Szerencsétlenek

Komolyan megrázott az, amit Debreczeni Józseffel művelt a jobboldali sajtónak nevezett csapat. Bár ez már inkább csak csahos falka. De kár rájuk sintért küldeni, mert elintézik majd egymást. Bencsik már belekostolt abba, akit a legbüdösebbnek talált. Azt hiszem, azért merészelnek így viselkedni, mert pontosan tudják, hogy a baloldal nem vet be ellenük ilyen gusztustalan eszközöket, mint például a mindenféle bizonyíték nélküli ügynöközés. Mondjuk, megint elszámolták magukat, mert Debreczeni egyre jobban jön ki a dologból, és ez az egész szépen lassan visszahullik a Magyar Nemzetre, a Hír TV-re, vagyis a Fideszre. A Haváriáról nem is érdemes beszélni. Egyszerűen nem szabad tőlük többé hírt venni. Hacsak nem bizonyítják be, mondjuk egy héten belül, hogy igazat kürtöltek, nem csak azért hazudtak, hogy legyen miből dolgozni a jobboldali szerkesztőségekben.
Ez egy ilyen visszahulló kampány. Minden disznóság csak egy picit, pár ezer embert vesz el a híveik közül, de lesz egy pillanat, amikor nagyon fölgyorsul az erózió. Orbán ugyan utálja a marxista fogalomrendszert, de ez a „mennyiségi és minőségi változások” összefüggése. A baloldalnak most már érdeke lenne, hogy minél hosszabb legyen a kampány. Nincs nap, hogy ne követnének olyasmit, amit nem csak jogállamban, hanem az oly hőn áhított kultúrállamban sem lehet. Hacsak nem olyan kultúráról van szó, mint a Fideszé. Ez valóban egy romlott társaság. Normális ember persze már attól is ellenük szavaz, ha kiderül, hogy rendbontókat, füttyögőket, ordibálókat szerveznek mások eseményeire. Ennyinek elégnek kellene lenni Európában ahhoz, hogy tisztességes ember ne szavazzon ilyen pártra.
Reggel hallgattam a rádiót: szegény Posta megint nem kapja meg a pénzét a Magyar Vizsla kicipeléséért. Nem tanult az Orbán-féle első nagy választási levél esetéből.
Néztem a tévében Herényit: azt mondja, letétbe helyezik a bizonyítékokat arról, hogy több tucat jelöltjüket megzsarolták. Mert most nem akarnak ezen háborúzni a Fidesszel. Hiszen: az MDF kormányváltást akar. Ez pedig ugye, csakis a Fidesszel képzelhető el. (Ezt én mondom.) Vagyis: egyrészt Herényi és az MDF ezek után is rábízná a kormányzást Orbán Viktorra, másrészt szövetséget kötne vele győzelem esetén. Mire?
Szerencsétlenek.
Debreczeni ügye természetesen közvetlenül is érint, hiszen ugyanezen az alapon holnap rólam jelenik meg, hogy ügynök voltam. Vagy bármi. És ezek az emberek keresztény-alapokon állnak ám! Szeretet, meg minden. Tíz Parancsolat. Nem kellene erőltetni ezt a kereszténykedést.
Nem erről beszéltem, amikor az Élet és Irodalom újságírói módszereit kifogásoltam ügynökügyben. De az, hogy ide juthatunk, nem csak a jobboldal felelőtlenségéből, tehetségtelenségéből és lealjasultságából következik. És nem csak a politikusok mocska, hanem a miénk is. Hagytuk.Hetek óta várom, hogy valaki fölismerje, mi az ügynökügyek lényege. Miért is fontos, hogy föltárjuk ezt a dolgot. Hogy milyen törvényre lenne szükség. Még mindig csak ott tartunk, hogy nyilvánosságra kellene hozni a listát. Hogy lezárjuk a múltat. Pedig a jövőt kellene lezárni. Igazából egyetlen törvénynek lenne értelme: kimondani, akár az Alkotmányba tenni, hogy aki zsarolással, kínzással, vagy bármilyen más eszközzel poltikai besúgára kényszerít, vagy csak megpróbál rávenni valakit, vagy a besúgást a hatalom megszerzése, megtartása érdekében elfogadja, az mondjuk tíz év elzárásra ítéltetik. Meg a főnöke is, aki őt ezzel megbízta. Meg annak a főnöke. Meg aki kitalálta. Ennyi. Mert az ügynöklista nyilvánosságra hozatalával – időlegesen – talán elérhetjük, hogy az embereknek elmegy a kedvük a besúgástól, és tán ellenállóbbak is lesznek a későbbi lebukástól való félelmükben, de fontosabb, hogy a hatalom kedvét vegyük el, lehetőleg örökre. Ezt aztán az EU is átvehetné.