József Attila kipucolása

Tegnap egy kis tüntetés, élőlánc volt a Parlament mellett József Attila csodálatos szobránál - Marton László alkotása, 1980-óta áll ott -, mert híre terjedt, hogy a tér átrendezése, a múlt század harmincas éveiben látható képének visszaalakítása miatt ez a szobor is eltűnhet onnan. A szervezők kérték, hogy mondjak pár szót arról, hogy mit gondolok erről. Nem tudtam elmenni, elmondom hát most, itt.

Valahol azt írtam pár napja, hogy Károlyi Mihály és József Attila kipiszkálása a Kossuth-térről a köztársaság és a lélek kipucolása. Mert itt mondom: nem csak József Attilát kell megvédenünk, hanem Károlyi Mihályt is, hiszen ellene is évek óta folyik a hazugsághajsza. És most már tudjuk: január elsejétől nem köztársaságban élünk majd, hanem valahol máshol. Az is lehet, hogy a semmi ágán.

Egy olyan kormánytól, amelyik minden kétséget kizáróan Horthy rendszerét, vagy annak modern mását - ha ugyan ez egyáltalán lehetséges - szeretné visszahozni, egy csöppet sem csoda, hogy József Attilát is felejtetni akarja. Pláne, ha ezzel - éppúgy, mint Károlyival - koncot dobhat a szélsőjobbnak. 

Évekkel ezelőtt valami náci már fölvetette, hogy József Attila helyett Wass Albertről kellene elnevezni egy belvárosi utcát. Már akkor tudtam, hogy ebből baj lesz, ezek nem fognak megállni. Aztán később valami eszement fölvetette, hogy azért is kellene József Attilától megszabadulni, mert hogy öngyilkos lett, és az milyen dolog, ilyen bűnösről hogyan lehet bármit elnevezni. A szerencsétlen annyit se tudott, hogy Wass Albert is úgy járt, hogy magával kellett végeznie.

Az van, hogy József Attila Magyarország talán legnagyobb költője, akit ugyan a sors kiüldözött az életből, de mi befogadtuk. Későn bár, de örökre, és a szívünk legmélyére. Sok-sok ezren vagyunk úgy, hogy ha vigaszra vágyunk, elővesszük a kötetét. 

És valóban úgy van - és nem tudok más, hasonló költőt -, hogy bárhol nyitjuk föl, fél perc alatt rálelünk egy mondatra, egy sorra, egy szóra, egy csodára, ami új is meg nem is, de ismerős és boldogságot ad. Mert ez a zseni csakugyan a lélek mérnöke volt. A magyar léleké. És üzenem a kormánynak, a Fidesznek, de még a náciknak is: a nemzeti léleké.

Ezt az embert akarják eltörölni. Már a kommunisták is akarták, az ötvenes években. De ugye ez nem megy. Vannak dolgok, amiket nem lehet. Mert tökéletesek, és semmi, de semmi nem árt nekik. 

Most kell szólni a hatalmaskodóknak, akik újabb és újabb provokációkkal tesznek próbára minket, hogy hiába akarják a harmincas éveket visszahozni a Parlament köré. Megtehetik. Mert hatalmuk van és mi békések vagyunk. De mi meg úgy gondoljuk, hogy nekünk a harmincas évek József Attila. És ezért azt akarjuk, hogy ő is ott legyen. Ha úgy tetszik, azért, hogy figyelmeztessen arra, hogy a harmincas évek hova vezettek. Hogy lélek, lelkiismeret nélkül nem megy.

És elvihetik ezt a szobrot, de azon leszünk, hogy majd az új, újra éledő köztársaság első intézkedése az legyen, hogy visszahozza. Jelképéül annak, hogy ha békességes lelkünkkel el is tűrjük a provokációkat, azokat mindig van erőnk végképp eltörölni.

(Klubrádió, Hetes Stúdió >>> itt meghallgatható 5 perc 20 másodperc után kezdődik)

 .

Népakarat, konzultálva

Vigyázat, úgy néz ki, hogy megint konzultálnak velünk! A Magyar Nemzet című ügyészségi értesítő beszáll a nemzeti konzultációba, sőt új fejezetet nyitnak a Nézőpont Intézettel. A rendkívül ravasz ötlet az, hogy a közgyanú szerint kissé Fidesz-árnyékú Nézőpont Intézet megkérdezte ezer embertől, hogy felcserélnék-e a JELENLEGI DEMOKRATIKUS BERENDEZKEDÉST egy gyors gazdasági fejlődést garantáló tekintélyuralmi rendszerre.

Zseniális. Egy diktatúra kiépítésének végfázisában ezt így belekérdezni az arcunkba a cinikus pofátlanság világcsúcsa. Goebbels nem merne ilyet, ha élne. Tanítani fogják a propagandista és a közvéleménykutató alaptankönyvekben.

Mert persze az a válasz, hogy a nép bizonyám: kívánja a diktatúrát! Mert hogy ugye most válság van, nem is beszélhetünk gyors gazdasági fejlődésről, ami viszont kívánatos lenne. Nem az egész nép támogatná, persze. Viszont a Jobbik szimpatizánsainak 65, míg az MSZP támogatóinak 57 százaléka fogadná el! A Jobbikot most hagyjuk, hiszen nyilvánvaló, hogy egy náci párt arra szerveződik, hogy diktatúra legyen - illik is őket kiszolgálni hol színházzal, hol egy kis diktatúrával. Na de most derült ki, hogy mi volt a baj az eddigi szocialista kormányzással: a hülye Gyurcsány nem vezette be a diktatúrát! Még ma is élne!

Az LMP-re vigyázni kell, hátha lehet még szövetkezni, ne csináljunk nagyon hülyét belőlük: szimpatizánsainak csupán mindösszesen 38 százaléka támogatná, ha Orbán nem csak csinálná, hanem föl is vállalná a diktatúrát - a köz érdekében persze. A véleménykutatás azt hozza ki, hogy egyedül a legkulturáltabb, legdemokratikusabb fideszesek fogják vissza ebben a Kívánt Vezetőt, hiszen csak harmaduk támogatna egy ilyen jellegű cserét.

A kérdés már csak az, hogy Orbán mikor fogja bejelenteni, hogy konzultált a néppel, és a fideszesek rosszallása dacára úgy döntött: mostantól diktátor lesz, mert igenis, mert csakazértis és mert koki és saller meg dakota.

Bár az is lehet, hogy nem csinál teljesen hülyét magából, és mégis inkább Szíjjártóra bízza ezt a dolgot. Az azért trükkös, mert hetekig röhögcsélünk, mire rájövünk, hogy komolyan beszélt.

 .

Végjátékban

Nincs jobb dolog a millás tüntetésnél! Már márciusban is ezt éreztem, és most megint. Csak azt sajnálom, hogy Orbán nem volt ott. Vagy legalább szkájpon megmutathatta volna neki valamelyik bensőkörös híve. Bár akkor, ha lenne esze, most adná föl, most kérne menedékjogot szegény agyonkokizott Brüsszeltől.

Borzasztó lehet azt látni, hogy tíz- és tízezrek jönnek és jönnek, mert nem tetszik a rendszerem, aminek most már egyetlen ismérve van: minden értelmes ember undorodik tőle. Mert undorító.

De komolyan: Orbánnak látnia kellene, hogy már nagyon benne vagyunk a végjátékban. Ha még egy kicsit is szereti a népét, akkor visszavonul, mielőtt nagyon nagy baj lesz. Ha fideszes lennék, lassan elgondolkodnék azon, hogy meddig lehet bűntársul szegődni vagy maradni.

Ott voltam minden millás tüntetésen, és látom, ahogy egyre növekszik a tömeg. Karcos fagyban is, esős időben is. Hogy egyre több olyan arc van, akik azelőtt nem jöttek el. Hogy egyre több a fiatal. Hogy nincsenek rossz arcok. Nincsenek rossz mondatok sem. Hogy ahogy növekszik az országban a félelem, úgy nő a bátorság is. És ez nem a “nincs veszteni való” bátorsága, hanem a büszkeség, a méltóság, amitől ember lesz az emberféle.

Orbán fura terve sikerült: minden réteget, minden csoportot, szinte minden családot megalázott valamivel. Nyilván van valami üdvgondolat abban, amit művel, csak mi nem értjük azt az abszurd drámát, amit az ország egyre dörneribb színpadán rendezget. Mert nem hiszem el, hogy nincs abban tudatosság, hogy egy hónapon belül élesbe fordul egy koncepciós eljárás, hogy hajléktalanokat üldöznek, hogy újnácikat tojnak a kultúrába, hogy éppen pont Károlyit és József Attilát akarják elpucolni. A köztársaságot és a lelket. 

Hacsak nem az van, hogy ha beledöglöm, akkor is megbüntetem azt a népet, amelyik kétszer elzavart. Hacsak nem az elemi gonoszság tobzódik. 

A millán meg az elemi tisztesség áradt az Erzsébet hídtól az Astoriáig. Bár féltem egy esetleges összecsapástól, most már sajnálom, hogy nem volt ott az a tízezer maradék fideszes, aki még eljött volna egy Orbán-beszédre. Az utolsóra, ha ez így megy tovább. Járt volna nekik a megvilágosodás kegyelme.

 .

Fura ünnep

Telefonálós olvasóinkat még mindig az foglalkoztatta tegnap délután, hogy észre kell venni, hogy a hét végén, az ünnepen nem csak az volt a fontos, ami történt, hanem az is, ami nem. Valami nyomasztó zűrzavar lehet a Fideszben. Vélhetően érzik, hogy baj van, és innen az, hogy képtelenek voltak összehozni egy nagygyűlést. Stratégáik először úgy gondolták, hogy beprovokálnak az Astoria előtt, sőt a Fidesz-rendezvényt már-már állami ünnepségnek gondolták, aztán valamivel szembesültek, és gyorsan visszavonták az egészet, mert Orbán nélkül nem lehet nagygyűlni.

Nem emlékszem, hogy valaha is előfordult volna, hogy a Fidesz ennyire magára hagyta volna a népét. Ráadásul a 2006-os sajnálatos események ötödik évfordulóján. Márpedig 2006 a Fidesz mai hatalmának legitimálásában az ideológiát helyettesítő sarokpont.

Ezzel szemben a mások oldalon nagy tüntetéssé növekedett az Új Színház sorsáért aggódók gyülekezése. Lett egy új párt, ami akkor is veszedelmes a diktatúrára, ha Orbán azt képzeli, hogy a baloldal kettészakadva nem alkalmasabb az orbánságok bekerítésére, mint önmagában az MSZP. És hát a Milla... 

Kétségkívül úgy néz ki, hogy a Fidesz lova gyöngélkedik. Lelkileg. De még nem döglött, csak pihengél.

 .

Üzenet a millásoknak

Egy tegnapi betelefonáló olvasónk fölvetette, hogy ő ugyan baloldali, de mégiscsak mélyen meg van sértődve attól, hogy a teljes fideszes vezetőség elhagyja az országot a nemzeti ünnepen - gyakorlatilag magára hagyja a népet. Még az is zavaros, ellentmondásos, hogy akkor most Schmitt Pál hol is lesz tulajdonképpen, de az egyenesen fölháborítja, hogy egy Kövér László valami amerikai magyar cserkészek előtt mond beszédet, Semjén pedig meg se áll Ausztráliáig. 

Hogyan létezhet ilyesmi? Jó, elfogadjuk, hogy Orbánnak Brüsszelben van dolga, de senki nincs az első vonalban, aki mondana valami biztatót, nemzeterősítőt? Mondjuk például Semjén előállhatott volna az új szemléletet megalapozó tervvel, miszerint a csekélyebb jelentőségű bűnök elkövetői - például a hajléktalan, vagyis élettér-bűnözők - elkerülhetik a börtönt, ha vállalják, hogy minden vasárnap megjelennek a misén.... Ez nem vicc, mondja az olvasó, az internetről tudja, hogy van már ilyen Amerikában... Ja, és hogy igazából azért telefonált, hogy szóljak a millásoknak: Amennyiben elmarad a brüsszeli csúcs, és Orbán itthon reked, hívják már meg egy jó kis beszédet mondani. 

Üzenem a millásoknak: hívják meg!

 .

A lágysága miatt

Tegnapi, a magyarországi hétköznapi fasizmusról szóló írásomra kiváló kollégám küldött egy Umberto Eco írást (UR-FASIZMUS). Kár, hogy nem idézhetem az egészet, pedig igen tanulságos lenne. Az interneten föllelhető, természetesen. De addig is legyen itt pár sor: 

“Az olasz fasizmus diktatórikus volt, de nem volt teljesen totalitáris, nem a lágysága miatt, hanem ideológiájának filozófiai gyengesége miatt. A közhiedelemmel ellentétben az olasz fasizmusnak nem volt speciális filozófiája. (...) Mussolini-nek semmiféle filozófiája sem volt : neki csak retorikája volt. Kezdetben militáns ateista volt, később konvenciót írt alá az Egyházzal és szívesen látta azokat a püspököket, akik beálltak a fasiszta zászló alá.

Szóbeszéd szerint Mussolini, kezdeti antiklerikális éveiben, egyszer arra búzdította Istent, hogy csapja őt agyon ott helyben, így bizonyitván létezését. Később, Mussolini minden beszédében emlitette Istent és nem zavarta ha a gondviselés emberének nevezték.

Az olasz fasizmus volt az első olyan jobboldali diktatúra, amely egy egész európai országot uralt; minden későbbi hasonló mozgalom egyfajta archetípusra lelt Mussolini rendszerében.”

(Eco: UR-FASIZMUS)

 .

Hétköznapi fasizmus

Tegnap egy férfi, aki megmondta a nevét, a telefonból azt kérdezte, hogy láttam-e a hatvanas években Mihail Romm Hétköznapi fasizmus című filmjét. Láttam persze. Arról szólt, hogy a németek mindennapi életébe hogyan szivárgott be a gyilkos önkény. Amit talán még meg lehetett volna állítani, ha idejében észreveszik a saját lealjasulásukat.

És hogy most, amikor a parlament elé kerülthetett az a törvény, miszerint a hajléktalanokat olyan összegre lehet büntetni a hajléktalanságuk miatt, amelyet biztosan nem tudnak kifizetni, tehát csak börtönben végezhetik, vagy az erdőben, mert nem gondoskodnak róluk, ez jutott eszébe. Hogy valamiért most jött el a pillanat, amikor megérezte: nagyon nagy a baj. Ez maga a fasizmus. És hogy én ezt írjam meg.

Mondtam, hogy nem jó, ha én írom, mert akkor rögtön megszólal a kórus, hogy már megint fasisztázok.

Jó, akkor írjam meg, miképpen lehetséges, hogy egy magát kereszténynek mondó párt frakciója elé egyáltalán lehet ilyesmit beterjeszteni. Hol hol van Semjén, hogyan tűrhetik el ezt az egyházak? Nincs olyan vallás, amelyik ne parancsolná az elesettek istápolását, ezek meg... 

Jó, leírom: HÉTKÖZNAPI FASIZMUS.

 .

Erdős Virág: Van egy ország

http://soundcloud.com/andrassew/erdos-virag-van-egy-orszag
És itt olvasható:
 http://www.torokbalintiujsag.hu/publicisztikak/6384-van-egy-orszag?mid=507




 .

A jó levegőn

Vidéki barátom fölhívott azzal, hogy mi milyen szemetek vagyunk, megfúrtuk a Fidesz tüntetését. 

Nem is értettem, mit akar. Visszakérdeztem: jól értem-e, hogy “mi” akkora hatalommal bírunk, hogy meg tudunk akadályozni egy Fidesz-tüntetést?

Igen, szerinte igen. Mert hogy itt bemilláztunk a dologba, rászerveztünk.

Hiába mondtam, hogy a Milla jóval előbb bejelentette, hogy ott lesz, tehát a Fidesz szervezett rá a Millára, csak folytatta, hogy én is megfenyegettem Orbánt, hogy ha valami baj lesz ő a felelős, és hogy egy igazi férfi megvárja, amíg az utolsó híve is elhagyja a terepet. Hogy jövök én ahhoz, hogy Orbánt kigúnyoljam, és különben is a Fideszé az elsőbbség, mert a Fidesz történelmet csinált, a Milla meg még nem.

Mondtam, hogy ha egy kis gúnytól Orbánnak elmegy a kedve, akkor nem kell politizálni. De mondja már meg, mi a baj, mert nem hiszem el, hogy elhiszi, amit mond, és nem képes fölmérni, hogy a Fidesz fölmérte: ha Orbán nincs, a nép se jön, vagyis beég az Astoriánál.

Végre kibökte, hogy ő szeretett volna egy jó nagyot tüntetni Pesten, a jó levegőn. És most mit csináljon?

Gyere el a Millára, mondtam. És nem tudom, hogy azért hívott-e föl, hogy ezt kiprovokálja belőlem, vagy csakugyan meghibbant.

Jön.

 .

Kiszivárgás

Néhány napja írtam egy jegyzetet Egészség legyen! címmel, amelyben kicsit gúnyolódtam egy kormányon, amelyik - egészségvédő - csipszadót vet ki a kávéra, amely bizonyos felmérések szerint kifejezetten egészséges ital.

Aztán hallottam a rádióban, hogy a kormány ezt cáfolja: nem felelnek meg a valóságnak azok a kiszivárogtatások, amelyek szerint ez a kávéra is vonatkozik.

Talán nem kellene "kiszivárogtatásról" beszélni. Az ugyanis azt jelenti, hogy mi valami kormányközeli pletykából jutottunk hozzá az információhoz. 

Nézzük a Hír TV honlapját: "2011-10-09 10:06 Megerősítették: a kávé és az ízesített sör sem bújhatna ki alóla

Kiterjesztené a népegészségügyi termékadót a Vidékfejlesztési Minisztérium. Fazekas Sándor tárcavezető a Hír Televíziónak megerősítette azokat a sajtóértesüléseket, miszerint a kávéra (...) is kivetnék a chipsadót."

Tehát semmi okom nem volt kételkedni, hiszen a Fideszhez közismerten igen közelálló, ezért jól értesült Hír Televíziónak maga a miniszter árulta el, hogy megadóztatják a kávét. Ez nem kiszivárogtatás. Ez a lehető legfölsőbb szintű tájékoztatás. Az más kérdés, hogy ki tehet arról, ha egy minisztérium vezetője se tudja, mit beszél.

Az eredeti írás:

Egészség legyen!

A kormány bejentette: átlagosan kétszázötven forinttal emelkedik a kávé ára, kilónként, mert csipszadóval sújtják. De nem azért ám, mert az úgynevezett “luxuscikk”, ami nem jár csak úgy az embereknek, hiszen ha erre hivatkoztak volna, az még a végén valami megszorítás lenne. Hanem azért, mert az egészségtelen. 

Azt kell csipszadóval megbélyegezni, ami árt az embereknek, amitől esetleg orvosi ellátásra szorulnak, kárt okozva a hazának. Meg a nemzetnek. Pláne, ha meghalnak, fiatalon. Gondoljunk bele: kiképzünk tízmillókért egy orvost, például, aztán pofátlanul meghal harmincöt évesen kávémámorban. És akkor nem a nemzetnek dolgozott, hanem elkótyavetyélte a tudását. Csodálom, hogy Hoffmann Rózsának még nem jutott eszébe, hogy aláírasson egy papírt, miszerint, ha egy diplomás korán hal, mert csipszet eszik, kávét iszik, a családja köteles visszafizetni a tanköltséget. Lenne vigyázás a gyerekre, a házastársra!

Kicsit meglepő, hogy még a fideszes orvosokat se kérdezik meg, hogy a kávé csakugyan árt-e az embernek. Bár a kormány tagjai között van orvos, úgy látszik, vagy nem volt ott az ülésen, vagy hallgatott. Talán azért, mert nem mert ellentmondani. Ki tudja, hova vezet az ilyen rebelliskedés.

Helyette Matos Lajos doktor nyilatkozott a Klubrádióban. Eléggé híres ember a szakmájában, amit arról lehet tudni, hogy például - egyéb megtisztelő címek és rangok mellett - ő volt még nem is olyan régen a Council on Clinical Cardiology, World Heart Federation elnöke. Fordítsuk ezt lazán Kardiológusok Világszövetségének. 

Azt merészelte mondani, hogy a kávé kifejezetten egészséges ital. Évtizedeken át végzett kutatásokról mesélt, amelyekből például kiderült, hogy az olyan nők, akik naponta négy kávét isznak, jóval tovább élnek, mint azok az emberek, akik megvonják maguktól ezt az italt.

Most akkor mi van? Egy országban, amelyben a legkártékonyabb nemzeti drog, a pálinka szinte szabadon főzhető, megadóztatják az egyik legegészségesebb “fogyasztási cikket”? Ha csak azért nem, mert amúgy jó is, kellemes illatú, sőt társasági ital. Józanul lehet sutyorogni, meg rendszer ellen szolidan összeesküdni mellette.

 .

Krétakörben

Milyen fura: a rendőrség nem tiltja be a Fidesz október huszonharmadikára, délután háromra tervezett tüntetését, miközben nyilvánvaló, hogy nem csak a fideszesek, hanem az úgynevezett millatüntetés - „Nem tetszik a rendszer?!” - résztvevői is életveszélybe kerülhetnek. A Fidesz nem szakszervezet. Nyilván nincs is jobb alkalom a „2006-os rendőrterror áldozataira emlékezni”, mint pont az Astoriánál, és éppen úgy, hogy a fideszes tömeg megint összérjen egy másik – ráadásul -, éppen a fideszkormány ellen tüntető tömeggel.

Temészetesen a millások jóval előbb jelentették be délután négyre a szabad sajtóról elnevezett útra a demonstrációt, tehát a rendőrség nyugodtan megtehetné, hogy a Fidesztől más időpontot kér, ám ez föl sem merül. Mint ahogy az sem, hogy a Fidesz önként lemondjon a veszedelmes tervről.

Volt már ilyen. Éppen 2006-ban, amikor minden épelméjű ember fölhívta a figyelmet arra, hogy baj lesz, mert a csürhe rányomul a tömegre, éppen azért, hogy minél nagyobb legyen a balhé. Úgy is lett. A Fidesz még akkor sem mondta be a megafonokba, hogy fusson, ki merre lát, mikor a rendezők már pontosan tudták, hogy jönnek a szélsőjobbosok. Orbán persze időben elhagyta a terepet legendás lenini páncélautójával.

Már csak az hiányzik, hogy a jobbikosok is szervezzenek valamit – mondjuk kettőre – a Madách térre – emlékezvén 2006-os hőstetteikre -, hogy háromra pont odaérjenek az Astoriához. Háromnegyed négyre már el is végeznék a dolgukat, és indulhatnának a millásokat szétverni.

A rendőrség nyilván ezt is engedné, mert Orbán nem teheti meg a Jobbikkal…

Van itt egy krétakör-helyzet. Történt egyszer Salamon király idejében, hogy egy asszonynak elveszett a gyereke, akit egy másik asszony, aki megtalálta, sajátjaként nevelt. Amikor az „édes” anya megtalálta a gyereket, visszakövetelte, ám a „mostoha” nem akarta adni. Salamon erre rajzoltatott egy kört, azzal, hogy aki kitépi onnan a kölyköt, azé. A „mostoha”, látván hogy a gyerek belehalhat a huzakodásba, inkább lemondott róla. Bölcs Salamon persze neki ítélte, hiszen az az igazi anya, aki nem hagyja széttépni a gyereket.

Nem lepődnék meg, ha a millások mondanának le a veszedelmes időpontról.

Ha mégsem, ha lesznek összeérő tüntetések, akkor kéretik, hogy Orbán Viktor utoljára menjen haza, ahogy egy bátor kapitányhoz illik.

 .

Hallgatnak a macsók

Két napja várom, hogy megszólaljon Tarlós István. Abból az alkalomból, hogy egy budaházysta aktivista Budapesten, Tarlós István díszpolgármester városában a Móricz Zsigmond körtéren megütötte Noé Krisztinát, akiben fölismerte azt, aki augusztusban feljelentést tett a Jobbik ellen a Magyar Szigeten történtek miatt.

Tarlós István néhány hete a Jobbikkal való teljes lelki egyetértésben kitöröltette Kertész Ákos nevét a tiszteletre méltó polgárok könyvéből, mert a - még - Kossuth-díjas író a nácizmus és a diktatúra cseperedését látva elkeseredett dühében szembesíteni merte a magyarokat a valóság kicsit túlgörbített képével. Tarlós leplezetlenül igazolja, hogy akinek Fidesz a felesége, annak a Jobbik a szeretője. Erre utal, hogy a múlt heti Szálasit éltető, zsidókat büdösöző fölvonulásról se tudott semmit mondani.

Most megint hallgat. Ahogy Schmitt Pál is, aki pedig szereti még Tarlósnál is macsósabbra venni a figurát. Férfiként és sportembeként is elborzaszthatná, ha egy kicsi és törékeny asszonyt megütnek az országában. De úgy tűnik, megint nem utasítja Orbán Viktort, például arra, hogy tegyen már rendet azzal a két pofonnal - pedig Kertész Ákos ügyében nem volt rest a miniszterelnökét megszólítani. Azt is megkérdezhetné Orbántól, hogyan fordulhat elő, hogy még mindig létezhet a betyársereg, amelynek vezetője azon a bizonyos, magyarnak nevezett szigeten világosan kifejtette, hogy tagjaikat terrorcselekményekre, rasszista fegyveres harcra készítik föl. Normális országban másnap reggelre az összes betyárvezér áristomban találta volna magát, és elkezdődött volna a közbetyárok összefogdosása is. Ebben az ügyben a legfőbb ügyészt is berendelhetné, akinek nyilván nincs ideje a betyárokra, mert vélhetően Balsai alkotmánybíróval és Morvai asszony EU-képviselővel azon dolgoznak titokban, hogyan lehetne a 2006-os sajnálatos eseményeket összekapcsolni Sukoróval. (Javaslom: Gyurcsány utasította Gergényit a fővárosba csalogatott sukorói telkesparasztok lepuskázására.)

Ha ehhez hozzávesszük, hogy - amint az előre várható volt - a szélsőjobboldali nézeteit nyíltan vállaló Dörner György lett az Új Színház igazgatója - a szakmai bizottság javaslata ellenére nevezte ki Tarlós -, és ráadásul állítólag Csurka Istvánt a magyar újnácizmus szellemi atyját gondolja intendánsnak maga mellé...  Már csak az hiányzik, hogy az átnevezési hullámban Tarlós Wass Albertről nevezze el azt a jobb sorsra érdemes társulatot, és meg is van a totális kulturgyőzelem a kampfban. Fura kísérlet, amit látunk: egy diktatúrába akadály nélkül épül be egy újnácista diktatúra szellemi magja. Lesz-e valaha hasadás, vagy életképes marad ez a mutáció?

Hacsak nem így: egy napja Kerék-Bárczy Szabolcsot ütötte meg egy 40-50 év közötti, ritkás, középhosszú hajú, rövid bajszú, jól szituált, rózsaszín Polo Ralph Lauren inget, világos nadrágot és barna cipőt viselő férfi a 61-es villamoson. Az ő bűne nyilván az, hogy konzervatív politikusként, volt MDF-esként nem átall publicistaként, szónokként hangot adni a diktatúra iránti ellenszenvének - ráadásul baloldaliakkal és liberálisokkal szövetkezve.

A szerkesztőségben is fölmerült, hogy na jó, de mi köze az ütlegekhez például Tarlós Istvánnak, hiszen naponta sok száz embert ütnek meg Budapesten, nem tiltakozhat minden atrocitás ellen.

Semmi, semmi köze. Ez nyilvánvaló. De észre kellene venni, hogy az indulatok búvópatakjai már a felszínen vannak. És nem hiszem, hogy Schmitt úr, Tarlós úr, Orbán úr, Pintér tábornok úr nem undorodik. Ennél azért finomabb emberek. De az sem kevésbé undorító, hogy ha politikai számítgatásból ilyenkor nem képesek vagy nem mernek államférfiak módjára viselkedni.

 .

Rossz hír Orbánnak

Mögöttem a tömeg

Nem szeretnék Gyurcsány Ferenc ellensége lenni. 

Még el sem kezdődött, Orbán már el is vesztette az ügyészségi játszmát. Ezt már akkor láttam, amikor beértem a Zichy Jenő utcába, ahol Polt nyomozó főügyészsége székelkedik. A körülményekhez, az időponthoz képest hatalmas tömeg várta Gyurcsányt. Több mint kétezer ember. 

Az sok. Ha egy cseperedő diktatúrában fényes nappal ennyi ember nem fél Orbántól, akkor számot kell vetnie azzal, hogy tévedésben van. Föltűnő volt az is, hogy a rendőrség kifejezetten jelezte: nem akar résztvenni ebben a koncepciós játszmában. Éppen csak az utca végén meg néhol a szélén ácsorogtak, még arra se voltak hajlandók, hogy a nyomozó főügyészség épülete elé álljanak, vagy morcosan kordonozzanak. Ja persze, tudták, hogy ez itt nem a gyújtogatós, macskaköves horda.

Gyucsány megjött, bement Orbán ügyészeihez. A tömeg tapsolt, kiabált, skandált, aztán volt muzsikaszó - az utca egyik végén már kifejezetten lakodalmas hangulattal. 

Azt hitte mindenki, hogy jó sokáig faggatják. Egy kicsit reménykedtem, hogy bent is tartják, legalább késő estig - ezt Gyurcsány nem érti félre, hiszen kiváló dramaturg  -, mert így nagyobbat nőtt volna az undor. De Orbán ügyészei nyilván megijedtek, úgy másfél óra után kiengedték. Nem volt kérdésük. Se egyenes, se kereszt.  Ha egy ekkora kalandba belekeveredtek, és nem tartóztatták le a “bűnözőt”, akkor az világra szólóan nevetséges.

Gyurcsány Ferenc kijött, és akkora beszédet mondott, hogy sokáig idézik majd. Elmesélte, miket mondott a kihallgatóknak, aztán fölhívta hívei figyelmét, hogy ne vele törődjenek, hanem a diktatúra névtelen áldozataival. Aztán még arra kérte a népet, hogy ne a bosszú vezesse Orbán elzavarásában, mert egyszer be kell már fejezni a háborút. Aztán elment. Tapsviharban.

Ennyi. Rossz hír Orbánnak: Gyurcsány elemében van. Szemmel láthatóan ez az az élethelyzet és életközeg, ami a legjobbat hozza ki belőle. Sportember és nem a fociöltözőkben tanult politizálni, hanem a nyílt terepen. Mostantól fogva szabadságharcos. Hülye, aki ebbe a szerepbe belevitte.

Az, hogy az ügyészség - nyilván Orbán akaratával ellentétben - nem merte letartóztatni, azt mutatja, hogy tovább hasadt az orbáni hatalom álomkabátja. Ez itt a való világ. 

Előttem a tömeg

 .

Szó bennszakad?

Amióta szombaton délután eljöttem a Kossuth térről a nagy szak- és civilszervezeti tüntetésről, folyamatosan figyelem a híreket: mikor szólal meg Szíjjártó Péter és mivel kezdi el sértegetni azokat az ezreket, akik ott voltak, és azokat, aki csak lélekben, például azért, mert a kormány hitvány vazallusai megfenyegették őket. Egy nap telt el, és hiába lestem a telefonomat, hogy hátha az éj leple alatt bohócozott vagy legalább zemberellenesezett egyet. Semmi! Pedig Szíjjártó édes álmából az ágyából kiöntve is bármikor képes valami ocsmányságot odarittyenteni főnöke ellenségeinek orcájába.

Mi lehet? Giró-Szász András - akinek egykori egyetemi tanárával éppen a tüntetésen beszélgettünk arról, hogy szerinte milyen okos ember - szintén hallgat. Talán azért, mert csakugyan okosabb, mint Szíjjártó,  aki viszont úgy látszik, szombaton okosodott egy kicsit.

Vagy tán maga Orbán. Mert az lehetetlen, hogy neki sincs gondolata, amikor először szembekerül az igazi tömeggel. Nem vekkerekkel bohóckodó hívekkel és térhugyozókkal, hanem az elkeseredettek fegyelmezett partraszállóival.

Szó bennszakadt? Ennyire rémisztőek vagyunk?

 .

Toldy Zsófi kapta a Dr. Szegő Tamás Díj idei fődíját

A szabadúszó újságíró saját blogján jelentette meg a szexuális erőszak áldozatait bemutató fődíjas portrékat. A kuratórium Szegő-díjjal ismerte el Debreczeni Rita és Diószegi-Horváth Nóra, a Népszabadság és a Vasárnapi Hírek újságíróinak pályamunkáit, valamint két emlékérmet is kiadott. >>> Magyar Sajtó

.

Veled is megtörténhet

Kedves barátunk, tisztelt újságíró kolléga, és mindenki más, aki segíteni szeretne!

„Veled is megtörténhet” egyszer, hogy alkotó erőd teljében, esetleg épp pályád zenitjén váratlanul vége szakad addigi sikeres karrierednek: elveszted állásodat, és ezzel anyagi biztonságodat. Egy ilyen esemény családodat is tragikus helyzetbe sodorhatja, ha nincs, aki segítsen.

Ilyen segítséget szeretnénk most létrehozni azok erejéből, akik megengedhetik maguknak, hogy ne hagyják kollégáikat elmerülni ebben az anyagi ellehetetlenülés keltette örvényben.

„Veled is megtörténhet” jelszóval mozgalmat indítunk a Magyar Újságírók Országos Szövetségének segítségével, mely bajba jutott kollégáink támogatását célozza. Olyan szolidaritási alapot szeretnénk teremteni együtt érző és erre áldozni is képes barátaink segítségével, melyből – átlátható és szigorúan számon kérhető módon – anyagi eszközöket bocsátanánk az ilyen helyzetbe került legrászorultabb kollégák rendelkezésére.

Ezért kérjük mindazokat, akik tehetik, hogy az OTP Banknál vezetett 11706016-20794934 számlára utaljanak át erre a célra egy számukra még nem megterhelő, de egy bajba jutott kollégának minden bizonnyal gyorssegélyt jelentő összeget. Az utalvány „Üzenet” részébe ezt írjátok: „Veled is megtörténhet”. A kedvezményezett: MUOSZ Szolidarítási Alap. Az így beérkező pénz elosztásáról a következő tagokból álló grémium dönt: Bánhalmi Anna filmproducer, Berki Ottília pszichológus, Gáspár István jogász, Kozák Gyula szociológus, Szegvári Katalin újságíró, Tóth Ildikó újságíró, Vágó István újságíró, Vágó Judit újságíró

Segítségeteket a majdani megsegítettek nevében is köszönik:

a „Veled is megtörténhet” mozgalom kezdeményezői

 .