szerda, július 30, 2014

Kis csapat


2025-ben egy szép nyári napon a Kárpátok Géniusza II. kinézegetett az várbéli palotája ablakán, megcsodálta, hogy milyen szépen épül a Szent Orbán Székesegyház, aztán kinézett Csepel felé, ahol a világ legmagasabb felhőkarcolója, az Olimpia Hungaricum épül a nyomi amerikaiak bosszantására.
Aztán fölvette az edzőfölszerelését, és totyogósan bár, de azért peckesen lement a palota kertjébe, hogy rúgjon párat. Előtte persze megállapította, hogy már megint nem állhat bosszút senkin, mert parancsát teljesítették: az összes, múlt héten személyesen kirúgott ólombetétes ablakot kicserélték az udvari szállítók. Amikor az erről szóló jelentést meghallgatta, a jelentéstevő szárnysegéd arra merészelt odakérdezni, miszerint “Főméltóságod észlelte, hogy a színházteremben is kicseréltük az ablakokat?” Orbán bólintott, mosolyogva, mert arra gondolt, hogy “még hogy sose járok színházba!…”
Amikor visszaért kedvenc palotateraszára, elégedetten nézett körül birodalma fölött. Egyzercsak döbbenten látta, hogy kisebb tömeg tódul a palota felé. Nem tudta azonosítani őket, de észlelte, hogy sötét ruhás csapat. Fölborzongott benne régi rossz álma a liberális sötétruhások érkezéséről, akik “fölszabadítják” Magyarországot.
Kiáltott is nagyot a TEK-parancsnoknak, hogy riadó van, de nagyon.
A fegyveresek már harcálláspontot vettek föl a palota kapujánál, amikor integetve megjelent Lázár miniszter és visítva közölte, hogy “dehiszen Főnök, ez kis csapat a te ezer helyettes államtitkárod, és te hívtad őket délutáni díszsorakozóra!”




hétfő, július 28, 2014

A kormányfő nem szégyelli


Egy csöppet sem mesterkélt orcapóz
Orbán megint nagyot jelszavazott Tusványoson, szokatlanul őszinte beszédében. Lényegében bejelentette azt, amit amúgy tudtunk: valami ázsiai típusú diktatúrát szeretne.
Vagyis nem ő, hanem mi. Ő csak hallja a mi kis hangunkat. Bár egy újságíró számára nagy kaland diktatúra ellen harcolni, nem emlékszem, hogy valaha is arra ébredtem volna, hogy Kim Dzsongun , Putyin, vagy Lukasenka uralma alatt szeretnék élni.
Orbáni alaptrükk: álmodik valamit, aztán többes szám első személyen meséli el.Pedig téved: mielőtt élvezhetné pitiáner diktatúráját, elsöpri a történelem.
Amúgy majdnem jó irányba kutakodik, mert talán fölismerni látszik, hogy nem a nemzetinek nevezett intézmények szaporodása teszi erős nemzetté Magyarország népét, hanem az, ha olyan államunk lesz, amire büszkék vagyunk, amit óvunk,építünk, és ellenőrzünk. Nem a hazaszeretetről kell hadoválni, hanem tudomásul enni, hogy ez a szeretet munka. Közös. Értelmes.
Orbán tudja ezt, mégis a jóval ócskább, ám hangzatosabb “munka alapú társadalom” vágyát hozza föl minden beszédében. Egy olyan országban, ahol jóval kevesebb munka van, mint kellene, ahonnan emberek sokasága külföldre menekül a munkanélküliség miatt, ahol gyerekek éheznek, mert a szüleik nem jutnak munkához, ez a kristályos cinizmus..
Orbán persze nem szégyelli csúfolni a szerencsétlen népét, de nem is magyarázza, hogy a mostani társadalmunk mire épül, ha nem a munkára. Úgy tesz, mintha itt csakugyan számottevő tömegek lennének, amelyek nem akarnak dolgozni. Egyébként meg aligha hiszem, hogy föl tud hozni olyan államot, amelyik rendes működése idején ne munkaalapú lenne. Néha előforfulnak rövid ideig fönnmaradó katonai rablóállamok - bár talán más népek igában tartása is munkaféle -, spekuláns államok, valamilyen természeti kincsen élősködő államok, de ezek többsége előbb-utóbb kifullad, mert nincs tartások. Ha a mostani magyar államot kellene jellemezni, talán a polgári önrabló állam lenne a helyes kifejezés.

Orbánról Tusványoson is az derült ki, hogy még a halandzsája is szétesik, nincs jövőképe. Állama máris kifulladt, mert a nemzeteskedő közlopkodás nem adhat tartást, amire államot is lehetne építeni.

vasárnap, július 27, 2014

Megaorbán

Borzasztó lehet akkora formátumú embernek lenni, mint amekkora Orbán Viktor. Ha lenéz a lábai felé, a térdeit se látja, olyan, mintha lebegne a világ fölött. Ha fölnéz magára, olyan, mintha a feje állandóan ködben lenne. Nem csoda, ha belerokkan ennyi furaságba, és kényszeresen hülyeségeket beszél, és pláne olyan mondatokat, amelyek egymást is kioltják.

Face

Tusvány

Végighallgattam Orbán tusványosi beszédét. Másoknak is ajánlom, mert szokatlanul nyíltan és becsületesen bejelenti a diktatúrát. Ami illiberális lesz és nemzeti, és hasonlít majd a kínaihoz, az oroszhoz, ésatöbbi... Nagyon súlyos figura. És nagyon beteg. Ilyen lesz az, akinek nincs ellenzéke.

Dr. Szegő Tamás-díj PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

Dr. Szegő Tamás Díj Alapítvány
1064 Budapest, Vörösmarty u. 47/a.
_____________________________________________________________________

Dr. Szegő Tamás-díj
PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Dr. Szegő Tamás-díj Alapítvány ösztöndíjban részesít évente egy 30 év alatti újságírót, (aki 2014. december 31-ig tölti be 30. életévét) – az írott vagy az elektronikus média bármely területén – aki publikációiban kiállt az elesettekért, az érdekeik érvényesítésére képtelenekért.

A díjra minden újságíró pályázhat saját munkájával – szöveg, fotó, mozgókép, hang – egyénileg. Indoklással és a megjelent művekkel javaslatot tehet egy-egy szerkesztőség, osztály, közösség, a MÚOSZ bármelyik szakosztálya, valamint az illető főszerkesztője is.

Pályázni a 2013. szeptember 1. és 2014. augusztus 31. között a nyomtatott sajtóban, az interneten megjelent egyes cikkekkel, fotóriportokkal, rádióban vagy televízióban elhangzott műsorok felvételével és sorozatokkal lehet. Egy pályázó legfeljebb három önálló művel jelentkezhet.

A pályázatokat (szakmai életrajzzal és személyi adatokkal: születési év, hó, nap, lakcím, értesítési cím, e-mail cím, telefonszám)

 2014. szeptember 3-ig

kérjük a kisstimi@muosz.hu e-mail címre elküldeni. A pályázatok mellékleteit elektronikus formában kérjük, rádió és tv-produkció esetén egy tárhely, archívum, honlap linkjét nevezzék meg. (Abban az esetben, ha e-mailen nem lehetséges továbbítani – a szakmai életrajzot, a cikkek fénymásolatait nyolc példányban, DVD-t, CD-t, kazettát, stb. nyolc, a fotókat három példányban – a MÚOSZ titkárságára szíveskedjenek eljuttatni – MÚOSZ – Szegő Tamás Díj – 1064 Budapest, Vörösmarty utca 47/a.).

A díj átadására 2014. október 3-án, Szegő Tamás születésnapja utáni pénteken kerül sor.

A díjazott az alapítvány 100.000.-Ft összegű ösztöndíját nyeri el.
A díj és a vele járó ösztöndíj odaítéléséről a kuratórium dönt.

Alapítványunkat a Táncsics Mihály alapítvány támogatja.

Budapest, 2014. április

Dr. Szegő Tamás Díj Alapítvány

kuratóriuma
Információ: kisstimi@muosz.hu

kedd, július 22, 2014

Egy hét

És akkor?

Tagadta az Apple a kínai központi televízióban ellene felhozott vádat, hogy a telefonjainak helyzetmeghatározó- és rögzítő funkciója nemzetbiztonsági kockázatot jelentene Kína számára. - írja a telefonom.
Mert ugye, állítólag központilag is tárolnak mindent, és ha ahhoz hozzájutnak “illetéktelenek”, irgalmatlan kémkedés lehet belőle.
Hónapok óta semmi másról nem szól minden, mint arról, hogy ki ki ellen kémkedik, a világ vezetői nemhogy minket, egymást is lehallgatják és hogy mindenki készül az első olyan háborúra, amelyben nemzeti számítógép-rendszerek harcolnak egymás ellen. Például, ha minket megtámad valaki - a világ bármelyik országa - akkor egyszercsak nem lesz villany, leáll a repülésirányítás, a vonatok, és Szájer József hiába püföli a tabletjét, nem boldogul az alaptörvény tizedik módosításával. Ez lesz, mint egy atomtámadás, csak nem elpárolgunk, hanem elvadulunk a szájberjégkorszakban.
Kár számolgatni, hogy mi lehet, ha minden kormány mindenkit megfigyel, és még megfigyelőprogramokat megfigyelő programok is vannak a telefonokban… Hanem használjuk azokat.  (Egy időben állandóan eltévedtem. Most a családom tagjai mindig látják merre járok, ha ránéznek a telefonra. Az amcsik is, a kínaiak is. Orbán is. És akkor mi van?)
Valaha a számítógépeket előbb katonai, majd polgári igények miatt fejlesztették. Most a kukkolás a divat. Nem a katonai ám, hanem a gazdasági. Egyszerű kémkedés, adatgyűjtés az egész. Addig tart, amíg a kütyüs férfiak új, boldogabb játékra nem lelnek. 
(140714)

Hátha

Egyre több filmrészlet kerül az internetre az iszlám vallású emberek viselt dolgairól. Ezeket nem valami kémek teszik föl, hanem magukról készítik, és úgy tűnik, hogy például egy kivégzés kifejezett vidám katarzist okoz a gyilkosokban.
Azért néztem ezeket a filmeket, mert egyre fenyegetőbb az Iraki és Levantei Iszlám Állam puszta kikiáltása, és esetleges terjedésének lehetősége. Annál is inkább, mert attól függetlenül - vagy éppen azért -, mert a kalifátus  Magyarország területét is követeli - azon az alapon, hogy valaha török birodalom része volt - az is elképzelhető, hogy Orbán elismeri, Szíjjártó pedig szalad vele elsőként üzletelni. Mert nyilván vége azoknak az időknek, amikor az egykor keresztényi Európát a testünkkel védjük. Előbb kellett volna tisztelni minket!
De legalább lelkileg föl kell készülnünk arra is, hogy miket láthatunk majd az interneten minden nap a kalifátus fenyegető cseperdésével.
Nem csak ocsmány kivégzéseket néztem végig, hanem pedagógiai filmecskéket is. Például egy arab apuka úgy tanítja úszni az éppen csak járni tudó, kétségbe esetten fulladozó gyerekét, hogy boldogan dobálja vissza egy medence vizébe. Egy másik borzalmas filmben pedig azt láthatjuk, hogy az iskolában hogyan verik a gyerekeket azok, akikre a nevelésüket bízták.
Csakhogy akkor eszembe jutott valami: dehiszen engem is vertek az iskolában! Bottal, náddal, vonalzóval. Dehiszen engem is úgy tanított úszni az apám, hogy tucatszor visszadobott a medencébe! Az én gyerekkoromban is lincseltek az utcán….
Hátha van remény! 
(140715)

Pöttynyi szabadság

Ma van a századik napja annak, hogy a lakosság egy csoportja meglepően következetes ellenállásba kezdett Magyarországon, a Szabadság téren. Egy olyan emlékmű miatt, amelyik egyrészt egy gödörbe temeti a gyilkosokat és az áldozatokat - amit az utóbbiak leszármazottai és pláne a még föllelhető túlélők sértőnek gondolnak -, másrészt az eleve hazug alaptörvény szellemében relativizálja a magyar államhatalom felelősségét.
Az utóbbi években itt mindennapos volt a jogfosztogatás, társadalmi rétegek, generációk lerablása, ám szinte semmiféle ellenállás nem alakult ki.Ezért meglepő, hogy minden alkonyatkor egymás kezét fogó  emberek járják körbe az erős rendőri jelenléttel őrzött emlékművet. Majd meghallgatnak néhány szónokot, írót, színészt, muzsikust - meglepően kevés politikust és civil vezetőt -, és végül összegyűlnek egy “eleven emlékműnek” nevezett beszélgetésre. Ott például szemtanúk és bőrtanúk számolnak be családjuk sorsáról.
Ennyi. Száz napja. Orbán világra segített egy konok, semmitől sem félő, erkölcsi alapú közösséget. Diktátorkodhat ezután is, probálkozhat az emlékezetterrorral, de már a homlokán a lemoshatatlan jel. Próbálkozhat a számalmas történészi és propagandista csodacsapatával, de már mindenki tudja, hogy a történelemárulás egy a legszánalasabb bűnök közül.
Az emlékműnek nevezett dolog nem épül. Csak ott van. Fenyegetően, mint Orbán szelleme. Ha mégis folytatják, az csak előjáték lesz a boldogítóan teátrális leromboláshoz.
Érdemes lesz kinézni ma, úgy öt után a Szabadság terére. Ott tényleg maradt még egy pöttyi szabadság.
(140716)

Orbán kifáradt

Van nekem is focirajongó kamasz gyerekem,és bizony a VB alatt eszembe jutott, mekkorát villoghatnék előtte, ha miniszterelnök lennék és világversenyekre vihetném. Bár jómagam nem vagyok rajongó típus, eljárnék nagyobb bajnokságok döntőire, mert legyen boldog a gyerek, aki akkora lehetőséget kap, mint Szent István óta egy kölyök se. Nem arra gondolok, hogy a világ vezetővel ülhet meg egy páholyt - ráadásul egyetlen gyerekként -, hanem arra, hogy még nem szotyizhat ugyan Merkellel és Putyinnal, de már nézheti a világ legjobb játékosait.
Ám VIP páholyba nem tehetné be a lábát! Nem engedném. És ha hajlanék is arra, hogy “egyszer nyaralunk, hadd üljön velem”, akkor ott lenne a miniszterelnöki hivatal vagy az illetékes minisztérium embere, aki fölhívná a figyelmemet: ha ezt megengedem, diplomáciai bonyodalmakhoz vezethet. Hiszen nehéz lenne nem észrevenni, hogy a mindig vidám Putyin Merkel asszonnyal metakommunikálva kiröhögi Magyarország miniszterelnökét. Az ilyesmire nem lehet nem reagálni - az viszont kockázatos.
De tegyük föl, hogy az állam apparátusában nincs senki, aki diszkréten szól a miniszterelnöknek, hogy megint nagy suttyóságra készül. Hol van ilyenkor a felesége, aki nyilván félti a kisfiát, és pontosan tudja, hogy mit kap majd - a papája helyett - ha az internet és a sajtó közszereplősíti?
Sajnos ismét ki kell mondani: amit Orbán tett, újabb jele elmebéli kifáradásának. És úgy tűnik, nincs aki őrizze a fölfuvalkodott miniszterelnök és az ország méltóságát. Akár úgy is, hogy nyilvánosan lemond, ha semmibe veszik a tanácsát. 
(140717)

295 ember

Van egy teljesen fölösleges, de azért eléggé szórakoztató programom: ha az ember fölnéz az égre és lát egy röpülőt, megkeresi a képernyőn és máris tudja, hogy melyik légitársaság hányas számú járatát látja. Ha valaki például betegen fekszik, és már olvasni sincs ereje, a tévét is unja, akkor még egy darabig ezt szórakoztatónak találhatja. Legalábbis azt biztosan, hogy “hol tart ma a tudomány”.
Most például a flightradar24-en azt látom, hogy a közelben van egy Lufthansa, egy Transilvania és egy Wizz Air gép - meg még vagy tíz. Malájt nem látok. Se oroszt.
Ha lelőnek egy orosz gépet, például Putyinnal a fedélzetén - mert állítólag az ő gépére vadászott a rakétázó -, az el fog tűnni a képernyőmről, mint a repirányítós filmekben? Nem akarom megtudni.
Azt viszont jó lenne tudni, hogyan történhetett meg, hogy csak úgy föld-levegő rakétával lelőnek egy maláj gépet Ukrajna fölött? Vagyis nem egy gépet, hanem 295 embert. Többnyire orvosokat, akik egy konferenciára utaztak.
Olyan emberekre, akik még olyan azonosító eszközzel sem rendelkeznek, mint én, rakétafegyvereket bíznak? A hetvenes években a bejruti harcok idején mesélték a Malév pilótái, hogy akkor tudatosult bennük igazán a veszély, amikor a repülőtérről a városba vezető úton meglátták, hogy 10-12 éves gyerekek “kezelik” a leszállópálya közelében géppuskákat.
Biztos, hogy amikor Putyin belekezdett az Ukrajna elleni háborúba, alaposan végiggondolta, hogy mivel játszik? Hogy agyilag elmúltak-e már 12 évesek a környék ukrán és orosz harcosai?
Nem kellene legalább most abbahagyni? 
(140718)

Végképp

Vasárnapra virradóra, hatalmas technikai- és élőerő mozgósításával  (helikopteres légi támogatással), kordonrendszer védelmében a nyilván üres Szabadság téren beemelték a német megszállásra emlékeztető szoborcsoport darabjait. Így nem csak a történelmi letagadások emlékműve lett, nem csak arról szól, hogy mi van akkor, ha néhány tudós és művész hibbant politikusok szolgálatába áll, hanem az elemi politikai sunyiságé is.
A kérdés: az avatás úgy lesz-e, hogy az egyre gyávább Orbán majd rábízza valamelyik gátlásvedlett alvezérére… Vagy esetleg mégis avat az éjszaka mélyén, esernyők alatt… Vagy egy hadseregnyi rendőrrel és más fegyveressel - hogy őket is bepiszkolja - kivonul a térre, és hamar odaavat egyet. Az is elképzelhető persze, hogy a CÖF elvállalja az arkangyal miheztartás végett való közmegerőszakolásának szerepét, és odaáll egy csoportképre a szerencsétlen Orbánnal.
Sok vita volt az utóbbi hetekben arról, hogy Orbán miért halogatta hónapokon át az emlékmű befejezését.  Ma már legalább az vélhető erősen, hogy a foci világbajnokság utáni közeli hétvége volt a titkos hadműveleti tervben. Miután Merkel német kancellár nyilván többször fölhívta Orbán figyelmét arra, hogy az emlékmű fölállítását a németek megsértésének tekinti - róluk hazudik a legsunyibban ugyanis -, Orbán nem akart feszültséget a VIP páholyban.Ennyi.
Ott voltam sokszor a száz napos tiltakozáson. Pontosan tudom, miért nem merte Orbán fényes nappal dolgoztatni a szolgáit. Jó, ha tudja: soha nem lesz nyugta, amíg az orbánság emlékműve áll. Azért ő a vesztes, mert végképp odalett a méltósága.
(140720)


(Népszava, Szerk.)

hétfő, július 07, 2014

A kordon túloldaláról


Magyarországon az egyenruha többé nem félelmet ébreszt, hanem tiszteletet parancsol - mondta Orbán Viktor, tisztavatáson.
Az utóbbi hetekben, ha csak tehetem a koraestéimet Szabadság téri “emlékmű” elleni tiltakozással töltöm. Csaknem egy évszak óta, százan és százan jövünk össze. Június 21-én este már kétezer ember énekelte az Örömódát. Utoljára 2006-ban volt igazi sokaság a téren, amikor a Fidesz puccskísérlete a tévészékház ostromával kezdődött. Az utókor majd összehasonlíthatja a 2006-os félállati csordát és a 2014-es Fischer Ádám vezényletével békésen éneklő tömeget.
Például azt is, hogyan viselkedtek egymással a tüntetők és a rendőrök.
Most a Készenléti Rendőrség az indokolhatónál jóval nagyobb számban képviselteti magát a téren. Bőven elég lenne öt-hat ember, mondjuk ötven helyett. Ezt a tüntetők gyakran provokációnak tekintik. Nem gyakran, de föl-föl horgad a feszültség. Nyilván az a rendőrpolitikai haditerv, hogy majdcsak lesz valami összecsapás, és akkor be lehet tiltani az egészet.
Maguk a rendőrök rendkívül nyugodtak, ám aki ismeri a testbeszédet, látja: maguk is érzik, mennyire méltatlan helyzetbe kerültek. Eleve nevetséges ennyi fegyverest - köztük nőket - fölvonultatni jórészt nőkből álló - zácslócskázó, körbe-körbe vonuló, verseket és beszédeket hallgató tiltakozók ellen - többségük a rendőrök anyja lehetne.
A feszültség egy része abból ered, hogy például egyik nap lehet uniós zászlócskát dugni a szobrot takaró paraván-hálóra, másnap meg nem. Az igazság kedvéért hozzá kell tenni: néha az ilyesmiktől megmérgedt tüntetők nem vesznek figyelembe alapvető - szinte etológiai - szabályokat: a parancsot teljesítő rendőrre kár ordítozni, kár sértegetni, soha nem szabad belépni egy fegyveres ember aurájába - ahogy fogazatfegyveres állatéba sem -, vagy például nagyon súlyos provokációnak tekinthető az, ha valaki egy rendőrt, hogy úgy mondjam “pofánfényképez”. Pláne, ha tudja, hogy a kép két óra múlva fönt lesz a Facebookon.
Van, előfordul persze rendőri rángatás, hurcibálás, sunyi követés utáni igazoltatás. És bizony a beidézések is valami diktatúrára emlékeztetnek. De hiszen diktatúra van! Ám fura módon ez talán soha nem lesz rendőrállam.
A rendőrök szemmel láthatóan pontosan tudják, mire használják őket, és nem sok kedvük van ahhoz, hogy olyan helyzetbe keveredjenek, mint a 2006-os kollégák. Hülye az, aki jogfosztottságban megokosodó rendőrökkel akar diktátorkodni. A Fidesz egyik legnagyobb öngólja, hogy olyan rendőrséget nevelt, amelyik fölismerte: márpedig baleknak lenni nem szabad!
Ezért lenne tisztességes, ha Orbán jövő feszültségeire való tekintettel nem a politikai parancsot teljesítő Készenléti Rendőrséggel rémisztgetné a népet, hanem megalapítaná a Politikai Rendőrséget, amelyben önként lehet szolgálni a diktátori hatalmat. És ezzel persze vállalni a felelősségre vonást is.
Ráadásul óriási taktikai hibát követtek el a parancsnokok: a fiatal, fogékony, érdeklődő rendőröket beíratták egy szabad egyetemre, amin az ország legjobb történészeinek, íróinak, politológusainak, művészeinek, megfenyegethetetlen embereinek előadásait hallgathatják a jó levegőn hónapok óta. Nehéz lesz ördögöt csinálni belőlük.
Ha a hatalom figyelné a saját rendőreit, már a testbeszédből is kiderül: hiába lopakodik az önkény, ezeket a fiatalokat már nem lehet majd jó emberek ellen fordítani. És hogy honnan tudják, ki a jó? A Szabadság térről.
A kordon túloldaláról beszivárogtak Európába. Nemsokára integethetnek Orbánnak, az Ázsiába menekülő egykori Nagy Kordonbontónak.

kedd, július 01, 2014

Hende Csabára várva


Szabálysértést követ el az, aki jogtalanul használja a Vöröskereszt jelképét, pedig sok látássérült még mindig a fehér alapon vörös kereszt szimbólumot használ a vakvezető kutyák hámján, noha a törvénysértés megszüntetésére 2011-ig kaptak haladékot - írja a Bors. A Magyar Vöröskereszt 2007-ben indított kampányt, hogy a jogosulatlanok ne használhassák a jól ismert jelképet. Ugyanis a Genfi Egyezmény és több magyar jogszabály is kimondja: csak a honvédség egészségügyi alakulatai és a Vöröskereszt Mozgalom tagjai használhatják. A büntetés 50 ezer forint. Ez nevetséges. Nagyon is komfortos dolog ott az a vörös kereszt. Azt fejezi ki, amit gondolunk erről a jelenségről. Megszoktuk, megszerettük.
Soha el nem tudtam volna képzelni, hogy a Vöröskereszt ilyen helyzetbe tud juttatni vak embereket. Ha nem a Vöröskereszt, akkor a törvényhozók. Persze fölmerül egy-két kérdés.
Például miért nem viselhetnek vöröskeresztes jelet azok, akik bármilyen egészségügyi problémák miatt szorulnak kutyák segítségére? Egyáltalán elképzelhető, hogy egy rendőr odamenjen egy vakhoz azzal, hogy megbünteti 50 ezer forintra, mert tiltott jel van a kutyáján? Volt már erre példa? Mert akkor a rendőrségének is át kellene gondolni: ez csakugyan beletartozik-e a testület hivatásrendjébe? És ha a vak azt mondja a rendőrnek, hogy ő azt a tiltott jelet nem látja, tehát nincs is ott? Hogyan bizonyítja a rendőr, hogy a vak vétett? Mi van akkor, ha a vak azt mondja, hogy ismeretlen - láthatatlan - tettes vöröskeresztes jelet rakott a kutyájára, pedig reggel még vörös félholdas volt? Különben: nincs is kutyája. A rendőr kóbornak nyilvánítja a legalább másfél millióért kiképzett - állatot, és ráküldi a sintéreket?
(A vakok is és a rendőrök is jó humorú emberek, ha egymásra találnak. Volt egy éjszakai rádióműsor vakoknak, amit jómagam vezettem Weszely Ernővel a vak harmonikással. Egyszer a Rádióból jövet a Dohány utcába kanyarodtam, mert nem vettem észre, hogy az “behejtani tilos” lett. A rendőrök meg ott vártak csípőre tett kézzel. Mondták, hogy mennyi lesz a büntetés, mire Ernő megszólalt, hogy “nem az Iván tehet róla, mert én nem figyeltem eléggé, nem láttam a táblát és nem szóltam neki.” Mivel a rendőrök látták, hogy ő csakugyan nem lát, erős röhögésbe fogtak, és el is tépték a följelentést.)
Mi van akkor, ha a rendőr nem látja jól a színeket? Ez azért merül föl éppen bennem. mert színvak vagyok, és végignéztem egy csomó képet a vakvezető kutyákról. A fényképekről - de a való világban sem - nem tudom megállapítani, hogy a hámkeresztek milyen színűek. (Vélhetően zöldek vagy vörösek.)
Mi van akkor, ha a honvédségben több jóérzés van, mint a vöröskeresztesekben, és egy külön erre a célra létrekeltett egészségi alakulatba sorozza a vezetőkutyákat. (Hende Csaba jogtulajdonos jólelkű ember, és mindig szükség van a hadsereg népszerűsítésére.) A vak ember is és a kutya is remek marketingolásra, ezért is értehetetlen az egész történet. Nem lepődnék meg, ha a Vöröskereszt meghitten szaladgáló lovakkal javítana imágóján.

Talán hírnévjavításra jó, elegáns megoldás lenne, ha a Vöröskereszt elkülönítene egy összeget arra, hogy minden vakvezető kutyát meglepjen egy törvényes jeles hámmal. Biztosan jobb érzést keltene, mint ez a fenyegetőzés.

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések