Végre napirendbe kerül a párt- és kampányfinanszírozás kérdése a parlamentben. A képlet nagyon egyszerű: a tizenhét éve hozott szabályok idejétmúltak. Pontosabban: az a pénz, ami akkor elegendőnek látszott, ma már semmire sem elég. Ezért aztán a pártok csalnak, ahol tudnak. Ellenőrizetlenül áramlik a pénz az alapítványokon és vállalkozásokon át. Ez a legutóbbi választások idején már odáig fajult, hogy minden leplezés nélkül, arcátlan cinizmussal szegték a törvényt. Adózatlan – vagyis praktikusan lopott, de legalábbis kilopott – pénzeket használtak, a törvény szerint elkölthető összegek sokszorosát.
Érdekes, hogy az ellenzék most csak azt bírja hangsúlyozni, hogy azért van szükség a szabályozásra, hogy a kormánypártok ne tudjanak állami pénzekből kampányolni. Ez persze jogos, bár kicsit árulkodó. Csak nem az van, hogy a saját ciklusuk végén maguk is ezt cselekedték, és most az az igazságtalan, hogy a másik oldalnak már két lefölözés jut? De aligha csak az a baj, hogy a kormányon levők visszaélnek a lehetőségekkel. Az ember sejti, de nem tudja biztosan, nem meri kimondani, hogy honnan, hányféle helyről ömlenek vagy csordogálnak a mosott vagy mosatlan pénzek.
Ráadásul mekkora lehet a korrupció ebben a viszonyrendszerben? És mekkora lehet az egyéni haszonfogás? Ezt fölmérni nem, csak elképzelni tudjuk.
A pártok nyilván egészen pontosan tisztában vannak egymás forrásaival, csak ugye nem annyira napi politikai érdekük a leleplezés, pláne, hogy azonnal maguk is lelepleződnének. Igazi politikai bűnszövetség ez, mérhetetlenül ártalmas.
Hogy a dolognak mekkora jelentősége van a haza sorsát illetően, arról nekem van egy saját elméletem. Azt hiszem, hogy Gyurcsány Ferenc valamikor a választások után fölhívta Orbán Viktort, és közölte vele, hogy vége az autópálya-pénzek közös fosztogatásának. Az eladósodott Fidesz elnöke erre azt mondta, hogy ha ezt megteszi, napvilágra küldi az őszödi beszédet, és ribilliót csinál, az utcán söpri el Gyurcsányt. Fura módon pont akkoriban csökkentek a világon példátlan módon ötven százalékkal a hazai autópálya-építés költségei.
Lehet, hogy nincs igazam, de "belefér”, hogy így működik a mi szomorú kis történelmünk. Kár lenne, ha így maradna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése