kedd, január 10, 2006

Pusztulás, de nem annyira rossz

Január 10. (kedd) Tegnap még sikerült az óvodába eljuttatnom Milost, aztán be is értem a szerkesztőségbe, de ott már annyira elhatalmasodott rajtam a betegség, hogy szabályosan rosszul lettem, fulladoztam. Aztán javult egy kicsit az állapotom, így még a Hócipő délutáni évindító beszélgetésére is elmentem. De csak azért, mert nagyon fegyelmezett vagyok. De ott is, majdnem elpusztultzam. Ma aztán ágyban maradtam, de képtelen is lettem volna fölkelni. Valahogy úgy lett, hogy Kata is csak másfél órát tanított, így egész nap ápolt. Nem annyira rossz így betegnek lenni.

Nincsenek megjegyzések:

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések