hétfő, július 18, 2016

Papad

A Népszava 2016. augusztus 31-én (szerdán), 18 órakor a Szent István parkban, a Fejtő-szobornál 107. születésnapja alkalmából immár hagyományosan megkoszorúzza tiszteletbeli főszerkesztője, Fejtő Ferenc szobrát, és átadja a „Papad”-ot is. A padot Andrassew Ivánról, a Népszava publicisztikai rovatának vezetőjéről, az első Fejtő-díjas íróról, újságíróról nevezik el. Andrassew Iván ezen a padon üldögélt, amikor már betegen eljött, hogy ott lehessen ő is a koszorúzáson.

Beszédet mond:
  • Molnár Gyula, az MSZP elnöke
  • Kocsis András Sándor, a szobor alkotója
  • Iványi Gábor, lelkész
Az eseményre a szervezők várnak minden barátot és családtagot!

péntek, január 15, 2016

Ki volt Andrassew Iván? életműpályázat

Barátainak egy csoportja 2016. január 14-én a Spinoza Színházban emlékezett meg Andrassew Iván halálának első évfordulójáról. (Az estről például a Népszava így tudósított.)

Az Iván életművének gondozására létrejött civil társaság ez alkalommal adta át a „Ki volt Andrassew Iván?” pályázat díjait is. Az itt olvasható pályázati kiírásra majd' húsz mű érkezett. Ezt elsőre elegendőnek és szívet melengetőnek, de a munka befejezéséhez kevésnek ítélte a társaság, így egyelőre fennmarad, s szándéka szerint majd még hallat magáról.

A zsűri a szívének legkedvesebb pályaművekből egy kötetet is megjelentetett az estre. A hagyományos, könyvszagú könyvbe csak a kedvenc riportfilmje „nem fért bele”. Ez alább tekinthető meg.

A könyvből egy szabadon letölthető verzió ide kattintva érhető el. Olvassák, szeressék, terjesszék!


Az ATV Start+ című műsorában Horváth István beszélt a  pályázatról. A beszélgetés IDE kattintva tekinthető meg.

kedd, szeptember 22, 2015

Ki volt Andrassew Iván? (pályázati kiírás)

Az Andrassew Iván életművének gondozására létrejött civil társaság (tagjai: Bleuer István, Danó Anna, Gyárfás Tamás, Horváth István, Katona József, Karácsony Ágnes, Nagy Péter, Róna Péter, Sárközy Tamás, Tamás Ervin, Várkonyi Tibor) „Ki volt Andrassew Iván?” elnevezéssel  pályázatot írnak ki összesen 1 millió forint értékben. A díjnyertes pályázatok díjának kifizetésére a civil társaság tagjai egyetemlegesen felelősséget vállalnak.
Andrassew Iván író, költő, újságíró, polgárjogi aktivista ... életműve 2015. január 14-én lezárult. Pályának utolsó húsz éve kiemelkedő internetes aktivitása révén különösen jól dokumentált. Ennek ellenére, és éppen szerteágazó tevékenysége miatt, számos válasz adható arra a kérdésre, hogy a maga után hagyott kulturális nyomokból milyen emberi-szakmai karakter rekonstruálható.
A pályázók feladata az, hogy a rendelkezésre álló, illetve felkutatható források – történeti adatok, publikációk, kortársi visszaemlékezések – felhasználásával adjanak személyes választ a pályázat címében foglalt kérdésre. (Emlékeztetők: andrassew.hu,  wikipedia.orgfacebook.com)
A pályamunkák formája tetszőleges: lehet weblap, film, színdarab, riport – azzal a feltétellel, hogy a pályamű legyen az interneten is bemutatható, közreadható.
1.    A pályázó Andrassew Iván munkásságának bármely területét bemutathatja (költészet, újságírási tevékenység, polgári aktivista tevékenység, stb.), a tanulmány személyes élményeket is tartalmazhat.
2.    A pályázaton bárki részt vehet. A digitalizált pályaművet (vagy annak elektronikus elérhetőségét) a civil társaság honlapján megadott e-mail címre (kivoltandrassewivan@gmail.com) kell benyújtani 2015. december 1-jéig. (A honlap a www.csomopont.hu/andrassew címen elérhető.)
3.    A pályaműveket a társaság tagjai többségi döntéssel bírálják el.
4.    A civil társaság a pályaművek díjazására egy első, egy második és egy harmadik díjat tűz ki. Az első díj 500.000, a második 300.000, a harmadik 200.000 forint.
5.    A társaság fenntartja a jogot, hogy egyes díjakat ne adjon ki, illetve az 1 millió forintos költségkereten belül több azonos díjat adjon ki (pl., hogy ne adja ki az első díjat és annak pénzösszegéből több második, illetve harmadik díjat hozzon létre). A társaság jogosult továbbá arra, hogy nem megfelelő színvonalú pályázatok esetén a pályázatot legkésőbb 2016. január 10-ig érvénytelennek nyilvánítsa. Ezt a döntést a társaság honlapján haladéktalanul közzé kell tenni.
6.    A pályázat eredményhirdetésére 2016. január 14-én, Andrassew Iván halálának évfordulóján kerül sor. A társaság ügyvitelre feljogosított tagja, Horváth István a társaság e célra létrehozott bankszámlájáról a nyertes pályázóknak a díj összegét eredményhirdetéskor, de legkésőbb 2016. január 31-ig kifizeti.
7.    A pályázatra benyújtott művek szerzői joga a pályázót illeti, aki jogosult tanulmányát bármilyen más formában is közzétenni. A pályázó azonban feljogosítja a pályázatot kiíró civil társaságot, hogy gyűjteményes műben (pl. tanulmánykötet) a pályázó tanulmányát ingyenesen megjelentethesse abban az esetben is, ha a pályázat nem nyer.
8.    A pályázatra egyébként a Polgári Törvénykönyv díjkitűzésre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

Ha elakad, itt kérhet segítséget: katona@csomopont.hu

csütörtök, november 27, 2014

Megérte

Az a kép, amit tegnap tett ide a kisfiam (a Facebookra), közvetlenül a gammázás előtt készült. Ez meg utána. Azt hiszem mindkettőn valami szenvedésféle látható. De hiszen V. doktor, aki először operált, azzal engedett el szinte másfél éve, hogy “magára sok-sok szenvedés vár”. 
Pontosabban a mai képen az látható, milyen állapotba jutottam abban a négy órában amíg ketrecbe zárt fejjel kellett várakozni étlen és szinte szomjan - a különféle, friss felvételek alapján ilyenkor határozzák meg a sugarak célpontjait. Meg ami azután volt, az is az arcomon van.
Maga a beavatkozás megfoghatatlan és leírhatatlan. Valami csőben feküdtem, három részletben csaknem egy órán át, lekötözve, lecsavarozott fejjel, és bár estem már át ilyenen, mindvégig attól rettegtem, hogy mikor tör rám a pánikroham. Tulajdonképpen permanens pánikrohamom volt a pánikrohamtól való félelemtől. 
Meditációval sikerült elkerülni a meghibbanást. Csakugyan ez volt eddig a legkeményebb bátorságpróbám.
De megérte. Tegnap két nővér támogatott, ha megtettem húsz lépést. Ma hajnalban fölkeltem, és úgy jártak a lábaim, mint amikor híre sem volt a felemben otthonra lelő és boldogan tenyésző agydaganatoknak. Ebédkor családom jelenlévő tagjainak bemutattam közismert és újraéledő tánctudásomat is.
A szemem nem javul, a gépelés még nem tökéletes, a beszédem még néha akadozgat, de remélem úgy járnak majd. mint a lábaim.

