Ez van

Valaki kérdezte, hogy – mint a karikatúristák barátja, rendszeres kiállítás-megnyitó – miért nem írok erről. Azért, mert szerintem más minden lehetséges vélemény elhangzott, leíratott. És nem akarok úgy föltűnni, mint a sajtószabadság öngyilkos merénylője. Már a Szabó István szeretetéről szóló levél aláírása miatt is annyi támadást kaptam, hogy rájöttem: itt és most teljesen értelmetlen például sajtóetikára, szakmai szabályokra, pláne emberi jogokra hivatkozni. Egyébként számomra az egész Szabó-ügynek az volt az igazi hozadéka, hogy rá kellett jönnöm: még az általam legjobban tisztelt, sőt igazán mélyen szeretett írástudók is milyen silány kaptafákat használnak, ha érdekeik, személyes indulataik miatt, vagy a szakmában kötelező fika-kényszertől indíttatva irkálnak. Semmi baj, ilyen az ember. Az ÉS-ről, a legjobb hetilapról még mindig azt gondolom, hogy a mai etikai állapotoknak megfelelő szinten cselekszik, amikor a szakma szabályait teljesen figyelmen kívül hagyva hóhérmunkát végez, és az országra ereszti a mazsolázgató történészek rémuralmát. Ugyanígy az írástudóktól sem várható el az, hogy legalább azt a nyomorúságosan olcsó sztereotípiát, miszerint aki egy volt besúgó minimális emberi jogait védi, az a Kádár-rendszert sírja vissza, vagy legalább rehabilitálja -, ha másért nem, a falkában csaholástól való irtózás miatt ne tupírozgassák. Ez van. Most, itt.