Rázás, rosszkedvű gumiszerelők

Január 5. (csütörtök) Rémisztő éjszakám volt. Arra ébredtem, hogy fulladok, izzadok, és ráz a hideg. Annyira borzasztó volt, hogy meg se mertem mozdulni, mert azt gondoltam, hátha attól mindjárt meghalok. Órákig feküdtem, mozdulatlanul.
De az volt az érdekes, hogy közben kitisztult az orrom, és alig köhögtem. Ebben vélhetően annak is szerepe volt, hogy Kata este belém kényszerített némi gyógyszert.
Meglepetésre elég jól föl tudtam kelni, a zuhany rendbetett, és miután Katát elvittem dolgozni, szinte hajnalban bejöttem a szerkesztőségbe. Az a legjobb időszak munkálkodásra.
Közben kaptam egy telefont, hogy szerepelnem kell a hétfői Kultúrházban. Remek felvétel lesz: orrhangon beszélek majd. Megfigyeltem, hogy mindig akkor hívnak tévébe, ha meg vagyok fázva. Vagy mindig meg vagyok fázva. (Jut eszembe: elfelejtettem leírni, de azt is megfigyeltem, hogy a gumiszerelők a világ legrosszabb kedvű emberei. Mosolyogni nem láttam még egyet se.)