 |
| Az Index képe |
Utoljára akkor volt ilyen történelmi együttállás Magyarországon, amikor 1989 júliusában egybeesett Kádár János halála és Nagy Imre rehabilitálása. Shakespeare nem merte volna megírni ezt a giccset egy királydrámában. Rendkívül tragikus módon helyreállt a köztársaság erkölcsi rendje. Győzött az ötvenhatos forradalom. (Dehogy győzött!)
Ezen a héten úgy született meg a történelmi együttállás, hogy szinte egy napon határozott a főváros közgyűlése Károlyi Mihály szobrának eltakarításáról és a Testnevelési Egyetem (most Semmelweis) arról, hogy Dr. Schmitt Pál doktor maradhat, mert ugyan lopott, mint egy turbószarka, de nem ő a hibás, hanem az egyetem. (Ezt a szomorúoperettet már tényleg nem merte volna Shakepeare se megírni.)
Mindig azt hisszük, hogy a zsarnokság végjátékban van, mindig azt érezzük, hogy ennél már nem lehet tovább, mélyebbre. (Dehogynem!)
Tarlós Orbán parancsára kinevezi Dörnert, aztán leoltatja a villanyt Károlyinál, hogy sötétben sunnyogva vághassák ki a fákat, aztán Kertész Ákost lefokozta - Csurkánál beérte figyelmeztetéssel -, most meg viszik Károlyit. Mindent a Jobbik kívánságára. Egy úriember már akkor Károlyi mellé állt volna, amikor a nácik játszásdiból kicsit megpogromozták a szobrát. Függetlenül attól, hogy kedveli-e első köztársasági elnökünk emlékét. Van úgy, hogy a gusztustalanság nem tűrhető tovább. (Dehogynem!)
Utolsó köztársasági elnökünk úriemberségéről nincs mit mondani. Vélhetően föl se tudja fogni, mekkorát ártott a saját népének, amikor lebukásának pillanatában nem mondott le. Ami az ügyét vizsgáló bizottságot illeti: az, ahogy odadobták az egyetemük és az egész fölsőoktatás tekintélyét, egyszerűen megmagyarázhatatlan.
Nincs tovább. (Dehogynincs!) Ezen a héten csakugyan kimúlt a Magyar Köztársaság szelleme. Félő, hogy a következő nagy történelmi együttállás rettenetes tragédia lesz, a katarzis legcsekélyebb reménye nélkül. Mert ne gondolja senki, hogy az úgynevezett nép hosszú távon el tudja viselni, hogy kihúzott gerinccel kell csúszni és mászni a zsarnokok kedvére. (Vagy: dehogynem?)
Lehet így élni, csak nem érdemes.
.
9 megjegyzés:
és Tarlós valamikor szdsz-es volt....
És a gyáva gerinctelen hernyókból álló bizottság úgy döntött az egyébként kifejezetten csak tudományos megítélésre méltó doktori cím megtartásáról átadja a döntés jogát a NEFMI-nek, azaz deklarálták, hogy egy tudományos fokozat kérdésében a politika döntsön.
Ezzel sikerült elásni a világ előtt a magyar tudományos fokozatok tekintélyét.
Tisztelt Kelgyo!
...És?!? Ön szerint volt választásuk??
Uram, tudja, hogy van ez: az egzisztencia nagy úr...
(Irónia nélkül, tényleg!)
T.Fremdenführer!
Ebben az esetben a tisztesség az egyedüli kifizetődő lehetőség, egzisztenciális okokból is, már ha hosszútávon gondolkodnának!
A dolgozat védhetetlen, az egész világ ezen röhög, sőt, már a hazai jobboldal is erősen izzad tőle.
A doktori címet vissza kell vonni, ez megúszhatatlan. Azok akik most ködösítenek, egérutakat keresnek az "álamfőnek" , azok kiírják magukat a hazai tudományos életből.
LB
Igaza volt tanult Kollégámnak, aki azt mondta, hogy a köztéri szobrokat talapzat helyett kerekes kocsira kellenne állítani. Így ki-be lehetne hucolászni őket az éppen regnáló félistenek akarata szerint.
A rómaiak már sejthettek valamit, amikor a császárszobroknak csak a fejét cserélték (ha már az élőkét nem lehet).
...És lám!
Ezért is gondoltam, hogy ez az egész, piti kis vihar a biliben-szituáció nem ér meg egy kisebb vérnyomás-emelkedést.
És még mondja valaki, hogy az igazság odaát van...
Kedves Fremdenführer!
Igen, volt. A tisztesség. Ha az mind, aki aki feladja az elveit, nem adná fel, nem itt tartanánk.
Tisztelt Kelgyo,
Ma Magyarországon - nem tudom, fogalmazhatok-e így - sokan féltik a seggüket. És időközönként okkal. Egzisztenciális para van, és ez nem feltétlenül csak róluk szól, mert a családnak enni kell adni, Damoklész kardja meg lóg. Én megértem ezt, tehát csak azt bátorkodtam mondani, hogy kár elhamarkodottan hernyózni. Ez az egész dolog önmagáért beszél úgyis, lemond vagy nem mond le. Az igazsággal meg tisztában van mindenki, akárhogyan kenegetik a cuccot tragikomikumba hajlóan. És a lényeg ez: bármi van, az igazság végül mindig győz; én ebben hiszek - addig is dőljünk hátra és élvezzük az előadást...
Az a fene helyzet, hogy félthetik, attól még eléri őket is a baj, ha nem lesz változás.
Tulassay Tivadar példája mutatja, hogy igenis lehet tisztességgel kiállni, vagy a legfrissebb példákat nézve pl. az az LMP-s aktíva, akit a keddi tüntetés szervezése miatt szerdán reggel kirúgtak.
Nem azzal van itt baj, hogy ki mit félt. A tisztesség nagy érték, túl sokan engedik el maguktól ezt az értéket. A baj az együttműködés hiánya.
Tessen már mondani: ha egységesen a többség kiállna, akkor annyi embert kirúgnának? Dehogy!
Hát, az biztos, hogy ahol a többség lojális a tisztességtelenséggel, ott tényleg lehet olyan illúzió, hogy van félteni való.
Megjegyzés küldése