Fura, hogy éppen a sugarazás előtti napon néztem az Útikalauzt (stopposoknak), és az Agysugár öbölben, ahol mostanában délutánonként kitűnő társaságban nyaralok, az volt az első érdemi információ, hogy mindenki vigyen magával törölközőt.
Na, gondoltam, örül majd Dávid fiam, aki a Nemzetközi Törölközőnapon mindig az élen jeleskedik, bárhol is dolgozik. Én vittem is mindjárt, de aztán kiderült, hogy pont nekem nem is kell, mert nem vetkezem, csak a fejemet adom a dologhoz.
Amúgy túl vagyok a sugarazás első hetén. Ma már el is aludtam, miközben az asztalon feküdtem. Nyilván kicsit fáradt voltam a melegtől. Lassú taxival mentem a kórházba. (Meglepő, hogy pont kétszer annyi ideig tartott az út, mint amikor Petivel, a vejemmel jártam ugyanoda. Na jó, ő egy igen tehetséges útvonalválasztó.)
130727 FB AI bemutatja: Végre hűvösebb időben nyitott ablaknál aludhatnék, ám több mint másfél órája az ablak alatt düdbüböl valami rettenetes ember a kocsijában. De olyan erővel, hogy szétrázta az agyamat. Agy - és bármilyen - műtét után az életünk gyakorlatilag arról szól, hogy szeretnénk aludni, ám ezt valamiért a többi ember nem engedi. Kár, hogy nem mehettem le most az utcára egy jó kis jégcsákánnyal, mert sok sérelemért leróttam volna tartozásomat. (Nagy szerepet kapnak az alvás megkadályozásában egynémely motorosok. Róluk majd később, egyszer, lehetőleg hangfelvételekkel. Kicsit félek róluk írni, mert mindig nagy a felhorgadás meg a fenyegetési hullám.)
Na, gondoltam, örül majd Dávid fiam, aki a Nemzetközi Törölközőnapon mindig az élen jeleskedik, bárhol is dolgozik. Én vittem is mindjárt, de aztán kiderült, hogy pont nekem nem is kell, mert nem vetkezem, csak a fejemet adom a dologhoz.
Amúgy túl vagyok a sugarazás első hetén. Ma már el is aludtam, miközben az asztalon feküdtem. Nyilván kicsit fáradt voltam a melegtől. Lassú taxival mentem a kórházba. (Meglepő, hogy pont kétszer annyi ideig tartott az út, mint amikor Petivel, a vejemmel jártam ugyanoda. Na jó, ő egy igen tehetséges útvonalválasztó.)
130727 FB AI bemutatja: Végre hűvösebb időben nyitott ablaknál aludhatnék, ám több mint másfél órája az ablak alatt düdbüböl valami rettenetes ember a kocsijában. De olyan erővel, hogy szétrázta az agyamat. Agy - és bármilyen - műtét után az életünk gyakorlatilag arról szól, hogy szeretnénk aludni, ám ezt valamiért a többi ember nem engedi. Kár, hogy nem mehettem le most az utcára egy jó kis jégcsákánnyal, mert sok sérelemért leróttam volna tartozásomat. (Nagy szerepet kapnak az alvás megkadályozásában egynémely motorosok. Róluk majd később, egyszer, lehetőleg hangfelvételekkel. Kicsit félek róluk írni, mert mindig nagy a felhorgadás meg a fenyegetési hullám.)
130725 Facebook AI bemutatja:
Na, ez rendben van Bushtól. (Persze lehet, hogy csak én vagyok érzékeny erre a témára.)
A kérdés persze az, hogy én valaha megtettem volna ezt egy kisfiúért, vagy bárkiért. Pedig semmiség, de nagyon szép, látványos gesztus.
http://webbulvar.hu/tart/cikk/d/0/180559/1/bulvar/Szolidaritasbol_lett_kopasz_George_Bush?place=srss
130723 4:57 Facebook Ságvári menet Nagyon azon leszek, hogy családi felügyelettel, 27-én délután hatra a Margit kőrúton legyek. Ha nem sikerül, akkor lélekben, veletek.
Kedves olvasóm kérdezte, hogy megkaptam-e a pénzt, amit átulalt arra a számlaszámra, amelyet a Népszavában dolgozó barátaim indítottak a gyógyulásom elősegítésére.
Mondtam, hogy nem tudom, mert amikor a gyűjtést indították, nem is tudtam róla, mert nem voltam olyan állapotban, hogy tájékozódjak, később pláne nem, most meg valahogy úgy lettem, hogy nem merem megnézni az adományozók névsorát. Ez elég fura érzés, és tulajdonképpen arról szól, hogy attól félek, összeomlok tőle. Tudom persze, hogy sok pénzről van szó, meg azt is, hogy politikusok, kollégák, művészek is adtak, legtöbben persze azok, akik azelőtt szinte minden nap olvastak és valamiért megkedveltek.
Természetesen minden pénzt megkaptam. Ezek kezelését a gyerekeimre bíztam, hiszen ők látnak el engem most mindennel.
Talán majd egyszer megnézem, ha már merem. Bocs. Már attól is összeomlottam, amikor a kollégáim lefényképezkedtek a szerkesztőség ablakai alatt, hogy biztassanak. (Sikerült is. A biztatás. Meglepő módon életben maradtam.)
Addig is illik beszámolnom, mire költöm. Most éppen tárgyalunk egy 90 ezer forintos vizsgálatról, ami lehetővé teszi a célzott, tűpontos kemót.
Ezen kívül rendkívül sokat költünk táplálkozásra, főleg arra, hogy hallatlan mennyiségű zöldségféle és magféle jusson a szervezetembe. Ezek állítólag erősen rásegítenek a kezelésekre. Annyit tudok erről mesélni, hogy néhány hét alatt vélhetően több zöldfélét ettem, mint azelőtt egész életemben. Meg lehet szokni. Sőt, bizonyos étkeket már meg is szerettem.
A héten nagyon fontos esemény volt, hogy elmentem (vagyis mentünk, Wandával - mert minden így értendő, hiszen gyakorlatilag házi őrizetben vagyok) az új körzeti orvosomhoz, akivel nagyszerűen megértettük egymást. El is küldött a belgyógyászatra, ahol végre találkoztam két olyan szakemberrel -orvossal és nővérrel -, akikben megbízom, és el is hiszem, hogy rendbe teszik a vércukorszintemet, amit a szteroidok összezavartak és ma is zavarnak. Hihetetlenül kedvesen, gondosan bántak velem és Wandával is, akit tanítottak.
Az egész eddigi küzdelemben ez a cukor-dolog okozta a legfőbb problémát. Nem egészen értem, hogy miért, de a sok zűrzavar szabályos félelmet keltett bennem - ami nem annyira jellemző rám. (Milyen nevetséges: túlélek egy agydaganat-műtétet, aztán belehalok valami rossz beállításba. A legszarabb dolog nevetséges módon meghalni.) Kiderült, hogy azért nem tudok aludni hetek óta, mert nincs rendesen beállítva a szint. Mindegy, azt hiszem, pár hét múlva ezzel is minden rendben lesz.
A héten nagyon fontos esemény volt, hogy elmentem (vagyis mentünk, Wandával - mert minden így értendő, hiszen gyakorlatilag házi őrizetben vagyok) az új körzeti orvosomhoz, akivel nagyszerűen megértettük egymást. El is küldött a belgyógyászatra, ahol végre találkoztam két olyan szakemberrel -orvossal és nővérrel -, akikben megbízom, és el is hiszem, hogy rendbe teszik a vércukorszintemet, amit a szteroidok összezavartak és ma is zavarnak. Hihetetlenül kedvesen, gondosan bántak velem és Wandával is, akit tanítottak.
Az egész eddigi küzdelemben ez a cukor-dolog okozta a legfőbb problémát. Nem egészen értem, hogy miért, de a sok zűrzavar szabályos félelmet keltett bennem - ami nem annyira jellemző rám. (Milyen nevetséges: túlélek egy agydaganat-műtétet, aztán belehalok valami rossz beállításba. A legszarabb dolog nevetséges módon meghalni.) Kiderült, hogy azért nem tudok aludni hetek óta, mert nincs rendesen beállítva a szint. Mindegy, azt hiszem, pár hét múlva ezzel is minden rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése