Csütörtökön különösebb rendbontások és rendőri beavatkozások nélkül lezajlott az Első Nemzeti Írósztrájk az interneten.
A Fiatal Írók Szövetsége a Die Hard 5 premierjével egyidőben, a kelet-közép-európai traumatalálkozó apropóján, a szerelem nemzetközi ünnepén, 48797 nappal Móricz Zsigmond születése után, a 2012-es Móricz-ösztöndíj elmaradásának évfordulójára hirdette meg. A fölhívásban minden nyelvünkért, nemzetünkért felelősséget érző írót, költőt, irodalmárt, kritikust, esszéistát, közírót felszólítottak arra, hogy 2013. február 14-én 00.03 perctől 23.59-ig (CET) mindennemű írásbeli megnyilatkozástól tartózkodjék. “Egy árva szót sem fogunk leírni.”
A dolog persze tréfásan hangzik, de azért jelzi - például a 2012-es Móricz-ösztöndíj elmaradására való utalás, hogy vannak feszültségek, csakugyan lenne miért erőteljesen állást foglalni a kulturkampfban.
Ám a dolog igazából azért volt érdekes, mert alkalmat adott arra, hogy kipróbáljuk, vagy legalább én kipróbáljam: csakugyan be tudom-e fogni a számat az interneten egy teljes napon át. Be tudtam, büszke is vagyok, de jelentkeztek gyönge elvonási tünetek. Főleg akkor, amikor már nekiálltam egy mondatnak, például a Facebookon, aztán rájöttem, hogy némaságot fogadtam, és töröltem a mondatot.
Nyilván senki nem vette észre, hogy pár száz író hiányzott egy napra, de mi észrevettük magunkon, hogy mit vesztenénk, ha az internetet is kihúznák alólunk.
Ami ma tréfa, az holnap nagyon komoly lehet, ha a háború folytatódik, és mindannyian az internetre költözünk, mert máshol nem marad helyünk.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése