szombat, február 23, 2013

Különvéleményeim


Egészen kivételes dolog történt a héten Kálmán Olga műsorában. Egy bizonyos Keszei Sándor, a nyilván konzervatív Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke a kiváló riporterasszony kérdései alatt összeroppanva visszavonta azt a javaslatát, amely úgy kezdődött - és ezzel talán mindenki egyetért -, hogy erkölcstan tantárgy oktatására csak erős hivatástudattal rendelkező és feddhetetlen életmódot folytató pedagógusokat lehessen alkalmazni. A folytatással volt baj, az lett egy nap alatt általános, országos közröhej tárgya, hogy a szülői szervezet minisztériumnak küldött állásfoglalásában az elvárt kritériumoknak megfelelő pedagógusként említi azokat, akik példás családi életet élnek, nem elváltak, nem élnek élettársi kapcsolatban és legalább egy, házasságban született gyermeket nevelnek (vagy örökbe fogadtak).
Az összülők azt is jelezték, hogy szerintük erkölcstan tantárgyat tanító pedagógus csak az lehet, akinek nincsenek káros szenvedélyei, nem dohányzik, nem alkoholizál, "aki mentes a szexuális aberrációktól, otthonukban sem néznek szexfilmeket". A szigorú szervezet visszavont javaslata szerint az általános iskolákban az erkölcstan tantárgyat oktató pedagógus életviteléről alapos környezettanulmányt kell készíteni...
Miközben minden tiszteletem Kálmán Olgáé és nem kevésbé Keszei Sándoré, akiben volt annyi tisztesség, hogy egy ekkora marhasághalmazt vissza tudott vonni nyilvánosan, kicsit sajnálom, hogy visszavonta. 
Ha ezt a javaslatot a marhasághalmazok elfogadására fogékony minisztérium elfogadta vagy legalább részben beépítette volna valami intézkedési rendeletbe, akkor ma nem kellene attól tartanom, hogy ez a kormány még ebben a ciklusban be tudja vezetni az erkölcstan oktatását. Nem az erkölcstan oktatása ellen van kifogásom - arról csak különvéleményem van - hanem azellen, hogy olyan kományzat alatt vezetik be, amely soha nem látott erkölcstelenséggel, brutális lelketlenséggel, minden képzeletet fülülmúló embertelenséggel viszonyul polgáraihoz. Egy olyan kormány, amelyik az alaptörvénybíróság eltal megsemmisítet törvénytelen törvényeit úgy törvényesíti, hogy azokat az alaptörvénybe emeli. Egy olyan hatalom, amelyik visszamenőleges hatályú törvényeket hoz. Amelyik kiadja az azeri baltást. Amelyik istápolás helyett üldözi a szegényeket és pláne a hajléktalanokat.
Ha a magas minisztérium elfogadta volna a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének irányelveit, akkor az azt jelentette volna, hogy aki erkölcstant akar oktatni, annak erős titkosszolgálati átvilágításon kell átesni, amire önként vállalkozik. Mert hogyan lehet másképp megtudni, hogy iszik-e, dohányzik-e titokban, milyen szexuális szokásai vannak, nézeget-e pornográf képeket vagy filmeket, például. Így esély lett volna arra, hogy Magyarországon nemigen találnak alkalmas tanárt - már csak azért sem, mert nincs olyan hülye pedagógus, aki vállalja, hogy titkos eszközökkel figyelgessék -, ezért az oktatás bevezetése elmarad.
Nekem amúgy az a különvéleményem, hogy lehetőleg a következő hatalom se vezesse be az etika oktatását - a hittan oktatásának pedig természetesen a parókiákon, a zsinagógákban, a gyülekezeti házakban van jó kis helye.
Szerintem az erkölcsről az irodalom-, a történelem-, a művészettörténet- és az osztályfőnöki órán lehet érvényes ismereteket és mintákat elsajátítani, ha már a szülői házban nem jut ilyesmiből elegendő a gyereknek. Meg persze a tornaórán, a természetrajz órán, valamint a közös színházlátogatásokon, például. És persze példamutatással. Egy egyenes gerincű tanár, akivel lehet beszélgetni is, többet adhat, mint száz tankönyv.
Talán a legfontosabb az lenne, hogy szerettessük meg az olvasást a gyerekekkel. Az irodalom nem más, mint egy hatalmas erkölcstani példatár. Ugyanez igaz a filmre, a színházra. Minden valamirevaló darab és film arról szól, hogy az ember jó-e, tisztességes-e, meg tud-e felelni a környezete és a saját elvárásainak. Az egész - magasabb -  kultúra erről szól. Talán, ha rákapatnák a gyerekeket. Nem olyan nehéz. Én például mostanában József Attila verseit olvasom föl a gyerekemnek a félhomályban, miközben szépen, lassan elalszik. Ettől ő boldog és hálás nekem. Ezekben a versekben minden ott van, amit a világról tudni érdemes. Most tanultuk a Mamát, kívülről. Ha egy gyerekkel átbeszéljük minden sorát, minden sor háttértörténetét, akkor kap egy fél évre való erkölcstani elmélkedni valót. Arról nem is beszélve, hogy mindezt egy olyan harmóniafelhőben, ami örökre hatással lesz rá. (Én is csak mintát követek: a kolozsvári - amúgy szakácsnő - nagyanyám esténként leoltotta a villanyt, és kívülről mondta nekünk a János vitézt. Belém égett ez a különös, misztikus csoda. És talán valami abból az erkölcsi tanításból is, amit Petőfi üzent a gyerekeknek.)

(Klubrádió Hetes Stúdió - 6:20 perc után)

 .

hétfő, február 18, 2013

Cseljabinszk


Tucatszám készülnek évente meteorit-becsapódásos kalandfilmek, de talán olyan még egy se, amelyikben haláleset nem volt, és a legfőbb kár az, hogy épületek ezreiben az orosz tél közepén kirobbannak az ablakok. 
Ha forgatnak majd a pénteki cseljabinszki esetről amerikai típusú filmet, akkor a történet gerince csakis az lehet, hogy egy ilyen rendkívüli helyzetben képes-e a társadalom megszervezni százezer háztartás ablakainak beüvegezését.
Sokmindent hiszünk és képzelünk az oroszokról, de ha igaz, amit Mihail Jurjevics, a cseljabinszki megyei vezető közölt, miszerint szombat reggelre a kitört ablakok közel harmadát már helyrehozták, és rövid pár nap alatt az összeset megjavítják, akkor az azt mutatja, hogy az orosz társadalom rendkívül szervezett és hatalmas tartalékot tud szinte percek alatt mozgósítani.
Mert az igazi történet abban van, hogy miképpen tudnak azonnal többezer embert kárfelmérésre mozgósítani, hogyan mozdul meg a központi hatalom, amikor egyszerű emberi képzelettel elsőre szinte fölmérhetetlen mennyiségű üvegtáblára, üvegező szakemberre, szállító kapacitásra van szükség, amikor az embereket azonnal melegedő központokba kell terelni, ahol biztosítani kell az életfeltételeket... Ha erre képes egy társadalom, akkor ez többet mond el, mint amit GDP- és egyéb adatokból kiolvashatunk.
És persze fölmerül bennünk: mi történne Magyarországon egy közepes népességű városban egy ilyen robbanás után? Szeretném látni a magyar katasztrófavédelmi modellt és akciótervet.

 .

szombat, február 16, 2013

Első Nemzeti Írósztrájk


Csütörtökön különösebb rendbontások és rendőri beavatkozások nélkül lezajlott az Első Nemzeti Írósztrájk az interneten.
A Fiatal Írók Szövetsége a Die Hard 5 premierjével egyidőben, a kelet-közép-európai traumatalálkozó apropóján, a szerelem nemzetközi ünnepén, 48797 nappal Móricz Zsigmond születése után, a 2012-es Móricz-ösztöndíj elmaradásának évfordulójára hirdette meg. A fölhívásban minden nyelvünkért, nemzetünkért felelősséget érző írót, költőt, irodalmárt, kritikust, esszéistát, közírót felszólítottak arra, hogy 2013. február 14-én 00.03 perctől 23.59-ig (CET) mindennemű írásbeli megnyilatkozástól tartózkodjék. “Egy árva szót sem fogunk leírni.”
A dolog persze tréfásan hangzik, de azért jelzi - például a 2012-es Móricz-ösztöndíj elmaradására való utalás, hogy vannak feszültségek, csakugyan lenne miért erőteljesen állást foglalni a kulturkampfban.
Ám a dolog igazából azért volt érdekes, mert alkalmat adott arra, hogy kipróbáljuk, vagy legalább én kipróbáljam: csakugyan be tudom-e fogni a számat az interneten egy teljes napon át. Be tudtam, büszke is vagyok, de jelentkeztek gyönge elvonási tünetek. Főleg akkor, amikor már nekiálltam egy mondatnak, például a Facebookon, aztán rájöttem, hogy némaságot fogadtam, és töröltem a mondatot.
Nyilván senki nem vette észre, hogy pár száz író hiányzott egy napra, de mi észrevettük magunkon, hogy mit vesztenénk, ha az internetet is kihúznák alólunk. 
Ami ma tréfa, az holnap nagyon komoly lehet, ha a háború folytatódik, és mindannyian az internetre költözünk, mert máshol nem marad helyünk.

 .

péntek, február 15, 2013

Régi orvosi megfigyelés


Fekete György azt mondja magáról a Heti Válaszban, hogy azért marad még jó darabig a csúfondárosan róla elnevezett Fekete Akadémia élén, mert: "Kihordtam a csecsemőt, most szokik le az anyatejről, el akarom juttatni az iskoláig." 
Hiába minden önfegyelem, az ember kényszeresen elképzeli: ez a lassacskán idősödő, de mutatós testű, föltűnően gondozott küllemű férfiú hogyan viselte áldott terhét a kilencedik hónapban, milyen átszellemült méltósággal viselkedhetett a szülőasztalon, mit érzett, amikor először keblére vette a csúfocskára sikerült kisdedet... Nem is folytatom, mindennek van határa
Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy az idős csodatévő akadémikus reneszánsz apródfrizurája alól ilyesmik jönnek ki. Egyszer - még rapid államtitkár korában, Antall József miniszterelnöksége idején, amikor a Népszabadságnál dolgoztam - készítettem vele egy interjút. Olyanokat mondott benne, hogy nem hittem el: emberből ilyenek kijönnek. Tamás Ervin pedig azt nem hitte el, hogy ha elküldöm neki - ahogy illik, megjelenés előtti láttamozásra -, akár csak a fele szöveg is benne marad. Elküldtem, és egyetlen-egy szót nem változtatott. 
Akkor értettük meg, hogy Fekete úr egyszerűen nem tudja, miket beszél, nincs veszélyérzete, de még annyi se, hogy tartson valakit maga mellett, aki vigyáz a méltóságára.
Ez húsz éve volt. Ez a gyerekszüléses mondata arra a valóságos isteni csodára utal, hogy ennyi idő alatt maradéktalanul megőrizte szellemi állapotát. Persze régi orvosi megfigyelés, hogy a szülés fiatalít.

 .

szerda, február 13, 2013

Igaz hazugság


Az Ipsos 15 és 25 év közötti korosztályt kérdezett olvasási szokásaikról. Egyértelműen kiderül, hogy mindössze 7 százalék olvas naponta, 16 pedig heti rendszerességgel. A havonta kötetet forgatók aránya sem magas (14 százalék), az ennél ritkábban olvasók 35 százalékot tesznek ki, és 28 százalék egyáltalán nem olvas könyvet.
Talán el kellene magyarázni nekik, hogy mit vesztenek. Hogy satnyább lesz a képzelőtehetségük. Hogy aki nem olvas, az nemigen tudja tökéletesen elsajátítani a nyelvet, a helyesírást. Márpedig a nyelv tökéletes – na jó: arra törekvő – ismeretének hiánya kiszolgáltatottá teszi az embert. Nem csak nevetségessé válhat, hanem az is előfordulhat, hogy egy információ hiánya miatt hatalmas veszteséget szenved. Hogy az irodalmi szövegek olvasása emberismeretet ad, vagyis fölkészít a konfliktusok megoldására. És akkor még semmit sem szóltunk a harmóniákról, amelyek nélkül széteshet a lelkünk.
A Klubrádióban a fölmérés ismertetője azt mondta: ez a generáció már nem szépíti a dolgot. Már nem sikk sznobok módjára műveltnek hazudni magukat.
Én még a hazug fajtából való vagyok. A kisgyerekem igényli - tízévesen is -, hogy esténként fölolvassak neki. Ugyanabból a könyvből, amit amúgy maga is olvas.  Talán az ilyesmi segít a rászoktatásban.
Meg talán az, hogy nem győzöm sulykolni azt a hazugságot, miszerint aki olvas, az egy olyan titkos társaság tagja lesz, akik fölismerik egymást. (Ebben az a jó, hogy igaz hazugság. És erre a gyerek is rájött már.)

 .

kedd, február 12, 2013

Sarjadás


Kezdődik a kátyúkorszak. Ezt nem onnan lehet tudni, hogy belehuppanok az elsőbe, aztán a másodikba, - mert az szezonon kívül is bármikor előfordulhat -, hanem onnan, hogy jönnek a levelek, amelyekből megtudjuk, hogy semmi nem változott az utóbbi ötven évben. Két dolog van, ami kifog minden hatalmon. Az egyik a hirtelen hullott hó, a másik az alóla kibújó kátyú. Tényleg olyan, mint a hóvirág. Ugyanakkor is jön, sarjad. Csak csúnyább. Van olyan, hogy negatív sarjadás. 
Egyszer, egy régebbi lakóhelyemen bementem a tanácshoz azzal az ötletemmel, hogy ha adnak nekünk szurkos kavicsot zsákban, akkor mi, Pista szomszédommal, valamint egy talicskával és két lapáttal - a sajátunkkal - az utcánkat egész télen karbantartjuk, betömögetjük a kisebb kátyúkat. Ingyen. Nem nagy dolog. Hetente egyszer, mondjuk vasárnap, mise után végigjárjuk azt a kétszáz métert. Ahol lyukat látunk, oda dobunk egy lapát szurkos kavicsot, aztán paskolunk. És kész. Ennyi. Ingyér! A magunk örömére.
Aztán tavasszal jöjjenek a profik. Addig se mennek tönkre az autók. 
Az volt a válasz, hogy nem lehet, mert nem tudnák elszámolni. 
Erre azt kérdeztem, hogy ha mi összeállunk és megvesszük a papírzsákos szurkot - hogy egyáltalán ne kelljen semmit elszámolni, akkor lehet-e. Nem. Mert hogy akkor szerződést kellene kötni az útkezelővel. Vagy ki fenével.
Akkor, ott én föladtam.
(Pedig ennyire egyszerű: egy-két zsák szurok, talicska, lapát. És két ember, hogy legyen kivel beszélgetni munka közben.)


 .

hétfő, február 11, 2013

Fanyalgókról


Egyre több úgynevezett “kommentet” olvasok arról, hogy amúgy Orbán ellenében gondolkodó emberek is azt írják: az a baj az éhségmenetekkel, hogy azokat a szocialisták szervezik. Meg a közmunkásokat is, úgy általában. 
Én meg azt gondolom, hogy egy olyan politikai állapotban, amikor az alkotmányos puccsista hatalomgyakorlók gyakorlatilag lehetetlenné teszik a parlamenti munkát, képviseletet, akkor egy, magát szociáldemokratának valló pártnak nem csak dolga, hanem kötelessége is szervezni a példátlanul aljas módon kizsákmányolt proletárokat. Ha valakiknek, akkor nekik kell segíteni abban, hogy csakugyan az éhségszinten élő emberek ország-világ előtt ordíthassák, hogy “Munkát! Kenyeret!”, hiszen a legnagyobb joggal várhatják el a valódi munkát és a tisztességes megélhetést egy olyan kormánytól, amelyik - egyébként nevetségesen - egymillió új munkahelyet ígért, és ígér most is. Még nagyobb joggal követelhetik, hogy “Egyenlő munkáért egyenlő bért!”, mert a hatalommal való visszaélés legnyilvánvalóbb jele, ha egy foglalkoztatási formába belekényszerített - amúgy kínjában azt is többnyire örömmel vállaló - tömeg kiszolgáltatottságával visszaélve a hatalom félpénzen foglalkoztatja őket. Mint ahogy az is teljesen jogos, ha ez a tömeg a munkaviszonnyal járó alapvető emberi jogokat is követeli magának - olyasmit, mint például a szabadnap.
Bárcsak egyszer odáig nőne a “civil kurázsink”, hogy a szocialistáknak semmi dolguk ne lenne egy ilyen gyalázatos helyzetben! Bárcsak lenne, aki helyettük szervezkedne! Például azok, akik most fanyalognak.



 .

csütörtök, február 07, 2013

Nem hiszem el!


Van egy nagyon figyelemre méltó mondata  Ara-Kovács Attilának a Magyar Narancsban: "Bizony, a rasszizmus az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz." 
Ez nem a Bayer-ügyről jutott eszébe, hanem a Wina című bécsi zsidó lap beszámolójáról: a bécsi Diplomata-akadémián volt egy tanácskozás a száz éve született Raoul Wallenberg emlékére, amelyen Schmidt Mária, a Terror Háza igazgatója ilyeneket mondott: „Ami a zsidósággal 1944 márciusát, Magyarország német megszállását követően történt, nagy tragédiának számít. Ám addig ők lényegesen jobban éltek, mint európai hitsorsosaik.” 
Schmidt Mária nem tulajdonított túl nagy jelentőséget annak, hogy a zsidókat súlyosan diszkrimináló törvények születtek a holokauszt előtt.  Szerinte inkább a zsidóság követett el illojalitást, amivel kivívhatta maga ellen a sorsot, elvégre a cionista mozgalmakban való részvétele a két világháború között identitásának kettősségét jelezte, ami – szerinte – visszaköszön a háborút követően a zsidó kommunista funkcionáriusok magatartásában is. Ami pedig Wallenberget illeti, Schmidt szerint, ma már köztudott, hogy az amerikai titkosszolgálatnak, az OSS-nek dolgozott.
Egyszerűen nem hiszem el! Az nem lehet, hogy ugyanazokat az ócska, züllött, hitvány mondatokat mondja ki az Orbán belső köreiből való, kiváló diplomákkal rendelkező történészasszony, amit a magyar kocsmákban hallunk a rémisztő testtartású és tekintetű jobbikosoktól.
Értem én, hogy a Horthy-rendszert rehabilitálni, ezért a holokausztot relativizálni kell, de nem hiszem el, hogy Schmitt Mária nem érti: ha valaki az elgázosítása vagy a Dunába lövése előtt jobban élt (?) mint mások (?), az teljesen mindegy. Csakugyan azt hiszi, hogy pár száz vagy ezer cionistán múlott félmillió zsidó sorsa? Csakugyan van annak jelentősége, hogy egy ember, aki magyarok ezreinek életét mentette meg, kitől kapott erre pénzt? Ha a legenda igaz, és az OSS-től, akkor az OSS a magyar nép ellensége volt? A következő az lesz, hogy az idegen ügynök Wallenberget ugyanúgy le kellett volna lőni, mint a “terrorista-kommunista” Ságvárit?
Nem hiszem el. Nem akarom!


Schmidt Mária levele Németh Péterhez:


Tisztelt Főszerkesztő Úr!

A Népszava 2013. február 6-án online és print változatában közölte Andrassew Iván Nem hiszem el! című írását.  A cikk valótlan közléseket és ebből személyemet és szakmai hírnevemet sértő, kioktató kijelentéseket tett. A szerző úgy vetette papírra gondolatait, hogy személyesen nem vett rész a bécsi Diplomataakadémián rendezett nemzetközi konferencián és arra sem vette a fáradságot, hogy elolvassa az ott elhangzott előadásom leírt változatát sem. Kár, hogy úgy vette át a bécsi Wina és az ott közölt írásra reagáló Ara–Kovács Attila sorait, hogy a valóságban elhangzott szavaim ab ovo nem érdekelték.
Írhatnám én is Andresew után: „Nem hiszem el! Nem akarom!”  Sajnálatos, hogy a Wallenberg Centenárium alkalmával tartott előadásomat egyesek politikai céljaikra akarják felhasználni.
Tisztelt Főszerkesztő Úr, amennyiben az újságíró nem kér tőlem a lap hasábjain bocsánatot és a Népszava nem tesz eleget 8 napon belül a helyreigazításomnak, megfontolom a jogi lépéseket.
Budapest, 2013. február 8.

Schmidt Mária történész

Válaszom:

Szeretve tisztelt Főigazgató Asszony!

Természetesen bocsánatot kérek. Bár nem tudom, pontosan, hogy miért. Ha arra gondol, hogy azért kellene bocsánatot kérnem, amit Főigazgató Asszony a bocsánatkérést kérő levelében is idéz, és írásom címében is nyilvánvalóvá teszem, miszerint én nem hiszem el azt, hogy lehetséges, amit Főigazgató Asszonyról a Wina, illetve a Wina cikke nyomán Ara-Kovács Attila ír, akkor nekem tulajdonképpen azért is bocsánatot kell kérnem, mert nem hiszem el?
Zavartan bár, de bocsánatot kérek. De ezután sem hiszem el. Mert semmi nem tud megrendíteni Főigazgató Asszony műveltségébe, tájékozottságába, jóakaratába vetett hitemben, és abban, hogy rangjához méltó módon képes megnyilvánulni bárhol és bármikor a világon nemzetünk képviseletében.

Megkülönböztetett tisztelettel:

Andrassew Iván




Ara-Kovács Attila: Wallenberg, a zsidók és amerikaiak ügynöke

Schmidt Mária reagál






 .

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések