Őrtállás

Holnap, szombaton őrt állunk a Hősök terén az Ismeretlen Katona sírjánál az utóbbi évtizedek legförtelmesebb és legaljasabb indíttatású gyilkosságsorozatának roma áldozataira emlékezve. Nem tudom, hányan leszünk, de biztosan nem elegen. Bár a kevés is sok ahhoz képest, hogy két hete még úgy volt, hogy a közelébe se mehetünk. Mert ott egy választási naggyűlésnek álcázott nemzetközi náci fölvonulás készült, ahol a Waffen SS és a velük szövetséges magyar alakulatok hősi tetteiről ordítoztak volna, arra emlékezve, hogy megpróbáltak kitörni a Vörös Hadsereg gyűrűjéből. Bármit is gondolunk, az biztos, hogy égbekiáltó pofátlanság egy olyan német alakultra emlékezni Magyarországon, amelyik teherautóiról lerugdostatta az oroszok elől menekülő magyar katonákat - ez hiteles családi emlék -, igen erős szerepet kapott Magyarország megszállásában, emberek százezreinek likvidálásában, az ország rombadöntésében. Hogy Magyarországon, ahol több mint egymillió ember veszett oda, és még negyven évnyi rabsággal is fizettünk minden idők legordasabb eszmefertőzéséért, megint vonulhatnak náci emlékgúnyában, őrseregben, csendőrködve, népet rémisztve - ez megengedhetetlen.
Mint ahogy megengedhetetlen alkotmánycsúfolás, hogy egyáltalán be lehet jegyezni ma náci pártot, és az működhet is, rendezvényeit sem a rendőrség, sem a bíróság nem tilthatja be. Egy olyan országban, amelyikben az egész politikai osztály tátott szájjal, tehetetlenül figyeli, ahogy a nácik az ország házába menetelnek.
A kérdés már csak az, hogy egyszer lesz-e annyi önérzetes őrtálló ember, amennyivel legalább el lehet takarni ezt a szégyent.