Egy napig azzal volt tele minden, hogy a múlt hét végén sok motoros pusztult el az utakon. Meg, hogy már kicsi motort nem is nagyon lehet eladni, csak az erőgépekre van kereslet. Tanulságos. De a legfontosabb, és egészen hihetetlenül megdöbbentő információ az az, hogy tíz motorosból hétnek nincs jogosítványa. Nem is értem, arra gyanakszom, hogy valami számot félreértett a média. Várok: nem cáfolja senki. Tulajdonképpen mindegy, mert ha százból hét, az is megengedhetetlen. Pláne, hogy nagy része vette. Állítólag. Vagyis tudjuk, hogy több ezer, esetleg tízezer ember a törvényben meghatározott feltételek nélkül száguldozgat az országban. A lakosság, a rendőrség orra előtt. És ezt a rendőrök tudják. (Az ostoba, potenciális gyerekgyilkos szülőkről, akik – talán nem ok nélkül feltételezem – pénzt adnak erre a kölykeiknek, nem is beszélve.)
Ellentmondásos érzelmeim vannak a motorosokkal kapcsolatban, mert egyrészt az apám motorversenyző (is) volt, hogy úgy mondjam „fejlett motorkultúra” vett körül gyerekkoromban, és ezt én szerettem, másrészt viszont ugyanúgy félek az utcai, országúti motorosoktól, mint az autósok elsöprő többsége. Ha igaz, hogy ilyen sokan vezetnek jogosítvány nélkül, akkor ez talán mégsem csak valami zsigeri, megmagyarázhatatlan félelem: jól érezzük, hogy a motorosok jelentős részével van valami baj, és ez tükröződik a közforgalomban viselt dolgaikból. Talán nincs is mit magyarázni: a motor rendkívül veszedelmes jószág, elég egy rossz mozdultat és gyilkol. Félreértés ne essék: aggódom én a motorosok – főleg a hibbant gyerekek – miatt is, de engedtessék meg, hogy még jobban féltsem a sétálókat, a szabályosan autózókat, biciklistákat. Nincs mentség arra, ha ezt az állapotot elnézzük.
Talán hatékony lehet: ha bárkit jogosítvány nélkül kapnak, azonnal el kell kobozni a motort. Ha erre nincs törvény, rendelet, akkor alkotni kell, az alkotó ellenzékkel egyetértésben, azonnal. Ez talán visszatartó lenne, hiszen több százezret, esetleg milliókat érő masinákról van szó. A tulajdonos akkor kapja vissza, ha – a többi büntetés teljesítése után - bemutatja a jogosítványt. Akkor is el kell venni, ha arra hivatkozik, hogy nem az övé. Hiszen, ha valaki olyan embernek ad, csak jogosítvánnyal használható járművet, akinek az nincs, maga is bűnt követ el. Aztán majd tisztázzák egymás között. (Ha a motor tulajdonosa arra hivatkozik, hogy ő nem adta kölcsön a gépet, hanem azt jogtalanul vitte el a lebukott, akkor adják neki vissza, de mindjárt indítsanak eljárást lopás miatt a motoros ellen.)
Már előre tudom, hogy erre mi a válasz: nincs mivel elszállítani a motorokat, és nincs hol tárolni őket. Hát legyen! Ez háború, ami arról szól, hogy valamiképpen meg kell óvnunk nyilvánvalóan veszélyeztetett életeket. Az elszállításért és a tárolásért természetesen fizessen a jármű tulajdonosa, mégpedig annyit, hogy az állam is „jól járjon”, de legalábbis nullszaldósra jöjjön ki az akció.
Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy szintén nem nagyon értem, miért is kell nekünk eltűrnünk azt a zajszennyezést, ami a nyilvánvalóan a törvényben megengedett szintnél sokszorosan hangosabb motorokból árad például éjszakánként a városokban és a falvakban. A gyorshajtásról, az utcai mutatványoskodásokról már nem is beszélve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése