálták az ügyet. Nem kicsit, nagyon. Sok barátom és kollégám hívott fel, hogy bár olvasták a történetet, nem értik az ítéletet. Számomra is megmagyarázhatatlan. Példát akartak statuálni velem, azt hiszem. Tényleg meglepett, hogy bár elismertem, hogy hibáztam, ennyire gyorsan kihátráltak mögülem. De ez mostanság talán így szokás.

Sokan viszont éppen mögém álltak, egykori kollégák, és szinte már zaklatás szinten kérték, hogy én is nyilatkozzak az ügyben. Te voltál az egyik. Köszönöm. A távozásom után egyből volt egy munkám, Iránba tudtam utazni - ez ugye nagy lehetőség, ritkán történik ilyen -, szóval azt nem lehetett kihagyni, ezért csak most ülünk le és mondom el a véleményemet. 

- Így, kissé megbélyegzettként milyen munkákra számíthatsz? Nem tudom mennyire szűk vagy tág most a televíziós emberpiac, és számít-e az, hogy mégiscsak tudhatsz valamit a szakmából.

- Nem gondolnám, hogy megbélyegeztek. Aki dolgozik, az hibázik, előfordulhat mindenkivel, szóval az vesse rám az első követ... De a lényeg, hogy szeretnék maradni a szakmában. Még pontosan nem látom hogyan alakul a jövőm, de rögtön kaptam három igen komoly ajánlatot, mindet a médiában. Most még tárgyalok a részletekről. Az rögtön kiderült a hívásokból, hogy akik ismerik a munkámat, azok tudják, hogy mire vagyok képes, egyáltalán nem érdekelte őket az a bizonyos riport. A részleteket egyelőre nem szeretném elárulni.

Nagyon jól esett, hogy a CNN is kérte az Iráni anyagot, pár napja fel is töltöttük az atlantai szerverükre. Most a könyvemet írom, ha minden jól megy októberben már a piacon lesz. A témája egyelőre titkos, remélem nagyot durran. Közben a PhD-met fejezem be a Pécsi Egyetemen, ősszel vizsgázom.

Novák András Pakisztánban, Abbottabadban, Osama bin Laden házánál 

 .

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől

Szabolcs Bagoly Szabo írja a Facebookon az amenca.org oldalon: "Irigylem a melegeket...

Minden évbe hallatnak magukról az ország Fővárosában. Teszik ezt nagy tömegben a vezetőkkel tudatva azt, hogy számolni kell velük. Nem köti őket össze a vér, rokonság, nem beszélgetnek annyit mint mi a csoportjaikban (már ha van nekik) mit hogyan csináljanak.Csak kitalálják a legegyszerűbb dolgot amit tehetnek és demonstrálnak a jogaikért. Meg mutatják, hogy sokan vannak és egyet akarnak."

Kérdezem én szeretettel és tisztelettel cigány testvéreimtől: miért is nem lehet egy olyan cigányparádét szervezni, mondjuk őszre, mint amilyenre a melegek képesek? Miért is nem lehet az, hogy például a különféle mozgalmak és szervezetek egy-egy platós kamionon - vagy szekéren, mert ez mindegy - mutassák meg magukat? Vagy ne is mutassák? Nem lehet esetleg azt mondani, hogy semmi politika, csak úgy vonulunk egyet, hogy kilátszódjunk a nyomorúságból? Miért is nem lehet összehozni a sokezer cigány művészt, akik zenélhetnének, táncolhatnának, énekelhetnének nem csak a cigányok örömére? Miért nem lehet megmutatni azt a csodálatos életerőt, ami bennetek van? Hogy kevesen jönnének? Voltam én már olyan melegparádén, ahol többen vonultunk mi, heterók, mint a melegek. Miért is nem bíztok abban, hogy mi is ott lennénk? Azok akik szeretnek és tisztelnek titeket, sokszor jobban, mint ti, magatokat, akik tudják, hogy nélkületek mennyivel sivárabb lenne ez az ország, akik felelősséget éreznek a sorsotokért. Nem lehetne csak úgy, bulizni egyet? Közösen, szépen, békésen, egy-két órára boldogan, hogy egyszer más is sugározzon, mint a keserű nyomorúság. Ez nagyobb erőt mutatna, mint bármilyen politikai fölvonulás.

Miért más országban? Mire vártok? Miért nem hiszitek el, hogy vagytok olyan fontosak, mint a melegek? Cigányok százezrei között nincs száz, aki elkezdi? Csak ennyi: el kell kezdeni. "Szeptember ...-én cigányparádé!" Ennyi. Ha száz ember lesz ott, akkor száz. Jövőre majd ezer.

Szervezzétek meg! 4700 tag van az amenca.org oldalon! Egészen biztos, hogy segítene nektek a Milla, a melegek, mindenki. Az én 8000 "ismerősöm" kilencven százaléka is. Segít a Klubrádió, a Népszava. Biztos, hogy a Facebookon található magyar és külföldi antirasszista oldalak is beszállnak. Ez lehetne az amenca.org legnagyobb akciója, és értelmet is adna mindennek - annak a sok vitának is - ami eddig volt.

Jegyezzetek meg valamit: aki azzal kezdi, hogy "úgyse lehet", az lelkében már régen gádzsó. A sápadt arcú magyarok - ritka kivétellel - mindent ezzel a dumával utasítanak vissza. És még valamit: akinek feltételei - pláne politikai feltételei - vannak, azoktól tisztelettel el kell köszönni. Aki azt hozza elő, hogy csak akkor megy, ha a másikat kitiltják, attól is - lehetőleg örökre. Ezek a gádzsópolitika alapelemei, és ezért nem megy itt senki, semmire. Ezért tapicskoljuk itt évek óta egyhelyben a szart, ezért lehet itt állatként kezelni a cigányokat, a melegeket, bárkit. Egy nagy, színes, méltóságos fölvonulás tartást adna a cigányoknak. 

Igen, számolni kell azzal, hogy a nácik is ott lehetnek. De ők mindig kevesebben lesznek, mint ti, és azok, akik mellétek állnak. Az emberek alapjában jók és tisztességesek, csak alkalmat is kell adni nekik arra, hogy ezt megmutassák.

 .

Kedves Hugh Grant Úr!

Elnézést, hogy így a sajtóban üzenek Önnek. Egy kicsit fölhatalmazva érzem magam, mert nagyon sok filmjét láttam, nagyon sokszor. Ez azért van, mert a feleségem kedvenc színésze. Jó az a táncolós, amelyikben miniszterelnököt játszik - bár abban az a kivénhedt popsztár a kedvencem, aki “tíz perc alatt csatakbuzi lesz Elton John buliján”. Az is jó, amelyikben Julia Roberts-sel esik szerelembe. A könyvesboltot Notting Hillen a múlt héten hiába kereste a feleségem, aki most Angliában tanít, mert itt nem tudunk megélni, és amúgy is emigrálni akar, mert teljesen reménytelennek találja az itteni állapotokat. 

Nem tudom itthon tartani, mert igaza van. Egy rémisztő országban élünk, ahol a hetyke bunkóság és a félelem mindent lerombol és tönkretesz. Elnyomorodásunk első számú oka az, hogy Orbán Viktor - mivel nem meri betiltani - ellehetetleníti, kiéhezteti az ellenzéki sajtót. Én egy olyan napilapnál dolgozom, amelyik 139 éve jelenik meg, de ez már igazi csoda. Orbán Viktor kitalálta ugyanis, hogy úgy lehet minket megölni, ha nem kapunk állami hirdetéseket, és éreztetik a magánhirdetőkkel, hogy nem lesz jó pont a különféle pályázatoknál, ha nálunk hirdetnek. Talán még ennél is ocsmányabb és szánalmasabb, amit a másik munkahelyemmel, a Klubrádióval művel: nem csak a kiéheztetésre játszik, hanem ráadásul odáig merészkedik, hogy az illetékes médiahivatal, amelynek vezetősége csak Orbán embereiből áll, úgy próbálja elvenni tőlünk a frekvenciánkat, hogy pitiáner trükkökkel ellenszegül a bírósági ítéleteknek. (Most Orbán megpróbálja a bírókat is maga alá gyűrni, és nagyon úgy néz ki, hogy ez is sikerül.)

Ha gondolja, fölkeresem Angliában - úgyis lesz arra dolgom nemsokára -, és szívesen elmagyarázom a magyarországi sajtóhelyzetet. Kiváló tolmácsom lesz, aki ráadásul az ön rajongója. 

Addig is, kérem, írja meg Orbán Viktornak a kedves címét, mert levelet akar Önnek küldeni, nyilván arról, hogy Ön tévesen bírálta Magyarországot és az itteni médiatündérkertet. 

Sokan nagyon szeretnénk, ha mihamarabb megkapná és nyilvánosságra hozná, mert mostanában az az egyetlen vigaszunk, hogy jó nagyokat röhögünk az orbáni diktatúra elmebeteg propagandaüzenetein.

(Angolul: "Dear Mr Grant")

 .

Az édi fiú rikoltozása

Novák Előd jobbikos képviselő szerint - akinek egyetlen szimpatikus tulajdonsága, hogy erősen emlékeztet a folyamatosan hisztériázó, de amúgy édi vérmeleg fiúcskákra - már ott tart a rémlátásban, hogy “Budapest a homoszexuálisok európai fővárosa lett”. Azért meg tiltakozott: kétezer rendőrt vezényeltek vidékről a melegfölvonulók védelmére.

Kezdjük az utóbbival: ha szintén meglehetősen furán viselkedő - korbácsos, újságírókat anális illetéssel fenyegető - Zagyva képviselőtársa morcos híveivel nem akart volna rátámadni a melegekre, akkor nem lett volna szükség rendőrökre. Pár száz, a gyilkos indulattól gyűlöletgörcsben öklendező jobbikos náci kerül nekünk sokmillióba. 

Ami a fővárosságot illeti: Novák pontosan tudja, hogy annak éppen az ellenkezője igaz, hiszen Budapesten van félnivalójuk a melegeknek. De ettől még a magyar melegek fővárosa. Kicsit több meleg él Budapesten, mint gárdista. Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy az országban hány leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) él - a “queer” azt jelenti, hogy majdnem olyan “szokatlan”, mint Novák -, plusz még hozzávesszük ezek rokonait és barátait is, akkor bizony jóval többen vannak, mint a jobbikosok. Vagyis, ha lenne annyi eszük és bátorságuk, hogy pártot alapítsanak, több képviselőjük lenne, mint a náciknak.

Így csakugyan lenne mitől félni a kappanhangon rikoltozó Nováknak. Ha a melegek (stb) végre fölismernék: ahhoz politikai képviselet kell, hogy egy Tarlós főpolgármester ne tehessen kínos megjegyzéseket rájuk, egy főkapitány ne tilthassa be - jogellenesen - a parádéjukat. A cél nem lehet más, mint az, hogy például ne a melegek érezzék magukat az utcán veszélyben, hanem a nácik. 

Jó lenne, ha végre egyenként és együtt fölismernék, mennyire fontosat mondott Majtényi László a Budapest Pride Fesztivál megnyítóján pár napja: “jogaink vannak, amelyek nem az állam ajándékai, hanem amelyeket az állam, akár fogcsikorgatva, de köteles tiszteletben tartani”.

Ha ez az összefogás már pár éve megvalósult volna, az is lehet, hogy ma a Fidesz nem a náciknak udvarolna titkos, konspirálós szerelmes révületben.

 .

Dear Mr Grant,

Mr Orban

I am terribly sorry for putting this message to you through the press. I feel kind of entitled to do so since I have seen many of your films quite many times. You know, you are my wife’s favourite actor. I like the one in which you play the role of the PM but I particularly love that old-sod rock star who almost turns gay at Elton John’s party. I also love the one in which you fall in love with Julia Roberts. My wife just simply couldn’t find the travel bookshop in Notting Hill last weekend. You know she is teaching in England at the moment since we just can’t make ends meet here in Hungary and she is considering the circumstances hopeless. I cannot force her to stay here since she is right. We live in a terrible country where cocksy brutishness and fear ruin and spoil everything. The main source of our impoverishment is that Mr Orban makes the existence of the opposition press impossible – but he doesn’t dare to ban it. I work for a newspaper which has been published for 139 years – which is a real miracle itself. Viktor Orbán figured out that the best way to kill us is not to let companies advertise in our daily paper. What he does with my other employer - Klubrádió - is even more miserable – he does not only make our life impossible, but he is even trying to get the media supervising agency to take back our radio frequencies using shameful tricks completely against the court verdict. ( Now Mr Orbán is trying to overpower the judges, and he seems to succeed in doing so.) 

If you wish, I can visit you in England – since I am going there soon – to have a chat over a cup of tea about the situation of the press in Hungary. I will take my excellent interpreter, who is also your great fan.

Meanwhile, would you be so kind as to let Mr Orbán know your address because he wants to send you a letter about how wrong you were when you judged Hungary and this lovely media fairy garden here. Many people here would like him to get it and publish it asap since our only consolation is laughing out loud at the insane propaganda letters of Orban’s dictatorship.

Iván Andrassew

andrass1952@gmail.com

Az áldozatok természetéről

Kitettem egy képet meg egy üzenetet a Facebook-oldalamra. A kép egy megnyomorodott idősödő férfit ábrázol, félmeztelenül. Az egyik karja hiányzik. De csak neki, mert a mellé tett üzenetben a sógornője tudatja a világgal: hogy munkahelyi balesetet szenvedett, rokkant volt, eddig, de most meggyógyult. 

Egy bizottság úgy döntött, hogy menjen csak szépen vissza dolgozni. Arról a bizottság nem tehet, hogy nincs munkahely, és ha lenne, akkor is nehéz találni egy félkarú embernek, aki ráadásul az emberpiacon idősnek is számít, ésatöbbi. A bizottságot azzal bízta meg a fülkeforradalmi országtisztogató hatalom, hogy szűrje ki azokat a csalókat, akiket alaptalanul rokkantosítottak, vagy alappal, ám időközben meggyógyultak. 

A letépett karú ember esetében nyilván arról van szó, hogy vannak olyan munkakörök, amelyeket így is nagyon jól el lehet látni. Például a nyakába akaszthat egy reklámtáblát és ügyesen sétálgathat, mondjuk a Váci utcán. A választások előtt akár a Simicska-reklámbirodalom Fidesz-plakátjait is rá akaszthatják majd. Nem csak azt hirdetné, hogy szavazzunk a Fideszre, hanem azt is üzenné, hogy azért teheti ezt, szép és méltányos javadalmazásért, mert a Fidesz emberséges, hiszen még egy idősödő, volt rokkantnak is ad munkát.

Mielőtt önök ádáz szörnyülködésbe kezdenének, megjegyzem, hogy a héten lett volna erre alkalom. A Hősök terén napokon át - a rendkívüli melegre való tekintettel gyakorlatilag életük kockáztatásával - tüntettek rokkantak a méltatlan, embertelen állami bánásmód miatt, a fővárosi lakosság teljes közönye mellett.

Budapesten úgy kétmillió ember él. Ezek közül szűken számolva is legalább százezer érintett. Van pár százezer rokonuk, barátjuk, jó ismerősük. Ezek mind-mind szinte teljesen rendbenlévőnek találják azt, hogy egy magát forradalminak mondó kormány legnyilvánvalóbb tevékenysége nem csak az, hogy segíti a gazdagabbakat és szerencsésebbeket, hanem az is, hogy szabályosan letapossa a szegényeket és szerencsétleneket azért, hogy az előbbieknek több jusson. Nem is emlékszem, hogy valaha is történt volna ilyesmi, ennyire arcátlan nyilvánvalósággal bárhol is a művelt világban.

De ez nem mozdítja meg az embereket. Állítólag azért, mert félnek, ráadásul úgy gondolják, hogy pár száz fős tüntetésekkel nem hogy elzavarni, de még csak megzavarni se lehet egy kormányt.

Legyünk jóhiszeműek, és gondoljuk azt, hogy még nem értik: az efféle tüntetéseknek nem az a céljuk, hogy elzavarják a kormányt, hanem az, hogy az elnyomottakban erősödjön az összetartozás tudata, és fölkészítse őket arra, hogy teljesítsék alkotmányos kötelességüket: minden törvényes eszközzel küzdeni kell az olyan politikai erő ellen, amelyik a hatalom kizárólagos birtoklására törekszik. Ami abban is megnyilvánul, hogy intézkedéseiben nyoma nincs a jogállamban szokásos egyeztetésnek, jogorvoslatnak, a közösségi érdekképviseletet pedig gyakorlatilag semmibe veszi.

Divat mostanában a mengelézés, a hatalom fasiszta jellegére való utalás, ami aztán arra jó, hogy ne arról kelljen vitatkozni, hogy mit tesz a hatalom, hanem arról, hogy miképpen lehet a cselekedeteiről beszélni. Ahhoz azonban, hogy helyesen határozzuk meg a hatalom természetét, talán az áldozatok természetének vizsgálatával kellene kezdeni. Én kimondom: a hétköznapi fasizmus ma elsősorban a tömegek, az áldozatok viselkedésében jelenik meg. De fura módon nem csak akkor nem állunk ki a másikért, ha a jogtiprás minket még nem érint, hanem akkor se, amikor már minket is, nagyon is. 

Egy nép, amelyik folyamatosan azt akarja magáról elhitetni, hogy az egész történelme az elnyomás elleni harcok fényes sorozata, mai állapotában talán arra is rávehető egy könnyű rendelettel, hogy a saját ásójával és kapájával jelenjen meg tömegsír ásáshoz, tudván tudva, hogy abba belelövik. Mert fölösleges egyedekből áll, egyenként és együtt is a hatalom útjában áll, és amúgy el kell ismerni a forradalomnak azt az általánosan megfigyelhető hagyományát, hogy márpedig rituális gyilkosságok nélkül semmit sem ér, hiszen csak vérrel lehet megtisztítani a társadalmakat. 

És végülis nem idegen az igazságtól az, hogy aki elveszítette a fél karját, a másikkal még ügyesen tarkón is lőheti magát a tömegsír szélén. Az is munka, ha úgy vesszük.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 5:00 percnél)

 .

Aknamezőn

A hét végén néztem a televízióban, ahogy a Balatonban fölrobbantottak valami aknát. Föl is hívták a figyelmet, hogy nagyon kell vigyázni, mert tele van a tó, és ezek élesek, érintésre robbanhatnak. Ahányszor ilyen hírt hallok, átszalad rajtam, hogy a háború egyik legundorítóbb következménye, hogy még évtizedekig pusztítanak a gyilkos szerszámok. Generációk sora fölnőtt már a Második Világháború óta, és még mindig tart.

Aztán olvastam Orbán Viktor rendőrtisztek előtt mondott beszédét: “Önök egy ezeréves állam folytatására, a magyar állam fenntartására vállalkoztak. Idegen kultúrák, idegen nyelvek, idegen népek és hatalmak között, gyakorta szorításában, mi, magyarok csak akkor maradhatunk meg, mi, magyarok csak akkor élhetünk szabadságban és jólétben, ha lesz, ha van saját, erős államunk”.

Nem lehetne úgy építeni azt az erős államot, hogy nem teszünk megjegyzéseket idegen népekre és hatalmakra? Nem lehetne úgy beszélni fegyveresek és fegyverek közelében, hogy ne utaljunk arra, hogy az “idegen népek” ellenségek? Hol van ma a fegyveres ellenség, amelyik veszélyezteti a mi ezeréves államunkat? Nem lehetne valahogy közmegegyezéssel kiirtani a politikusi beszédből ezt a “szorongatottságot”, amiből egy szó nem igaz. Pláne hogy éppen az ellenkezője igaz: Orbán Viktor és emberei provokálják folyamatosan a szomszéd népeket, a birodalmakat mindenféle eszelős baromsággal. 

Meg tudja valaki magyarázni, hogy mi értelme volt például ezer érzelem-aknát elhelyezni Kövér Lászlónak a beteges Nyírő-hadműveletben? Ráadásul egy “idegen nép” szorításában maradt, egyre zavarosabb státuszú magyarok közé is jókora aknákat rejtve? 

Nem lehetne végre örülni a hihetetlenül hosszú békének, és az “idegen népekkel” együtt imádkozni érte?

 .

Kecskenép

Esztendőnként elérkezik a nap, amikor elolvashatom, hogy most aztán már kellene tenni valamit a parlagfűvel, mert minden ötödik ember életét tönkreteszi. A hó végéig ki kell irtani tövestül, mindenki köteles. Nem csak a kertekből, hanem a földbirtokokról is, amelyek öt százalékán parlagfüvet termesztenek. Erre törvény van, és rettenetesen nagyon büntetik azokat, akik nem tartják be. Egyáltalán nem meglepő módon ennek alig van hatása, hiszen minden évben ugyanakkora a baj: kétmillió magyar kezd el tüsszögni. Nagy részük annyira beteg lesz, hogy dolgozni se tud.

És minden évben eszembe jut, hogy az a kétmillió ember miért hagyja magát, miért nem indít mozgalmat, miért nem kezdik el a járőrözést, miért nem jelzik térképes honlapokon, hogy az országban hol találtak fertőzést, miért nem teszik föl az internetre a felelősök nevét, miért nem kényszerítik az önkormányzatokat beavatkozásra. A kétmillióból legalább egymillió cselekvőképes ember. Eszükbe se jut, hogy tehetnének valamit magukért.

Még azt se lehet mondani, hogy birkanép, mert a birka se legeli ezt az önhibáján kívül szörnyeteg növényt. Hanem, ha kecskenép lennénk! Pintér tábornok kedvenc állata zabálja a parlagfüvet! Hallgassunk végre bölcs tanácsára, és vegyünk egyet. Legalább.

 .

Szesztisztán

Érdekes, hogy milyen lassan kattannak az EU érzékelői: mostanában jutottak el odáig, hogy kifogásolják Orbán pálinkatörtvényét, miszerint adómentesen lehet Magyarországon főzőcskélni. Leszámítva, hogy ez a törvény volt az, amellyel a fülkeforradalom elkezdődött, ebben testesül meg szesztisztán az orbáni populizmus, és ez az a törvény, amelyikben a legátláthatóbban mutatkozik meg a vezér eszméletlen felelőtlensége.

Szeretném jelezni, hogy semmi bajom azokkal, akik pálinkát főznek és isznak, magam is drogfüggő vagyok, nikotinista. Azt is belátom, hogy tudatmódosító szerek nélkül nemigen lehet elviselni az itt életet mostanában. (A szocializmusban volt az a ma is érvényes vicc, miszerint az értelmiség előtt két út van. Az egyik az alkoholizmus. A másik járhatatlan.)

Nekem ezzel a törvénnyel nem az adómentesség a bajom, hanem a szemlélet, amit a mentesség tükröz. Az, hogy miközben Orbán perverzségig szigorúskodó állama börtönnel fenyegeti a könnyű drogok fogyasztóit is, ösztönzi annak a szernek a termelését, amelyik Magyarországon emberi életek ezreinek kioltásában, halálos balesetekben, gyilkosságokban kap döntő szerepet, és százezreket tesz beteggé. Vagyis Orbán a legveszedelmesebb drogot támogatja magyarvirtuskodó adómentességgel. 

 .

Eszkaláció

A demográfiai katasztrófával szembenéző országokban azon mesterkednek, hogyan tarthatnák minél tovább munkában azokat a nagy tudású embereket, akik dolgozni képesek és akarnak is. Rájöttek, hogy a tudásuk nagyon sokba került, és a pótlásukhoz nagy társadalmi ráfordítás kell - ráadásul bizonyos dolgok nem taníthatók, csak megtanulhatók. Ezek az “öregek” nemzeti jövedelmet termelnek, egyebek mellett a saját későbbi nyugdíjas éveikre is. Kivéve Unortodoxiában, ahol most majd mindenkit elküldenek a közszolgaságból, aki elérte a korhatárt. Mert ezen lehet majd valami húszmilliárdot megtakarítani. Meg ugye a fiatalok előre lépnek, sőt az alsóbb szinteken munkához jutnak azok is, akik eddig nem. És majd a Fidesznek lesznek hálásak. Attól tartok, hogy az unortodoxia - amit másképpen közhülyeségnek vagy közelborulásnak is mondhatunk - eszkalálódik Magyarországon.

Persze értem én: például ez nagyon jól beleillik a pedagógus életpálya modellbe, hiszen tanárok, tanítók ezreitől lehet majd megszabadulni. Az a teljes káosz biztos jele, hogy az egészségügyi államtitkár rögtön összeomlott és bejelentette, hogy az öregecske orvosok és segítőik nélkül döghalál lesz az egészségügyben. Vagyis megint nem volt egyeztetés.

El kellene már zavarni ezeket. Mielőtt mi is megzavarodunk.

 .

Márpedig

Mielőtt ez a dugódíj-vita átcsap a nemzeti abszurd humor újabb megtestesülésébe, be kellene rekeszteni. Mégpedig úgy, hogy Tarlós úr kimondja: dugódíj márpedig nem lesz. Hídpénz sem. 

Addig kellene abbahagyni, amíg a kerületek nem vetik föl az árumegállítási jog lehetőségét. Az úgy nézne ki, hogy a kerületi őrszemek minden teherautóról leszedhetnék azt a cuccot, amire az önkormányzatnak szüksége van. Aztán majd egy tanácsi olcsóboltban árulják a rászorulóknak. (Az önkormányzati dolgozók és ismerőseik persze kedvezményt kapnak. Hogy legyen szavazat két év múlva.)

Vagy Tarlós úrnak az jut eszébe, hogy minden sofőr harács gyanánt annyi BKV-jegyet köteles venni, ahányan a kocsijában ülnek. És azokat mindjárt odaadják a kapuknál várakozó, szegénységi bizonyítványt lobogtatóknak. (Mert tulajdonképpen erről szól a dugódíj.)

Akik más nagyvárosok dugódíjára hivatkoznak, úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy azokban elviselhetetlen volt a forgalom, vagyis dugó volt. Szemben Budapesttel, ahol ma szinte akadály nélkül lehet suhanni, mert az embereknek nincs pénzük benzinre. És belátható időn belül nem is lesz. (Rosszabbul élnek, mint két éve.) Tarlós úr nemsokára egy gyalogos város kapujában ácsorog majd és kalózkukkerral lesi, hogy jön-e végre valami hülye eltévedt vidéki.

 .

Világszégyen

Elie Wiesel visszadja a kitüntetést, mert Kövér László részt vett egy Szálasit követő író újratemetési bohóckodásán. A Nobel-békedíjas írót nyugtalanítják azok a hírek is, amelyek szerint köztereket neveznek el Horthyról és rehabilitálják Wass Albertet. 

A szélsőjobb - amely már a Fideszen belül is hangadó - nyilván ünnepli a nagykereszt-visszaadást: dögöljön meg ez a magyar származású büdös zsidó is. 

Semmi baj: a propagandaminisztérium gondoskodik arról, hogy az emberek többsége ne is halljon erről a hírről - ha mégis, akkor ne értsék, mekkora lépés az ország teljes elszigeteléséhez. Pedig, ha megértenék Wiesel gesztusának súlyát, talán látnának összefüggést: ahol a világtörténelemben szinte egyedülálló módon olyan “forradalom” zajlik, amelyben a látható cél olyan új osztályviszonyok létrehozása, amelyben az alsóbb népséget tudatosan és tervszerűen szorítják a legkétségbeejtőbb szolgaságba, nem az a legnagyobb baj, hogy a vezetők mindenre kapható dilettáns köztahók. Hanem az, hogy a viselkedésük és a horthyzmussal meg a nyilas múlttal való sunyiskodó kokettálás a már nem is lopakodó hétköznapi fasizmus természetes következménye. Nagy baj lesz, és sok évtizedes világszégyen, ha ezt a cinikus hatalmat és a cinkos szolgahadat nem zavarjuk el idejében. 

 .

Hajrá

A hét végén abban a meglepetésben volt részem, hogy találkoztam egy élő választóval, aki még mindig a Fideszre szavazna. Hetek óta nem leltem ilyenre, pedig ahol csak lehet elbeszélgetek a választókkal. (Lemegyek a piacra, a tóra, vagy csak úgy eldiskurálok a környéken élő földmívesekkel. Velük a legjobb, mert szinte csak értelmes dolgokról hajlandók társalogni: az időjárás, a termés, az élelmiszerek termelői ára.)

Két éve annyira túlsúlyban voltak a jobboldali szavazók, hogy gyakorlatilag nem is igen ismertem olyat, aki bevallottan balra szavazott volna - de még az LMP-re se, ami csak úgy bal, hogy a Fideszhez képest, ugye. Akkor azt kértem, hogy amennyiben rájönnek, hogy nekem van igazam abban, hogy a Fidesz kétharmadából nagy baj lesz, legyenek kedvesek jelezni. Nem kell hosszasan bűnt bánni, bőven elég, ha csak csippentenek a szemükkel, és egy kézjellel ráerősítenek. Idén tavasszal egyre többen közölték, hogy igazam volt.

A derék ember, akivel most találkoztam azzal indokolta Fidesz-hűségét, hogy ő a focisportban dolgozik, és van a gyerekeknek cipő, mez, minden. És hogy ez jó. Van jövő.

Mondtam neki, hogy igaza van, meg Marxnak is, aki Hegellel ellentétben úgy vélte, hogy a lét határozza meg a tudatot. És azt is mondtam, hogy hajrá. Őszintén.

 .

Emberséges ítélet

Meglepően jól fogadta a közvélemény azt a hírt, miszerint “felfüggesztett börtönre ítélték azt a férfit, aki egy 2011-es demonstráción holokauszttagadó táblát emelt a magasba”. Emellett a bíróság mellékbüntetésként eltiltotta a politikai rendezvények, demonstrációk látogatásától, továbbá kötelezte, hogy legalább három alkalommal látogasson el a budapesti Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, és az ott látottak alapján foglalja össze gondolatait, vagy egyszer tekintse meg az auschwitzi emlékhelyet, vagy a jeruzsálemi Jad Vashem Emlékparkot, és írja meg a véleményét. Mint később kiderült, dolgozatát a “pártfogójának” kell majd bemutatni.

Ideje volt egy példás ítéletnek, hogy az emlékezetbűnözők értsenek belőle. De jó tudni azt is, hogy van egy bíróság Magyarországon, amelyik a világ normálisabb országainak gyakorlatát követve emberségesen bánik a bűnössel. Azzal, hogy alkalmat ad téves nézeteinek újraépítésére, ami ebben az esetben azonos lehet a közösséggel szembeni jóvátételre. Hiszen, ha szembenéz azzal, amivel emberek millióinak emlékét gyalázta meg, talán arra is képes lesz, hogy őszintén bocsánatot kérjen a túlélőktől.

Amikor  a gój motorosokkal civakodtam, és azt követelték tőlem, hogy kérjek tőlük bocsánatot, az egyik feltételem az volt, hogy menjünk el együtt Auschwitzba. Mert tudtam, akármilyen kemény fickó valaki, ha szembesül azzal, amit ott láthat, akkor is megtörik, ha náci vérmacsónak nevelték - vagy nevelgette magát. (Ma már tudom, hogy a gój motorosoknál inkább csak szerepzavarról van szó. Ugyanúgy, mint a jószívű rosszgyerekek esetében.)

Engem antiszemita környezetben neveltek, és talán ezért éreztem erős kényszert arra, hogy meglátogassam azt a kis városkát Krakkó közelében. Nem a krematóriumok, a “zuhanyozók”, a rettenetes méretek és adatok fogtak meg. A gyerekjáték halmok, a bilihegyek, a hajbálák képe égett belém. Amikor pedig megláttam a szemüvegekből álló dombot, akkor úgy kezdtek el folyni a könnyek a szememből, mint soha azelőtt.

Mindenkinek ajánlom, akit sikerült már megfertőzni, és azoknak is, akik a gyerekeik fertőzésére készülnek.

És persze: hajrá bíróságok! Hátha egyszer emberek leszünk.

 .

A Heti Válasz szégyene

A Fidesz-sajtóbirodalom “mértékadó” zászlóshajója havi piti 275 ezer forintért vállalta, hogy nem ír semmi sértőt a II. kerületről. És ha mégis:  "azonnali hatályú, rendkívüli felmondás joga illeti meg továbbá a megbízót, amennyiben a Heti Válasz c. hetilapban a Megbízó érdekét bizonyíthatóan sértő információ, tényközlés, hirdetés, tájékoztatás jelenik meg" - írja a Magyar Narancs.

Ezt régebben úgy hívták, hogy revolver-újságírás, a törvény üldözte, a szakma mélyaljának számított. Nem is az a meglepő, hogy a Heti Válasz kötött ilyen megállapodásokat - mert ezt eléggé régóta gondoljuk a jobboldali orgánumokról -, hanem az, hogy le is írták. Szerződésbe.

Az utóbbi hetekben cunamiszerűen özönlenek azok a hírek, amelyek arra utalnak, hogy a Fidesz-közeli világ gazdasági és politikai szereplői annyira elpofátlanodtak, hogy már a látszatra sem adnak. Ez derül ki a Közgép-, a földosztási-, a vasúti-, a hirdetési piaci-, az oligarcha-cégek pályázati nyereményjátékainak ügyeiből. Vagyis bizonyos erők annyira biztosak abban, hogy évtizedekre bebetonozták magukat, hogy föl se merül bennük: belátható időn belül valaki számonkérheti cselekedeteiket, sőt még az se, hogy az ezekről szóló dokumentumok napvilágra kerülhetnek. Most majd nem az jön ám, hogy kinek kellene lemondani, eltűnni - más önkormányzatokról is van már hír, sőt a másik sajtónaszád, a Magyar Demokrata is kezd bekeveredni -, hanem azt keresgélik majd, hogyan derülhetett fény a szerződésekre. Ki az áruló?

Semmiképpen nem szeretném, ha Borókai Gábor főszerkesztő lemondana szégyenében. Nem várható el egy olyan embertől, aki az MSZMP alfelétől, az első Orbán-kormány szóvivőségén át a sajtó-védelmi pénzbehajtóságig jutott, hogy megértse, mit művelt a sajtószabadsággal. Vigye csak végig ezt a kurzust, kösse csak a szerződéseit.

Mindaddig, amíg a Fideszből vagy a jobboldalról nem szólal meg valaki, aki mértékadóbb, mint a lapja, teheti. Arra meg várhatunk, mert ma nincs ilyen ember. Pedig nem valószínű, hogy egy egész értelmiségi tömeg személyes szerződést kötött Borókaival, Simicskával, és mindenkivel, aki valamelyik Fidesz-pénztárnál árulja a sajtó becsületét.

 .

Szívszorító hűvös

Az a lény, aki odamegy egy öregemberhez az utcán, és leordítja a fejéről a kipát - amint Pápai Gábor híven megörökítette a “Schweitzer József találkozott egy nácival, hogy ismét fiatalnak érezhesse magát” című festményén - humánetológiai értelemben semmiképpen nem lehet ember. Nem azért, mert azt ordította, hogy utál minden zsidót, hanem azért, mert megtámadott egy kilencven éves embert. Az állat bármikor rátámad a másik állatra, a saját fajtársára is. Némely állatfajták kirekesztik, akár meg is ölik azt, aki megöregedett, és elgyengült, mert már haszontalan, viszont gyönge teste is jóféle fehérjeforrás. Az ember sokezer éve megállapodásra jutott önmagával, hogy soha nem támad öregekre, gyerekekre és gyöngékre, ha ezt megteszi, akkor nem csak megvetés lesz az osztályrésze, hanem büntetik is.

Vannak aztán olyan öregek, akiket még a leggonoszabb embernek sem illik megtámadni. Mert - ha nem is mondjuk ki, mert szemérmesek vagyunk, és félünk, hogy túlzásokba esünk -, akadnak kevesen, akiket kifejezetten, közmegegyezéssel, szent, vagy szinte szent embereknek tartunk. Én kimondom, mert meg merem tenni: Schweitzer József ilyen ember. Teljességgel értehetetlen, hogy mi vehet rá bárkit, hogy a megtestesült karizmatikus szeretetreméltóságra, karizmatikus bölcsességre, a sugárzó emberségre ráüvöltsön egy marhaságot. Állatságot.

Tévedés ne essék: bárki utálhat zsidókat. Én például - most összeszámoltam - legalább ötöt kifejezetten utálok -, de kicsivel többet a legjobb barátaim között tartok számon. Aki  minden zsidót, minden cigányt, minden szingalézt utál, az esélyt se ad magának arra, hogy ember lehessen, mert egyszerűen hiányzik belőle az a gondolkodásmód, ami az embert emberré teszi.

Nincs mit tennünk. Az atavisztikus gondolkozás, ami persze túlzás, mert nem gondolkozásról, hanem olyan szintű észlelés-reagálás típusról van szó, amire egy papucsállatka is képes, egyre terjed Magyarországon. Ami azért van, mert nem léptünk föl megfelelő erővel akkor, amikor már jól látszott, hogy újra lábra kap a féktelen rasszizmus, a fasizmus, a nácizmus, a hungarizmus. Akkor se, amikor ez mind, együtt megint gyilkolni kezdett. Mivel a gyáva emberek ezrei és tízezrei nem szóltak rá az egyre hangosabb, egyre erősebb, sőt pártalakításra is képes csoportokra, most már ott tartunk, hogy a köztársaság elnökének kell figyelmeztetni, hogy a magyar nemzetet mocskolta valaki össze, és ebből baj lesz. Baj van. 

És persze az egyházak, a pártok is fölismerték, hogy ebből megint emberhalál lesz, és az utolsó pillanatban vagyunk.

Most jelzem: a zsidókat ki lehet innen szekírozni. Még pár ordítás, egy kis dulakodás, esetleg nyomaték kedvéért molotov-koktél, netán püfölés, gyilkosság, és el fognak menni. De mielőtt erre rászánnák magukat a mi derék antiszemitáink, javaslom, hogy szíveskedjenek elutazni Nagyváradra. Nézzék meg a belvárosát. Egyre szebb, szépen, sorban teszik rendbe a Trianon előtti virágzó kultúra épületeit. Rovásírással még nincs kiírva semmi, de magyarul igen. Ha egy jó vezetőt kapnak, megtudják, hogy a virágzó magyar kultúra ragyogó épületei miről híresek. Nincs egy talpalatnyi hely, ami nem a magyar szellem ragyogásáról szólna. De a végén a látogató akkor is rájön, ha senki nem mondja neki, hogy ez az egész szecessziós ékszerkultúra nem jöhetett volna létre zsidók nélkül. Akiket szinte egy szálig kiirtottak.

Mondom, csak ezt kérem, mert tudom, hogy egy auschwitzi látogatás megterhelő lenne lelkileg - menjenek el Nagyváradra, ha meg akarják érteni, mi lesz a magyar városokból, ha elűzzük a zsidókat. Egy különös, ragyogó temető, ami ugyan megtelik élettel, de valami mindig hiányzik belőle, hacsak nincs megfelelő képességünk a szellemlátásra. De előre szólok: a kísértetek közelében mindig szívszorítóan hűvös van. Ha valaki nagyon érzékeny, ezt Budapesten is érezheti. Pedig van itt még párezer zsidó, és egyet közülük Schweitzer József néven szeretünk.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

Pápai Gábor festménye

 .

Így

Napok óta arra vártam, hogy jön a hír: összeült a Fidesz központ bizottsága, majd a párt frakciója, és mentális alkalmatlanság miatt leváltotta Orbán Viktort, miután miniszterelnökhöz méltatlan módon végképp komolytalanná tette Magyarországot az EU és az IMF-tárgyalásokon. Ezzel rontotta a befektetői bizalmat, sokmilliárdos veszteséget okozott a gazdaságnak, a lakosságnak, különösen a devizaadósoknak. Arra a beszédre gondolok, amelyben kijelentette, hogy el kell utasítani az EU által javasolt válságkezelést, ám ezt a diplomácia "táncrendje" miatt úgy kell előadni, "mintha barátkozni szeretnénk".

Természetesen nem ült össze a Fidesz kemény magja. Sőt egyetlen egy fideszes - vagy KDNP-s - politikus vagy rangos jobboldali értelmiségi nem akadt, aki ki mert volna állni, hogy kimondja: Orbán alkalmatlan, amortizálódott, illő tisztelettel, érdemei elismerése mellett el kell küldeni pihenni.

Ehelyett szemrebbenés nélkül betonoznak, hatalmat persze, építgetik az államot, lehetőleg olyanra, hogy ha - egyáltalán nem véletlenül - át kell adni a kormányzást a Jobbiknak, akkor az már a készbe üljön, a komfortos diktatúrába, ne kelljen tovább fáradni forradalmi átalakításokkal. Nem hiába ült egy polgári kör ólmelegében Orbán és Vona. Fává nőtt az ott kelt mag.

Pár napja, amikor Magyarország elnöke cselből külde vissza a Lex Klubrádiót, azt gondoltam, ha cinikus módon megint elfogadják, akkor bármi megtörténhet. Az új büntető törvénykönyvben még nem szerepel ugyan a halálbüntetés bevezetése - korán javasolta a Jobbik -, de bármikor bevezethetik. Sőt, ha úgy gondolják, hoznak egy felségsértési törvényt, visszamenőleges hatállyal, és aki sértőt írt, mondott vagy gondolt Orbánról, azt kivégzik.

Mondom: bármit megtehetnek. Bármit. Minden készen van a totális diktatúrához. Az EU majd hüppög, ejnyebejnyéz, Orbán meg azt mondja, hogy ja hát ez csak átmeneti, egy-két év, mert rendet kell teremteni. “Akkor jó!”- mondja majd az EU - “Már azt hittük, hogy komoly a dolog”.

Aki okos, lassan csomagol. Amíg nyitva a határ.

Évtizedeken át nem értettem, hogyan történhetett meg ezzel a néppel az, ami 1944-ben, aztán 1949-ben, aztán 1957-ben megtörtént.

Így.

.

Hitleres a könyvemről

Azt hiszem, az internetes karrierem csúcsára jutottam! Tőkés agitpoposai igazi, sok munkás hitleres filmet készítettek a könyvemről!

Pápai és a jogutód

Pápai Gábor magáról

A Jobbik följelentette Pápai Gábort egy rajza miatt. A jobb sorsra érdemes Szőcs Géza államtitkárt ábrázolja, abban a történelmi pillanatban, amikor szétengedi Nyírő József hamvait. A szöveg meg az, hogy "Porszennyezés egészségügyi határérték felett". Mert hogy ez “egyértelműen a gyászoló magyarság önbecsülésébe kíván tiporni az írófejedelem emlékének megsértésével.”

Azt leszámítva, hogy a majdnem hatvan éve elhunyt író halála miatti összmagyar gyász vagy nem volt, vagy elmúlt, mire fölcseperedtem, mert nem emlékszem rá, és ma sem érzékelem, a fejedelmi hamvakkal valói idétlen állami bohóckodás kicsit többet árt a “magyarság” önbecsülésének, mint ez a rajz, amelyik arról szól, hogy egy szálasista hamvainak hurcibálása megfertőzi magyar-magyar és ráadásul a román-magyar viszonyokat is. De hiába magyarázom ezt egy olyan pártnak, amelyik ahelyett, hogy a rendőrségre szaladgál árulkodni, eldönthetné végre, hogy horthysta vagy szálasista. Mert vagy-vagy. A Kövér is eldönthetné. És Szőcs is, hogy mibe keveredhet.

(Jelzem: mi arra is emlékezünk még, amikor a Jobbik jogelődje - parlamentjének tagja ezek szerint egy fejedelem volt - “eljárást” indított szerkesztőnk, Mónus Illés ellen. Nem élte túl. Talán Pápai élve marad, legalább a börtönben, mert nincsenek itt a németek.)

"Porszennyezés egészségügyi határérték felett"

 .

A módosult Orbán

Szóval a  középosztály olyan, mint a pornó: nehéz lenne pontosan definiálni, de aki látja, az biztosan tudja, hogy ez az. Ezt bírta kijelenteni két éves kormányzása értékelésekor Orbán Viktor. Azóta kiderült: a dumát egy bizonyos Potter Stewart amerikai főbírótól lopta.

Így, belemondta a világba. Amúgy ennél súlyosabbakat is. Olyanokat beszélt, amik valami olyasmit mutattak, hogy bizony nagyon föl van dobva: “Magyarnak lenni egyet jelent a győztességgel”, meg hogy szerinte el kell utasítani az EU által javasolt válságkezelést, ám ezt a diplomácia "táncrendje" miatt úgy kell előadni, "mintha barátkozni szeretnénk". 

Egy pillanatra államférfinak képzeltem magam és arra gondoltam, hogy a mi kell ahhoz, hogy sorsdöntő diplomáciai tárgyalások közepette ilyesmiket harsogjak. Tudatmódosulás. Azt hiszem. Vagy élettani, vagy mesterséges.

Vissza a pornóhoz: pár hete még alulról nyitott középosztályról beszélt. Eddig arra gondoltam, Orbán arra gondolt, hogy ez az alulról nyitottság azt jelenti: van bejárat az alsóbb osztályoknak. Mondjuk a panelproliknak, hogy fideszesen mondjam. Persze én arra gondoltam - erről írok már hetek óta egy dolgozatot, hogy fölülről hullunk ki a nyíláson. 

Most akkor képzeljek el egy mindig győztes, barátkozó magyar nőt, aki alulról nyitott, és én pottyanok belőle?

 .

Kiegészítő konzultációs kérdések

A tozsdeforum.hu képe

Egyetért Ön azzal, hogy a Fidesz-KDNP koalíció a hatalom kizárólagos birtoklására törekszik?

Egyetért Ön azzal, hogy a fékek és ellensúlyok kiiktatása rendkívül veszélyes és bármikor társadalmi robbanáshoz vezethet?

Egyetért Ön azzal, hogy azokat a politikusokat és képviselőket, akik visszamenőleges hatályú törvényeket hoztak, egy ciklusra ki kell zárni a politikai életből?

Egyetért Ön azzal, hogy a hatalommal és a joggal cinikus módon visszélve hozott törvényeket - beleértve az alaptörvényt - el kell törölni akkor is, ha a választások után nem alakul ki kétharmados koalíció?

Egyetért Ön azzal, hogy a magányugdíj-pénztárakban összegyűjtött megtakarítások államosítása a joggal való különösen kártékony visszaélés volt, ami emberek százezreinek jövőjét tette tönkre?

Egyetért Ön azzal, hogy az egykulcsos adó csak a gazdagok érdekeit szolgálja, és emberek millióit taszítja szegénysorba?

Egyetért Ön azzal, hogy az állam és a kormány elsőszámú kötelessége, hogy a szegényeket és elesetteket szolgálja, és amennyiben erre alkalmatlannak mutatkozik, akkor minden lehetséges és törvényes eszközzel le kell váltani?

Egyetért Ön azzal, hogy rosszabbul élünk, mint két éve, és ez elsősorban a kormány kül- és gazdaságpolitikájának következménye?

Tisztelettel:

 .Andrassew Iván nemzeti konzul

Megint Pime

“2012. május 31-én 17 órakor a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (Bp. V. Szalay u 10-14.) épülete előtt tiltakozunk a politikai antiszemitizmus megjelenése, az iskolás korú gyerekek megfertőzése ellen” - írja a Nagy Imre Társaság közleményében. És azt is, hogy “Wass Alberttel, Szabó Dezsővel és Nyirő Józseffel az antiszemitizmust tette kötelezővé a magyar iskolákban a kormány.”

Aligha valószínű, hogy a kormányzat visszavonul egy ilyen tüntetés hatására, és átgondolja, mit cselekszik. Nekünk viszont ki kell dolgozni egy stratégiát: mit tanítunk szülői felelősséggel a saját gyerekeinknek ezekről a tananyagi emberekről a hatalom ellenében? Volt már ilyen a kádári időkben. Nekem Pime bácsikám mesélt a valóságról.

Várom, hogy mit lesz kötelező tanulniuk például Wass Albertről. Ha kiderül, írok pár mondatot arról, hogy szerintem mit kell tudni róla. Kicsi még a gyerekem ahhoz, hogy Ágoston Vilka könyvét a kezébe adjam. Persze megnézem, hogy tanulnak-e valamit a giccsről, és arra építem majd a mondanivalómat. Mert az tűrhetetlen, hogy egy giccsőrről a gyerekem ne tudja, mitől az. Szomorú, hogy a kormányzat arra kényszerít, hogy idő előtt beszélgessek vele arról a mágiáról, amelyik gyanútlan kiskölyköket fertőzhet politikai számításból. Az ilyen hatalomnak nem lehet jó vége.

 .

Megint az úgynevezettek

Miután az úgynevezett alaptörvénybe beletették, hogy az élet a fogantatás pillanatától védendő, várható volt, hogy az úgynevezett keresztény úgynevezett demokraták az első adandó alkalommal beleszólnak abba, hogy miképpen lehet abortusza egy nőnek. Majd ők előírják, hogy tablettás az nem jó, hanem inkább legyen a kaparókanál - ameddig lehet -, mert akkor majd félnek a nők, nem felelőtlenkednek. Egy olyan párt gondolja meghatározni, tilalmazni az élet dolgait, amelyik emberemlékezet óta nem mérette meg magát, tehát semmiféle legitimitása nincs - hacsak az nem, hogy Orbán bábozgat velük. Ehhez képest valamilyen fura, erőszakos megátalkodottsággal írják elő,  milyen lehet büntetlenül az identitásunk, mit kell tanulnunk az iskolában, mi kell nekünk hit és erkölcs dolgában, ahogy azt is, hogy nem az orvosok mondhatják meg, mi a jó a szerencsétlen asszonyoknak, hanem majd ők. Amennyi energiát a nemi szerveink környékén való matatásra költenek, annyival akár a fogamzásgátlásra is megtaníthatnák az ifjakat - bár az szintén tilos. Egyházilag.

Az abortusz nélkülük is elég borzalmas dolog. Ha majd egyetlen vallásos nőnek sem lesz szüksége rá, mert betartja a kicsi párt parancsait, akkor szóljanak, mert csakugyan közfigyelemre számíthat karizmatikus mivoltuk.

***
Más: Tudtam, hogy valaki egyszercsak arra emlékszik majd, hogy látott engem Nagyváradon Tőkés László feleségével. >>> Tőkés-ügy

 .

Megint abszurd

Már megint olyan hétvége volt, amikor egész nap figyelni kellett a híreket: nem lesz-e valami beláthatatlan időre ránk telepedő nyomorúság abból, ami Nyírő József újratemetésével kapcsolatban történik?

Le kell szögezni: illik teljesíteni minden utolsó kívánságot. Ha valaki a szülőföldjén akar nyugodni, akkor azt. Ez azonban családi ügy. 

A rajongóknak joguk van egy temetésen jelenlétükkel megtisztelni azt, aki nekik sokat jelent. Ez az olvasók és az írók dolga, akik vagy figyelembe veszik az író irodalmon kívüli “munkásságát”, vagy nem. Magukkal kell elszámolni.

Az országgyűlés elnöke mondhatja, hogy magánemberként vesz részt egy másik államban olyan dísztemetésen, amelyet a magyar országgyűlés alkalmazottai - abszurd kelet-európai tragikomédiába illő részletekkel - készítettek elő. Ám csak akkor magánember, ha csöndesen álldogál valahányadik sorban: a családtagok, az irodalmi élet, a helyi lakosság képviselői mögött. Ha politikusként van jelen, és úgy is beszél, akkor ezzel azt is kifejezheti, hogy a nyilas parlamentet, amelynek az író képviselője volt, jogelődnek tekinti. Lelke rajta.

A kérdés: a magyar állami részvétel nagyszabásúskodása és az erre adott román válaszok - szintén abszurd - kicsinyeskedése erősíthetik-e egymást olyan hullámmá, ami mindenkinek csak árthat? És kinek jó ez.

 .

Rónai Egonnal az ATV-n beszélgettünk az új könyvemről

Vélemények, viták, átkok a könyvemről

.

Áderra várva

Minden nap könnyebb lesz az életem: mostantól egy ideig Hollókőre se kell mennem. Nem szeretnék olyan vidéken mászkálni, ahol annyira túldelejezett agyú polgármester uralkodik, aki hajnalban azzal pattan ki az ágyból, hogy majd ő megoldja ennek a Klubrádiónak a dolgát, és máris szalad törvénykezni. Azt találja ki, hogyan kell megszüntetni azt a skandalumot, hogy a bírók jogerősen a rádiónak adnak igazat, jogsértést állapítanak meg a nagyon korlátlannak tervezett médiatanács ellenében. Vagyis szembeköpik a hatalmat, nyilván bosszúból, mert a hatalom meg őket akarja szolgává alázni.

A megoldás: ha törvénytelenséget találtak a bírók, azt szépen törvényerőre kell emelni, ráadásul - természetesen! - visszamenőleges hatállyal. És az ilyen embert Kövér László nem viteti ki bilincsbe verve a parlamentből.

Aztán már csak ki kell találni valami olyan passzust, hogy az a rádió ideiglenes sugárzási engedélyt se kaphasson.

Egyre növekszik a gyanú, hogy Orbán Viktor annyira haragszik a Klubrádióra, hogy ha kell az ország minden becsületét odadobja, hogy befogja a mikrofonját.

Nem gondoltam volna, hogy ezer hazai és nemzetközi figyelmeztetés után ország-világ előtt ennyire nyíltan meg meri csúfoltatni az igazságszolgáltatást, a törvénykezést, a visszamenőleges hatály tilalmát. De, csakazértis! Még az IMF-tárgyalások végét se várják meg, mert a görög kínok miatt most úgyse ránk figyel a világ. Van nagyobb baja is, mint egy rádiócska.

Úgy alakul majd, hogy az alkotmánybíróság, ha akarna se szólhasson bele ebbe a villámgyilkosságba. Mire szólhatna, a Klubrádió már beleporlad az éterbe, vagy mibe.

Csak egy dologgal nem számolnak: új elnöke van Magyarországnak. Olyan ember, aki szent ígérettel köszönt a népére alig egy hete: nem fog mindent aláírni.

Ha ezt a halmozottan mocskos, nyilvánvalóan aljas trükksalátát átengedi, ha enged Orbán Viktor személyes, mérhetetlenül pitiáner vadászhajlamának, akkor egyetlen pillanat alatt Schmitt Pál teljesjogú örökébe lép. És ott is marad. 

Most megmutathatja. Nincs veszteni valója. Legföljebb Orbán nem hívja meg valami pereputtyos horgásztóhoz kolbásztöltésre.

És kerülnie kell egy ideig Hollókőt. Nehogy schmittesre delejeződjön.

Pápai Gábor rajza

 .

Horthy hullámán

Pápai Gábor rajza

Egy magyar ember végre nem hazudik: kimondja, hogy azért emelnek Horthy-szobrot, mert így akarják fölkelteni az érdeklődést egy szegény kis falu iránt. Nem ám antikommunizmus meg Trianon, hanem azért kell fölpattanni a lovastengerész-kultusz hullámára, mert akkor gyönnek a népek, először csak mindenféle maskarákban avatni, aztán meg zarándokolni. Az lenne a legjobb, ha Dániel Péter minél később próbálná leönteni piros festékkel, a gój motorosok cserébe őt akarnák leönteni, szintén pirossal, és itt táboroznának a bokorban, hogy lessék, mikor jön a vereslelkű ügyvéd. Erre már lacikonyhát lehet építeni, meg tán még valami melegkonyhás kocsmát is Horthy kedvenc vadételeivel, plusz kellene egy emléktárgy-bolt, ugye, ahol mindenféle nácikelengyét is lehetne kapni. Az asszonyok már horthys asztali áldást hímeznek, és a fröccsöntő Szabó bácsi is nekiállt valami meglepő lovasfigurának.

