Persze mindenki tudta,
hogy nehéz lesz ellenállni. A politikus többnyire azt beszéli, ami a
legostobábbak zsigereit simogatja. Ez nem azt jelenti, hogy okos, hanem csak
azt, hogy mindenre kapható. A jugoszláviai háborúk kezdetén Torgyán József is
nekiállt huhogni a parlamentben, hogy most kellene visszavenni a földeket a
Délvidéken.
De a legnagyobb felelőtlenség,
amiről ebben a műfajban értesültem, az már Orbánról és a kettős
állampolgárságról szól. Több levelet kaptam Ukrajnából, amelyek arról számoltak
be, hogy a kettős állampolgárságra rávettek olyan fiatalokat is, akik még a
katonai szolgálat előtt álltak. Vagyis a gyerekek helyett a magyar hatóságok
nem számoltak azzal, hogy egy olyan országban, ahol a kettős állampolgárság
tilos és büntetendő, mi történhet azzal, aki sorkatonaként bukik le:
nyilvánvaló, hogy hadbíróság elé állítják.
Ez maga az orbánista
rendszer. Már régen nem számít tabunak az, ami emberi életeket veszélyeztet.
Akát tízezrekét - mert muszáj állandóan beszélni, kényszereresen hozzászólni
egy “középhatalmi” státuszra ácsingózó országvezérnek.
És most úgy néz ki, hogy
ez az ember országelnöki méltóságra vágyik.
Már régen nem értem, miért nem jó neki, mondjuk példaképének “kormányzó”
rangja. Nekünk azért lenne vonzó, mert így nem koptatná porig a köztársasági
elnöki címet. Amúgy persze teljesen mindegy, hogy egy alaptörvényes
nemdemokráciában a nagyon-nagyon erős ember magyarországelnök vagy Magyarország
miniszterelnöke. Úgysem tehetünk ellene semmit, legföljebb könyöröghetünk a
környezetének, hogy amennyiben végképp beborul, legalább akkor állítsák le, ha
emberi életeket veszélyeztet.
Talán az a megoldás, ha
illő tisztelettel kérjük Navracsics Tibort, hogy ha elfoglalja a külügyminiszteri
széket, addig ne álljon föl, amíg nem lesz béke Ukrajnában. Mert az őt váltó
Szíjjártó Péter néha még Orbánnál is nyeglébb, így még nála is nagyobb
nemzetbiztonsági kockázat lehet zavaros időkben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése