(1).png) |
| Az fn.hu képe |
Most majd nagy ünneplés lesz a fideszes és jobbikos körökben: sikerült kiüldözni az országból Kertész Ákost. Bejött az, amit évek óta sulykolnak: azok a “magukfajták”, akinek nem tetszik a rendszer, takarodjanak innen. Egy vénember, aki ugyanúgy utálta Gyurcsány politikáját, mint Orbánét - náluk kicsit jobban Vona Gábort és a náci hordáját -, egy drága morcos öreg magyar zsidó elutazott, politikai menedékjogot kér Kanadában.
Végre nyomorúságos főpolgármesterségében egy percig nagyot örvendezhet Tarlós István, aki a legbestiálisabban alázta meg, amikor megfosztatta díszpolgári címétől, szánalmas kínvergődésében örömtárogatózhat egyet Schmitt Pál, aki megkérte az őssunyi Orbán Viktort, hogy vizsgálja meg, milyen indokokkal lehet elvenni valakinek a Kossuth-díját. Nem kevésbé jó napjuk lehet azoknak a bátraknak, akik egy majdnem nyolcvan éves embert kivekzáltak a hazájából. Nem csak verbálisan bántalmazták - zsidózták, természetesen -, hanem tettlegesen is. És ne felejtsük ki azokat baloldaliakat és magukat liberálisnak gondolókat, akik meg sem kísérelték megérteni, hogy miért kiált egyre gyakrabban az égbe Kertész Ákos. Fanyalogtak és gúnyolódtak rajta, beálltak a jobboldali heccsajtó háttérkórusába. És azokat se, akik még akkor is tüsténkedtek a nagy elhatárolódásban, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Kertész Ákost magára hagyni annyi, mint Kertész Ákost a Dunába lökni.
Sikerült.
Azok, akik minden nap elkövetnek valami gonoszságot népükkel szemben, jó alkalmat találtak az ellenséggyártásban, amikor mélységes és jogos fölháborodásában egyszer valami olyasmit írt, ami igaz volt, csak azt nem a legpontosabb szavakkal fejezte ki.
Tényleg azt kívánom mindazoknak, akik ebben részt vettek, és akik most önfeledten örvendeznek, hogy ez legyen életük legnagyobb öröme. Gondoljunk bele: micsoda vidék az, ahonnan Tarlós Istvánok és Schmitt Pálok üldözhetnek ki egy magyar hazafit? Mert nem ám az a hazafiság, amikor tökig kokárdázzuk magunkat, hanem az, amikor a hazafiaskodó nemzetrontók és az elhülyült alattvalók arcába merjük mondani az igazságot: mélységesen romlott szánalmas szolgák, semmi mások. Akkor is, amikor ez már valóban veszélyes.
Nagyon ritkán értettem mindenben egyet Kertész Ákossal. De büszke vagyok arra, hogy a barátom, és hatvan éven át honfitársam volt. Isten áldja, és fogadja be Kanada! Ha ír, és amit ír, a Népszava mindig közölni fogja.
.
11 megjegyzés:
Végre kedves druszám megírta, nem csak a jobb oldal üldözte el Kertész Ákost, a balnak, sajnos a balos újságírók közül soknak is nagy része volt benne. Azoknak, akik nem értenek, vagy nem akartak érteni az egyenes szavakból, akik valóban beálltak a sorba, mert jobb csordában...nagyon nagy szégyen ez az országnak, s remélem, ez lesz az utolsó szög az kormány koporsójában Európa és a világ szemében. A koporsót ezzel le kell zárni, a a világ szemét meg ki kell nyitni végre....
Iván, nem tudok hozzá tenni semmit. Minden szavaddal egyetértek. Az értetlenség nem oldalfüggő, jobbról is balról is szégyen.
Iván, köszönöm a cikket, megkönnyeztem. Sajnos teljesen igazad van,én mint demokrata, baloldali, amikor csinálták a hercehurcát Kertész Ákossal,vártam, hogy az MSZP, a DK. vagy bármely demokrata csoport legalább egy tüntetést szervezett volna mellette,vagy Tarlós ellen , de nem hallgattak. Pedig ordítaniuk kellett volna, de nem tették, és nem teszik azóta sem, bár lenne rá bőven alkalom. Mikor esik le a tantusz, hogy képletesen ágyúval lőnek, és mi csak kenyérgalacsinokat dobálunk vissza? margó
Azért én mégis irigylem Kertész Ákost. Egy ilyen baráti kiállás már egy cseppnyi haza.És azért vagyunk még egy páran mögötted, lusta, tunya népség, akik csak lessük, hogy valaki megfogalmazza az érzelmeinket, gondolatainkat. Most megint ezt tetted Iván. Köszönet érte.
Sajnálom, de én nem tudok teljesen egyetérteni. Kertész Ákos nagyon értelmes ember, pontosan tudta mit írt akkor. És ez tartalmaz hazugságokat is. És mindezek mellett ő az aki tudja mi a az rasszizmus, tudja milyen kiközösítve lenni, mégis így beszél a magyar népről. Számomra csalódást okozott ez a nyílt levél.
Ha azt akarta volna kifejezni amit a cikkben írtak, akkor ma Kertész Ákos ugyanúgy díszpolgár, és senki nem bírálja.
Ha valaki a saját népét ostorozza, akkor az minden, csak nem rasszizmus. Ezen az alapon, mondjuk Ady is rasszista volt. Jézusról nem is beszélve. Bárkinek joga van a saját népéről a saját népének bármit írni vagy mondani. Ha nem, akkor ott a demokrácia hiánya mutatkozik. Ha az ilyen embert elüldözik, kirekesztik, megbélyegzik, bántalmazzák, akkor ott valami diktatúra-féle épül. És mindegy, hogy fasiszta vagy kommunista.
Andrassew úr, nagyjából egyet tudok érteni. De.
Az ország szégyenének tartom, hogy egy 80 éves embernek el kell hagynia az országot. (Hagyjuk ki belőle, hogy KÁ, mert ez enélkül is szégyen.) Amit az említett szégyentelen politikusok tettek, arra szintén nincs mentség. Más kérdés, hogy tőlük ha várnánk is, nem igazán várhatunk mást. Ennyit tudnak gerincből, és bár gyűlölöm ezt, meglepetés nem ért.
A fontosabb kérdés az, ami a különböző blogokon, fórumokon zajlik KÁ emigrációjával kapcsolatban. Kb. 100 az 1-hez arányban vannak azok, akik hörögve anyáznak, hazaárulóznak és örülnek ennek a fejleménynek. A maradék 1% próbálna érvelni, miszerint pont a 99%-nyi differenciálatlan, gyűlölködő és ostoba komment a bizonyíték rá, hogy KÁ igazat írt/mondott – hasztalan. Van ugye a Murphy törvény, miszerint a hülye embernek nem lehet megmagyarázni, hogy hülye, mert hülye.
A kérdés tehát adódik: mit lehet tenni egy olyan országban-országgal, amelyik nem hajlandó szembenézni önmagával, önnön gyengeségeivel, amelyik inkább boszorkányüldözést rendez annak, aki szembesíteni próbálná a nagyon is nagy bajokkal, amelyik a rossz hír okozója helyett annak hozóját mészárolja le, amelyik a kritikát (lett légyen bármely jogos) kizárólag elutasítással, hárítással, másra mutogatással képes kezelni?
Kertész Ákos, de Kertész Imre útja is 1-1 bizonyíték arra, hogy hogyan nem lehet, nem szabad viselkedni, közírni, közbeszélni – még akkor sem, ha alapvetően igazuk van. (Megjegyzem, ezt azért önmaguktól is tudhatták volna. Tudhatnák, merthogy még mindig nem érzik.)
A következmények világosan megmutatták, hogy így nem lehet mást elérni, csak zsidózást, acsarkodást, zsigeri elutasítást, gyűlölködést, felfokozott indulatokat. Kis előrelátással mondjuk ezt is lehetett volna ELŐRE tudni.
Ugyanakkor – és épp emiatt – bizonyos mértékben felelősnek tartom mindkét Kertészt: róluk ugyanis nem lehet azt állítani, hogy nem gondolták végig, mit írnak-nyilatkoznak. Papírjuk van róla, hogy értelmes emberek, sőt, mindenféle egyéb dolgot is letettek már az asztalra, amivel igazolták, hogy valamivel különbek, mint az egybites csőcselék. Joggal lett volna elvárható tőlük, hogy ne a ventillátorba végezzék a nagydolgukat, bármennyire is rájuk jött a szükség. Utóbbi érthető, előbbi nem.
Mindketten megpróbálták eljátszani, hogy utólag csodálkoztak rá, hogy jé, itt lincselni akarnak, ha a trambulinról pisilünk a medencébe. Meglepő.
Minden tiszteletem ellenére, ezt a kutyakomédiát nem eszem meg.
A nem gondolkodó többségnek nyilván mindegy lett volna egy formális, átgondolt, meggyőző és szép bocsánatkérés; hiszen ők már végképp hazaáruló listára tették mindkét írót (ezeknél kisebb vétségekért – például bizonyos családba születésért, vagy csak úgy, más véleményért – is kerülnek emberek stigmatizált kategóriákba). Ám mindkét író túl büszke volt. K.I. arrogáns volt a bocsánatkéréshez, K.Á. pedig egy minősíthetetlen látszat-bocsánatkéréssel próbált arcvesztés nélkül tüzet oltani, mikor a genetikai alattvalóság lehetetlenségét magyarázta pár kurta mondatban.
Ami azt illeti, ha csak egy kicsit is érzékenyebb lennék, jómagam is kikérhetném magamnak (miképp akár Ön is), hogy mégis hogy képzelték azt, hogy differenciálatlanul, általánosítva leminősítettek minden magyart. Minden további finomítás nélkül.
A bocsánatkérést-differenciálást azon pár százaléknyi honfitárs irányába kellett volna megtenni, akik indokolatlanul és igazságtalanul kerültek a „röfögő disznók” közé.
Erre semelyikük nem volt hajlandó, sőt, eszükbe sem jutott, hogy tán nem csak egyedül ők lehetnek rendes emberek. Úgy voltak vele, hogy ez nyilván egyértelmű, írói szabadság, ésatöbbi, ésatöbbi. Nem. Közbeszédben nincs olyan, hogy egyértelmű. Nincs olyan, hogy köztudott – hiszen ők tudják legjobban, hogy a köz nagy része nem tud semmit. Épp azt dörgölték a köz orra alá, hogy primitív, manipulálható és manipulált, önálló gondolkodásra képtelen, seggnyaló, fasisztoid bunkók.
(folyt. köv.)
(folyt.)
Szóval ha félretesszük, hogy bizony mindkét úriember botlott (megengedve az ehhez való „jogukat”, hiszen emberből vannak ők is), akkor marad az égető és társadalmi szemszögből sokkal fontosabb kérdés: hogyan MÁSHOGY lehetne felébreszteni ezt a társadalmat abból a talmi, ám roppant veszélyes ábrándképből, amit magáról dédelget?
Mert az tisztán látszik, hogy az őszinteség, a szembesítés nem működik. Orbán Viktor tökéletesen ráérzett erre, az egész kettős (külföldi vs. magyarországi) retorikája erre épül: itt addig mindenki boldog lesz, amíg a magyarokat mások örökös áldozatának, ártatlan és felelősség nélküli mártíroknak állítja be. Minden olyan retorika, amelyik ennek ellenkezőjét kezdi mondani, halálra van ítélve, cserébe minden olyan szólam, amelyik különböző ellenségképeket generál, és a saját felelősség maradékát is zsigerből utasítja el, gyakorlatilag instant nyerésre van predesztinálva.
Ez az út nyilván csak lefele vezet. Mit lehet itt tenni?
A baj éppen az, hogy minálunk úgy alapból a sovinizmus és a nemzeti egoizmus a menő, az önkritika pedig a gyengeség jele. Aki mégis ilyet tesz, az onnantól nem számít magyarnak, erre pedig Kertész Ákos származása is rátesz egy lapáttal.
Tényleg nehéz volt elmagyarázni a közvéleménynek, hogy Kertész Ákos mit is írt le tulajdonképpen. Az egyik nagy csata az volt, hogy tisztázzák: nem azt írta, hogy "genetikailag alávaló", hanem hogy "genetikusan", és ez a kettő nagyon nem ugyanazt jelenti. Erre meg mi jelenik ma reggel a Népszava első oldalán, idézőjelben?
Ezt a bizonyítványt már nem lehet megmagyarázni
GENETIKAILAG
vagy
GENETIKUSAN
A nemzetközi sajtó teljesen egyértelmüen hozta le, pl a német
Der Ungar ist genetisch ein Untertan
Itt nem lehet félreérteni, mert másképp le se lehet irni
Ez van
Papagena: a két szó közti különbség világos. Ennek ellenére éppen azon pattogtam, hogy rendre a híradásokban is mindig a "genetiailag" szót idézik (sulykolják?), pedig sokat jelentene, ha legalább e tekintetben legalább a nem szélsőséges médiumok kicsit enyhítenének az egyébként indokolatlan támadásokon.
Megjegyzés küldése