A tanév kezdete előtt jött a hír, hogy lassan kész a kerettanterv, és nemsokára már az elsősöknek is kötelező lesz az erkölcstan. Azt hiszem, a legfontosabb kötelességünk lesz, hogy figyeljük: az orbánista hatalom mi mindent akar a gyerekeink lelkébe ültetni “erkölcs” címén, mert ha abban a tanban, amit kötelezővé tesznek, akár csak halványan is tükröződik az, ahogy mai vezetőink viselkednek, megint úgy járunk, mint a magukra kicsit is adó családok a szocializmus idején: finoman bár, de kénytelenek voltak alternatívát mutatni a gyerekeiknek a tankönyvek egynémely “igazságai” dolgában. Várom, mit lelek például Wass, Nyírő vagy Tormay Célile életéről a tananyagban, és mit leszek kénytelen hozzátenni, hogy a környezetemben élő gyerekekből ne tudjanak erkölcsi hülyét csinálni.
De komolyan: mit akar tanítani a gyerekeinknek egy olyan hatalom, amelynek fejéről a múlt héten az derült ki, hogy etikai zombiként viselkedik, ha a szegények sorsáról van szó. Orbán Viktornak Németországban egy ott élő magyar személyesen, nyilvánosan fölajánlotta, hogy ad tízmillió forintot a magyarországi szegényeknek. Csupán annyit kért, hogy a miniszterelnök hivatala küldjön neki egy listát szász rászoruló családról, hogy azokat közvetlenül segíthesse száz-százezer forinttal. Azért közvetlenül, mert - és erről csakugyan kellene etikaórán beszélni - rossz tapasztalatai vannak a közvetítő szervezetekről. Mivel válasz hónapokig nem érkezett, Csukás István rákérdezett a ráérős miniszterelnökségen. Erre végre meglátogatta egy Nagy István nevű országgyűlési képviselő - nyilván Orbán küldte. Arra akarta rábírni ezt a derék embert, hogy a tízmilliót ne a szegényeknek, hanem az Újpest futballklubnak adja. Ennyi. Nincs olyan ország Európában, ahol ekkora tahók ezután a hatalom közelében maradhatnának.
Persze Orbán kormányának van szegénypolitikája, iskolai is. Most jött ki az is, hogy tervezik az iskolaköpeny kötelezővé tételét. Mert az majd kegyesen eltakarja a szegény és a gazdag gyerekek között az öltözködésben mutatkozó társadalmi különbségeket. Valahogy minden diktatúrában kipattan ez az ötlet.
Kegy és kegytahóság. Fejezet egy etikatankönyvből.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése