Nem tudom, mit tennék, ha kiderülne, hogy az ünnepi beszédemhez bértapsolókat rendelnek. Nem tudom hova bújnék szégyenemben. Mert ugye azért fölmerül, hogy a saját híveimben sem bízom meg annyira, hogy esetleg nem hujogatnak, ha a gaz Bécset, a gaz Moszkvát vagy az Unió soros elnökeként a leggazabb Uniót, Brüsszelt emlegetem. Nem bízom abban, hogy a saját híveim fegyelmezetten, sikoltozás és röhögés nélkül hallgatják végig, amikor a sajtószabadságot meg a cenzúra eltörlését a számra merem venni?
Csakugyan nincs ötszáz közepesen értelmes Fidesz-hívő fiatal, akiket oda lehet rendelni, és pogácsáért, esetleg valami virsliért tapsikolnak?
És hogyan, milyen pénzből fizetnek ötszáz embernek ezerötszázat? Hogyan számolják el ezt?
Attól tartottak, hogy nem jön el elég ember?
Megjegyzem, mi is attól tartottunk, amikor a Szabad Sajtóról még a szocializmus idején rendkívül cinikus módon elnevezett úton tüntetésre készültünk, hogy kevesen leszünk. Úgy adódott, hogy bérfölvonulók nélkül is annyi ember jött össze, amennyire senki nem számított.
Én meg a tömegben azon gondolkoztam, hogy látja-e ezt Orbán Viktor. Szalai Annamária.
Mit érezhetnek?
Senki nem mondhatja, hogy nem figyelmeztettünk. Én magam írtam december végén, szinte könyörögtem, hogy Orbán Viktor parancsolja meg Schmitt Pálnak: ne írja alá a sajtótörvényt, mert ebből nagy baj lesz. Nagy baj lett. Orbán nem csak külföldön lett semmibe vehető politikus, hanem egyre nő a tömeg. Itthon. És ez már megállíthatatlan. Nem félnek a demokraták. Nincs kínosabb, mint egy olyan diktatúra, amelyikben egyre kevesebben félnek.
Ha ott lett volna – mondjuk ötszáz markos bérfogdmeggel -, akkor látta volna, hogy ez nem az a tömeg, amihez eddig szoktunk. Ezek soha, egyetlen kukát nem fognak fölborítani. Ilyen békés embereket sehol a világon nem lehet látni elégedetlen tömegben. Mosolyognak, beszélgetnek, néha tapsolnak. Ingyen. Ezek győzni fognak. Mert vannak ügyek, amelyekben nem lehet veszíteni.
Március tizenötödike óta a Szabad Sajtó útja először volt méltó a nevéhez. Szabad tapsviharban.
Egy gyönyörű kép
.
7 megjegyzés:
Kedves Iván!
Valóban nagyszerű demonstráció volt! De szerintem az, hogy ingyen voltunk ott, nem teljesen fedi a valóságot. Ottlétünknek az ára, azoknak az embereknek az élete és vére volt, akik előttünk kitaposták a szabadság útját. Az az ár, amit Ők ezért fizettek, sokszor az életükkel, tette lehetővé hogy ott lehessünk.
Tiszteettel minden igaz demokrata iránt: Révész István
Valami nincs rendben a "bértapsolók" körül, nem gondolhatják komolyan, amikor minden Fidesz rendezvényen tizezrek vesznek részt, akkor Orbánék 500 embert felbérelnek! A sajtószabadság melletti tüntetésnél pedig a többség nem tudja miért tüntetett: nem hiszem, hogy mind az ötvenezren elolvasták a médiatörvényt, ha nem akkor "felkérték" őket. Így aztán a nagy reklámot, hogy nézzétek hányan vettek részt nem tartom hitelesnek
Üdv. Varsányi Zoltánné
Elenyésző az az 500 fiatal, aki a lépcsőn volt, ahhoz képest, akik a téren voltak! Azokat is megfizette a FIDESZ? Talán van oka valakinek, annyira félni a sajtótörvénytől? A sok negatív cikk és TV film esetleg eltűnik? Aki bátor volt az is marad, ha igazat ír, azért nem zárhatják le, csak az megalapozott kell legyen, nem lejáratás, minkét részről. Sajnos ez a pici ország is már két részre van szakítva. Mi lesz az egyesítéssel, mikor ? Ha nem lesznek nagy tőzsde érdekek érintve, talán, akkor lesz valami, és nyugalom is az emberekben! Mikor szolgálnak közérdeket a politikusok, és nem a saját vállalkozásaikat féltik!?
Az az igazság, hogy elég vájt fülú vagyok, és minden közpénzen vett tapsikolás, mikrofonpuska, és profi hangosítás ellenére hallottam, amit szerintem mások is.
Azt a hangot, amit el akartak nyomni a tapssal.
Sose szerettem ezt a hangot, de most zene volt füleimnek.
Az ünnepség minden hangtechnikai leleménye kevés volt ahhoz, hogy ne lehessen hallani az időnként felcsendülő füttykoncertet ...
Persze, lehet, hogy vizionáltam, nem tudom.
Az egész tortán a hab még a megcenzúrázott Petőfi vers ...
A belinkelt kép valóban szép, sajna nem voltam ott, mentségemre szóljon, hogy picit féltem, egyben titkon reméltem, hogy nem lesz felhőtlen a nyugalom.
nem az a baj hogy fizetett tapsolokat hivtak, hanem hogy a tobbseg aki nem ert egyet ezzel nem ment el kinyilvanitani ezt-mert ugye a hallgatas az beleegyezes
meg az 1500-as evekben volt egy kis tartasa a magyarnak es ki mert allni a duna jegere matyasert, ugy is nezett ki akkor magyarorszag-azota miota matyas meghalt nem az igazsag halt meg hanem a gerinc meg az onnallosag
tessek kimenni az utcara es kimondani az igazat-sok lud disznot gyoz, foleg ha a diszno ilyen kicsi
Hogy nem félnek? Dehogynem. És még csak most kezdődik az igazi félelem, ami nemsokára elkeseredettséggel vegyül és totális apátiába torkollik.
Én, aki nemrég még kajánul vigyorogtam azon, hogy Önök mennyire pórul jártak (megjegyzem, ilyen keserves nyolc év után azért jól esett), nos most én is félek. Hogy mitől? Attól, hogy elkeseredettségemben (mert el vagyok keseredve, mivel oly mértékben érzem magamat becsapva, hogy arra szavak nem léteznek), olyasmit írok-mondok-teszek, ami nyomot hagy egész további életemben.
Mert egy percig se gondolja Kedves Iván, hogy ezeket valaha is el lehet zavarni oda, ahova valók. A határon túliak szavazati jogával végleg bebetonozzák magukat.
És ami a legszomorúbb, hogy nem a gumibottól vagy a vízágyútól kell félni, mert annál valami sokkal szörnyűbb van a levegőben.
Ugyanakkor azt sem tudom elfelejteni, hogy éppen az Ön által oly nagyra tartott ál-baloldal miatt tartunk itt, hogy ők vitték az országot olyan mély elkeseredettségbe, hogy a jelenlegiek bármiféle konkrétum nélkül nyerni tudtak (mert igen, én is ezekre szavaztam, mert ERRŐL NEM VOLT SZÓ).
Elnézést, hogy így Önnek szegezem a kérdést, de ha már - végső soron - ÖNÖK MIATT jutottunk ide, akkor mondják már meg, MIT TEGYÜNK?
És kérem ne ilyen idétlen ötletekkel jöjjön, hogy tiltakozzunk a Facebokon meg írjunk petíciókat és siránkozzunk Brüsszelben, valódi, használható és mindenekelőtt DEMOKRATIKUS eszközt ajánljon, hogy HOGYAN TOVÁBB?
Legyen ez egy megkövetés? Nem. Én nem követek meg senkit, még akkor sem, ha a mostani diktátori rezsimnél még a fél idióta Gyurcsányt is jobbnak tartottam. Nem azért, mert fáj beismerni, hogy tévedtem, mert igenis beismerem. Méghozzá hatalmasat, és a magamfajta balekok miatt most az egész ország szenved. Ezt csakugyan sajnálom.
Ugyanakkor meg vagyok győződve afelől, hogy az Ön értékrendje és az enyém között nincs antagonisztikus ellentét, mégsem leszünk soha közös nevezőn. Én nem vagyok jobboldali, de amit az előző kormány művelt, azt továbbra is minden tekintetben az általam tisztelt baloldaliság megcsúfolásának és lábbal tiprásának tartom.
Viszont most nem azokat az időket éljük, amikor lehet ideológiai vitákat folytatni, amikor nüansznyi különbségeken lehet fennakadnia és egymás szemére vetni régi vagy új sérelmeket. Most az az időszak következik, amikor össze kell tartani, még azokkal is, akikkel eddig nem voltunk kebelbarátok. Mindenkinek, akinek nem tetszik, hogy a szélsőjobb lassan nyilvános fajüldözést rendez, hogy a demokratikusan megválasztott kormányunk korbáccsal veri a demokrácia és a köztársaság intézményét, és közben az arcunkba vigyorogva győzköd arról, hogy ezt akartuk. Nem, nem ezt, még csak nem is hasonlót.
Szóval, kedves Andrassew Úr, mindkettőnket hasonló felelősség terhel. A hozzám hasonló jóhiszemű félnótások szabadították az országra ezt a borzalmat, és az Önhöz hasonlók támogattak évekig olyan kormányzatot, aminek ez lett az egyenes következménye.
Most viszont közösen kéne valamit tenni, várom az ötleteket...
Üdvözlettel: Polgár
És mindezek tetejébe, mint koktélcseresznye a habos tejszín tetején, biodíszletnek hívják szervezői körökben mind az 500 embert.
Hogy miért nem omlik rá az ég az ilyenekre?!
Ennyi erővel biztosan tudtak volna ingyen és bérmentve 500 hiteles, mondjuk középiskolás diákot szerezni, akik kedvelik a jelenlegi kormány összetételét és működését. Legalább is eddig...
Megjegyzés küldése