A Z-ügy majd ugyanúgy elmúlik négy hét vagy négy hónap múlva, ahogy elmúlt a T-ügy, a V-ügy, vagy éppen a K-ügy. Z majd üldögél kicsit, mint Sz, vagy hurcolják, ahogy T-t. És hallgat majd, mint K. És hallgat majd mindenki. Omerta. Úgy hívják ezt a művelt délnyugaton, meg Amerikában is talján körökben.
És lesz ám titkosítás is. De még mekkora! Száz évre. A köz érdeke. Mert, ha kiderülne az igazság, tán még zavargások lennének. Netán nem csak árpádsávos, hanem veres zászlók alatt is.
Ezek mind közügyek, vagyis P-ügyek, mert aligha hihetők, hogy az ellopott pénzekből nem jutott jelentős rész a pártkasszákba. Na meg persze a fontosok zsebeibe.
A fontosok azok, akiknek muszáj posztokat meg állásokat csinálni, hogy aztán ők osztogassák a lefölözött pénzek maradékát lefelé, hogy jusson a szavazóknak is. Abból, ami a kasszákba már nem kell. Alamizsna.
Egyszer Magyarország egyik legtiszteletreméltóbb képviselőjének azt találtam mondani nyilvánosan, hogy ha az egész pártrendszerből hirtelen valahogy kipottyannának az elemi anyagi érdekek, akkor mindjárt össze is omlana az egész. Sarkosan fogalmaztam: a játék a pénzre megy, a többi duma. Visszautasította, és nyilván igaza is volt: vannak, akik elhivatottak és tiszták. Akadnak. De mintha rájuk is érvényes lenne az omerta törvénye.
Egy másik jelentős és igen tiszteletre méltó politikustól azt kérdeztem, miért nem érdekük a parlamentereknek, hogy végre tisztává tegyék a pártfinanszírozás rendszerét. Azt válaszolta, hogy mindaddig, amíg zavaros a helyzet, úgy lehet osztani, hogy jut is, marad is. Nagyon szembenézősen rákérdeztem: úgy érti-e, hogy személyesen lopnak? Úgy értette. Nem feltétlenül hagyományos értelemben, mert azt is figyelembe kell venni, hogy az igazi hatalom az az, amikor zsebből-zsebbe vándorol a vagyon. Titokban, adózatlanul. És én mondom meg, merre induljon a közösből. Hogy aztán az autópályás közpénzekkel való brókerkedésből, adományokból, alapítványi visszacsöpögtetésből, pályázatokból, az mindegy. Bár nekem nem: a Z- ügyben az a leggusztustalanabb, hogy gyerekek örömére szétosztott pénzek tűntek el. Ez még a bűnszövetkezésnél is súlyosabban kellene büntetni. Holnap a rákos gyerekek pénzét is ellopják? Legyen határa a pofátlanságnak!
Nem lesz. Amíg a pártok nyilvánvalóan törvénytelenül, cinikusan a szemünkbe röhögve milliárdokat költhetnek választási kampányokra, addig nem változik semmi. A pártvezérek majd kinéznek a tévéből, mélyen bele a szemünkbe, és azt mondják, hogy ki kell vizsgálni az ügyet, hulljon, aki vétkes, de nem kommentálnak, mert nem akarják befolyásolni a nyomozást, vagy mit tudom, mit. A többi pátvezér meg lapít. Jó okkal. Omerta.
És nem lesznek vétkesek, vagy ha mégis, nem hullanak sehova. Naná, mert az osztogatók már eléggé régóta semmi másban nincsenek egy húron, csak abban, hogy milyen arányban oszoljon a konc. Meg az omertában.
Ma is fönntartom azt, amit már egyszer leírtam: a tavaly őszi zavargások igazi oka az volt, hogy a Fidesz túlköltekezett, majd Orbán azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a választások után az egységnyi autópálya-építés költségei hirtelen a felére zuhantak. A K-ügy után, mintegy véletlenül, gazdaságtermészeti csodaként. Legott sürgőssé vált a hatalomváltás. Gyurcsány valamit komolyan gondolt, és nem engedett az őszödi beszéd kilopott hanganyagával való zsarolásnak.
Valamibe belekezdett, a háttérmélyben is. Jó lenne, ha folytatná. Mert az is fontos, hogy az egészségügyben végigmenjenek a reformok, az oktatásban is, ésszerű, olcsó állam is legyen, konvergáljunk, eurózzunk, de közben meg valahogy el kellene jutni odáig, hogy egyszerűen ne lehessenek Z-ügyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése