szombat, május 28, 2011

Nem véneknek való vidék

Nem tudom, miért az jut eszembe a gyereknap előtt, hogy soha nem látott támadás indult az öregek ellen. És csakugyan: azelőtt elképzelhetetlen volt, hogy például bárkinek eszébe jusson több szavazatot adni a középgenerációnak vagy a fiatalkorúaknak azért, hogy az öregek ne a számarányuk súlyával szóljanak bele a politikába. És eléggé régóta elképzelhetetlen volt, hogy egy európai állam alkotmányából kivegyék az öregekről való állami gondoskodás kötelezettségét.
A megállíthatatlan, egészpályás lerohanás folytatódik: most a fölső-közép generációs nyugdíjasok ellen. Éppen ott tartunk, hogy a rokkantak százezreit akarják felülvizsgálni, majd a “munkába” visszaterelni. De ugyez a terv azokkal is, akik kedvezményesen vonulhattak nyugdíjba - sokszor a munkáltatójuk ajánlatát kényszerből elfogadva. Nem csak a jövőre nézve akarják megszüntetni vagy megváltoztatni a korkedvezményeket, hanem visszamenőleg is eltörölnék, átírnák ezeket a társadalommal kötött szerződéseket.
Aligha történt még ilyen elképesztő méretű jogfosztás jogállamban. Magyarországon talán a legutóbb akkor, amikor a háború után győzött a Rákosi-féle kommunista párt, és emberek százezreitől vette el erőszakos államosítással a műhelyeket, patikákat, ingatlanokat, a parasztokat pedig a téeszcsékbe kényszerítette.
Az akkori hatalom is forradalomként értékelte saját tevékenységét, mert nyilván erre volt szükség ahhoz, hogy az égbekiáltó igazságtalanságokról, a tönkretett, megnyomorított, halálba kergetett emberek sorsáról valami magyarázatot adjon. És mi lenne jobb, mint a forradalom szükségszerűsége?
Most megint forradalom van. A lényege ugyanaz, mint bármelyiké: az egyik réteg el akarja venni a másiktól azt, ami nem az övé. Elég fura, mert vezetői még csak nem is próbálják letagadni: a sanyargatás célja, hogy a gazdagok még gazdagabbak legyenek.
Hogy meddig tarhat a munkanélküliek, a segélyen tengődők, a nyugdíjasok fosztogatása, azt nem tudjuk, de föl kell készülni a legrosszabbra. Csak abban reménykedhetünk, hogy áldozatok nélkül megússzuk. A gyereknapon pedig felejtsük el ezt az egészet, és semmiképpen ne mondjuk meg a kölyköknek, hogy mi vár rájuk.

 .

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Igaz. Leírtad, leírtam, nagyon sokan leírták és le fogják írni, mi történik itt. Vajon lesz módunk és erőnk ezen változtatni? Emgem már nem is igazán az foglalkoztat, hogy Orbán ámokfutásának hol a határa, hanem az, hogy mikor és ki fogja megállítani? Lesz e elég összefogás ennek az országnak a lakóiban, a politikusainkban?

kelgyo írta...

Az a társadalom, amelyik nem becsüli meg az öregjeit, az nem is érdemli meg őket. Az egy romló, pusztulásra ítélt társadalom.

Pu'Show írta...

Kedves Iván!

Írásod kapcsán jut eszembe. Csak nem az lenne a probléma, hogy a FIDESZES fiúcskák is foglalkoztak a buddhizmussal, persze csak úgy szőrmentén, ahogy a kereszténységgel is? Kollektíve elballagtak a guruhoz, gurujukhoz. A guru, ahogy az tankönyvszerűen illik, feltette az alapkérdését:- "No fiaim! Megöltétek-e már apátokat, anyátokat, mert ha nem, addig ne jöjjetek hozzám!"
"Ezek", mint mindent, komolyan is vették a nagy tanítást. ÉS! A buddhizmus legszentebb pillanatában, az itt és mostban(!), azon fáradoznak. Persze a hozzájuk méltó módon,- szó szerinti értelmezésben.

Pu!Show

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések