kedd, október 12, 2010

A nép nem hülye

Történelmileg úgy alakult, hogy most el kell búcsúznunk a közszolgálati médiumok függetlenségétől és okkal félthetünk bármilyen elektronikus hírközlő eszközt, ami a Fidesznek nem tetszik. Nem nagy dolog, hiszem Magyarországon ez a megszokott állapot: néhány esztendőt leszámítva soha nem volt független közszolgálati sajtónk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyáltalán igazán függetlennek mondható, fenyegetésmentesen dolgozó sajtónk is csak egészen kivételes pillanatokban volt, arra lehet gyanakodni, hogy ilyesmire nincs szükség Magyarországon. Nincs rá igény. Bizonyos pillanatokban van, aztán ez elmúlik. Ha nem így lenne, az emberek nem hagynák, hogy például egy fülkeforradalmi parlament olyan törvényt hozzon, amelyikről első pillanatban tudni lehet, hogy nagyon ravaszan játszik a demokráciával. Csak akkor kerülhetnek be a médiatanácsba az ellenzék képviselői, ha meg tudnak egyezni, viszont nyilván nem tudnak, hiszen olyan pártoknak kellene megegyezniük, amelyek - elvben - szóba se állhatnak egymással. Ha viszont nem tudnak megegyezni, akkor a forradalmi diktatúra pártja nevez ki mindenkit a tanácsba.
Egy titokzatos jelenséggel nem számol a hatalom: a médiafogyasztásra rászoktatott tömegek látszólag rendkívül igénytelenek, ám egy dolgot utálnak. Nem azt, hogy becsapják őket. Ezt abból lehet tudni, hogy kifejezetten azért tartanak fönn például televíziókat, mert szeretik, ha azok hazudnak nekik szinte minden műsorszámban. Ám azt nem tűrik, ha olyan médiumokban észlelik a hamisság hangjait, amelyeket azért tartanak fönn az adófillérekből, hogy mindig igazat mondjanak. Tovább nézik és hallgatják ezeket, de már azt figyelik, hogy miképpen csapják be őket, miként zombisodnak szégyenükben a képernyősök. 
A néző, a hallgató nem hülye: pontosan tudja, hogy azért kell megszerezni a médiumokat, mert hazudni akarnak neki. A forradalom első szakaszában talán igény van erre. A másodikban már egyre kevésbé. Ezzel nem számolnak azok a kádári világban szocializálódott szerencsétlenek, akik még mindig azt hiszik, hogy azé a hatalom, akié a média. Ez most nem igaz, csak az, hogy azé a média, akié a hatalom - meg a hatalom felelőssége.

 .

4 megjegyzés:

Imre írta...

Minden szava igaz.Örülök hogy olvashatom sorait.Remélem még sokáig olvashatom,ehhez erőt,egészséget,kitartást kívánok!
Üdv, Imre

Klára írta...

Kedves Iván! most az egyszer vitába kell szállnom a véleményével. A nép ha nem is hülye, de nem nagyon érdekli, hogy mi történik a médiával. Én értem a problémát, és egyet is értek azzal amit írt. De most azembereket az foglalkoztatja, hogy miből húzza ki a telet. A számláit fizesse, vagy egyen, vagy a gyerekét vegye ki az egyetemről. Én pl. ezzel a problémával küzdök. Pedig nem vagyok inegyenélő, látástól vakulásig dolgozom, falusi vendéglátó vagyok jelenleg, mert tanárként nem kellek sehol sem, pedig tudom, hogy ott is hódít a középszer. Attól tartok, még jó ideig nem fog megváltozni semmi. Kitartást és jó egészséget kívánok, szeretettel üdvözlöm. Klárika

Anteus írta...

Tisztelt Uram!

"... azok a kádári világban szocializálódott szerencsétlenek, akik még mindig azt hiszik, hogy azé a hatalom, akié a média."

Nem gondoltam volna, hogy két alapművet nekem kell Önnek elolvasásra ajánlanom:
1./ Herbert I. Schiller: Tudatipar made in USA (Kossuth, 1977)
2.) David, Halbertstam: Mert övék a hatalom (Európa, 1988)

Ostoba kitétele miatt átmenetileg leveszem a hívónév-listámról. Sajnálom.

Személyes bátorságáért továbbra is nagyra becsülöm.

Anteus

Péter írta...

akik még mindig azt hiszik, hogy azé a hatalom, akié a média

Hö.. hö.. Goebbels meg tévedett...

Fodor Ákos: ECCE HOMO

Fenyegetésük
mulatságos. De ahogy
félnek: megrémít.

Népszerű bejegyzések