Az a kép, amit tegnap tett ide a kisfiam (a Facebookra), közvetlenül a gammázás előtt készült. Ez meg utána. Azt hiszem mindkettőn valami szenvedésféle látható. De hiszen V. doktor, aki először operált, azzal engedett el szinte másfél éve, hogy “magára sok-sok szenvedés vár”.
Pontosabban a mai képen az látható, milyen állapotba jutottam abban a négy órában amíg ketrecbe zárt fejjel kellett várakozni étlen és szinte szomjan - a különféle, friss felvételek alapján ilyenkor határozzák meg a sugarak célpontjait. Meg ami azután volt, az is az arcomon van.
Maga a beavatkozás megfoghatatlan és leírhatatlan. Valami csőben feküdtem, három részletben csaknem egy órán át, lekötözve, lecsavarozott fejjel, és bár estem már át ilyenen, mindvégig attól rettegtem, hogy mikor tör rám a pánikroham. Tulajdonképpen permanens pánikrohamom volt a pánikrohamtól való félelemtől.
Meditációval sikerült elkerülni a meghibbanást. Csakugyan ez volt eddig a legkeményebb bátorságpróbám.
De megérte. Tegnap két nővér támogatott, ha megtettem húsz lépést. Ma hajnalban fölkeltem, és úgy jártak a lábaim, mint amikor híre sem volt a felemben otthonra lelő és boldogan tenyésző agydaganatoknak. Ebédkor családom jelenlévő tagjainak bemutattam közismert és újraéledő tánctudásomat is.
A szemem nem javul, a gépelés még nem tökéletes, a beszédem még néha akadozgat, de remélem úgy járnak majd. mint a lábaim.
10 megjegyzés:
Szívből kívánom, hogy a gépelés is hamarosan úgy menjen, mint a tánc, vagy még jobban. Sokan vagyunk ám, akik várják az írásokat.
Küldjük a pozitív energiát így ismeretlenül is .
Mielőbbi javulást kívánok.
Szívből kívánom, hogy a gépelés is hamarosan úgy menjen, mint a tánc, vagy még jobban. Sokan vagyunk ám, akik várják az írásokat.
Küldjük a pozitív energiát így ismeretlenül is .
Mielőbbi javulást kívánok.
A szellemed, a lelked nem változott. Ez a lényeg, nem a fizikai test akadozása. Az könnyebben helyrehozható - remélem -, mint egy esetlegesen megroppant tudat. A lábad tánca után kívánom, hogy nemsokára a gondolataid is táncra perdüljenek. Ahogy eddig is élveztem a felelős, okos, előrelátó cikkeidet, a továbbiakban is ez adhat majd iránymutatást bonyolult korunkban. Sokunknak fontos a mielőbbi gyógyulásod...
jobbulást, hogy ne hiányozzál:))
bbácsi...........
Nemsokára Teremtőnk elé kerülsz. Ne bánd. Az idő, amivel én többet tölthetek a világon nálad, a Teremtés mércéjével mérve semmiség csupán.
Rengeteg bűnt követtél el, és rengeteget én is. Rengeteg gyűlölség van benned, Iván, ahogy rengeteg bennem is.
Ez lehúz téged, a mocsárba, Iván. És az én gyűlölségem pedig engem húz le.
Hosszú ideje - nagyjából a betegséged óta - nem mocskoltalak itt, és nem mocskolok másokat sem, sehol az Interneten. Te egy rossz szót le nem írtál soha, de a tényleges mondandód... a vipera nyelve volt. Az enyém pedig mocsoktenger.
Ne ítélj, hogy ne ítéltess.
A gyűlöletet nem le-, hanem megtagadni kell. Azt is, ami benned van ott, Iván.
Nézzük a dolgot reálisan: Jézus mondta, hogy mindig van remény. A gyűlölet nehéz batyu, de úgy vélem, amíg élünk, letehetjük. Én ezen vagyok. Tégy így te is!
Ez az utolsó reményed. Ahogy nekem is. Odaát, az időn túl, egy pillanat lesz csupán, mire érted jövök. Azért fogok jönni, hogy a bocsánatodat kérjem.
Szeressétek ellenségeiteket!
Én megpróbálok Neked megbocsátani. Kérlek, te is bocsáss meg az összes... embernek, aki azt írta neked, amit írt.
"...miképpen mi is megbocsátunk, az ellenünk vétkezőknek."
Mielőbbi gyors gyógyulást kívánok, amihez pedig nagyon sok erőt! Minden szava iránymutató, köszönet az eddigiekért!
SPV
jobbulást.......Bbácsi
Requiescat in pace
Nyugodjék Békében!
Nyugodj Békében Kedves Iván!
Elmondok Érted egy imát, majd a mennyei postás házhoz viszi Neked!
Isten áldjon!
Németh Gábor
Megjegyzés küldése