Újabb újraterv, ölelésterápia

Technikai okokból mégis inkább holnap lesz a műtét. Minden rendben van, jól vagyok.
Annyira hiányzott belőlem a félelem, hogy simán elaludtam műtétre várakozás alatt. És az alvás nagyon jót tesz, úgy tűnik. Mivel végre tudok aludni, délutánra is egy nagy kómás alvást tervezek, esetleg muzsikaszóval, ha lelek valami jót a rádióban.
Amúgy - mivel a nikotin nevű drogról is jövök lefele tíz napja, egyelőre teljes sikerrel -, ebben is találtam egy kis újítási lehetőséget. Ha csak két percre is, de bealszom, ha cigizni mennék. Ezt kórházban nagyon jól lehet alkalmazni. Ha kijövök, kipróbálom az öleléses technikámat is. Itt nem merem bevetni, hogy rágyújtás helyett megölelek valakit, de odakint, családban, barátok között talán működik. Illetve biztosan. (Ha ehhez hozzáadódik, hogy nem akarjuk a nemzeti trafikosokat gazdagítani, az is erős leszoktató motiváció lehet. Cigizés helyett. Menjünk be a nemzeti drogbutikba, és öleljük keblünkre a tulajdonost. Ha ezt naponta száz ember megteszi, visszaadja a koncessziót.)
Szóval minden rendben, tök jól vagyok, pláne, hogy fölfedeztem egy jó karosszéket itt a kórházi kertben.
Még olvasok egy kicsi Rejtőt, Piszkos Fredet. Valahogy mást most nem tudok. Aztán tanulok egy kis verset, mert kíváncsi vagyok a memóriámra.
Aztán ebéd, ami egy kórházban a rend keretének része.
Ez a terv mára, aztán meglátjuk.