V V V!!!

A Fidesz sajátos örömmámorba jutott attól, hogy immár százezrek írják alá a rezsicsökkentést támogató papírokat. Most már azt is kikétharmadolták maguknak, hogy ezután nem csak közterületen, hanem a lakásokban is lehet hitvallásra nyomasztani. Sokan kérdezik, hogy mi a teendő ezután, mert attól tartanak, hogy ha elzavarják a forradalmi aláírás-gyűjtögetőket, akkor a megtagadók listájára kerülésük befolyásolhatja családjuk sorsát a választásokig hátralévő esztendőben.
Az egyetlen hatékony lehetőség az, hogy önként és boldog arccal írunk alá, mert csakugyan úgy néz ki, hogy teljesen mindegy, mit teszünk - arról nem is beszélve, hogy ne hazudjunk, ne nekünk legyen furdalásunk, ha örülünk a rezsicsökkenésnek.
Ettől még a rezsicsökkentés a megtestesült, tárgyiasult választási demagógia. Az meg, hogy az önünneplés kedvéért a kormánypárt már megint törvényeket szab át, és még aláírásgyűjtésre sem rest, ezt csak tetézi: immár tombolhat a populizmus. Benne lesznek ezzel a világ politológia-tankönyveiben. Az lenne a meglepő, ha röstellnék az ilyen eszközöket, vagy legalább nem a saját gazdagjaikat juttatnák már megint nagyobb haszonhoz. (Nem veszik észre, hogy a rájuk szavazó szegények és alsóbb középéletűek is egyre irgalmatlanabb bajban vannak.)
Mivel nincs tétje az aláírásnak - mindenképpen legalább 90 százalékos támogatottságot hoznak majd ki - , vélhetően az a legjobb taktika, ha mindenki, aki a listára kerülés következményeitől tart, szépen aláírja az ívet. Legjobb, ha közben vallomást is tesz. Olyanokat mond, hogy évek óta vár egy ilyen népszerető kormányra, néha elsuttogja, hogy “Csak a Fidesz, csak a Fidesz, csak a Fidesz!” Önként kéri, hogy juttassanak neki tájékoztató anyagokat, megadja a címét ehhez, hogy fölkerüljön a Kubatov-lista vérhívő tartományába. Búcsúzóul pedig ujjaival nem szanyisat, hanem a V-t mutatja, majd hangosan odahadarja, hogy “Viktorviktorviktor!!!”.
Mondom: nincs tét: hadd higgyék azt, hogy minden rendben van. Hadd készüljenek a totális győzelemre. Úgy, mint 2002-ben, amikor már egyszer elhitték, hogy a többség védtelen az agyonígérgetős zsigeri populizmussal szemben.

 .

Síp és piros lap

Nagy a sértődés, mert készült egy unortodox német rajzfilm, kifejezetten gyerekeknek ARD és a ZDF gyerekcsatornáján vetítik. A "Piros lap Magyarországnak" című filmecske azt magyarázza el a német gyerekeknek, hogy Magyarország túl sokszor szegte meg az EU szabályait, ezért akár az uniós támogatások megvonásával is büntethetik. Nyilván azért van benne síp és piros lap, hogy a focista Orbán Viktor is értse. Ha már nem értett abból, amikor a magyar gimnazisták röhögték ki.

Úgy néz ki, hogy diplomáciai jegyzék lesz belőle. Talán az lesz a tiltakozás alapja, hogy mi közük van ehhez a gyerekeknek. Az is lehet, hogy a németek úgy döntöttek, valami európai etikát oktatnak: nem lehet az például, hogy valaki választáson túlhatalmat szerez és aztán azt gondolja, hogy azt tehet, amit akar. Nem illik. Nem etikus. Talán azért kell ezt rögzíteni, mert a németek a legsúlyosabb tapasztalatot szerezték egy ugyanilyen esetben: a vége az lett, hogy egy öntelt és nagypofájú ember miatt úgy is járhattak volna, hogy a végén minden németet kiirtanak.

Jó idejében megtanulni az ilyen dolgokat, mert azt látom, hogy a fölnőttek se nagyon értik, milyen alapon szólnak bele az amerikaiak, a németek, Brüsszel, és gyakorlatilag mindenki abba, hogy mi folyik Magyarországon. Pedig egyszerű: amikor beléptünk az EU-ba, a NATO-ba, az ENSZ-be, azért tehettük meg, mert kinyilvánítottuk, hogy elfogadunk bizonyos alapelveket, jogokat, szabályokat. Ha valaki házasságot köt, elfogadja, hogy alighanem nem pisálhat többé a mosdóba, nem mászkálhat haza éjszaka, részegen, és nem verheti se az asszonyt, se a gyerekeket. Mert ha így viselkedik, akkor előbb-utóbb kiutálják a családból.

A németek szerint ez a gyerekekre is tartozik. Én például arra tanítom a sajátomat, hogy a fogpaszta tubusának végét nyomja, mindig hajtsa le az ülőkét, és a papírguriga úgy legyen a tartóban, hogy a papír alulról bújjon ki. Erre az az értelmes kérdése, hogy minek ez. Elmagyarázom, hogy élete során vélhetően lesz olyan nője, felesége vagy pláne anyósa, aki ilyesmik miatt piszkálná. Ha előre alkalmazkodik, jobb élete lesz.

Az baj persze, hogy a német gyerekekben most az rögzül, hogy hülye nép a magyar, mert hagyja, hogy olyasmi történjen vele, amire nem adott semmiféle fölhatalmazást. Évtizedek múlva, még az unokáink is ezzel lesznek kénytelenek szembenézni egész Európában. Ez bizony megbélyegzettség, és bizony szomorú.

Ennél már csak az a szomorúbb, amit a német filmmel kapcsolatban jegyzett meg Orbán: “Ha nálunk ilyen történne, akkor mindenki repülne.“ Kár, hogy nem tette hozzá: “ebből is látszik, hogy nálunk működik a világ legfüggetlenebb nemzeti közszolgálati médiája”. Erre bizony nem síppal, hanem harsonákkal kellene válaszolni. Itthon.

 .

Nyilatkozat a Táncsics-díjról

Alulírott Andrassew Iván nyilatkozom arról, hogy nem adom vissza a Táncsics Mihály-díjat. Mindeddig várakozó állásponton voltam. Arra gondoltam, hogy a minden bizonnyal tisztességes  Balog miniszter úr fölismeri döntésnek súlyát - például az izraeli nagykövet tiltakozásának hatására -, és képes lesz olyan módon korrigálni tévedését, ami méltányolható. Nem azért, mintha bármilyen ranghoz, címhez vagy kitüntetéshez ragaszkodnék - amúgyis csak jelképesen adhattam volna vissza, mert már régen a kisfiamnak ajándékoztam az összes többi díjammal és kitüntetésemmel együtt, a vele kapott pénzt pedig jóhiszeműen elköltöttem. 

Mindegy, úgy döntöttem, hogy Balog miniszter elképesztő parlamenti alakítása után nincs jogom ennek a kormánynak bármit is visszaadni. Ez olyan lenne, mintha elismerném erkölcsi hatalmát. 

Történt ugyanis, hogy Nyakó István kérdésére a miniszer tücsköt-bogarat összehordott, amiből azért kiderült, hogy nem váltja le az őt is, az országot is, az európai kultúrát, az újságíró szakmát is megszégyenítő kuratóriumot, nem állítja vissza a demokratikusságnak legalább a minimális kritériumait biztosító jelölési rendszert, és nem vonja vissza a díjat, törvényesség hiányában föl sem szólítja Szaniszló Ferencet, hogy adja azt vissza, mert tévedés történt. És persze ő sem mond le, mert nem szégyelli magát.

Ehelyett össze-vissza hablatyolt Bolgár Györgyről, Gergényi rendőrfőnökről meg arról, hogy bezzeg cigányok is kaptak kitüntetést. (Valahogy azt képzeli, hogy ha nyilas hordák kedvencei mellett cigány muzsikusok is kapnak valami díjat, akkor van itt valami meghitt polgári egyensúly.) Odáig jutott, hogy Pörzse Sándor képviselő (kolléga) kérdésére válaszolva kifejtette, hogy tulajdonképpen milyen baromi jó dolog, hogy Szaniszlónak adta a díjat, mert így olyan újságírók adják vissza azt, akiknek ő nem adott volna. Vagyis így megtisztul a Táncsics Mihály-díj.

Vagyis kiderült: az történt, amire egyébként sokan gondoltak is - én nem, mert csakugyan hittem Balog miniszter tisztességében -, hogy ő pontosan tudta, mit művel. Bedobott egy kis mérgezett szart az újságírók közé, amitől ők majd szétrebbennek, kimenekülnek egy közösségből. Ezzel a kitűnő trükkel szét lehet verni az értékrendet, a méltóságot, bármit. A lényeg az, hogy a szétverés után ki lehet építeni az új rendet. Ráadásul az egészet ráfogta valami kuratóriumra. Akiket persze nem mer leváltani, mert még a végén bosszúból elmondanák az igazságot.

Amikor meghallottam, hogy Németh Péter lemond a díjról, és ehhez kiváló kollégáim, barátaim is csatlakoznak, legelőször arra gondoltam, hogy na persze én is. Ám aztán eszembe jutott, hogy ezzel megtesszük az első lépést, és a vége menetelés lesz - kifelé a hazánkból. Erre gyakorlatilag naponta kapunk fölszólítást olyan körökből, amelyek - mint megint kiderült - valahol már összenőttek Balog miniszterben és Pörzse képviselőben. 

Ha a Fidesz marad még négy évig, akkor már semmiféle védelemre nem számíthatunk, elveszítjük önvédelmi képességünket, egész egyszerűen eltakarítanak minket. Újságírók százait fogják emigrációra kényszeríteni - és ebben a Fidesz jól összedolgozik majd a nácikkat - ez a kitüntetési cirkusz csak egy volt a próbák közül.

Nem szeretnék innen elmenni. Nem gondolom, hogy olyan embereknek, mint Balognak vagy pláne Pörzsének és Szaniszlónak meg kell adni azt az örömöt, hogy egy pillanatra is azt érezhessék, hogy bármivel megszégyeníthetnek minket. Egy ilyen mindenre kapható, a lelkiismeretével is bohóckodó, szerencsétlen miniszter meg egy náci képviselő nem fog azon röhögni, ahogy én a hátamon valami kis batyuval átlépem a határt.

Gratulálok, sikerült összeszarozni Táncsics nevét, egy szép Madarassy Walter-érmet! Legföljebb majd jól lefertőtlenítem, mielőtt a gyerekem megint játszhat vele.

 .

Az állam elesett

Mindent elmond a mi államunkról, hogy a nemzeti ünnepen, amelyen az Ausztria elleni lázadásunkról emlékezünk meg, az osztrák felmentő alakulatokra vagyunk utalva, ha meg kell tisztítani egy autópályát a fagy, a szél, a hóvihar és az emberi hülyeség okozta katasztrofális helyzetben - miközben miniszterelnökünk Brüsszelben szabadságharcol - most éppen az Európai Unió ellen szájkaratézva. 

Mert az állam felel azért, ha a felelőtlen autósok - akik egy héten át kapták a figyelmeztetéseket -, megtehetik azt, hogy egy olyan autópályára hajtanak, amelyet tükörjég borít, és ahol tömegbaleset miatt lehetetlen a közlekedés. A fegyelmezni képtelen állam felel azért, ha ugyanazek az autósok törvényszegő módon menekülési útvonalnak használják a leállósávokat, majd ott is elakadnak, amivel emberek ezreinek életét veszélyeztetik. Az állam felel azért, ha utat eszközök hiányában nem lehet megtisztítani. Az állam a felelős, ha a mentés nem indul meg idejében, ha a teljes közszolgálati médiarendszer nem áll át azonnal a bajba jutottak tájékoztatására. Az állam illetékes vezetői a felelősek, ha nem működik a katasztrófavédelem rendszere, ha az avatott mentőalakulatoknak fogalmuk sincs, mi a dolguk, nem képesek az egymás közti kommunikációra, nincs megfelelő fölszerelésük. 

A magyar állam elesett egy csatában. Folyamatosan hencegő, harcoskodó vezetőiről kiderült, hogy alkalmatlanok a hadvezetésre. A nemzetbiztonsági próbán csak a nép bizonyította alkalmasságát. Azonnal tette a dolgát: mindenféle hatalmi irányítás nélkül mentette az embereket.

 .

Kedves Szalai Annamária! Szeretve tisztelt Elnökasszony!

Nagy örömmel vettem a hírt, hogy az Ön kedvező, kegyelemteljes döntésével a Klubrádió végre megkaphatja azt a frekvenciát, amelyet akár egy éve is megkaphatott volna. Igazán nagyszerű, példás bölcsességre következtetni engedő dolog, hogy éppen a sajtószabadságot is ünneplő nemzeti ünnep előtt egy nappal hozatta nyilvánosságra ezt, és pláne szinte pont akkor, amikor én beléptem a rádió szerkesztőségébe, munkába állás végett.

Engedelmével beszámolok Önnek arról, hogy jó cselekedete mekkora boldogságot okozott. Kicsit megzavarodott, de azért csöndesen hejehujázó dolgozókkal találkoztam, akik röpdösve meséltek arról, hogy telefonok, esemesek és e-mail-ek áradata érkezett hozzánk. Ön akkora örömöt adott emberek ezreinek, tízezreinek, hogy felőlük akár el is maradhatott volna a nemzeti ünnep, ezt a dolgot ők úgy élték meg, mintha 1848-ban, sőt 1849-ben Petőfiék győztek volna, nem pedig a Habsburgok a gaz muszkák segítségével. 

Örökké emlékezni fogunk erre a napra, mint a jogállam újjáéledésének pillanatára. Bizony, bizony: nem azon fogunk keseregni, hogy Áder János, az alaptörvényes Magyarország elnöke, bejelentette, hogy a Schmitt Páltól örökölt tollával aláírja jogfosztásunkat, hanem arra, hogy Ön milyen kedvesen, irgalmasan, óvó tekintetű államasszonyhoz méltó módon adta vissza a szabadságunkat. (Arra is gyanakodtam, hogy itt valami csillagászati jellegű sorsösszeállásról van szó: nem véletlen, hogy az Ön kegyelmes tette szinte egybeesett Ferenc pápa megválasztásával, ami nem csak a Vatikánnak ad majd új irányt, hanem a keresztényi magyar államnak is, amelynek Ön főhivatalnoka.)

Akkora boldogságot adott nekünk, akkora erővel szakadt ki belőlünk a szabadság érzete, hogy szinte azonnal elhatároztuk, hogy elfelejtjük azt a sok kínt és szenvedést, amit okozott nekünk. Elfelejtjük a kikapcsolt gázórákat, a banki eljárásokat, a folyamatosan érkező szolgáltatói fölszólításokat. Elfelejtjük, hogy a gyerekünknek mi mindent nem tudtunk megvenni karácsonyra. Sőt azokról a munkatársainkról is elfeledkezünk, akik a nyomor elől külföldre menekültek.

Én személyesen hálás vagyok Önnek, mert módot adott arra, hogy tanuljak, és mert bebizonyította, hogy igazam van: hiába találták ki évezredekkel ezelőtt a demokráciát, ennyi idő sem volt elég arra, hogy megfelelő biztosítékokat találjunk ki arra az esetre, ha észrevesszük, ha kiderül, hogy valaki demokrácia elpusztításába kezdett. Azt is megtanultam, hogy a történelemben igenis sokkal nagyobb szerepe van a hatalmon lévők személyiségének, mint bármi másnak, mert mi bizonyos viselkedési formákkal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Megbénulunk, ha kígyót látunk, képtelenek vagyunk mozdulni, pláne a fejére lépni. Ezért mindent meg lehet velünk csinálni.

Illő tisztelettel kérem, hogy tolmácsolja hálámat a Miniszterelnök Úrnak. Nagyon jó, hogy a század elején tett tanúbizonyságot szeretetteljes atyai szigoráról. Remélem, legalább ötven évre tanulunk belőle. Most éppen arra készülünk, hogy elzavarjuk, de ez sem Őt sem Önt ne tévessze meg. Nincs bennünk harag, sőt inkább szeretet van: csakis azért tesszük, mert megértettük a leckék üzenetét.

Hallom a hírt: hazánk belső és külső ellenségei kijárták, hogy törvénybe kerül: sem Önt, sem közvetlen munkatársait nem lehet kilenc év után újra válsztani. Kérem, viselje méltósággal ezt a megaláztatást. Mi szégyelljük magunkat. Ne keseredjen el az ilyen igazságtalanságok, jogfosztások miatt, hiszen így is éppen elég ideje marad ezernyi jócselekedetre. Isten áldását kérem a munkájára, és minden tekintetben sok sikert és boldogságot kívánok Önnek.

(Klubrádió, Hetes Stúdió 5 perc 7 másodperc után)

 .

Folt (a Táncsics Mihály-díjról)

Balog Zoltán miniszter a szakmánkban legmagasabbnak számító kitüntetést adta a rasszista uszító Szaniszló Ferencnek, az Echo TV műsorvezetőjének.  Eddig Németh Péter, Nej György, Rangos Katalin, Bolgár György, Vince Mátyás, Horváth Zoltán Márványi Péter és Benda László jelezte, hogy visszaadja a kitüntetést. Szinte mindannyian a barátaim vagy jó ismerőseim.

Mivel magam is megkaptam ezt a díjat, zavarban vagyok, mert ugyan vélhetően én is vissza fogom adni, azért még várnék ezzel néhány napot, és ezt javaslom mindenkinek. Először is azért, mert úgy érzem, hogy már megint mi menekülünk egy közösségből, amelyet meggyaláztak, pedig nem biztos, hogy nem lehet ezt a disznóságot jóvátenni. Mielőtt elfogadtam a Táncsics-díjat, meggyőződtem, hogy azt nem az állam ítélte nekem, hanem az újságíró szervezetek javasoltak, és a minisztérium ezt hajtotta végre. Most Szaniszló azért kaphatott kitüntetést, mert Balog miniszter megszüntette ezt a rendszert, és maga nevezett ki egy kuratóriumot, ami aztán azt tett, amit akart. Mivel nem ellenőrizte, hogy mit merészeltek elé tenni, ezért az egész nyomorúságos méltatlanságért ő a felelős. 

"A döntést úgy hoztam meg, hogy nem volt tudomásom a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró elmúlt időszakban tett, az emberi méltóságot sértő nyilatkozatairól. Ezek mind személyes hitvallásommal, mind a kormány értékrendjével összeegyeztethetetlenek" - írta csütörtök esti közleményében a miniszter. Majd hozzáteszi, hogy nem ellenőrizhet minden előterjesztést, és nincs törvényes lehetősége a visszavonásra.

Méltányolhatjuk a magyarázkodást, ám ez nem elegendő. Amit nem ellenőrizhet, azt ellenőriztetheti. Ha ezt nem tudja megszervezni, akkor alkalmatlan miniszternek. Mielőtt visszaadjuk a Táncsics-díjakat, föl kellene szólítanunk Balog minisztert arra, hogy azonnali hatállyal, fegyelmivel bocsássa el a kuratóriumot, és állítsa vissza az eredeti, demokratikus jelölési rendszert. Ezen kívül - ha nem talál megfelelő jogszabályt a visszavételre - legalább szólítsa föl Szaniszlót a díj visszaadására. 

Ha mindezt megteszi, akkor a folt ugyan ott marad a Táncsics Mihály-díjon, ám az már amolyan figyelmeztető folt, ami talán nem fertőz tovább.

 .

Hazafiatlan kérdések

Pár héttel ezelőtt, amikor egy meteor robbant egy orosz város fölött, amitől szinte minden ablak  betört, azt kérdeztem, mi lenne, ha egy magyar város fölött történne ilyesmi. Van-e katasztrófavédelmi tervünk ilyen esetre? Akkor sokan gúnyoltak a szerintem teljesen jogos kérdésért, sőt egy náci internetes portál magyarellenesnek nevezett.

Ma reggel a híreket olvasgatva azzal kellett szembesülnöm, hogy egy országos hóesés következtében például az M1 autópálya hideg pokollá változott. Sokan csütörtök délután óta vesztegelnek, a segítségre váró emberek között kismamák és gyerekek is vannak. A mentés lassan halad. Eddig a rendőrök a társszervek együttműködésével 2405 embert és 1419 járművet mentettek ki a hó fogságából, 26 helyen ezer embernek nyújtottak menedéket forró teával, takarókkal. 

Hogyan fordulhat elő, hogy egy olyan hóesésben, amit legalább egy hete előre jeleztek a meteorológusok, emberek ezrei ragadnak egy autópályán és csak reggel indul el a mentő sereg?  És nem pár órára rekedtek ott, hanem egész éjszakára! (Amikor ezt írom, éppen 16 órája vesztegelnek.) Miért engedték őket az utakra? És ha mégis, ha az állam nem tud vagy nem mer ilyenkor rendkívüli állapotot hirdetni, akkor hogyan létezik az, hogy ugyanazok az emberek, akik kétségbe esve segítséget kérnek az interneten, mielőtt elindultak, nem tájékozódtak ugyanott?

Hazafiatlan kérdések ezek? Vagy olyanok amelyeket még a következő tél előtt meg kellene válaszolni? Jó, hogy sokat beszélünk az alkotmányról, de néha magáról az államról is kellene.

Pápai Gábor képe

 .

Maradék

Folyamatosan arról beszélünk, hogy megszűnt a jogállam, és most már diktatúra van. Ez igaz is persze, csak azt nem értem, hogy miért pont most. Valójában a jogállam nem a kétharmad parlamentbe özönlésével szűnt meg, hanem akkor, amikor meghozták az első visszamenőleges hatályú törvényt. Amikor diktatúrát harsogtunk, szinte mindenki hurrogott, hogy áááá ez még nem az, hanem így, hanem úgy. Pedig teljesen nyilvánvaló volt, hogy aki egy ősidők óta élő tabut megtör, az bármire képes. És úgy is lett.

Most meg azt mondom, hogy a jogállam állásai nem vesztek még mind el. Van még egy ombudsmanunk - Szabó Máté, őszig -, és ott van a bírói kar jelentős része, akik kitarthatnak még egy évig.

Bár a múlt héten valami apróság mégis elgondolkoztatott. A törvénytelenül nyugdíjazott bírók közül sokat nem tudnak visszahelyezni eredeti állásukba, mert például a tanácselnökök nyugdíjba zavarása után nem írtak ki pályázatot, hanem megbízást adtak vezetői feladatok ellátására. Vagyis a bírákat nincs hova visszahelyezni. Engem megnyugtatna, ha akadna néhány bíró, aki ilyenkor föláll és azt mondja: a bírói kar méltósága nem engedi, hogy jogtalanul elvett pulpituson üljek.

Volt már ilyen: Iszlai Zoltánt, még a szocializmus idején fölkérték a Magyar Nemzet kultúra rovatának vezetésére - ami akkor a szakma csúcsa volt. Amikor bement a szerkesztőségbe, ott találta az elődjét, Mátrai-Betegh Bélát, aki elmondta, hogy nem önként megy nyugdíjba, hanem kirúgják. Iszlai sarkon fordult és visszament az ÉS-hez.

 .

Ennyi

Hétfőn éjjel negyed tizenkettőkor, amikor a Sándor palota után a Kossuth téren is befejezték a fiatalok az alaptörvényes jogfosztások elleni tüntetést, az utolsó szónok azt mondta búcsúzóul, hogy megvárják, megjön-e Áder János józan esze. Merthogy ugye ő az, aki még tehet valamit, ha nem írja alá a módosításokat, akkor azok nem lépnek életbe. 

Olyan nagyon sok bizalmam nincs, pláne ha belegondolok: egy hete sincs, hogy aláírta Matolcsy György kinevezését a Nemzeti Bank élére, pedig pontosan tudta, amit minden szakértő harsogott: Matolcsy nem felel meg a nemzeti bankról szóló törvény személyi és szakmai elvárásainak, vagyis a kinevezés törvénytelen. Ráadásul az elnök úr azt is tudta, hogy ha a tündérkerti nagyotmondót kinevezi, akkor azzal sok százezer családnak tetemes anyagi károkat okoz. Úgy is lett: a forint nagyon gyöngül, a törlesztőrészletek emelkedtek.

Ha Áder János komolyan venné elnöki mivoltát, üzent volna a parlamentnek, hogy a Velencei Bizottság vizsgálata előtt semmiképpen ne szavazzanak a módosításról, mert úgysem írja alá. Ennyi. Ennyi a dolga egy olyan köztársasági elnöknek, aki tudja, hogy azért van a posztján, hogy az állam rendjét és méltóságát megőrizze. (Példát vehetne Stumpf Istvánról, aki szintén pártkatonaként került az alaptörvénybírák közé, de ritka kivételként képes volt fölismerni felelősségét, és államférfiként viselkedik.)

Amúgy Áder Jánosnak Orbán bíróságellenes gyalázkodása után most az lenne a dolga, hogy lemondásra szólítsa föl a miniszterelnököt elemi emberi és mentális alkalmatlanságra hivatkozva.

Azért én egy kicsit röstellem, hogy ide jutottunk. 
(A magyar kormánypártokat figyelmeztetik az EP-képviselők a budapesti alkotmánymódosítás másnapján Reuters - Jean-Marc Loos)

 .

Hurcibálás

Boross Péter volt miniszterelnök, és volt belügyminiszter a Lendvay utcai Fidesz székház elleni akcióval kapcsolatban odanyilatkozott, hogy “most az szükséges, hogy a kormány lágyabb szívű tagjai ne akadályozzanak meg egy nagyon határozott, nagyon kemény, kimondom a szót: elrettentő intézkedést ebben az ügyben, hogy ilyen ne fordulhasson elő”.

Mi lehet az nagyon elrettentő dolog?

Jól megverik őket? Bezárják őket harminc napra vizsgálati fogságra valami alapos gyanúval? Ott a gyöngébb gyerekekből kizsarolnak valami terrorcselekményes, államellenes összeesküvésre vonatkozó vallomást? 

Az van, hogy ha a rendőrök csak egyetlen egyetemistát is megvernek, akkor számítani lehet egy hatalmas, országos tüntetés-sorozatra. Nem mellesleg: azt tanulták meg a rendőrök a 2006-os eseményekből, abból, hogy közmumusokat csináltak belőlük, hogy jobban járnak, ha azért rúgják ki őket, mert megtagadják vagy csak ímmel-ámmal tejesítik a politikai ügyekben kapott parancsokat, mint ha később meghurcolják őket. Túl sokba kerülhet ha méltatlanul bánnak a gyerekekkel. Ráadásul Orbán ugyanúgy fosztogatta a rendőri jogokat, mint most a családokét, a hajléktananokét vagy az alkotmánybírákét, így aligha állnak teljes szívvel a hatalom mellé. A rendőrök csak a viccekben hülyék.

Úgy tűnik, hogy a TEK Boross intelmei szerint elkezdte hurcibálni a diákokat. Ezek szerint még nem sikerült Orbánt meggyőzni arról, hogy kitűnő alkalmat kapott a lemondásra, mert innentől nem csak reménytelen, hanem életveszélyes is a nevetséges játszmája.

 .

Nemáhogy

Van valami fura összezavarodottság abban, hogy a csütörtöki, a jogtiprásokra kicsit jogsértő székházfoglással válaszoló fiatalokat a Fidesz megpóbálja Bajnaira nyomni. Eléggé dilettáns dolog ahhoz képest, hogy az MSZP ma tart olyan nagy rendezvényt, amit meg lehetett volna zavarni azzal, ha Mesterházy Attila beszédje elején vagy napirenden kívül kénytelen egy kicsikét mentegetőzni. Amit az országról, értékelés gyanánt mond, azt el lehetne hallgatni, hiszen a fő hír ez lehetett volna: “Semmi közünk a Mesterházy Gárdához”. Ez azért is fura, mert úgy tűnik, a Fidesz nem nagyon ismeri föl: történelmileg úgy alakult, hogy ma Mesterházy a fő ellenség. Bár az is igaz, hogy Bajnai meg pont most alakít pártot. (Ha már az erőviszonyok: a bajnaizással sikerült az Együttbe tolni sokezer fiatalt.)

Azt sem ismerik föl, hogy elképesztően cinikus politikával sikerült föltámasztani egy olyan réteget, amellyel senki nem számolt: fiatalokat, diákokat. A Fidesz döbbenetes kommunikációs tévedése volt egyrészt béközepes fradistákkal védetni a székházat, másrészt a Bayer Gárda rendkívül rosszarcú, példátlanul bugris módra viselkedő, rikácsoló, buzizó és zsidózó öregeit küldeni ellenük. Ezek után nem kell magyarázni, kikből állnak a békeörsök. Az is kiderült, hogy ha baj van, nem a TEK megy először, hanem a béközép, a Fidesz békekülönítménye. Az egyetemen sem véletlenül ők jeleskedtek.

De mindez még elviselhető lenne - beírnánk a Fidesz rendes heti hülyeségeinek listájára -, ha nem egy olyan erőtérben zajlana, amikor már a teljes nyugat fölemelte az ujját. Orbán olyan nyomás alá került, amilyen nem jutott az Európai Unióban még egyetlen-egy vezetőnek sem. És pontosan tudjuk, hogy bele megy a csapdába: csakazértis beletuszmákoltatja az eszement alaptörvényébe a jogfosztó passzusokat. Pontosan tudják az amerikaiak, az uniósok, a németek, hogy ilyen: ha figyelmeztetik, akkor csakazértis! Mert hogy nemáhogy.

Ellenségei így provokálják ki, hogy alkalmat adjon arra, hogy megszabadítsák tőle Európát. Kár érte. Ő volt a mi reménységünk. A jövőé már talán azok között van, akik a székháznál tüntettek. Nem csoda, ha egy fideszes összezavarodik, ha szembenéz velük.

 .

 .

Alföldi a megasztár

A múlt hét végén a feleségem azzal lepett meg, hogy elvitt a Nemzetibe, megnéztük az "Angyalok Amerikában"-t. Vagy az angyalokat Amerikában. Vagy hogy... Kivételesen nagyszerű előadás. Kár, hogy már kevesen láthatják. 

Utána arra gondoltam, hogy ez a hatalom, ha már szokásba vette, hogy a leváltásra ítélt embereket afféle kommandóval szállja meg, hogy nyikkanni se tudjanak a kirúgásuk közben, és jól befenyegeti őket, hogy utána se merjenek, miért nem volt bátor ezt megtenni Alföldi Róberttel? Ráfoghattak volna valamit, mint a filozófusokra, például. Tulajdonképpen az történt, hogy csináltak belőle egy hatalmas, évtizedekre szóló legendát. Emberemlékezet óta nem volt olyan ember a színházi életben, aki ekkora szeretetet és ünneplést - vagy egyáltalán figyelmet - kapott. Járna ez nagyon sok színésznek és rendezőnek, de most itt a történelmi és művészi körülmények összeálltak. Alföldi azt kapja, ami békeidőben is járna neki, de a kulturkampf körülményei sürgőssé tették az egekbe emelését. És ráadásul még bosszút is állhat: ebben a darabban (is) a Nemzeti színpadáról mondhatja a hatalom pofájába az üzenetét. 

Az utódja, akit nyilvánvalóan demokráciatipró módszerrel választottak meg, vagyis tettek oda - pláne maga is tette magát oda -, ezután esélyt se kap arra, hogy kilépjen Alföldi fényárnyékából. Azok, akik ma a jelenlegi igazgató mellett tüntetnek a jegyekért sorbanállással és a véget nem érő - megérdemelt - vastapsokkal, nem lesznek kíváncsiak a színházára. Ha kíváncsiak lesznek, akkor se vesznek jegyet. Bosszúból. Ha mégis, akkor is ahhoz a Nemzetihez mérik, amit most omlasztanak le, készakarva. A szegény, mohó utód megérdemli a sorsát, persze, mert járjon így mindenki, aki összefekszik egy kultúrdiktatúrával. Papokkal hiába szentelteti föl az épületet. Azt csak lelkekkel lehet.

Ami a Nemzetiben történt, az az egyik legnagyobb politikai hiba volt ebben a kurzusban. Orbán azt hitte, hogy ugyanolyan hülyét csinálhat a kicsit összezavarodott értelmiségből, mint Fekete György "akadémiájával" (annak is meg vannak számlálva a napjai). Nevetséges és szánalmas lett a hatalom. Nem először és nem utoljára, de a Nemzetiben nagyon.

 .

Fekete és fehér

Kozma Imre irgalmasrendi szerzetes, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat méltán tisztelt elnöke azt találta mondani a pápaválasztással kapcsolatban, hogy “Az afrikaiakat is emlegetik, de ezt kizárom, ők még nem készültek fel arra, hogy a fehér emberek problémáival foglalkozni tudjanak.”

Semmiképpen nem szeretném bántani Kozma atyát, inkább csak a környezetének jegyzem meg, hogy el kellene olvasni az ilyen interjúkat, mielőtt nyilvánosságra kerülnek. Mert az emberben elindul egy gondolatsor. Csakugyan olyanok az afrikai bíborosok, mint mondjuk a helyi törzsfőnökök, akik vélhetően esetleg nem látják át az egész világot? Megengedhetné-e magának az egyház, hogy bárhol a Földön nem a legjobb, legműveltebb, legiskolázottabb, legszélesebb látókörű papjait tegye a legmagasabb méltóságokba? Feltételezhetjük-e, hogy egy fekete ember Krisztus földi helytartójaként másképp néz, mondjuk a rettenetesen szegény afrikaiakra, mint a rettenetesen szegény európaiakra?

Mert az igazi kérdés éppen az, hogy a következő pápa képes lesz-e úgy vezetni az egyházat, hogy ebben a nyilvánvalóan egyre nyomorúságosabb világban a krisztusi utat kövesse. Lehet a dolgokat csűrni és csavarni, de ennek a lényege: az elesettek, a kitaszítottak, a gyengék, a betegek, a kiszolgáltatottak védelme. Nem csak imával. Vagyis az, amire éppen Kozma atya adott kiemelkedő példát Magyarországon. Egy olyan országban, ahol ez - politikai értelemben - nem annyira mondható el az egész Katolikus Egyházról. 

A szintén nagytiszteletű Erdő Péter ahányszor csak megszólalt az előítéletekre, a kirekesztésre, bármilyen társadalmi problémára választ adva, mindig nagy örömmel fogadta a szavait a társadalom. De az ezer, okot adó alkalomból hányszor szólalt meg? Pedig mindig vártuk. Várták a cigányok, a jogfosztott rokkantak, a lerabolt szegények, a megszégyenített kisegyházak... soroljam? Magyarként büszke lennék, ha pápává választanák, de arról sem ő, sem Kozma atya nem győzött meg eddig, hogy egy fehér pápa - és az egész mai egyház - föl van készülve a bármilyen bőrszínű ember problémáinak kezelésére. Nem a jótékonykodásra, hanem egy - végre - csakugyan krisztusi politikára.