Közérdekű bejelentés, úgy hívják

Vámosi Nagy Szabolcs, az APEH nagytiszteletű alalnöke azt mondja a tévében, hogy nagyon jó forrás a titokban gazdagodók lebuktatásához az elvált feleség. (Ugyanezt hallottam reggel a rádióban a másik alelnöktől.) Nem gúnyolódik, nem nevet, nem cinikus, csak mondja. Nem is figyelmeztet, szinte szenvtelen, bár mintha éreznék benne egy kicsi izgalmat. Mindigis kedveltem ezt az embert, de egy pillanatra visszataszítóvá válik. Persze nem ő, hanem a hatalom, amit képvisel. Mert azt azért mindenki tudja, hogy az elválók közül nagyonis sokan egy darabig gyűlölik egymást, vagy legalább az egyik. De annyira, hogy nem csak a romlását, a boldogtalanságát kívánja, hanem egyenesen a halálát. Ráadásul ezek többnyire a kicsit vétkesebbek, akik magukkal nem tudnak elszámolni, és azt képzelik hagymázas kínlódásukban, hogy a másik pusztulása majd old a lelkiismeretük kínjain. Hibbanásig tudnak szenvedni az ilyenek. És bizony néha jelentenek, ész nélkül, akár saját, pláne a gyerekeik érdekei ellenére. Névtelenül vagy nagyon is nevesen. Közérdekű bejelentés, úgy hívják. Ezrek haltak ebbe bele a huszadik században. Nem kellene elfeledkezni arról, hogy voltak itt évek, számosak, amelyekben az ilyen közérdekűsködés következménye kínzás és halálig gyötrés lett. Most már csak kobzás, börtön fenyeget. De milyen jó az is, ha pusztítani akarunk, bosszúból. Nem vagyok egészen biztos abban, hogy egy állam méltóságát emeli, ha hivatalnokai az ilyenektől kapott adatokat használják lebuktatásokra. Nem jó hagyomány ez. Van ebben valami egészen pitiáner. Biztos azt mondanák erre, hogy ezt nem lehet másképp csinálni. Akkor is szégyenletes. Nyomorúságos állam az ilyen, és sohase lesz semmi köze a szabadsághoz és a méltósághoz, amit állítólag őriz.