Lehet, hogy tévedtem. Lehet, hogy évek óta rossz úton járok. Szinte minden hónapban fölbukkan valaki, aki azt mondja, jó szándékkal: ahelyett, hogy nácizok, fasisztázok, menjek el és beszélgessek azokkal az emberekkel, akiket megvetek, lenézek. Beszélgessek a jobbikosokkal, a gárdistákkal, a motorosokkal. Sőt, az is elég, ha nem beszélgetek, hanem csak meghallgatom őket, esetleg érdeklődő kérdéseket teszek föl. Hátha. Hátha, ha kibeszélik magukat, hátha az, ha egy idegen közéjük megy...
Hátha egyet vagy kettőt ráébresztek arra, hogy az az út, amin jár, sehova se vezet. Vagyis a halálba. Hátha egynek vagy kettőnek el tudom magyarázni, hogy ezt így nem lehet tovább.
Talán el kellett volna mennem Gyöngyöspatára, de nem a cigányokhoz, mint a barátaim, hogy azzal adjanak nekik erőt, hogy együtt ünneplik velük március tizenötödikét, hanem a betyárokhoz, polgárőrökhöz, és a többi maskaráshoz, akik ostorral, fokossal mászkáltak abban a faluban, akik a farkukat mutogatták a cigánylányoknak. Hogy megkérdezzem őket, mi bántja a szívüket. Miért lettek kőszívűek? Hogyan jutottak odáig, hogy nem szégyellik, ha gyerekek rettegnek tőlük.
Mit is mondanak ők? Hogy a rohadt cigányok csak hordában mernek bátrak lenni?
És ők? Ők az egyenruhától katonai alakzatban masírozva bátorodnak meg?
Ezernyi egyszerű kérdés. Talán föl kellene tenni. Mielőtt elszabadul a pokol.
Úgy tűnik, lassan ki kell mondani: az a demokrácia, amit mi itt játszunk, egy hatalmas, életveszélyes hülyeség. Gondoljuk ezt végig. Ne szívvel, hanem ésszel.
Itt emberek lehetnek súlyos veszedelemben, pusztán azért, mert politikusok egy csoportja a vesztét érezve a legaljasabb emberi vagy inkább félállati ösztönökre támaszkodva próbálja fölhívni magukra a figyelmet. És megszűnt az állam, amelyik ugyan ragaszkodik a közerőszak monopóliumához, de akkor sem él vele, ha gyerekeket kellene megvédeni. Itt valami nagyon nagy baj van. A rendőrök besértődtek, mert törvényben mondták ki, hogy hiteltelenek, hazudozók, és most inkább nem csinálnak semmit? Mi a fene van itt? Megvárják, amíg megint kezdődik a gyilkolászás? Akkor beavatkoznak, vagy megvárják az ellencsapást. Tíz halottnál avatkoznak be, vagy várnak ezerig?
Ébresztő Orbán Viktor! Nem alkotmányozgatni kellene most, hanem megteremteni az elemi rendet! Az elvárható minimumot, legalább.
De hiszen ébren van Orbán Viktor. Éppen úgy, mint Pintér tábornok. Mint Vona Gábor. Számolgatnak, taktikáznak. Lehetséges, hogy tudatosan és tervszerűen nem tesznek semmit? Miközben azzal hencegnek, hogy elég erősek ahhoz, hogy megvédjék az embereket.
Ki kell őket kerülni. Beszélni kell a maskarásokkal. Próbáljuk meg! Meg kell értetni velük, hogy ha elszabadul a pokol, akkor ők lesznek azok, akiket a családjuk letagad. Ha túlélik a maguk keltette robbanást, akkor életük végéig láthatatlan, de sugárzó billogot viselnek majd a homlokukon. Mert akkora hülyék voltak, hogy hagyták magukat lealjasítani.
Beszélni kell velük. Talán. Ahonnan a hatalom kivonul, oda azonnal bekúszik valami erő, és olyan feszültséget teremt, ami aztán vagy robban, vagy nem. Ha azok, akik arra esküdtek, hogy a robbanás lehetőségét megakadályozzák, lapítanak, akkor nincs más lehetőségünk, mint az, hogy személyesen próbáljuk meggyőzni a legközelebbi gyúanyaggal játszadozót.
Mi lenne, ha egyszer megpróbálnánk kideríteni, hogy az emberi elmének van-e akkora ereje, mint az aljas ösztönnek?
(Klubrádió, Hetes Stúdió)
.(Klubrádió, Hetes Stúdió)
 |
| Kép: Hajdú D. András origo.hu |
.
2 megjegyzés:
felesleges beszélni velük... egyrészt azért, mert a beszédből - az emberi beszédből - nem értenek. ők csak az ordításból, a gyűlöletből, a vezényszavakból értenek. vagy abból, ha pofán csapják őket, mint a gereblye.
felesleges idő- és energiapazarlás lenne. nekik nem a szép szó kell, hanem az erőszak. ha szép szóra lenne szükségük, nem masírozgatnának fel-alá.
Párbeszéd? Talán nem rossz ötlet, de nem hiszem, hogy használ.
Bár keményen hangzik, de az ilyen megnyilvánulásaiknak örülni kell, mert ez is azt jelzi, hogy a szélsőjobb kezdi elveszíteni a támogatottságát, már csak a vérbeli faji alapon gondolkodó neonácik és antiszemiták tartanak ki mellettük; az ilyen és ehhez hasonló akciók a haláltánc, a végső elkeseredett kiáltás.
Egyvalamiben nagyot tévedtek: azt hitték, ha itt jobboldali kormány lesz, az majd elnézi a fenyegetőzést, erőfitogtatást és provokációkat. Csakhogy ez nem demokratikus kormány, hanem egy diktatórikus elemekkel átszőtt pöffeszkedő csürhe, akik nem fogják tétlenül nézni, hogy valaki(k) helyettük gyakorolják a legitim erőszak privilégiumát. Egyszerűen azért, mert nem hagyja a hatalmas egójuk.
A Jobbik el fog tűnni, mert azok, akik rájuk szavaztak hamarosan rájönnek, hogy bonyolult társadalmi kérdésekre nem csak rossz, de eredménytelen választ kínáltak.
Bőrfejűek, neonácik, hungaristák? Ők eddig sem voltak jelentősek, mindig is voltak és sajnos lesznek is, de önmagukban nem annyian, hogy parlamenti frakciójuk legyen.
Rendőrök? Sajnos tőlük sem lehet sokat várni. Mert mit látnak? Hogy a bűncselekmények legnagyobb részt cigány elkövetőkhöz köthetők - egész egyszerűen azért, mert ez a társadalmi csoport az, aki sorozatos hibák folytán ilyen helyzetbe jutott. És erre mi lesz a magyarázat? Hogy a vérében van, és egyébként is külön faj, és eredetileg bűnözőnek született stb. Naná, hogy nem az, hogy a kialakult helyzetről mindannyian tehetünk. Hogy azért elkeserítően magas a romák közötti munkanélküliség, mert mi (olykor határozott szándék nélkül is) évtizedek, sőt, évszázadok óta kirekesztjük őket a többségi társadalomból, de ugyanakkor elvárjuk, hogy az ott érvényes normákat kövessék. Mi sem egyszerűbb, mint körülnézni, levonni a konzekvenciákat és egyszerű, önmagunkat felmentő magyarázatokat keresni, ami egyenes út a fasiszta eszmék felé. És mindemellett van egy kormányunk, aki magasról tesz a kérdésre és akik szerint "aki nem viszi semmire az életben, az annyit is ér".
Nem, azt hiszem, a párbeszéddel elkéstünk.
Megjegyzés küldése