Nem tudom, miért az jut eszembe a gyereknap előtt, hogy soha nem látott támadás indult az öregek ellen. És csakugyan: azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy például bárkinek eszébe jusson több szavazatot adni a középgenerációnak vagy a fiatalkorúaknak azért, hogy az öregek ne a számarányuk súlyával szóljanak bele a politikába. És eléggé régóta elképzelhetetlen volt, hogy egy európai állam alkotmányából kivegyék az öregekről való állami gondoskodás kötelezettségét.
A megállíthatatlan, egészpályás lerohanás folytatódik: most a fölső-közép generációs nyugdíjasok ellen. Éppen ott tartunk, hogy a rokkantak százezreit akarják felülvizsgálni, majd a “munkába” visszaterelni. De ugyez a terv azokkal is, akik kedvezményesen vonulhattak nyugdíjba - sokszor a munkáltatójuk ajánlatát kényszerből elfogadva. Nem csak a jövőre nézve akarják megszüntetni vagy megváltoztatni a korkedvezményeket, hanem visszamenőleg is eltörölnék, átírnák ezeket a társadalommal kötött szerződéseket.
Aligha történt még ilyen elképesztő méretű jogfosztás jogállamban. Magyarországon talán a legutóbb akkor, amikor a háború után győzött a Rákosi-féle kommunista párt, és emberek százezreitől vette el erőszakos államosítással a műhelyeket, patikákat, ingatlanokat, a parasztokat pedig a téeszcsékbe kényszerítette.
Az akkori hatalom is forradalomként értékelte saját tevékenységét, mert nyilván erre volt szükség ahhoz, hogy az égbekiáltó igazságtalanságokról, a tönkretett, megnyomorított, halálba kergetett emberek sorsáról valami magyarázatot adjon. És mi lenne jobb, mint a forradalom szükségszerűsége?
Most megint forradalom van. A lényege ugyanaz, mint bármelyiké: az egyik réteg el akarja venni a másiktól azt, ami nem az övé. Elég fura, mert vezetői még csak nem is próbálják letagadni: a sanyargatás célja, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.
Hogy meddig tarhat a munkanélküliek, a segélyen tengődők, a nyugdíjasok fosztogatása, azt nem tudjuk, de föl kell készülni a legrosszabbra. Csak abban reménykedhetünk, hogy áldozatok nélkül megússzuk. A gyereknapon pedig felejtsük el ezt az egészet, és semmiképpen ne mondjuk meg a kölyköknek, hogy mi vár rájuk.
.
3 megjegyzés:
Igaz. Leírtad, leírtam, nagyon sokan leírták és le fogják írni, mi történik itt. Vajon lesz módunk és erőnk ezen változtatni? Emgem már nem is igazán az foglalkoztat, hogy Orbán ámokfutásának hol a határa, hanem az, hogy mikor és ki fogja megállítani? Lesz e elég összefogás ennek az országnak a lakóiban, a politikusainkban?
Az a társadalom, amelyik nem becsüli meg az öregjeit, az nem is érdemli meg őket. Az egy romló, pusztulásra ítélt társadalom.
Kedves Iván!
Írásod kapcsán jut eszembe. Csak nem az lenne a probléma, hogy a FIDESZES fiúcskák is foglalkoztak a buddhizmussal, persze csak úgy szőrmentén, ahogy a kereszténységgel is? Kollektíve elballagtak a guruhoz, gurujukhoz. A guru, ahogy az tankönyvszerűen illik, feltette az alapkérdését:- "No fiaim! Megöltétek-e már apátokat, anyátokat, mert ha nem, addig ne jöjjetek hozzám!"
"Ezek", mint mindent, komolyan is vették a nagy tanítást. ÉS! A buddhizmus legszentebb pillanatában, az itt és mostban(!), azon fáradoznak. Persze a hozzájuk méltó módon,- szó szerinti értelmezésben.
Pu!Show
Megjegyzés küldése