Nehéz kiigazodni

Január 23. (hétfő) Ma reggel rájöttem, hogy van üzemorvosunk, és mindjárt el is mentem hozzá. Azt mondta, hogy én bátor ember vagyok, mert palesztin kendőt hordok sál gyanánt, ő ezt nem merné. Mondtam neki, hogy ezért még senki nem támadt rám, de nem is lenne jó, mert nagyon durva leszek minden rasszizmustól. Aztán persze rájöttem, hogy azért mondta ezt, mert ő palesztin. Egyébként olyan tisztán beszél magyarul, mint bármelyikünk. Mondtam neki, hogy bár nem látszik rajtam, a halálomon vagyok. Megvizsgált, adott valami brutális gyógyszert. Ha az se hat, akkor jöjjek vissza egy hét múlva. Még más tanácsokkal is ellátott. Az egész nem tartott tovább negyed óránál.
Egyébként azért nem megyek orvoshoz, mert nem bírom a várakozást. Illetve bírom, csak mostanában ne akarom bírni. Ha ugyan ez érthető.
Aztán dolgoztam, szépen, rendesen, jó melegben. Érdekes, hogy tegnap este nagyon rettegtem attól, hogy borzalmas hideg lesz, kimegyek az utcára, és ott helyben, menten megfagyok. De egyáltalán nem fáztam. És délután se. Most meg itt ülök a fűtött szobában sapkával a fejemen, sállal a nyakamon. Nehéz kiigazodni rajtam.