Választások

Elmentem F. doktorhoz. L. doktor üzenetét vittem, aki írásban is kifejtette: a tüdőm annyira jól van, hogy operálható és sugarazható az agyam. K. doktor fölhívta V. doktort - aki először operált, lassan másfél éve -, megtanácskozták, hogy akkor máris küld az altatóorvoshoz. Szólt is az asszisztensnőnek, hogy intézkedjen, de közben mégis úgy döntött, hogy talán a két kis daganatot kellene kisugarazni, aztán kivágni a nagyot. Szólt V. doktornak, hogy mégis inkább így legyen. Addig is figyelik a V. doktorra váró nagyobb daganatot, amit mindenképpen ki kell kanyarítani a fejemből.
Aztán figyelmeztetett, hogy ezek a beavatkozások kockázatosak. Megjegyzem, gondoltam, de azért rákérdetem. A válasz az volt, hogy megbénulhatok, de meg is halhatok. És persze ugyanez várható, ha nem csinálunk semmit. De azért ravaszan azt kérdeztem, hogy van-e választásom. "Nincs". (Később a zöldséges a boltban megkérdezte, hogy milyen szőlőt szeretnék. Én meg azt, hogy van-e vörös. Mondta, hogy nincs, hanem csak a nagyszemű. Vagyis azt választhatom. Mondtam, hogy de azért köszönöm, figyelmes kérdését.)
Az, hogy nincs választás, a lehető legjobb válasz, mert nem kell spekulálnom, mérlegelnem.  Az pedig kifejezetten komfortos érzést kelt bennem, hogy ismét V. doktor kutakodik és kaszabol majd a fejemben. Van úgy, hogy az ember megszeret egy agysebészt.
Másfél hetem van fölkészülni az újabb bátorságpróba-sorozatra. Isten próbára teszi azokat akiket szeret, de nem egy demokrata, így aztán eszébe se jut választási lehetőséget adni.
Amint hazaértem, bosszúból csináltam egy brutális chilis babot. (Na jó, hazudok, mert már reggel beáztattam.) Levittem az öcsémékhez, akik az alattam lévő lakásban laknak. (A sógornőm etet minden nap.) Átjött Mirkó is. Megettük a babot. És jó vala. Nagyon jó. Nekik is ízlett,
Ez van most. Az élet vidám, csak keserű.
141111