Amortizáltak

Orbán megújította a vérszerződést a hűséges vezérekkel. Ez nagyon helyes, mert a népek szeretik, ha a kormányzás széles alapú. Bár, ha most jó régen, királyi korban lennénk, akkor az óriás Orbán mellé valami nagyon picike emberkéket rajzolna az írnok, mert ugye volt idő, amikor rang szerint illett ábrázolni a magasságot. Például Semjén Zsolthoz nagyítót kellene használni, bár ebbe vélhetően belekötne egy matematikus. Ha ugyanis a közvélemény kutatói azt hozzák ki, hogy a KDNP támogatói mindösszesen nullán vannak, akkor azt miképpen lehet ábrázolni? Például szellemnek, gondolom. Erre támpontot adott Semjén óriásarcú nyilatkozata, miszerint az ő pártja adja a Fidesszel kötött igen hatékony csodakoalícióban a szellemi erőt. Hogy aztán mekkora szellemi erő lehet abban a pártban, amelynek összes erejét nullának értékeli a nép, az érdekes kérdés. Hacsak nem valami negatív erőről van szó, mert ugye azt is mondta Semjén, hogy ő volt a nagy gyurcsányamortizátor, száz százalékos teljesítménnyel. Ennek ugyan ellentmond az, hogy az utóbbi napokig a Fidesz még mindig Gyurcsányt akarta legyőzni. Ez azért érdekes, mert a nullára lepusztított erőt, minek már aprítani, ha csak nem az is valami szellem. Az utóbbi hétre aztán úgy alakult, hogy a Fidesz mégis inkább a Jobbik ellen fordult, mert Orbán fölfedezte, hogy akár félmillió ember is átszéledhet Vona egyazászlaja alá, ha tovább amortizálódik a Fidesz. Lehet, hogy Orbán jobban járna, ha most, az utolsó utáni pillanatban álszövetkezés helyett mégis elfogadná Bajnai jobb kezét, egy antifasiszta összefogásra. Nem kellene aggódnia: Semjén csücsörítene és szorgalmasan bólogatna ehhez is.