Vannak fura dolgok, amikről nem nagyon beszél az ember, mert könnyen hülyének nézik. Így voltam én mindig azzal, hogy emlékszem a születésem előtti dolgokra. Nevezetesen arra, hogy a mamámban vagyok. Sokszor és nagy erővel tört rám ez az emlék álmomban, de éberen is. Mondtam anyámnak, de nem hitt nekem, csak később, mert elmondtam neki, hogy milyen zenéket hallgatott, amikor velem áldotta meg a természet.
Egyszer például hallgattam a Parasztbecsületet a rádióban, Mario Lanzával, és volt egy rész, amire annyira emlékeztem, hogy hirtelen teljesen otthon éreztem magam a világban. Mondtam anyámnak, hogy na ezt biztosan hallgattad!
Elővette a lemezt az apám zeneszekrényéből, és azt mondta, hogy ez igaz. Úgyanígy ismertem föl Grieg A-moll zongoraversenyét, Dvořák gordonkaversenyét és néhány Mozart-darabot, és Chopint is. (Apám szerette a zenét, gyűjtötte a lemezeket, meggyőződése volt, hogy ő maga is muzsikus, de ez egy másik történet.) Ahányszor fölismertem valamit, meg is találtuk a lemezek között. És csakugyan azokat hallgatta.
Nem mondom, hogy anyám nem félt tőlem. De ez a dolog a mi titkunk volt. Nyilván nem akarta, hogy bolondnak nézzék a gyerekét, akit amúgy többnyire így is bolondnak nézett mindenki.
Később, amikor már kamasz voltam, egyszer azt mondta, hogy az lenne a legérdekesebb, ha fölismerném azokat a könyveket is, amiket olvasott. Ezzel is kísérleteztünk. Huxley, Márai, és Karinthy olvastatása után rájöttünk, hogy ez a dolog nem működött. Ebből az a tanulság, hogy aki terhes, az szíveskedjen hangosan olvasni, vagy hangoskönyvet hallgatni.
Ez most csak azért jutott eszembe, mert pár napja megoperálták Marci unokámat - a fülét -, utána a lányom így számolt be az ébredéséről:
“Marcit kihozták a műtőből. Körülbelül tizenöt perc múlva még mindig nagyon kábult állapotban volt, kicsit sírdogált, de azt mondta, hogy nem tudja, hogy miért sír. Valamit mondtam neki az előző műtéteiről, az altatással kapcsolatban (ami 2.5 es 3 éves kora között volt utoljára, kb 4.5 évvel ezelőtt. Erre azt válaszolta, hogy:
- Emlékszem az első műtétemre!
- Emlékszel? Melyikre?
- Amikor a hasadban voltam.
- Te emlékszel arra? És az milyen volt?
- Arra emlékszem, hogy valami tol kifele. Amikor bent voltam, olyan volt, mint egy barlangban, ilyen vizes, mintha csöpögne valami.
- És min gondolkoztál közben?
- Hogy most mozogjak vagy ne mozogjak. Ennyin gondolkoztam. És hallottam a hangodat is.
- Jó érzes volt bent lenni?
- Igen, kicsit unalmas. Mindig azt mondtam, hogy: Hadd menjek ki, hadd menjek ki. Szerettem volna játszani, de nem sikerült!
- Ismertél engem mielőtt megszülettél? Érezted, hogy milyen vagyok? Mert én valahogy ereztem, hogy te milyen személyiség vagy.
- Annyira azért nem.
- Milyen volt megszületni?
- Nem féltem. Akartam megszületni, akartam már kimenni. Amikor megszülettem az már nem volt annyira jó érzés (kint).
- És mire emlékszel még?
- Ennyire! És ne kérdezz többet! Annyira még, hogy: DE! És ennyi legyen elég!”
Kemény gyerek, az biztos. Egészen pontosan elmondta a születésnek azt a hangulatát, amire én is emlékszem. Meg azt a szörcsögő, doboló, surrogó, nedves, meleg világot, amelyik nagyon jó, de azért igen unalmas is. És amiből nyilván azért jönne ki már az ember, mert tudja, hogy van még valami odakint, hiszen hangokat hall. Akkor is így van, ha tulajdonképpen nem is tudhatja, mi az, hogy odakint.
Nem tudom, hogyan lehetséges ez. Nem tudom, hogyan működik az agy egy másik testben, de nyilván működik, mint ahogy az egész idegrendszer is. Hogy általában miért törlődnek az emlékek, azt sem tudom. De úgy látszik, néha valami megmarad. És az igazán fura, hogy az unokám ugyanígy jár. Még akkor is, ha kicsit kábszeresen kezd pont erről beszélni.
Ráadásul a születésem utáni időszakból inkább csak hangulatokra emlékszem. De aztán, úgy kétéves koromtól szinte mindenre. Ahogy várom az öcsém születését Zsuzsával, a nagynénémmel. Ahogy megyünk a magyarországi nagyanyámmal a kolozsvári nagyanyámhoz. Ahogy nekiesek a vámosnak, amikor az kutat a csomagunkban. De a legfurább emlékem az, hogy egyszer megjelent nálunk két fura arcú ember - akik, mint később anyámtól megtudtam, mongolok voltak. Hosszasan beszélgettek az apámmal és az anyámmal. Én játszottam és valami zene ment. Beethoven. Kiküldtek a konyhába, ahol Cini nénivel, a társbérlőnkkel ücsörögtem az asztalnál. Aztán kijöttek, a két mongol állt a konyhaajtóban, és nagyon erősen nézegettek. Mosolyogtak. Valamit mondtak az apámnak, amitől elkezdett velük kiabálni, és kizavarta őket a lakásból.
Később, sokkal később, amikor kérdeztem tőle, apám tagadta, hogy ez valaha is megtörtént. Anyám se mondott semmit, csak azt, hogy felejtsd el. És akkor is azt láttam a szemében, amit annyiszor: hogy fél tőlem.
Nem lepődnék meg, ha egyszer Tamara lányom arról számolna be, hogy hirtelen keleti emberek bukkantak föl a közelében és erősen nézegetnek.
.
11 megjegyzés:
Hú, ez nagyon érdekes.
Én meggyőződéssel hiszem, hogy igenis hozunk emlékeket a méhen belüli időkből.
Mi sem bizonyítja jobban ezt, mint a mindenkinél előforduló álom a lebegésről, az úszó mozdulatokkal való repülésről. Ezek az álmok azokra is jellemzők, akik életükben nem úsztak vagy repültek még.
De szerintem a halálközeli élmények alagútja, és a fényben várakozó fehér ruhás alakok is ezt jelentik.
Ja, és a képen látható Hold ... Sokunkra misztikus hatással van a Hold. Lehet, hogy a holdciklusokkal összefüggő termékenységi, és fogantatási ciklussal függ össze? Ki tudja?
jó volt olvasni ezt.
Szerintem is nagyon érdekes. Nekem is van egy nagyon korai emlékem, bár nem ennyire korai. Kisbaba voltam és a rácsos ágyban feküdtem este, anyám a kiságy melletti asztalon, a varrógépén dolgozott. Határozottam emlékszem a varrógép hangjára és az asztali lámpa fényére. Anyám persze nem hiszi el, de én jobban tudom... Szóval szerintem is van ilyen.
nagyon jó volt ezt olvasni - köszönöm!
Egy kommentet még elküldtem, de nem jelent meg.
A post címe alatt lévő Holdat ábrázoló képről jutott eszembe valami.
Sokan vagyunk, akikre a Hold elég érdekes, misztikus hatással van. Ez a mostani post ébresztett rá valamire: nem lehet, hogy ez a titokzatos vonzódás nem is annyira titokzatos? Lehet, hogy a termékenységi és fogantatási ciklussal való összefüggése az alapja?
Valóban jó volt olvasni :)
Nekem is vannak repüléssel, vagy úszással kapcsolatos álmaim, vagy olyanok, amik biztosan nem történtek meg velem.
Bus_man: de, igen, megtörténtek, mégpedig a születés előtt.
Van egy visszatero almom, ami remalomkent kezdodik es boldogsaggal, majd azonnali felebredessel vegzodik. Az alomban viz alatt vagyok es fuldoklom. Kapalozom, kuzdok, de nem kapok oxigent. Ugy erzem, hogy minden erem szetpattan, de foleg az agyam. Amikor mar elviselhetetlenne valik es panikba megy at a kuzdelem, elerkezik az a pillanat, amikor feladom. Erzem, hogy vege, nincs tovabb… Es ekkor egy masodperc toredeke alatt hatartalan boldogsag es nyugalom arasztja el minden porcikamat. Feloldodtam valamiben, ami vegtelen es nagyon konnyu vagyok. Nem konnyu, sulytalan. Ekkor altalaban azonnal felebredek.
Kis magyar falu az Ormansagban. Otvenes evek. Februar eleje van es a lovak hasig jarnak a hoban. Fiatal anya elso gyerekevel vajudik, mellette a babaasszony es a halalravalt apajelolt. Napok ota jonnek es mennek a gorcsok, de nem tortenik semmi. Az anya kimerulten szendereg, de felalomban is hallja, amit a baba mond: “Be kell fogni a lovakat, el kell vinni Mohacsra, a korhazba. Nem tudja fogo nelkul megszulni es most mar az anyat kell menteni.” “Fogo???!!! Nem, az en gyerekemet senki se veszi el fogoval! Segitsen, Juliska!” Kinin az anyanak, Juliska teljes erebol nyomja , huzza kifele a babat, az anya kiguvadt szemekkel nyom. Hosszu percek, orak, egy orokkevalosag mulva vegre kibujik az ujszulott. Egy hangja sincs, kek, nem mozdul. Hosszu lefele logatas, paskolas, szajaban turkalas utan feleled es felsir.
Mindebbol bennem emlekkent csak a meghalas maradt meg, az ujjaszuletesre nem emlekszem. Az alom a legszornyubb remalmom, de amiota megertettem, mit jelent, kevesbe felek a halaltol. Sokaig nem ertettem, honnan jon, mibol meritkezik, miert ilyen precizen ismetlodo ez az alom.
Mivel olyan sokszor almodtam mar, minden reszletere jol emlekszem. Nem teljesen vag egybe masok szuletesi vagy halalbol valo visszateresi beszamoloival. Nincs teljes sotetseg a folyadekban, amiben lebegek, inkabb szurkes felhomalyt erzekelek. A halal bealltakor sincs nagy fenyesseg, talan inkabb egyfajta szintelenseg, ami vilagosabb a megelozo felhomalynal. De nem a fenyen vagy annak hianyan van a hangsuly, hanem a beken es vegtelen nyugalmon, amit a halal hoz. Kifejezhetetlen boldogsag, mert MINDENNEL eggye valsz. Amit a legnehezebb kifejezni, az, hogy ido sincs tobbe. Az a masodperc az orokkevalosag is.
Ez az elso emlekem. Sok emlektoredekem van a korai gyerekkorbol, ami viszont mar osszefonodik a csaladom tortenetevel es a magyar- es vilagtortenelemmel. Ha erdekel valakit, meg fogom oket osztani. (Mindenkitol elnezest kerek az ekezetek hianyaert. Be kell szereznem egy programot, de most nem tudom oket elovarazsolni.)
Kedves Ilona! Mindannak ellenére, amit írt esetleg meg kellene fontolni egy alvásvizsgálatot. Lehet, hogy tényleg fuldoklik alvás közben.
Kedves Nevtelen, koszonom a hozzaszolasat. Valoszinuleg nem normalisan lelegzem az alom alatt, de az eletben nem halok meg, sot legszomjam sincs az ebredeskor. Alomnak tunik az egesz vagy inkabb emleknek,ami MINDEN alkalommal ugy vegzodik, hogy nincs tovabb es akkor jon a boldog erzes. Ezzel egyutt nem arthat egy alvasvizsgalat - nehez lesz magam ravenni, mert csak otthon tudok jol aludni... Azt elfelejtettem leirni, hogy az eletkorom elorehaladtaval ritkul ennek az alomnak a gyakorisaga. Mindenesetre szokatlan alom.
Megjegyzés küldése