csütörtök, november 13, 2014

Lepkék

Amikor Putaj, a Kis Buddha kamaszodott, és persze még soványka volt, sokat kérdezett a szerelemről. Hogy meséljek.
Hát meséltem, mert miért is ne:
Egyszer a barátaim születésnapomra hoztak nekem sok száz gyönyörű, tenyérnyi lepkét. Nem Afrikából vagy Dél-Amerikából csempészték, hanem itt tenyésztették őket, inkubátorokban, valami alföldi tanyán. A barátaim mondták, a használati utasításban az volt, hogy csak egyre kell vigyázni: nem szeretik, sőt néha ki se bírják, ha rosszra gondolunk.
Csodálatos nap volt. Körbe-körbe röpködtek a pillangók, soha nem ütköztek egymásnak. Csak néha szálltak le az ételünkre, a születésnapi tortámra leginkább - pörge nyelvükkel nyalták a cukros kakaót. A virágokat is megtisztelték, amiket nőktől kaptam, mert így próbálták jelezni a szeretetüket. Akkor is, ha tudták, hogy nem szerethetem őket, mert egy asszony tölti be a lelkemet, akit csak ritkán láthatok, de akkor se érinthetek.
Ha hallgattunk - pláne csukott szemmel -, fergeteges volt a suhogás. Néha szellőnek tűnt, aztán viharnak, és voltak percek, amikor orkán őrjöngött a szobában.
Aztán szinte vége lett: szellőt susogtak a lepkeszárnyak. És egyszercsak félni kezdtem, mert baljós csönd bújt a szellő mélyén. El is aludtam, mint rendesen, ha félek.
Azt álmodtam, hogy a ravasz halál, akit annyiszor legyőztem, szürke ködfelhő képében tüntet el a világból, és a szerelmem sohasem tudja meg, hogy nem vagyok többé. Nem is gondol rám, így aztán a lelkem nem melegedhet az aurájában, a bőre fölött lebegve, ha fázom a semmiben.
Sokáig aludtam. Mire megébredtem, a barátaim már elmentek. A húgom a szoba közepén állt, pusztult lepkék gyönyörű szőnyegén. Zokogott szegény.
Később azt mondta, nem engem siratott, hanem kétségbe volt esve, mert nem tudta eldönteni, hogy illik-e lepkéket porszívóval eltakarítani, vagy egyenként kell hajolni értük.
Végül az lett, hogy egy zsákban lehordta őket a patakra. Később mesélte, hogy a vízen is lepkeszőnyeggé terültek, ami csigalassan kúszott lefelé. Nyilván a tengerig.
ÉS 141107



kedd, november 11, 2014

Választások

Elmentem F. doktorhoz. L. doktor üzenetét vittem, aki írásban is kifejtette: a tüdőm annyira jól van, hogy operálható és sugarazható az agyam. K. doktor fölhívta V. doktort - aki először operált, lassan másfél éve -, megtanácskozták, hogy akkor máris küld az altatóorvoshoz. Szólt is az asszisztensnőnek, hogy intézkedjen, de közben mégis úgy döntött, hogy talán a két kis daganatot kellene kisugarazni, aztán kivágni a nagyot. Szólt V. doktornak, hogy mégis inkább így legyen. Addig is figyelik a V. doktorra váró nagyobb daganatot, amit mindenképpen ki kell kanyarítani a fejemből.
Aztán figyelmeztetett, hogy ezek a beavatkozások kockázatosak. Megjegyzem, gondoltam, de azért rákérdetem. A válasz az volt, hogy megbénulhatok, de meg is halhatok. És persze ugyanez várható, ha nem csinálunk semmit. De azért ravaszan azt kérdeztem, hogy van-e választásom. "Nincs". (Később a zöldséges a boltban megkérdezte, hogy milyen szőlőt szeretnék. Én meg azt, hogy van-e vörös. Mondta, hogy nincs, hanem csak a nagyszemű. Vagyis azt választhatom. Mondtam, hogy de azért köszönöm, figyelmes kérdését.)
Az, hogy nincs választás, a lehető legjobb válasz, mert nem kell spekulálnom, mérlegelnem.  Az pedig kifejezetten komfortos érzést kelt bennem, hogy ismét V. doktor kutakodik és kaszabol majd a fejemben. Van úgy, hogy az ember megszeret egy agysebészt.
Másfél hetem van fölkészülni az újabb bátorságpróba-sorozatra. Isten próbára teszi azokat akiket szeret, de nem egy demokrata, így aztán eszébe se jut választási lehetőséget adni.
Amint hazaértem, bosszúból csináltam egy brutális chilis babot. (Na jó, hazudok, mert már reggel beáztattam.) Levittem az öcsémékhez, akik az alattam lévő lakásban laknak. (A sógornőm etet minden nap.) Átjött Mirkó is. Megettük a babot. És jó vala. Nagyon jó. Nekik is ízlett,
Ez van most. Az élet vidám, csak keserű.
141111

hétfő, november 10, 2014

Dezsa


Hatalmas dezsavűzás volt reggel. Jó régen volt, amikor ugyanebben a házban laktam és a reggelt azzal kezdtem, hogy lementem a Kosztolányi Dezső térre, újságárt. És azok voltak a legjobb napok, amikor mindjárt bele is lapoztam valamelyikbe, hogy benne van-e valamelyik írásom. Most visszajött az a sok évtizedet átkísérő érzés: megvettem az Élet és Irodalmat, és benne vagyok, Vagyis a Lepkék című rövid, de annál szomorúbb novellám, amit két hete se írtam. És nagyon jól van ez így, Mindig azt hiszem, hogy ezek a dolgok már nem is érdekelnek, hogy elvesztettem a hiúságomat. Aztán dehogy.
141107 FB

vasárnap, november 09, 2014

Boldogítók

Fura az ember: ha hatalomra jut, gyakran azt képzeli, hogy joga, sőt elhivatott kötelessége az emberi viszonyok megváltoztatása. Hiába mondjuk, üzenjük például egy pártoknak, hogy nem szeretnénk valamit, csakazértis úra és újra előveszik népboldogító ötleteiket.
Bár sohasem mondjuk ki, arra választunk embereket, hogy a jó, bevált dolgokat megtartsák, esetleg kicsit javítgassák, és csak akkor cseréljék le azokat, ha egyértelmű társadalmi igény mutatkozik a változtatásra.
Persze a hatalmon lévők még véletlelenül se kérdeznek rá arra, hogy a nép mit szeretne. Így jöhet elő hirtelen a teljesen zavaros netadó ötlete, amiből aztán sunnyogva kell kimászni. És Orbán Viktor örülhet, hogy a tömeg nem zavarta el. Talán majd akkor, ha kiderül, hogy hazudozásával kiket és milyen főbenjáró bűnöket fedezett heteken át a NAV-ügyben.
Addig is a KDNP előveszi javaslatát a boldog vasárnap megteremtésére. Úgy látszik, a szeretet követei nem nagyon értik meg: egyrészt nem szeretnénk újabb csomóezer munknélkülit, másrészt meg a kapitalizmusban az a jó, hogy alkalmazkodunk egymás igényeihez: ha a kereskedő, a dolgozó és a vásárló úgy dönt, hogy megéri vasárnap is nyitva tartani, akkor az az ő dolguk. (A  KDNP nagyon sok szavazatot szerezhetne azzal, ha a vasárnap dolgozók érdekeit védő szakszervezeteket támogatná a dolgozóellenes ocsmány törvények hatásainak kivédésében.)
Nyilván semmi nem lesz a vasárnapi boldogságból, ám sokkal nagyobb baj, hogy a valódi hatalommal bíró Fidesz tönkre teheti a gimnáziumokat és a gyerekeket azzal, hogy felére csökkenti a diákok számát. Az egykor magát polgárinak hazudó párt ma már nem érti, hogy nem véletlenül hoztuk létre a polgári iskolarendszert. A tudásalapú társadalom alapja a műveltség. Tudom, nehéz megérteni, de a munkaalapú társadalomé is. Ráadásul az emberi jóléthez és boldogsághoz szükséges a harmóniák fölimerése és élvezete. Az meg például irodalom, rajz és énekórákon sajátítható el.
Megjegyzem: a kommunisták se tudtak visszafordíthatatlan károkat okozni, és hozzájuk képest Orbánnak aligha lesz ideje gyerekek százezreinek életét elhivatottan tönkretenni.

Van úgy, hogy a nép másképp akar boldog lenni.

vasárnap, november 02, 2014

Pörgés

Az utóbbi hetekben pörögtek a dolgok. Előbb megtudtam, hogy új daganatok vannak agyamban, amiket csak akkor lehet operálni, ha a tüdőmben jók a viszonyok. Aztán kiderült, hogy jók: ott meg zsugorodott a daganat, sőt a kórosan kövér, mondhatni dagadék nyirokcsomó is. Ez azért meglepő, mert hónapok óta nem kaptak pusztító kezelést. Az agyba azért kell belepiszkálni, mert az egyik daganat olyan, amivel ugyan állítólag el lehet éldegélni akár két-három évig is, de közben a jobb oldalam lebénul. Valahogy egyre soványkább kedvem van ehhez az egészhez.
Viszont tudtam írni, novellát is. Grecsó írta, hogy beteszi a következő ÉS-be. 
Ha mégis megbénulok és kerekesszékbe kényszerülök, akkor egy ilyen kutyát szeretnék.


szombat, november 01, 2014

Ravaszkák

Rendkívül ravaszak az amerikaiak. Majdnem annyira, mint Orbán Viktor.

Tudomásra hozták, hogy hat magyar főnemest kitiltottak az Egyesült Államokból főbenjáró bűn, korrupció miatt, ám egy létező törvényhelyre hivatkozva nem árulják el a neveket. A kormányzók és sleppjeik nagyot sóhajtottak, hogy akkor most nem buktak le valamelyik megvesztegetésen, és el is kezdődött a szokásos hadoválás, hogy az az ország elleni támadás, meg a kommunisták és pláne a liberálisok intézték az egészet, ami nettóbruttó irgum és burgum hazaárulás  Addig se kell arról beszélni, hogy a kormányszintű korrupció a legsúlyosabb hazaárulás - a szó szoros értelmében is.
De mindegy is már. A lényeg az, hogy az amerikaiak belevitték Obánt - miután elemezték a jellemét, a “profilját” -, hogy ne mondjon névsort, mert az azonnal elsöpörné őt is - noha lehetetlen, hogy nem ismeri a neveket. Ebből az lett, hogy napok óta mindenki mindenkire gyanakszik, a kormányhoz közel állók adatokat gyűjtenek egymásról, a főnökeikről, mert pontosan tudják, hogy előbb-utóbb jön a felelősségre vonás, és aki csak tudott a mocskos ügyekről, és nem jelentett, az is börtönbe jut, ha megint lesz igazságfenyegetés és -szolgáltatás. Ahogy ez kinéz, nem is olyan sokára.
Addig is gyalázgatják az amerikai ügyvivőt. Már ott tartunk, hogy ő a magyar ellenzék vezetője. Bár figyelemre méltó gyengülés jele, hogy Orbán saját munkásőrségét, a Békemenetet nem meri bevetni,- még egy amerikai nagykövetség előtti morcoskodásra sem.
Mindez persze oda vezet, hogy egyre-másra szivárognak a nevek, sokan bemocskolódnak a Fideszben és a környékén. Pusmognak, ahelyett, hogy arról tanácskoznának, hogy ki legyen Orbán utódja - hiszen bármelyik pillanatban lemondhat, mert nevetségessé vált - és nyilván a Fidesz adhatja az új miniszterelnököt. Föltéve, hogy nem a netadó miatti népfölkelés sodorja el az uralmukat, és új választás lesz. Mindenesetre a keddi, egyre jobban orbánellenessé forduló százezres vonuláson szokatlanul sok fideszes volt. Nem valószínű, hogy a CIA vesztegette meg őket.
Az se valószínű, hogy a ravasz amerikaiak javasolták az internet megadóztatását. Bár ha Orbán gyors lejáratására törekednek, akkor nincs jobb és agyafúrtabb tanács.
(Népszava 141031)

Mindig várok

Pár hete beszélgettünk a kisfiammal, kicsit komolyabban, mint máskor. Atyai intésben részesítettem: ha nem számol be idejében, vagyis azonnal az anyukájának arról, hogy mi került az ellenőrzőjébe osztályzat vagy tanári, esetleg igazgatói bejegyzés gyanánt, akkor később sokkal rosszabbul jár. Lesz kiabálás az biztos, de az is lehet, hogy nem nézhet tévét, nem számítógépezhet, ésatöbbi. Úgyis minden kiderül, tehát fölös dolog a sumákolás. Plusz még nevetséges is. Arról nem is beszélve, hogy a méltán szomorú Mama bizalma is odavész, amit aztán rettenetesen nehéz visszaszerezni.
Azt vártam, hogy a múlt hétre a szegénység elleni harc világnapja alkalmából a kormány, vagyis Orbán Viktor mégis megengedi, hogy napvilágra kerüljenek a hazai szegénységi adatok, a Statisztikai Hivatal jelentése. De nem! Pedig már túl vagyunk minden választáson, és szivárognak is a szégyenletes adatok. Amelyek alapján a kormánynak kötelessége lenne lemondani. Egy polgári, nem a munka, hanem becsület alapú államban. 
Ehelyett peckes hencegést és szánalmas hazudozást hallottunk világra szóló eredményeinkről.
Most azt várom, hogy ezen a héten kiket tartóztatnak le világra szóló korrupciós eredmények miatt, És hogyan jelenti be Orbán a lemondását. Szégyenében.

vasárnap, október 19, 2014

Isten kedvence

A Kecskeméti Főiskolán természetes szert találtak a parlagfű kiirtására. Ez bizony valóságos szenzáció, hiszen legalább kétmillió magyart szabadíthat meg a szenvedéstől. Ráadásul arról is fölvilágosították a népet, hogy a parlagfű kaszálása valóságos bűn, hiszen a levágás után tíz újabb növény kél. Vagyis csak gyökerestül érdemes kihúzni. Volt érdemes eddig, mert most itt a szer.
Jó ez a figyelmeztetés, mert ezek szerint meg kell várni a szer forgalmazását, hiszen aligha lehet kihuzigálni sok százmillió növényt. Hacsak nem a gárdistákkal. Egyszerűen fölmérhetetlen a fertőzöttség. Saját megfigyelésem - ezt láttam biciklizés közben a földutakról -, hogy a parlagfű - a marihuána mellett - Isten kedvenc növénye, mert Ő sokasítással szeret jutalmazni.
Ígéretei dacára gyakorlatilag semmit nem tesz, tett a kormány az irtásért, sőt az arra szánt pénzt elsikkasztotta. “Több mint egymilliárd forintot ajánlottak fel az adófizetők 2009-ben az adójuk 1 százalékából parlagfűmentesítésre, ehelyett azonban végkielégítésekre, terepjáróra és számítógépekre költötte a pénzt a kormány 2011 első felében. - írja  Mandiner.)

Most itt az alkalom, hogy úgy tegye jóvá a fosztogatást a kormány, hogy kutatásra ad egymilliárdot a Kecskeméti Főiskolának. Azonnal.

szombat, október 18, 2014

Nem igaz

Próbálok tájékozódni, de nehéz: most jön az ebola vagy nem? Ide, Magyarországra. Senki nem tudhatja.
Tegnap azt hallottam, hogy hamarosan heti tízezer új megbetegedéssel számolhat a világ, Az talán elég ahhoz, hogy ide is beszivárogjon. Pár hete ezt még lehetetlennek gondoltuk, de már fölkészül az egészségügy. Nagyon helyesen.
Mivel az utóbbi esztendőben kénytelen voltam megismerkedni néhány kórházzal, jelzem: néhol elképesztőek a higiéniai állapotok. Különösen a vécékben. Nincs papír például, a melléhugyozás következményét ritkán takarítják. Ez se csoda: találkoztam olyan takarítónőkkel, akik 1600 forintot kapnak egy napi munkáért, ami nagyjából a vidékről való bejárásra elegendő. Mivel a kórházakat államosították, ezekért az állapotokért az állam felelős.
De az ebolaveszély jó alkalom, hogy össznépi higiéniai program induljon - nem majd, hanem a jövő héten. Például: tessék naponta többször kezet mosni, méghozzá szappannal. Tessék kerülni egymás érintését. Igen, bármennyire szép szokás a kézfogás,érintős  járványveszély idején nem praktikus. Az általános puszilkodás meg pláne nem. (Vannak itt, akik egymás szemét nyalják meg puszi gyanánt! Ez még járványmentes időben sem javallott. Erről föl kellene világosítani a hülye kamaszokat.)
Vagyis: nem igaz, hogy tétlenül kell várni a sorsa.

Csak nehogy


Mennyire jó úgy ébredni, hogy nagyonis meghitt érzés Dzsudzsák nevének helyes leírásával molyolni. Amikor ezt írom, még sötét van. Direkt korán keltem, hogy megnézzem, másképp kel-e a Nap. 

Figyelni akarom, milyen az, amikor egy nép végre nem a bánattól fuldokol, hanem a boldogságtól. Csak vigyázzunk, mert ilyenkor lehet bármit megcsinálni velünk. Most nem ünneprontok, hanem a kötelességemet teljesítem: figyelmeztetek.
Már a Románia elleni “győzemmel felérő” döntetlen után azonnal, népfölkekés kockáztatása nélkül be lehetett dobni, hogy a főváros közgyűlésében nem is kellenek a pártfrakciók, mert ott kerületi polgármesterek vannak, akik amúgy se a pártjaikat, hanem a kerületüket képviselik. Ahhoz meg nem kell frakció.
A Feröer-szigetek elleni világra szóló győzelem talán még nem elég ahhoz, hogy a Fidesz valamelyik boldogságfelelőse bevesse, hogy a parlamentben is meg kellene szüntetni a frakciókat, mert minek azok… hogy aztán mi a magyarázat, azt majd maga a parlament kitalálja. Az a fontos, hogy a választásokra eltűnjenek. Mert akkor nem kell bevezetni a nyílt diktatúrát, hanem magától, alaptörvényesen bevezetődik az, ami van. Azt még Obama se csúfolhatná. Csak nehogy az legyen a magyarázat, hogy nem maradtak az országban emberek, akiket a pártok képviselhetnének.


csütörtök, október 16, 2014

Kicsit pihenni!

Megtiszteltetés ért: fölhívott egy volt, vesztes polgármester, hogy most nagyon sok ideje lesz, szerintem mit csináljon. Mondtam, hogy nem is értem. Jó, baloldali, némi liberális vetemüléssel, állást most így hirtelen nemigen kap, de eléggé művelt, beszél két idegen nyelvet, mérnökember, méretes könyvtára van… De értem: hirtelen magányos lett, lóg a hideg levegőben, nincs napirendje, kevés barátja lesz, ésatöbbi.
Azt mondtam, amit az összes, magát porig vesztesnek érzőnek tanácsolnék, ha kérdeznének. Azoknak, akik akik nem voltak se képviselők, se polgármesterek, csak nagyon szerették volna, ha elindul valami: egy pötty helyen el lehet kezdeni a botrányos Orbán-rendszer lebontását.
Most kicsit pihenni kellene. Egy kis önkritikus vereségelemzés után egy olyan három hónapra szinte be kellene szüntetni az ellenzéki politizálást.
Lehetne pihenni. Sétálni, olvasgatni, mozizni, zenét hallgatni, megnézni, mi van az erdőben, netán csöndeset beszélgetni gyerekekkel, unokákkal, végre értelmes dolgokról. Egyszerűen ki kell pihenni azt az elképesztő nyomást, ami három választással jár, pláne a veszteseknek. Aztán lehet megint összeesküdni. Mert ne legyen kétség: mostantól minden ellenzékiség összeesküvésnek számít  a Nagy Illiberátor szemében.
Népszava 141014

szerda, október 15, 2014

Döbrögi harmadszor


Le kell szögeznünk: az ellenzék, és benne a baloldal totális vereséget szenvedett. Lehet mutogatni, hogy az unortodox, vagy illibsi diktatúra így meg úgy, de kár… Megjegyzem: évekkel ezelőtt megjósoltam, hogy aki tönkre teszi, sőt tudatosan legyilkolja a saját, vagy legalábbis inkább hozzá vonzódó sajtót, médiát, az így jár. Ez persze a szocialistákra vonatkozik. A többiekre csak annyira, amennyire az új pártokat volt szocialista párttagok vezetik. Ehhez a gonosz és ostoba viselkedéshez már csak az orbáni hatalom gonoszsága és agyafúrtsága kellett, és koldusbotra jutottunk.
Persze nincs nagy szükség baloldali sajtóra ott, ahol nincs baloldali üzenet, gondolat. Jobboldali bezzeg van: segíteni a baloldalnak abban, hogy ügyesen pusztítsa le magát.
De mindegy: az egész ellenzék bukott. Ez azért baj, mert hosszú időre vélhetően ez volt az utolsó még éppen csak szabadnak látszó választás. Hiszen biztosak lehetünk abban, hogy Orbán Viktor a totális diktatúra felé lopakodó észbomlott nyomulásában mindent elpusztít majd, ami szabad választásra emlékeztet. Most már röstellnie se kell, hiszen rendszerének és jellemének alapos ismeretében kapott népétől teljes felhatalmazást: nép Döbrögivel harmadszor is megverette magát.

hétfő, október 13, 2014

A dolgos Fidesz

Vajon a Fidesz központi bizottságában pár hónapja országos érvényű döntés született, miszerint “ezentúl - de a választásig föltétlenül - mindent, amit lehet, legalább kétszer adunk át”? Mert ugye a nép annyira hülye, hogy azt hiszi, hogy két dolog lesz itten átadva… És a sok átadás bizonyíték arra, hogy milyen dolgos a Fidesz. Vagy nem tudni, mi lehet a gondolat.  
Tény:  a Várkert bazár többlépcsős átadása után a VII. kerületben a zsinagóga mellett fölállított, a gettóra emlékeztető falat fölavatták, aztán hamar letakarták, merthogy még nincs kész. Vagyis lesz még egy avatás.
Ami igazi talány: hogyan merték erre meghívni a zsidókat és az amerikai ügyvivőt? Az még csak érthető, hogy Vattamány Zsolt Fideszes polgármester kampányeseményén Tarlós István főpolgármester megjelenik. De hogyan került oda Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija, Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete és André Goodfriend, az USA budapesti külképviseletének ideiglenes ügyvivője?
Vajon megmondták nekik, hogy félkész dologról, választási képmutatásról van szó? És kérték, hogy szíveskedjenek segíteni ebben az ártatlan kis választási csalafintaságban?
Azt biztosan nem tették hozzá, hogy azon a környéken sok zsidó lakik - nagyon öregek, egykori gettórabok is, akik nem veszik észre az átverést, és immár boldogan szavaznak a derék Vattamány Zsolt polgármesterre.
Legalább a feltűnően ravasz Tarlós Istvánnak eszébe juthatott volna, hogy a zsidók esetleg újabb provokációnak tekintik ezt az avatást - az utóbbi hónapokban bebizonyosdott, hogy eléggé rosszul esik nekik, ha az emlékezet kiemelt évében köztéri műtárgyakkal provokálják őket. De  hogy erre a színjátékra miért kell mindjárt az izraeli nagykövetet ráhívni, az teljes talány. Megmutatjuk nekik? Az sem valószínű, hogy az amerikai ügyvivő jelentése után közelebb jutunk ahhoz az áhított pillanathoz, amikor meghívó érkezik Orbán Viktor címére magától Obamától.
Bár talán mégis csak arról van szó, hogy a munkaalapú illiberális társadalom még nem igazán működik - legalábbis a dolog munka része ott tart, mint a szintén illiberális szocializmus idején. A jó munkához idő kell, és az nem mindig alkalmazkodik a választásokhoz.

(Népzava 1410206)

A körvadászat vége

Az utóbbi néhány napban elég fura dolog történik: a jobboldal hangadói ádáz sajnálkozásba kezdtek, mert hogy teljesen összeomlik a baloldalnak mondott izé, az ellenzék, és nem csak az összefogás, hanem a pártok mind, és pláne a szocialisták, és hogy ez most már nekik se jó.
Mivel ezek a hangadók - újságíró kollégák, tévécelebek, nagyon jól apanázsolt kutatóintézetek díszemberei, szakértők, nyilatkozatra kijelölt politikusok - soha nem szoktak önálló gondolatokkal előjönni, nyilvánvaló, hogy központi utasítást kaptak: aggódni kell az ellenségért. Akinek a legyilkolásáért amúgy a legpiszkosabb illibsi “demokráciában” is nagyon illetlen eszközöket vetett be - igen sikeresen - a kétharmad. Visszaélve a médiafölénnyel, fölhasználva az ügyészséget, a rendőrséget, a parlamenti törvényalkotás trükkjeit a Fidesz-KDNP olyan sortüzeket szórt a baloldalra, hogy inkább valóságos karakter-tömeggyilkosságról beszélhetünk. Azt meg se említve, hogy maguk a választások is csak “törvényesek, de nem tisztességesek”.
Vélhető, hogy a Semjén-féle figurák a markukba röhögnek - a karaktergyilkossági tervező és végregajtó csoport tagjai arról ismerszenek meg, hogy mindig föltűnően vidámak. Sikeres volt a körvdászat, és 23 millióba se került.
Pedig csakugyan baj lesz a választás után. Nem nehéz megjósolni, hogy a következő négy évben vagy a Jobbik nő váltópárttá, vagy - ami valószínűbb - az egyre elégedetlenebb emberek állnak össze egy, először csak a 2018-as választásokra készülő párttá. Ez bármikor, pillanatok alatt megtörténhet, és ha erős tömegmozgásokkal jár, előre is hozhatja a választást.
De a legrosszabb az, ha a keletkezett űr betöltésére a Fideszből kiszakadó, pártként tovább működő - mégiscsak a liberális államhoz és Európához   ragaszkodó - csoport bukkan föl. Persze a Fidesz szempontjából borzalmas ez. Az országéból kevésbé. Sokan és okkal jósolják, hogy a Fideszt, vagyis Orbánt csak a fideszesek tudják kibuktatni a hatalomból. Az utóbbi hetekben mindenesetre láthatunk bizonyítékokat arra, hogy a Fideszen belül mégiscsak lehetnek repedések.


(Népszava 141010 Sajnálkoznak címmel)

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések