Hidegben, megszorítva

Bielik István képe (Népszava)

Ott voltam a második magyar médiaháború második tömegtüntetésén a Kossuth téren párezer hazaáruló társaságában. Nagyon fáztam, mint ahogy mindenki nagyon fázott már akkor is, amikor elindult. Ha nem lenne rossz vicc, azt mondtam volna, hogy ez már csakugyan hidegháború. Hála istennek, mert az önsanyargatás az őszinte elszántság bizonyítéka.

Egészen biztos vagyok abban, hogy szemben a két héttel ezelőtti tüntetéssel, amikor szinte tavaszias időben éreztük magunkat nagyon jól együtt, most az emberek túlnyomó többségének semmi kedve nem volt elindulni. De vélhetően ugyanaz mocorgott az agyukban, mint az enyémben: ha most nem megyünk el, ha szemmel láthatóan jóval kevesebben, netán nagyságrenddel kevesebben állunk a téren, akkor veszítünk, elkezdődik az erózió. Legközelebb még kevesebben leszünk, és a végén elkezdődik a mutogatás: ha te nem jössz el, akkor én miért menjek? Elhal a tiltakozás. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor is veszítünk, ha amúgy a kormány nemzetközi nyomásra belepiszkál a médiatörvénybe, hogy legalább az égbekiáltó abszurditásokból kicsit lefaragjon.

Miközben a megafonokból a névszerinti szavazás hangjai szóltak, azon gondolkoztam, hogy rendben van, ezek a képviselők névszerint bűnösök a sajtószabadság korlátozásában, mint ahogy az egész kormány. Na de miért nem említjük azokat a jogászokat, akik az emberi jogok védelmére esküdtek, és hónapok óta mást se tesznek, mint azon mesterkednek, hogy miképpen lehetne a szerzett és egyezményes jogokat a lehető legcselesebb technikákkal megszorítani. Soha nem használjuk a megszorítás kifejezést ezekre az esetekre, pedig például a szólásszabadság csorbítása, a véleményszabadság megfenyegetése, vagyis a nem tetsző esetekre a fenyítés kilátásba helyezése eléggé torokmegszorító dolog.

Azért, hogy például Rogán Antal, a szerverbetörési ügy politikai felelőse magáninditványként be merte adni a világ legsunyibb sajtótörvényét, majd elszámolunk vele. Na de nem kellene  egyszer végre néven nevezni azt a jogászcsapatot is, akik itt valami titkos küldetésben jogfosztási jogot kaptak a legfőbb méltóságtól? Remélem, a következő tüntetésen őket is megszólítja valaki.

Tudom, hogy nehéz dolog erős pénzillatban, a hatalom bizsergető aurájában, az évtizedekre bebetonozott fényes jövő biztos reményében európai eskühű polgárnak maradni. De lehet. 

A Facebookon emberek tízezrei a nevükkel és az arcukkal állnak ki. A Kossuth téren emberek ezrei másodszor bizonyítottak. És - nagyon rossz hír ez a kormánynak, mert az úgynevezett vidéken is megszerveződik az ellenállás  - az ország számos városában is tüntettek. Mindez arról szólt, hogy  fenyegetettségben, a kicsi magánérdekeinket fölülírva is lehet és kell vállalni bizonyos alapértékeket. 

És legközelebb már sokkal jobb idő lesz! A tavasz közeledtét a legsunyíbb magánindítvánnyal sem tudják megállítani a háttérben sündörgő jogászok és a mindenre kapható képviselők.

(Klubrádió, Hetes Stúdió)

 .