Ma, a madarak és fák napján egészségügyi okokból egy gyönge órácskát bicikliztem. Ezt a patakmenti fasort azért szerettem, mert alatta kitűnő földiszeder termett. Mindig arra kanyarodtam, hogy egyek pár szemet. Biztos nagy szükség volt arra, hogy a patakmeder rendbetétele miatt ezen a lakatlan vidéken kilométeres szakaszon a fákat gyökerestül kitépjék. Még élnek, új ágakat hajtanak. Egy bakcsót, két verebet és egy harkályt láttam. Lepkét egyet se, bár azoknak nincs is napjuk.
.
3 megjegyzés:
Biztosan megrebbent már annak a lepkének a szárnya, ami előidézi azt a vihart, ami elsöpri az embert.
Kedves Gopál!
Magam is nagyon hiszek a vihart kavaró lepkeszárnyban. Sőt! Inkább "csak" bízok benne.
Sajnos, az a problémám a vihart kavaró lepkékkel, hogy mire szárnycsapásaik lökete eléri hazánkat, addigra lepkefinggá válik. (Már bocsánat a triviális kifakadásomért.)
Kis ország? Totális provincializmus!
Kis ország, kis zöldmozgalmak, kis környezet tudatosság, kis fasizmus, kisemberek, a zemberek
Én jobban bízom a természet alkalmazkodóképességében, mint az ember bölcsességében. Csak nehogy csalatkozzam...
Ezekért a méltóságban megöregedett fákért fákért azért nagy kár!
Megjegyzés küldése