Zseniális! Megjegyzem: Matolcsy úr tankönyvébe is bekerülhetnek, ha az ideológiamentes unortodox artisztikus praktikusságot úgy teljesítik ki, hogy a falu másik végére Kádár szobrot emelnek! Mert akkor a főtéren látványos összecsapások lehetnének. Arra meg már VIP erkélyes szállodát is lehet húzni. 

Most jó magyarnak lenni! Föllendülés lesz.

 .

Hergeljen és bevéssen

Csak az nem veszi észre, aki nem akarja, hogy a Jobbik nevű párt az utóbbi időben példátlan nyomulásba kezdett. Nehéz lenne elhinni, hogy nem központi utasításra radikalizálódnak. A parlamenti vérvádazás, a hisztérikus Novák Előd fölszólalásai, a jogvégzett Gaudi-Nagy nyilvános vélekedése arról, hogy az EU-n kívül is lehetnénk, sőt, a - hangsúlyozom! - jogvégzett Gaudi-Nagy már arra is összeállt Zagyva György Gyulával, hogy az istentagadókat is büntessék, ne csak a melegeket. Aztán még közterületen megtámadták Schiffer képviselőt, és meg ne feledkezzünk: már ott tartanak, hogy a magyarellenes - ja nem: biszexuális - vagy mifene Faludyt ne vegyék be a tanrendbe, hanem Tormay Cécile-t. (Aki szintén biszexuális volt, csak ezt nem tudták róla. Olyan ez, mint amikor valamelyik zseni azt javasolta, hogy József Attilát azért ne tanítsák, mert öngyilkos lett és az olyan ember nem érdemli meg, hogy a gyerekek elé kerüljön. Helyette persze Wass Albertet kellene. Az ádáz javasló nem tudta, hogy ő meg agyonlőtte magát.)

Mindegy. Nem csak akciózásban emelték a szintet, nem csak azt engedik meg maguknak, hogy az egyik tagjuk géppisztollyal - bár még csak vak tölténnyel - lövöldözzön ünnepségen, aztán “kitartás”-sal köszönjön el híveitől, hanem arra erősítenek, hogy most már magyar holokausztról kell beszélni, mert az egyik jeles szónokuk szerint a cigányok 1000-1500 magyar embert öltek meg az utóbbi húsz évben. 

Most arról ne beszéljünk, hogy mekkora pofátlanság sok százezer ember iparszerű állami kiirtását összehasonlítani két évtized mocskos gyilkosságaival, mégiscsak az a fő kérdés, hogy honnan ez az adat. Mert az biztos, hogy például a rendőrségtől ilyenhez nem lehet jutni, hiszen tilos a rasszista számolgatás.

A statisztika az mondja, hogy Magyarországon az utóbbi húsz évben 3500-4000 embert ölhettek meg. De számoljunk négyezerrel. Igenám, de tudjuk, hogy a gyilkosságok több, mint fele a családon belüli erőszak következménye. Vagyis legalább 2000 embert a rokona ölt meg. Számoljunk ennyivel, pedig, ha hozzávesszük a közeli baráti emberöléseket,  valamint az úgynevezett szituatív gyilkosságokat - amikor például megmérgedünk és agyonütjük egymást -, akkor ez jóval magasabb: hetven százalékra tehető a nem anyagi haszonszerzés reményében elkövetett gyilkosságok aránya. Ebből az következik, hogy a cigányok ezerötszáz áldozatából 1050 maga is cigány, családon belüli erőszak áldozata, illetve spontán halálos végű veszekedés cigány áldozata - hiszen többnyire ők is egymás közt békétlenkednek.

Hacsak nem úgy van, hogy a sápadtarcúak egyáltalán nem ölik egymást sem a családon belül, sem csak úgy, fölindulásból, viszont a cigányok se - egymást - hanem csakis azokat, akik nem cigányok. De akkor meg a szónok alulbecsülte a cigányok pusztítását - akiket nyilván a rablógyilkosokkal azonosít. Mert ha levesszük a rablógyilkosok áldozatait - ami az emberölések nagyjából 30 százaléka -, akkor csak 1200 meggyilkolt ember marad. Vagyis a szónoknak akkor hihetünk, ha föltesszük, hogy húsz év alatt az összes rablógyilkosságot cigány követte el, és cigány csak sápadtarcút ölt meg vadállati módon a kis jószágaiért. (Bárki fejben összeszámolhatja, hogy csak egy-két  hónapon belül hány olyan gyilkosság volt, aminek a közelében sem járt cigányember.)

Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy ezt a “magyar holokauszt” dumát valaki elhiggye. Természetesen számbűvészkedésem csak nagyjából megalapozott. Mindössze csak azt akartam megmutatni, hogy érdemes számolgatni, amikor valami fergeteges adatot mond nekünk egy fergeteges szónok a fergeteges pártjából. Mert semmi más célja nincs, mint az, hogy hergeljen és bevéssen. Jó lesz az a polgárháború kirobbantásához. Hogy a hülye, hiszékeny ember ne a jobbikos pártházhoz menjen először kapával meg kaszával, hanem inkább a cigánysoron keresgéljen gyilkolni valót. Micsoda mocskos ország lett ebből, Istenem! Micsoda ócska vidék.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 7 perc 20 másodperc után)

 .

Tarlós úr figyelmébe

Olvasom: kéményseprés díjával megegyező pótdíjat lesznek kötelesek fizetni azok a budapesti ingatlantulajdonosoknak, akik nem engedik be az előre bejelentett időpontban a Fővárosi Kéményseprő-ipari Kft. (Főkétüsz) munkatársait. 

Szerintem senki nem kötelezhet arra, hogy bármelyik cég képviselőjét munkaidőben fogadjam, de van itt más, érdekesebb kérdés is.

Éveken át becsöngetett hozzánk egy kéményseprő, a feleségem beengedte, kért egy pohár vizet, és amíg ő a csapnál volt, a kéményseprő bement a háztartási kuckóba, aztán kijött, hogy minden rendben, és kiállított egy számlát olyan 5000 forintról. Egyszer otthon voltam, és megfigyeltem, mit csinál. Egy mobiltelefonnyi készüléket fölemelt, ráirányította a kazánra, leolvasta, és ennyi. Mondtam neki, hogy szerintem ezért túl sokat kér. Azt mondta, ez a törvény.

A rendes évi karbantartó szerelőket - már hármat - megkérdeztem, hogy mit mér szerintük a kéményseprő. Azt mondták, hogy semmit, mert ez egy olyan zárt rendszerű kazán, amiből nem jöhet ki káros anyag.

Fölhívtam a Főkétüszt, hogy ehhez mit szólnak. Azt a választ kaptam, hogy igazam van, semmi szükség a mérésre, de ez a törvény.

Milliárdokat szednek be így, törvényesen, lényegében munkátlan sétálással. 

Nevetséges.

 .

Déri János

Szerdán elmentem a Déri Jánosról elnevezett díj átadására, a huszadikra. Az utcán, odafelé menet azon gondolkoztam, hogy ha lenne erőm kérdezgetni az embereket, vajon hányan emlékeznek rá. Nem az idősebbek, hanem az olyan harminc évesekig, vagyis két generáció. Hogy tudják-e: volt itt egy pasi, aki született zseniként volt az ország kedvence? Érdemes-e azoknak mesélni róla, aki nem tudják, ki volt? Azoknak meg, akik tudják, minek. Talán a személyes emlékeket. Például: életének vége felé, amikor fél tüdővel hazajött Németországból, a kicsi fiam elé rúgta a labdát. Úgy fél óra után mondtam Jánosnak, hogy talán nem ez a legkedvezőbb alkalom a focizásra. Azt mondta: csak nem gondolod, hogy hagyom magam legyőzni? Én meg azt, hogy ha hagyod magad a gyerektől, talán egy másik küzdelemben elfeledkeznek rólad, vagy ezt beszámítják. Nem számították. Ha élne, még mindig fiatal lenne ahhoz, hogy népfelkiáltással a televízió örökös tagjának válasszák. De legalább sunyi módon hátba se tudnák rúgni azzal, hogy megfosztják ettől a címtől. Bár hülyeséget beszélek, hiszen az elsők között rúgták volna ki. Túl sok esze volt a médiajobbágyi sorshoz.

Marad az emlékezés. Remélem, húsz év múlva is. 

(A díjat Parti Nagy Lajos kapta. Méltán.)

 .

Hülyeségszámláló

A világ bízni akar Orbán rendszerében. Ha a legkisebb remény mutatkozik, erősödik a forint, aminek nem csak a svájci frankosok örülhetnek, hiszen például az autóval közlekedők is. Lássunk csodát: rövid idő alatt képes akár húsz forintnyit esni a benzin ára. Persze vannak ennek egyéb világgazdasági összefüggései, de aligha tagadható, hogy hatásuk van a jó híreknek is. Ez az, amit folyamatosan - néha arra gyanakodhatunk, hogy néha tudatosan ütemezve -, szinte rossz gyerekek módjára, valami csakazértis-alapon rontanak le a fideszes politikusok. Amint van valami remény arra, hogy  a gazdaságunk legalább stabilizálódik - például elkezdhetünk valami tárgyalásokat az IMF-fel -, máris jobban jár az a kisember, vagy kis zember, akiről most már minisztérium is lesz elnevezve. Balog miniszter kiírhatna egy pályázatot olyan internetes számlálóra, amelyik azt mutatja, hogy a hülye politikusi nyilatkozatok mibe kerülnek. Aki fölvett mondjuk tízmilliót frankban, megnézhetné, hogy például egy Kósa-odamondás az adott hónapban mit vitt a háztartásból. Mindezt persze benzinre és egyebekre is vetítve. Hátha tanulnának belőle. (Ez a szoftver jó nemzetgazdasági haszonnal eladható lenne, most például a görögöknek.) De az se baj, ha az ellenzéki pártok rendelik meg szakemberektől.

 .

Cellaforradalom

Goya: Bolond
a rács mögött

Végülis jó nekünk, lelkiekben is: hálásak lehetünk azoknak a fideszeseknek, akik - miután nyilván látatlanban, de végig semmiképpen nem gondolva - törvényerőre vagy mifenére emelték a rendkívül súlyos szabálysértési büntetéseket, észrevették, hogy azok rendkívül súlyosak. Most kezdeményezték az enyhítést. Az igazi baj persze az, hogy az egymilliót kereső, húszmilliós luxusautóban szabálytalankodó ugyanannyit fizet, mint a minimálbéres trabantos. Amíg az egyiknek a százezer forintos bírság is semmiség, addig a másikat ez gyakorlatilag tönkreteszi. A legnyomorultabbaknak marad a közmunka vagy a leülés lehetősége. Ha ehhez hozzávesszük, hogy “érzékenységfejlesztő tréningre” küldik a nógrádi rendőröket, mert a megbírságolt biciklisek 97,2 százaléka roma, akikre húszezres büntetéseket szabtak ki a csengő hiánya, vagy elengedett kormánnyal biciklizés miatt, és arról se feledkezzünk meg, hogy büntettek már meg cigányt azért, mert nem volt hólánc a talicskáján, akkor van még finomítani a forradalmi kormányzáson.

A történelemben ritka az olyan forradalom, amelyiknek nem az igazságosság és a szabadság kiterjesztése a legfőbb célja, hanem a nép sanyargatása. Nem is fülke, hanem inkább cellaforradalomnak mondanám az ilyet.

 .

Sose lehet tudni

Marastoni:
Nő tükör előtt

Az unokám most érettségizne, kétségbe is estem nagyon, mert elfelejtettem fölkészíteni, hogy mire vigyázzon, mit dokumentáljon, mert sose lehet tudni. Szerencsére abban az iskolafajtában, ahova ő jár, van még egy plusz év, így bőven lesz idő kioktatni.

Legelőször is, föltétlenül tudja meg, hogy az érettségiztetők milyen pártállásúak. Ezt szépen írja föl, írassa velük alá, mert később emlékeznie kell arra, hogy olyan pártba nem léphet be, amelyikben a bizottság valamelyik tagja, pláne az elnök tagoskodott. Mert akkor lesz sutyorgás. (Remélem eddig még nem lépett be titokban sehova.) 

Az se elég ám, ha kap valamiből osztályzatot! Ne legyen rest, minden egyes szám mellé két tanút tegyen, aláírással, szig. számmal, címmel, rendesen, mert ha politikus lesz, még azt is számlával kell bizonyítani, hogy az uzsonnáját nem lopta. 

Ha bármikor úgy érzi, hogy jobb jegyet akarnak adni neki, mint amilyet érdemel, azonnal szóljon, tegyen vallomást írásban, tanúztassa és adja be az elnöknek. (Elismervényről nem megfeledkezni!) Mert nehogy valami kis pletyka legyen arról, hogy a világhírű apja miatti megbecsülésből vagy a hülye terrorista nagyapjától való félelemből fölfelé kerekítették.

Jó, hogy van még egy évem, hogy mindent, körültekintően kitaláljak.

 .

Új könyvem

Egész életemben röstellni fogom, hogy ezt a könyvet nekem kellett megírnom. Sajnálom, de hazafias kötelességem volt. (A hét közepétől kapható a boltokban.)

Küzdelem a normálisért

PÁROS INTERJÚ Czeizel Barbara | Andrassew Iván

(Hompola Krisztina) >>> NOL

Teknős Miklós képe

Orbán és a bojkott

Repin: rettegett Iván
és a fia, Iván

Miniszterelnökünk hamarosan olyan konfliktusokba kerül, amelyeket csak az ő trükkjeivel lehet megoldani. Egyre-másra mondják le az államfők a május 11-12-ére tervezett jaltai csúcstalálkozót, mert nem tűrik tovább, hogy Ukrajnában Julia Timosenko volt kormányfőt börtönben tartják, nem gyógyítják emberhez méltó módon, sőt még meg is verték.

Megteheti-e Orbán, hogy nem küldi el új államfőjét, vagy esetleg Kövér Lászlót veti be, aki ugyan nem államfő, de ha május 9-én indul el, akkor még ideiglenesen mégis az, hiszen Áder csak egy nap múlva lép hivatalba? A kérdés persze nem az, hogy mekkorát trükközhet Orbán, hanem hogy mit gondol leszámolási példaképéről, Janukovics elnökről, aki most ugyanúgy tartja Timosenkót, ahogy ő szeretné a politikai ellenfeleit. Gyurcsányt és Bajnait mindenképpen. Ha nem élnénk a schengeni határ nyugati oldalán, ő ketten már legalábbis vizsgálati fogságban sanyarognának Sukoró ürügyén. Így aztán kicsit hamiskás lenne, ha az orbánista vezetők bármelyike finnyáskodva távol maradna Ukrajnától. 

Ennél sokkal mélyebb emberi tragédia, hogy a nyugati politikai vezetők - miniszterelnökök is - egymás után jelentik be, hogy bojkottálják a foci Európa-bajnokság ukrajnai mérkőzéseit is, amelyeken nyilván nem csak miniszterelnökként, hanem felcsúti akadémikusként is rész akart venni. Aligha lehet elképzelni nagyobb csapást Orbán számára, mint az, ha nem ülhet ott páholyának legjobb oligarcháival a meccseken. (Most nem vetheti be azt a bájosan tréfás furfangot, amire nem is olyan régen erősen gyanakodtunk: egy óriási vuvuzela mögé bújik, miután jól elhitette a néppel, hogy Bulgáriában van.)

Jó orbános trükk lenne - cselből persze, mert őszinteséget ebben az ügyben semmiképpen nem várhatunk tőle - ha azt mondja, hogy ő és emberei csakis azért mászkálnak Ukrajnába, mert a meccsek adrenalinfelhőjében háttértárgyalni akarnak a gyönyörű, ám mégiscsak bűnös asszony szenvedéseinek enyhítéséről. Ha aztán nem sikerül, akkor lehet hivatkozni, hogy lám, még a legerősebb nemzetközi nyomás is hasztalan: meg kell tanulnunk, hogy az EU senkit nem zsarolhat jogi és politikai ügyekben.

 .

Gyurcsány és a túlspilázók

Tamm: Két galamb

A Hír TV és a jobboldali sajtó totális támadásba ment át Gyurcsány Ferenc szakdolgozata ügyében. Pár napja még profinak mondtam azt, ahogy kiderítették: Gyurcsány sógora ugyanolyan című dolgozatot írt négy évvel korábban, a folytatás azonban celebes hírműsorra emlékeztet. Szakmailag: ahelyett, hogy a karakter-rombolásban maradtak volna a lengetett gyanú hetekig használható állapotában, nem bírtak ellenállni a dokumentumozásnak. Találtak egy szakdolgozat-bírálatot, amelyből arra lehet következtetni, hogy Gyurcsány műve számos ponton megegyezik a volt sógor írásával. Ez is ügyes, ám számos kérdést vet föl.

A jobboldali sajtó “rekonstruált” szakdolgozatról beszél, ami erősen félrevezető, hiszen egy kurta szakvéleményből aligha lehet rekonstruálni, vagyis dolgozatot eredeti állapotába visszaállítani. A Hír tévé legfőbb bizonyítékként azt hozza, hogy Gyurcsány dolgozata csak 1978-ig hoz adatokat, ami ugye “nem véletlen”, hiszen a sógor is akkor fejezte be kutatásait. Azt már elfelejtik idézni, hogy a bíráló ezt írja: csak “egy-egy vonatkozik az azóta eltelt időszakra”. Ez legalábbis azt bizonyítja, hogy Gyurcsány nem lopta el egy az egyben a sógori dolgozatot.

A bírálat sehol nem ír arról, hogy Gyurcsány nem tartotta be az idézés és a hivatkozás szabályait, tehát könnyen lehet, hogy teljesen korrekt módon idézett a fölhasznált sógori alapanyagból.

Mindebből következik a kérdés: kinek lehetett érdeke, hogy Gyurcsány dolgozatai eltűnjenek? Vagyis az kiderüljön, hogy idézett a sógorától, ám az nem, hogy ezt korrekt módon tette-e. Ebben az összefüggésben kínos az a - nem hírtévés - hír, miszerint a dolgozatok egyetemi őre kormányközeli képviselő. Az is erősen kontraproduktív a karakterrombolásban, hogy a Hír tévések minden jel szerint “exkluzív szerződést” kötöttek a volt sógorral, aki csak a “baráti kérdezőknek” hajlandó válaszolni. Olyanokra, hogy igaz-e, hogy például alkoholproblémái miatt számos gondja volt az életben, sőt a törvénnyel is szembekerült. (Szomorú, de aki ilyen ügyben megnyilatkozik, az efféle kérdéseket is kaphat.)

A tanulság: karaktergyilkolásban a túlspilázás amatőr dolog. Növeli a nézettséget, de előnyt ad a célszemélynek.

 .