Sztálin füle

A haon.hu képe

Nézem, mit művelnek ezek a primitív franciák egy olyan pitiáner dolog miatt, hogy kicsit emelkedik a nyugdíjkorhatár. Képesek szétbénítani a saját országukat, pedig tudhatnák, hogy nincs más választás: egyre tovább élnek az emberek, egyre kevesebb a fiatal. Mi ezt a dolgot már régen értjük, tudjuk, eszébe se jutna senkinek, hogy ilyesmiért föl kellene zavarni egy város, egy ország nyugalmát.

Jó, volt itt most néhány boldogtalan év, amikor éppen pont október huszonharmadikán meg a környékén először nagy fölfordulás volt az országban, és pláne Budapesten, aztán meg rendre kiürült a város, mert az emberek féltek a zűrzavartól. De ennek most vége. Tán már a vidéki szállodások is aggódva figyelik, hogy ezen a hétvégén nem lesz akkora kirajzás, mint az utóbbi években. Bedől az egész welness-iparág, meg a falusi turizmus. A vidéki nagymamák is hiába várják a hét végére a kölyköket. Nincs pénz az útiköltségre, mert elviszik a fölturbóztatott kamatterhek.

Eszembe se jut fölhívni rendőrségi forrásokat, hogy merre lehet demonstráció, fölvonulás, tüntetés, hol vonul a gárda, merre járnak a motorosok, merre ne menjek autóval, gyerekkel. Itt most semmiféle, úgynevezett rendkívüli eseményre nem kell számítani. Itt nincsenek kommunisták, anarchisták, vérmes traktoros parasztok, ádáz egészségügyiek, hogy gyújtogassanak, autót borítsanak, kordont bontsanak. Pláne, hogy itt aztán kordon se kell.

Jól van ez így. Nem ugrabugrálunk, nem blokádolunk, nem sípolunk, nem mondgyonlezünk, mint a primitív franciák. Itt az országvezető minden félelem nélkül, bátran kiállhat a nép elé nagyot beszélni, akár a Kossuth térre is. Mondhat is akármekkorát, még attól se kell tartania, hogy egy füttyféle megzavarja. 

Vajon miféle különbség van a primitív franciák és a rendkívüli mértékben megkultúrálódott magyarok között? Mi lehet az oka annak, hogy az egyik nép egy egyáltalán nem meglepő, sőt szükséges törvénymódosítás miatt, miszerint kicsit többet kell dolgozni a nyugdíjért, lázadozni kezd, mi meg nemcsak ezt viseljük el, hanem teljes nyugalommal vesszük tudomásul, hogy csak úgy el lehet venni azt, amit eddig háromoldalú szerződéssel, mégis kötelezően befizettünk a saját nyugdíjszámlánkra? 

Pár hónappal ezelőtt még a legförtelmesebb dolognak számított az, hogy a bankok a kulturált világban egyedülálló módon kilobbizták maguknak az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét és gyakorlatát. Most meg a magánnyugdíj-kasszákkal kapcsolatban lényegében ugyanez történt, csak éppen lobbizni se kellett: elég az egyszerű bejelentés. Meg a kétharmad.

Az emberemlékezetben nem is olyan régen egy benzinárememelés miatt tört ki ugyanolyan cirkusz, mint most Franciaországban. Taxisblokádként került a történelmünkbe. Pedig az milyen pitiáner ügy volt ahhoz képest, hogy most az orrunk előtt zajlik a a társadalom teljes visszarendezése valami félkádári-félhorthysta, morcos államfeudális modellre. 

Már nincs komolyan vehető köztársasági elnök, alkotmánybíróság, számvevőszék, törvénykezés, nincs ellenzék, nincsenek szakszervezetek, néhány hónap múlva népfölhatalmazással megtisztelt alkotmány se lesz. 

De a mi ingerküszöbünk olyan magasan van az izgága franciákéhoz képest, mint az Eiffel-torony teteje a tengerszinthez.

És jól van ez így, ne hagyjuk magunkat idegesíteni. Ha ez így folytatódik, magától lesz államvallássá a buddhizmus, mert valamilyen talányos, a világon is egyedülálló össztársadalmi elbuddhásodás következik be: a külső világ úgy szűnik meg, hogy mi szépen, lassan önmagunkba emigrálunk. Az is lehet, hogy ez megint valami hungaricum gyanánt kerül majd bele a világ köztudatába.

Olvasom, hogy “Az 1956-os forradalom évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítja az október 23-án ledöntött és a forradalmárok által feldarabolt Sztálin szobor bal fülét”. 

Azt hiszem, elmegyek és megnézem. Nagyjából ennyi maradt a balból. Jó ez így, mert jó az ünnepi békesség, de kár, hogy Sztáliné az a fül. Szemlélgetem egy darabig, aztán hazamegyek. Ha lesznek közben gondolataim, majd legközelebb megosztom önökkel. Ha lesz még hol.
(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .